Két dologról cikkeztünk leginkább az elmúlt években a Győr-Szol kapcsán. Az egyik szál az volt, hogy a győri közszolgáltató mammutcég anyagi gondokkal küzd: erről tavaly az azóta távozó főkönyvelő adott számot a Gazdasági és Tulajdonosi Bizottság ülésén, de tanúskodik róla az is, hogy idén szeptemberben 450 millió forintos pénzinjekcióra volt szüksége a vállalatnak a várostól.
A másik dolog, amiről cikkeztünk, egy fokkal elvontabb: többször jeleztük, hogy a Győr-Szol működése teljesen átláthatatlan, alapvető gazdálkodási adatok hiányoztak a cég honlapjáról, és akkor még nem is beszéltünk a Győr-Szolon belüli leányvállalatok működéséről – ezek a publikum számára gyakorlatilag teljesen átláthatatlanok.
És hiába próbálkoztunk közérdekű adatigénylésekkel,
ezek többnyire érdemi válasz nélkül pattantak le a cégről. Bár tavaly elvileg egy átvilágításba is belefogtak, és Dézsi Csaba András (Fidesz-KDNP) polgármester meg is ígérte, hogy ezek eredménye nyilvános lesz, a valóságban ezek lassan egy év után még mindig nem nyilvánosak, már ha elkészült egyáltalán.
Legutóbb arról írtunk, hogy váltás jön a cég élén: Sági Géza távozása után egy évig vezérigazgató nélkül voltak, most információink szerint Prédl Antal, az Útkezelő vezetője érkezik a Győr-Szol élére, és hozza magával a cégbe az Útkezelő feladatainak jelentős részét is,
és úgy hírlik, hogy ezzel a lépéssel kitakarítják a cégtől a Szabó Ákos regnálása alatt idehozott vezetőket és alvállalkozókat, csak Szabó Jenő marad a helyén.
Ebben a pillanatban pedig úgy érezzük, hogy érdemes vetni egy pillantást arra, hogy a pénzügyileg gyengélkedő, és sokak szerint a szolgáltatások színvonalában is romló Győr-Szol hogyan és mire költi el a pénzeit, és főleg arra, hogy kik részesülnek ebből. Mint májusban a GYHG esetében, most a Győr-Szolnál sem a cégtől, vagy a várostól kaptunk megfelelő tájékoztatást arról, hogyan költik el a közpénzeket a cégnél, hanem különböző forrásokból jutottunk hozzá azokhoz az adatcsomagokhoz, amelyekből könnyedén kisilabizálható, hogy mi, merre és hány méter.
Mielőtt azonban belevetjük magunkat az adatokba, egy kis történelemlecke.
Eredetileg az volt az elképzelés, hogy a nagyobb cég több profitot hoz
A győri önkormányzat legfontosabb és legnagyobb önkormányzati tulajdonú cége a Győr-Szol: a városüzmeletetési mammutvállalat jelen formájában a Borkai-érában született meg. Tegyük rögtön hozzá: hosszas vita után, amelyben az akkor Dézsi Csaba András által vezetett Fidesz-frakció és a fideszes alpolgármester, Németh Zoltán is elpártolt a polgármestertől, de őket viszonylag hamar félreállította a Fidesz felső vezetése. (Manapság visszatekintve az is egy alternatív valóságnak tűnik, hogy konkrét cégvezetők álltak bele az ügybe az akkor még független Kisalföld hasábjain.)
Borkai Zsolt elképzelése ekkor az volt, hogy a nagyobb cég nagyobb profitot hoz majd, mivel a közös beszerzéssel, a pénzügyi tranzakciók közös kezelésével csökkennek a költségek; az ellenzők véleménye pedig az volt, hogy az addig különálló városi cégek holdingosítása privatizálás előszobája, ráadásul „holdingba tömörítés átláthatatlan szerkezetet hozna létre” – mondta Németh Zoltán akkori alpolgármester, ma megyefőnök a Kisalföld 2007. 11. 10-i számában.
A politikai meccset Borkai nyerte: végül 2010 októberében vonták össze a városüzemeltetéssel, önkormányzati ingatlanok kezelésével, távhővel és a városfejlesztéssel foglalkozó cégeket, amihez azóta hozzácsapódott a Győr+ Média Zrt., a Győri Nemzetközi Ipari Park Kft., az Arrabona Depó Kft., valamint a többségi tulajdonban lévő Jószív Temetkezési Kft. (A Pannon-Víz azonban végül kimaradt a holdingosításból.)
Talán ebből a felsorolásból is látszik, mennyire fontos cég a város szempontjából a Győr-Szol, és mennyire nem mindegy az, hogy kik és hogyan irányítják.
Egy dolgot fontos még körberajzolni, mielőtt belevetjük magunkat az adatokba. A Győr-Szol eredetileg nem valamiféle irányító-koordináló cégként jött létre, és a holding alapját adó cégek sem arról szóltak, hogy kiadták valami alvállalkozónak az összes munkát. Ezzel pont ellentétesen: a cégek korrekt saját kapacitásokkal rendelkeztek a különféle városüzemeltetési feladatok ellátására, annyira, hogy ezzel még a piacra is kiléptek. Ez nem azt jelenti, hogy a cég nem dolgoztatott alvállakozókkal bizonyos speciális feladatoknál, de azt igen, hogy alapvető funkcióikat ezek a cégek, illetve sokáig a Győr-Szol saját maga a saját gépeivel és szakembereivel el tudta látni.
Úgy tűnik azonban, hogy ez mára megváltozott, és a holdinggal az történt, amitől a Borkai ötletét ellenző Fidesz 2007-ben tartott: a gyakorlatban privatizálták,
avagy egyre több és több alapvető városüzemeltetési feladatra veszik igénybe alvállalkozók munkáját, amit természetesen a cég az adóforintjainkból fizet.
A nagy kérdés, hogy kik ezek az alvállalkozók. Ezt nem akarta elárulni közérdekű adatigénylésünk kapcsán a Győr-Szol, és ez az a lista, ami a cég honlapján elérhető formájában eléggé foghíjasnak bizonyult.
...és akkor megjelent a Szabó család
A céget megalakulásától kezdve egészen tavalyig Sági Géza vezette vezérigazgatóként, akitől azonban Dézsi Csaba András polgármester a legtöbb cég- és intézményvezetőhöz hasonlóan időközben megvált. Helyét egyelőre nem vette át senki, a cég élére stratégiai igazgatót neveztek ki Szabó Ákos személyében, illetve a cégnél dolgozik Szabó Jenő fideszes önkormányzati képviselő is egy „menedzser koordinátor” fantázianevű pozícióban, ráadásul ő a felügyelőbizottság elnöke is.
Bár mint azt a GyőrPlusz magazin egy furcsa interjúban nagyon kihangsúlyozta, Szabó Jenő és Szabó Ákos nem rokonok – miután mi egy téves információ alapján ezt állítottuk –, ez nem jelenti azt, hogy a különféle Szabó-családok nem találták meg az útját annak, hogy rokoni kapcsolataikat a Győr-Szol megbízásai kapcsán kamatoztassák.
Arról például már nem szólt a GyőrPlusz tévedésünkön kárörvendő cikke, hogy Szabó Ákos stratégiai igazgató édesapja, Szabó József, és testvére, Szabó Gábor is rendszeres alvállalkozói a cégnek, mióta ő tavaly odakerült.
Szabó József például az autóbuszvárók síkosságmentesítésével, fa- és cserjeültetéssel, úttisztíttással, díszfák öntözésével, falevelek és gallyak gyűjtésével foglalkozik, mindezért január és június között nettó 32 millió 839 ezer forintot vitt haza. Ebből csak a májusban zsákgyűjtésért 11 milliót kapott, de korábban egy közelebbről meg nem nevezett úttisztítási feladatra is járt 5 millió forint.
Szabó Gábor mindeközben kisebb-nagyobb munkákért csak a birtokunkba került szerződések alapján idén 7,6 millió forintot vitt haza. Ezek között nagyobb tételt jelent egy-egy lakás lomtalanítása, de ugyanígy ő takarítja havi közel 400 ezer forintért a vizes játszóteret, és nyitja-zárja alvállalkozóként (!) a Barátság park sportlétesítményeit és a vizes játszóteret havi 145 ezer és 45 ezer forintért.
Szabó Ákos egyébként stratégiai igazgatóként 1 millió 442 ezer forint fizetést vesz fel havonta, és korlátlan céges gépkocsihasználat jár neki.
Nem maradnak el a megbízások elnyerésében Szabó Jenő rokonai és ismerősei sem. Utóbbi cégek kapcsán leginkább csak pletykák keringenek, de a rokoni vonalon két fronton is erős ez a Szabó család. Egy áthidaló szerződéssel, közbeszerzés és versenyeztetés nélkül 2015 óta a SZATE-BAU, Szabó Jenő két fiának, Szabó Andrásnak és Szabó Csabának a cége szállítja a műanyag ablakokat és ajtókat a Győr-Szol kezelésében lévő ingatlanokba. A cég jelenléte nem újdonság a Győr-Szol életében,
annál érdekesebb egy új induló, a Kamép Építőipari Kft. megrendeléseinek felívelése. A cég tulajdonosa Szabó Jenő egyik fiának apósa, Vaderna János.
Idén a cég lakásfelújításokból az általunk látott szerződések alapján 11,8 millió forintot nyert el, de ők kaptak keretszerződést a lehullott levelek összeszedésére és gallyazási munkákra is – ezeket a munkákat korábban más cégek végezték. Ráadásul a Kamép korábban nem foglalkozott ilyesmivel: az Optenben elérhető cégadatokból látszik, hogy bár a cég januártól rendelkezik érvényes szerződéssel ezekre a munkákra, azok csak idén márciusban kerültek be a cég tevékenységi körei közé.
Külön érdekes, hogy a Kamép irodát is kapott a Győr-Szoltól. Bár az önkormányzati bérlemények kiadására tavaly március óta stopot hirdetett a polgármester, a Kamép mégis kapott egyet a Kálvária úton: egy 32 négyzetméteres irodáról van szó, amit nagyon jutányos áron, 27 ezer forint plusz áfáért bérelnek 2025-ig. Nádorvárosban egy hasonló méretű iroda bérleti díja nagyjából 100 ezer forint piaci alapon.
Ebbe az irodába egyébként még egy hűtőt is a Győr-Szol költségén szállítottak, ez 85 ezer forintjába került az adófizetőknek.
A cég egy másik bérleményt is megkapott, ezt ráadásul korábban a SZATE-BAU bérelte, tehát családban maradt: ez egy Kossuth Lajos utcai, 23 négyzetméteres tároló, amit még korábban lakássá alakítottak. Ezért 12 ezer forintot fizet havonta a cég.
Kinek kéne mindezt ellenőriznie?
A Győr-Szolnál a Szabó-páros megjelenése óta szinte az összes középszintű vezetőt lecserélték, és a saját embereikkel töltötték fel a pozíciókat: ilyen például Jutasi Gábor, a vagyongazdálkodás új vezetője, aki korábban a SZATE-BAU-nál dolgozott, de Szabó Ákossal is jó ismertségben van. Ő egymillió forintot keres havonta ebben a pozícióban. Mészáros Tibor városüzemeltetési igazgatót is leváltották, információink szerint azért, mert megkérdőjelezte a stratégiai igazgató fent részletezett kérdéses döntéseit az alvállalkozókkal kapcsolatban.
A cég igazgatóságának elnöke Dézsi kabinetfőnöke, Endrődi Péter. Az igazgatóság tagjainak tavaly Dézsi egyik friss bizalmi emberét, Rácz Attila Istvánt, a Pannon-Víz frissen kinevezett vezérigazgatóját; Virág Krisztiánt (Virág-Adorján Andrea polgármesteri biztos férjét), illetve Tompa Mihályt, Dézsi keresztlányának édesapját választották. A felügyelőbizottság elnöke ugyebár maga Szabó Jenő, rajta kívül itt ül még Kovács László, a Civilek Győrért színeiben az összefogást eláruló jobbikosokkal összejátszva a közgyűlésbe bejutó képviselő; Morvay László, akit a Fidesz többször indított már sikertelenül Bácsán Bárány István ellen; rajtuk kívül pedig Horváth Károlyné, Virág László és Tóth Viktória Mária.
Megjegyzendő körülmény, hogy ugyan egy helyet itt az ellenzéki összefogásnak ígértek, ezt a helyet mégis a Fidesz győzelmét korábban segítő Civilek Győrért listavezetőjének adták.
Magyarán szólva a Győr-Szol felett semmiféle független kontroll nincs.
Erről talán érdemes lett volna kérdeznie a GyőrPlusznak is
Mint arról több cikkben is beszámoltunk, év eleje óta próbáljuk megtudni azt, hogy milyen alvállalkozókkal dolgoztat a győri városüzemeltetési cég, a Győr-Szol. Normális esetben az ilyen információnak nem kéne titoknak lennie, hiszen egyrészt közpénzről van szó, másrészt pedig ha valakinek nincs titkolnivalója, akkor nem titkolózik. A cég szerződéseiről – és hangsúlyozzuk, hogy csak az anyacég szerződéseiről – elérhető ugyan egy nyilvános lista, ez azonban ezen a fent általunk ismertetett tételek egyáltalán nem szerepelnek, mivel ide csak a darabonként ötmillió forint feletti szerződések kerülnek be.
Világos, hogy a Szabó-rokonok bőven kapnak 5 millió forinti megrendelést, ha összesítve nézzük, és annál még jóval többet is,
de akadtak olyan szerződéseik is, amelyek meghaladták ezt az összeget, mégsem kerültek fel a listára.
Ennél is aggasztóbb, hogy a jelek szerint az a stratégia, hogy a Győr-Szol saját kapacitásait az alapvető munkák ellátására teljesen leépítik, és a GYHG-hez hasonlóan különféle baráti és rokoni cégeknek adják ki ezeket a munkákat alvállalkozóként. Ezzel a cég teljesen elesik attól a lehetőségtől, hogy ezeken a területeken akár piaci alapon bevételt termeljenek, ezzel csökkentve az igényt a város anyagi hozzájárulására. Ehelyett a jelenlegi állapot a folyamatos pénzügyi válság, amit adófizetői pénzekből kell így-úgy betömködni.
A birtokunkba jutott dokumentumok bizonyítják, hogy Szabó Ákos és Szabó Jenő arra használta megszerzett pozícióit, hogy saját rokonaikat jó helyzetbe hozzák. Talán mikor legközelebb a GyőrPlusznak lesz alkalma interjút készíteni a két Szabóval, akkor ideje lesz nem azon heherészni, hogy darabra hány Szabó nevű ember dolgozik a cégnél, hanem feltenni valódi kérdéseket is.
