Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját. Amennyiben válaszcikket írnál, írj levelet erre a címre!
Nem egymás rokona a Győr-Szolt stratégiai igazgatóként vezető Szabó Ákos és a Győr-Szol igazgatósági tagjaként is működő önkormányzati képviselő, Szabó Jenő (Fidesz-KDNP) – derült ki a GyőrPlusz friss (04. 23-án megjelent) számából, amelyben egy egész oldalas interjút szántak arra, hogy ezt a kérdést taglalják.
Olvasóinktól természetesen elnézést kérünk, hiszen korábban – mint azt az interjú is erősen sejteti, bár meg nem nevez minket – mi írtunk arról több, egymástól független forrásunkra hagyatkozva, hogy a két Szabó rokona egymásnak – ezek szerint tévesen. És ezek szerint ez esetben forrásaink is tévedtek.
Nehéz azonban elmenni amellett, hogy a közpénzből kiadott, Győr-Szol alá tartozó önkormányzati lap nem csupán egy egész oldalt szán az öncélú gúnyolódásra, hanem egészen konkrétan meginterjúvolja az ügyben a Győr-Szol két fontos vezetőjét, és mindeközben nem jut eszükbe, hogy feltegyenek pár viszonylag fontos kérdést, amire eddig sem a Győr-Szol illetékesei, sem a városháza sajtóosztálya nem igazán válaszolt.
Miközben a Garamvölgyi Imre volt Kisalföld-főszerkesztő által jegyzett cikk elbüszkélkedik azzal, hogy ezt az egy darab kérdést ők bizony velünk ellentétben feltették Szabóéknak, nem kérdeznek rá a következő ügyekre:
Hogy áll a Győr-Szol átvilágítása, amit még Endrődi Péter kabinetfőnök, a Győr-Szol igazgatóságának elnöke jelentett be, és amiről hónapok óta semmit sem hallani?
Miért nem elérhető gyakorlatilag semmilyen közérdekű adat a Győr-Szol honlapján, amiből kiderülne, hogyan gazdálkodik a cég a közpénzzel és a közvagyonnal? Mikor kerülnek fel a költségvetések, a közbeszerzések eredményei? Az egyes leányvállalatok (például a GyőrPlusz média) gazdálkodásának részletes adatai? Mit tervez tenni a két vezető azért, hogy a több önkormányzati céget tömörítő Győr-Szol működése átláthatóbb legyen?
Miből gazdálkodja ki a cég azt a 436 millió forintos kártérítést, amit egy nemrég meghozott ítélet alapján kell fizetnie? Képeztek-e erre céltartalékot? Kérnek-e pénzt a várostól? Kifosztják-e ezért az Ipari Parkot üzemeltető cégből még talán összekaparható tartalékot?
Mi az oka annak, hogy a Győr-Szolon belül a legtöbb vezetőt lecserélték az utóbbi hónapokban, és a főkönyvelő is felmondott?
Mi az oka annak, hogy már két alkalommal is sikerült a Győr-Szol egyik úttisztító gépének úgy feltakarítania egy-egy utcát, hogy az veszélyesen csúszós lett?
A városüzemeltető cég legalapvetőbb finanszírozási összefüggéseire és átláthatóságára vonatkozó kérdések annyira nem fontosak a GyőrPlusz szerint, hogy velünk ellentétben egyébként még csak be sem számoltak róluk, tehát nem csak nem kérdezték meg róla sem korábban, sem most a Győr-Szolt és illetékeseit, vagy a polgármestert, de hírt sem adtak ezekről a győrieknek. Sem maguktól, sem úgy, hogy átvették volna az Ugytudjuk.hu hírét.
Rögzítsük tehát: a GyőrPlusz szerint hír az, hogy az Ugytudjuk.hu téved. Szerintünk is az, azért írunk róla most is. A GyőrPlusz szerint viszont nem hír, hogy a város legfontosabb önkormányzati cégénél mi a helyzet. Ebben viszont nem értünk egyet.
Pedig Garamvölgyi Imre látott még valódi szerkesztőséget működés közben – még ha főleg annak narancspárti szétverését is vezényelte le –, tehát tudnia kell, hogy egy valódi újságnál a fenti kérdések mind hírértékűnek számítanak, és ha sikerül elkapni egy illetékest, akkor az újságírónak kutya kötelessége lenne ezeket a fenti kérdéseket is feltenni. Mint ahogy azt a Kisalföld egyébként rendszeresen meg is tette, például amikor évről évre meginterjúvolták, és néha egészen kemény kérdésekkel találták meg a céget akkor vezető Sági Gézát – még mielőtt Garamvölgyi lett volna a főszerkesztő, és még egy ideig utána is. Persze sok függetlenséget vagy akaraterőt nem várunk a médiacégtől – és itt újra a GyőrPluszról beszélünk –, ahol a polgármester kérésére interjúkat törölnek az archívumból, sőt, a későbbi interjúkat aztán inkább fel sem rakják.
A győri polgároknak el kellene várniuk, hogy az ő adójukból fizetett újság (rádió és tévé) a győzelmi jelentések mellett beszámoljon a város valódi híreiről is, főleg miután az éppen Garamvölgyi Imre vezetése alatt propagandalappá silányított Kisalföld sem tölti már be ezt a funkciót. Maradunk tehát mi: forrásaink néha tévednek, néha pedig mi is tévedünk, de hogy megidézzük a Dézsi Csaba András polgármester által gyakran emlegetett közhelyet: csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.
Ez alapján a GyőrPlusz közélettel foglalkozó újságíróinak nem kell félniük attól, hogy hibáznak.
