Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Vitáznál velünk? Küldd el az írásod nekünk!
Hogy kire szavazok, abból eddig sem csináltam titkot. Az előválasztásokra írott publicisztikámban már felfedtem a szándékomat.
Miért megyek el előválasztani és szavazni?
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Vitáznál velünk? Küldd el az írásod nekünk! Úgy döntöttem, szavazóként részt veszek az előválasztáson, valamint az így kiválasztódott ellenzéki képviselő-, illetve miniszterelnök-jelöltre, és közös listára is levokosolok a jövő évi választáson. Sok szavazónál ez a szándék aligha lenne meglepő, így nem is igényelne megerősítést.
S miként a tavalyi írásomat, úgy a mostanit sem a biztos szavazóknak, a törzsbázisnak, a politikai B-közép tagjainak szánom. Őket nem kell rábeszélni (ahogy lebeszélni is képtelenség), hogy a kedvenc politikusukra, az általuk szimpatikusnak tartott pártra, oldalra voksoljanak. Úgyis el fognak menni, velük nincs dolgom.
Alábbi mondataimat a bizonytalanoknak, a kívülállóknak, a szkeptikusoknak címzem. Lévén, hogy igazából elhatározásom dacára mélyen, legbelül a mai napig az lennék én is.
Nem vagyok rajongója, elkötelezett híve egyik ellenzéki pártnak, politikusnak sem, sőt. Több olyan résztvevője is van az összefogásnak, akikre, ha külön, önállóan indulnának, soha nem szavaznék. Akik követik a publicisztikai munkásságomat, (akár a fent belinkelt előválasztási cikket, akár az őszödi beszéd évfordulójára írottat) tudják, hogy finoman szólva nem vagyok oda Gyurcsány Ferencért és pártjáért.
Ahogy az utódpárti, a D-209-es elvtársat nyakunkra hozó MSZP-re vagy a tíz-tizenöt éve a Magyar Gárdát szervező, cigányozó-zsidózó (nemrég pedig a homofób pedofiltörvényt megszavazó) Jobbikra, mint pártra ugyanúgy nem voksolnék. És nyilván a fenti pártok hívei, illetve a bizonytalanok százezrei, milliói is tudnának mondani egy (vagy akár több) pártot, szervezetet az összefogásból, amely nekik a múltja (vagy akár a jelene) alapján nagyon nem szimpatikus.
De pont ez a lényeg az összellenzékben, sőt. Ez a jó benne. Olyan az ellenzéki összefogás, mint a Trónok harca utolsó évada. Amikor egymást halálosan gyűlölő, a másik ellen korábban véres háborúkat vívó uralkodóházak, klánok, törzsek, különböző istenekben hívő (vagy épp nem hívő) emberek fogtak össze a világukat fenyegető Éjkirály és holtakból álló serege ellen.
Összefogással legyőzhető a NER Éjkirálya.Fotó: Pixabay
Az Éjjeli Őrség tagjai a Falon túli Szabad Néppel, Starkok a Lannisterekkel, Greyjoyok a Dorne-iakkal, egykori rabszolgák a dothraki nomádokkal, északiak a déliekkel közösen harcoltak, Daenerys Targaryenről és a sárkányairól nem is beszélve. Nem számított többé, a Fény Urában, a Hét Hitében, a Vízbefúlt Istenben vagy a Régi Istenekben hisznek-e (hogy hisznek-e bármelyikben), hogy melyik nemhez vonzódnak. Olyan dolog ellen küzdöttek, amely mindnyájukat fenyegette. Aztán pedig együtt vonultak az összefogásukat hátbadöfő királynő, Cersei ellen, a Királyvár bevételére.
Ahogy a Trónok harca világában, úgy a miénkben is az a lényeg: ahhoz, högy összefogjunk,
nem kell egymást szeretni, nem kell egyik politikusért sem rajongani.
Mi több, ahogy azt korábban is többször leírtam: az a politikai kultúra, melyre Orbán Viktor is alapoz, azért kártékony és veszélyes, mert a vezetőt bálványnak, celebnek, csalhatatlan orákulumnak, szektavezérnek tekinti. Aki, miként az Éjkirály, zombit csinál a híveiből. És igen, ez a fétisigény, messiásváró kultusz az ellenzék soraiban is jelen van. Itt is vannak (ha nem is olyan szinten) véleménybuborékban élő fanatikusok.
De hát pont ezért van szükség rátok.
Vagyis ránk, bizonytalanokra, kétkedőkre.
Akik nem szerelemből, rajongásból voksolnak. Hogy ne csak legyőzzük a NER Éjkirályát, hanem megakadályozzuk, hogy az ellenzéki győztesből új Éjkirály legyen. Ahogy a Trónok harca utolsó évadában Varys, illetve barátja, Tyrion Lannister, akik rájöttek: Daenerys Targaryen ugyanolyan szörnyű uralkodó lesz, mint az általa legyőzött Cersei Lannister. Pedig Tyron nagy árat fizetett azért, hogy összehozza az Éjkirály és Cersei elleni szivárványkoalíciót. Megölte apját, Tywin Lannistert, amikor az koholt vádakkal halálra ítélte, aztán szembefordult zsarnokká váló nővérével. Utána viszont Havas Jont is arra biztatta: lázadjon fel Daenerys ellen.
Tyrion Lannister is összekovácsolt egy szivárványkoalíciót.Fotó: Pixabay
A feladatunk ugyanaz, mint Varys és Tyrion küldetése. Nemcsak a kormánybuktatás, a rendszerváltás. Nemcsak az, hogy új királyt ültessünk a demokratikus Vastrónra. Hanem az is, hogy preventíven meggátoljuk, hogy a jövőben bárki olyan kontrollálhatatlan túlhatalomra tegyen szert, mint Orbán és rendszere. Aminek köszönhetően 2010 után olyan távkapcsolóval vezérelhető pártzombikkal szállta meg az összes ágazatot, intézményt, akik bármit végrehajtanak. Ehhez szükség volt egy politikai tömegkultúrára, melyben a hívek lényegében bármit elnéznek, megbocsátanak a vezetőnek, ami miatt az jogosan érezheti úgy: akármit tehet, úgyse lesz következménye. Legalábbis a táborán belül.
Így aztán nyugodtan lehetett:
Ellenzékben nyugatbarátnak lenni, épp a Moszkvához való közeledés miatt bírálni az akkori kormányt, aztán hatalomra jutva létrehozni Európa, sőt a nyugati világ leginkább Putyin-barát rendszerét.
A szemkilövetés miatt erkölcsileg bírálni az elődeimet, aztán a bársonyszékükbe ülve kiengedni a börtönből azt, aki nem csak egy ember szeme világát, hanem az életét vette el: az azeri baltás gyilkost.
A korrupció miatt bírálni az elmúlt nyolc évet, aztán az ország leggazdagabb emberévé tenni a tavaly 720 milliárd forint közpénzt kaszáló haveromat, illetve százmilliárdossá az eme haverral üzletelő vejemet, aki 132 milliárd forint hitelhez jutott,.melynek háromnegyedét a haver nevével fémjelzett bankholding adta.
Törvénnyel kriminalizálni, megbélyegezni a melegeket, nem sokkal azután, hogy a párthaverom a járványügyi korlátozásokat megszegve vesz részt egy meleg szexorgián, s az ereszcsatornán menekül a rendőrök elől.
A világ legnagyobb egészségügyi vészhelyzetében járványölő Szent Györgyként ünnepeltetni magunkat, hogy „a magyar járványkezelés mintaszerű, ebben közmegegyezés van Európában, a WHO-nál, és a szomszédos országokban”, miközben vezetjük a halálozási toplistát, s a hősnek nevezett kórházi dolgozók egyike mondja az oltóponton szerzett tapasztalatok alapján, hogy nem is tudnánk mindenkit beoltani, mert a kötelező oltástól összeomlana a rendszer.
Fotó: Vágvölgyi Bálint
Az előző kormányokat megvádolni, méghozzá nem is egyszer, hogy megfigyeltek bennünket. Aztán Pegagus kémszotfverrel feltörni újságírók, valamint egy ellenzéki médiatulajdonos telefonját. A volt kormánypárti titokminiszter, jelenlegi házelnök pedig arról beszél zárt körben, nemzetbiztonsági tisztek előtt, hogy az ellenzék a legnagyobb nemzetbiztonsági veszély.
Az általunk bevezetett kommunizmus emléknapját ünnepelni, miközben azzal a kommunista diktatúrával ápolunk az Unió tagjai közül a legszorosabb viszonyt, amely a legtöbb áldozatot szedte - és szedi máig.
Ha azt akarjuk: ne a minden cikkcakkot, szélkakastempót, elvtelenséget felsőbb szempontokra hivatkozva lenyelő politikai hívők dominálják a közéletet, akkor be kell menni oda, nem az abszolút jót, az örök üdvösséget várni, hanem igenis leszavazni a kisebb rosszra. Aztán kritikus szemmel, a bizalmat megadva, de egészséges gyanakvással figyelni, nem válik e azzá a nagyobbik rosszá, akit nemrég buktattunk meg.
Ezért kell minél több pártoktól független, bizonytalan, kétkedő szavazó a politikába. Hogy ne a véleménybuborékok, szekértáborok B-közép hangulata uralja azt. Olyanok kellenek, akiknek a politikus valóban a nép szolgája, egy eszköz a céljai megvalósítására, nem pedig az imádat tárgya.
A nép szolgá(l)ja - zárójelbe teheti-e a fikció az oligarchák és autokraták valóságát?
A Volodimir Zelenszkij jelenlegi ukrán elnök főszereplésével készült 2015-ös, A nép szolgája című politikai szatírasorozatot a háború nyomán szinte minden nyugati országban leadják. Magyarországon az RTL Klub sugározza. A sorozat indító cselekményszála egy „fordított őszödi beszédre" épül. A belpolitikában teljesen ismeretlen történelemtanár, kollégájával beszélgetve, magából kikelve, nagyokat káromkodva szidja az ukrán közélet lesújtó állapotát, szereplőit.
És nem is a felnőttek Mikulása, aki teljesíti a kívánságainkat. Őszintén szólva engem nem igazán hoznak lázba a választási ígéretek. Meg hát nem is szeretnék előre inni az orosz medve törvénytelen illiberális medvebocsának a bőrére.
Egy a tábor, sok a zászló...Fotó: Pixabay
Már az előválasztásos cikkemben is kifejtettem: többféle forgatókönyv is lehet, de talán nem kéne előre azt számolgatni, mennyivel lesz több a fizetésünk vagy a nyugdíjunk. A brutális hiány, az ijesztő költségvetési számok, a durva infláció mellett józanul gondolkodva beláthatjuk: az elmúlt évek felelőtlen költségvetési politikája eléggé behatárolja a lehetőségeket. A magam részéről nem fogok megharagudni az ellenzéki politikusokra, ha nem tudják teljes egészében betartani a választási ígéreteiket. Sokkal nagyobb gáz lenne, ha annak dacára is próbálnák azokat keresztülvinni, amennyiben nincs rájuk fedezet.
Eleve azon dől el sok minden, mi lesz a választások eredménye. Ellenzéki kétharmad nem valószínű a felmérések alapján, de jelenleg annak is jóval kisebb az esélye, mint 2014-ben vagy 2018-ban, hogy a Fidesz kétharmadot szerez. Persze matematikailag egyik sem kizárható, de a Fidesz túlereje, előnye dacára is sanszosabb egy fej-fej melletti, szoros eredmény, amely valamelyik oldal javára billen.
Az ellenzék minimális, kötelezően teljesítendő feladata: megakadályozni az újabb Fidesz-kétharmadot, s ha nem is utolérni, de legalább megközelíteni a kormánypárt támogatottságát. Ha a Fidesz eléri vagy súrolja a kétharmadot, az súlyos kritikája volna az ellenzéknek. Amennyiben az elmúlt 12 év után után a NER ismét fölényes győzelmet arat, az a kormánypárti vezetés realitásérzékének elvesztéséhez vezethet.
Nézzük meg, mi lett Putyinból a zsinórban, futószalagon megnyert választások után.
MI járhat a fejében?Fotó: Pixabay
Egyre jobban fogytak körülötte azok az emberek, akik még vitába mertek szállni vele. Egy újabb toronymagas Fidesz-diadal életveszélyes lenne nemcsak az ország, de a NER számára is. Putyin a hatalom drogjától megrészegülve a különleges katonai művelet fantázianevű bad tripbe hajszolta bele magát, amivel az általa vezetett rezsim sírját kezdte ásni. Orbánnak is a csúcson kellett volna abbahagyni, de a NER már túl van a csúcson.
Felvethető, hogy az ellenzéknek az még talán jobb is lenne, amennyiben hajszál híján, fél százalékkal, pár mandátummal marad csak le a Fidesz mögött. Aztán hátradől, végignézve, hogy a féktelen osztogatás utáni elkerülhetetlen megszorításokba ugyanúgy belebukik a NER, mint a 2006-as választások utáni ciklusban Gyurcsány, sőt. Vannak, akik úgy látják: Orbán nem is akar nyerni, komfortosabb számára, ha mininális különbséggel veszít, így a megszorítások terhét rátolhatja az új kormányra.
Elviteti velük a balhét,
aztán megerősödve a következő (akár időközi) választásokon diadalmasan visszatér.
Ez utóbbi látszatra tetszetős okfejtés, de nem hiszem hogy igaz lenne. Ha a Fidesz nemhogy kétharmadot, de még abszolút többséget sem szerez, az már akkora mandátumveszteséget jelent, amit a NER-pártelit jócskán megérez, s elégedetlenséget szül. Arról nem beszélve, hogy több ezer (vagy akár tízezer) Fidesz által kinevezett tisztviselőnek kellene távoznia a minisztériumokból, állami közintézményekből. Akiket se a párt, se a fideszes önkormányzatok nem tudnának a jelenlegi gazdasági helyzetben átvenni. Így aztán közöttük is lennének csalódott, sértett emberek. Főleg, ha úgy éreznék, Orbán „direkt veszítve”, a meccset eladva feláldozta őket. Szóval én ezt nem hiszem.
Már csak azért sem, mert Orbán Viktor szerintem már
túlzottan rákattant a hatalom nevű drogra ahhoz,
hogy csak úgy lemondjon róla.
Nem igazán tartom meggyőzőnek azt az érvelést sem, hogy egy szimpla feles többségű óhatatlanul ellenzék béna kacsa lesz, mivel nem tud alkotmányt módosítani, így leváltani a független intézmények élén bebetonozott NER-katonákat. Az kétségtelen, hogy a jelenlegi gazdasági és külpolitikai helyzetben, mindössze 52-53 százalékos mandátumtöbbséggel egy szivárványkoalíciónak hihetetlenül nehéz dolga lenne. Főleg úgy, hogy a miniszterelnök pártjának még relatív többséget adó saját frakciója sincsen, így folyamatos egyeztetésre kényszerül a mögötte álló pártok képviselőcsoportjaival.
De Orbán kormányzati bukásának olyan következménye is lehet, mint amikor Aria Stark Deres ostromakor szíven döfte az Éjkirályt. Attól nemcsak a holtak seregének vezére esett ki a csatából, de az általa irányított zombik is erejüket vesztették. Én nem hiszem, hogy miután Orbán elveszíti a politikai hatalmat, akkor a kormányt már eddig is bíráló jegybankelnök vagy a médiahatóság, a számvevőszék, a legfőbb ügyészség, az alkotmánybíróság, a közbeszerzési hatóság, az egyetemek általa kinevezett vezetői mind töretlenül hűek lesznek hozzá.
Könnyen meglehet, hogy egyesek átállnak, s megindul egy eróziós folyamat. Ahogy a múltban, a 2002-es kormányváltás után is voltak ilyen tendenciák. Nem akarnék ebbe részletesen belemenni, akit érdekel, mire gondolok, olvassa el eme 2014-es cikkem
Kivel van a legfőbb ügyész?
című fejezetét.
Biztos, hogy a választás után is ő lesz a leghűbb ügyész?Fotó: MTI
S van még több faktor, ami izgalmassá (s bizonyos szereplőknek keserűvé) teheti az eredményt. A határon túli levélszavazatok botránya (s ami mögötte lehet) a Fideszre üthet vissza. Már a választási csalások lehetőségét boncolgató tavaly ilyenkori cikkemben is leírtam:
Nem lehetetlen, hogy a 2022-es választásokon a Fidesz és az ellenzéki összefogás versenye kiélezett, fej-fej melletti szituációt hoz létre. Amelyben, ha csak a belföldi választók szavazatait vesszük, egy-két mandátummal az ellenzék felé billenne a mérleg nyelve, vagyis ők nyernének, de a határon túliak voksa révén mégiscsak a Fidesznek kedvező irányba fordulna a kocka. Ez nagyon is lehetséges, hisz:
„A Fideszben is elismerik, határon túli szavazatok nélkül nem lett volna meg a kétharmad 2014-ben.”
A „belmagyarok” ellenzékre szavazó többsége egy ilyen helyzetben valószínűleg úgy érezné: a „külmagyarok” elütötték őket a győzelemtől. Pláne, ha csalásgyanú is felmerül. Egy így megválasztott Orbán-kormány legitimitása ingataggá válna. Különösen, ha belföldön is megerősítik a csalások vélelmét az utólagos vizsgálatok.
A választásokon több olyan szervezet elindul (a Gattyán-féle MeMo, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt) amelyekkel kapcsolatban felmerül: ezek nemhogy kormányra kerülésre, de még a parlamentbe való bejutásra is esélytelen szervezetek (főleg a Kutyapárt) részvétele csak arra jó, hogy szavazatokat vegyen el az ellenzéktől.
Kovács Gergely, a Kutyapárt frontembere tele is panaszkodta a vele készült Azonnali-interjút, a Márki-Zay Péter részéről jövő kritikáról azt mondta:
„Nekem tényleg rosszul esett, hogy ezt csinálja, kicsit önző dolognak tartom. Az ember csinál valamit 16 éve, amiben elég sok embernek elég sok munkája van, és akkor jön egy ilyen fasz, akinek az a célja, hogy megutáltasson minket másokkal, nem gondolva bele abba, hogy hány ezer embernek mennyi munkája van abban, hogy minket bírjanak, és ne utáljanak. De mostanra már leszerepelt annyira a csávó, hogy mindegy, hogy mit mond. Már az ellenzéknek árt, amit az elmúlt hónapban tolt. Amíg nem ismerte senki, addig népszerű volt. Kár, hogy így alakult”
A magam részéről nagyon nem tud érdekelni Kovács Gergely lelkivilága. Amúgy pedig azt gondolom, ilyen ez a fimszakma. Ha valaki egy, alapvetően ellenzékkel rokonszenvezőket, illetve bizonytalanokat megszólító törpepártttal ráindul a nagy nehezen létrejött ellenzéki összefogásra, akkor ne csodálkozzon, ha annak vezető politikusai ezt zokon veszik, és erősen bírálják.
Ha pedig Kovács Gergő úgy érzi: élete legrosszabb hónapja volt, amikor Márki-Zay Péter az MKKP ellen kampányolt, akkor elmondanám: ez semmi ahhoz képest,
amit akkor fog kapni, ha miatta bukja az ellenzék a többséget.
Ha pont az a 3-4 százalék hiányzik, ami a Kutyapárt miatt ment a levesbe. Ahogy Puzsér Róbertnek is nekimentek volna ellenzékiek tömegei, ha rá leadott 4, 46 százaléknyi százaléknyi szavazat miatt nem Karácsony, hanem Tarlós győz. S miként Balla Jenőnek, az épp Márki-Zay mozgalma színeiben indult az előválasztásokon, ugyancsak nekiestek a győri 2-es körzet jelöltvitáján.
Itt Németh Eszter, a Civil Bázis azt kérdezte Balla Jenőtől: miért indult Glázer Tímea, a közös ellenzéki jelölt ellen a Borkai-botrány idején az önkormányzati választáson? Kételyének adva hangot, hogy Balla vajon valóban ellenzéki jelölt-e. S hangsúlyozva: Glázer Tímea pont azért nem tudott nyerni, mert Balla elindult ellene. Ezután az MSZP-s Juhász István is támadásba lendült Balla ellen, egy kinyomtatott Facebook-posztot mutatva fel, ahol Balla Jenő Kara Ákosnak, a 2-es körzet fideszes országgyűlési képviselőjének Facebook-oldalát, illetve a közösségi oldalon ott elhelyezett, a nyalkai falunapról szóló politikai hirdetést lájkolja.
Hiába ugattuk a kutyapártnak: lépjetek vissza - vagy lépjetek be az összefogásba.Fotó: Magyar Kétfarkú Kutya Párt Facebook-oldala
Félreértés ne legyen: mindenkinek joga van elindulni egy választáson, ahogy a véleményét. A viccpártnak joga van elindulni, a kis és közepes pártok ellenzéki szövetségének meg joga van ezt kárhoztatni. Én a magam részéről azt tartottam volna helyesnek, ha a Kutyapárt nem indul önállóan, hanem beáll az ellenzék mögé. De ez az ő döntésük és felelősségük. Így arra buzdítom a szavazóikat: voksoljanak inkább az összellenzékre.
S akkor már a végén hadd mondjak pár szót arról, mit is várok egy esetleges kormány-, illetve rezsimváltástól.
Mondjuk azt, hogy véget vet annak, amit úgy nevezünk: perverz újraelosztás. Ennek lényegét itt fejtettem ki. Azt jelenti, hogy az állam mindenki adójából, a szegények áfájából (akik azt nem tudják visszaigényelni) olyanokat támogat, akik arra nem szorulnak rá.
Ez az óriásplakát jobban mutatja, mi a perverz újraelosztás, mint száz infografika
Tudja, mi az a perverz újraelosztás? Nem egy pornófilmes szakkifejezés. Az úgynevezett negatív vagy perverz újraelosztás fogalma azt fejezi ki „hogy a gyakorlatban nem szükségszerűen a szegények javára történik a központi jövedelemátcsoportosítás." Vagyis az állam jelentős kedvezményekben és támogatásokban részesít olyanokat, akik nemhogy nem rászorultak, de az így kapott pénzt luxuskiadásokra fordítják.
Vagyis közpénzt adunk a gazdagoknak, hogy azok még gazdagabbak legyenek. Itt nem is csak arról van szó (ami önmagában igazságtalan) hogy alanyi jogon mindenkinek (a villatulajdonos, úszómedencés milliárdosnak) is jár a családi pótlék, a hatósági áras, csökkentett rezsi. Hanem azt is, hogy bizonyos támogatásokból minél gazdagabb vagy, annál többet kaphatsz. Ha az ország leggazdagabb 10 százalékától elveszik a rezsicsökkentést, kisdobos becsszóra fogadom, nem fogok kimenni tüntetni.
Ahogy akkor sem, ha a közmédiát úgy, ahogy van, megszüntetik, és a helyét behintik sóval. Mert azt nagyon remélem, és el is várom, hogy nem az legyen, hogy azt a százmilliárdos összeget, amit eddig éves szinte a NER-propagandára költöttek, egy új kormány nem a saját dicsőítésére akarja majd fordítani. Ritkán szoktam egyetérteni DK-s politikussal. Ám Dobrev Klára kijelentésével, hogy közmédia büdzséjéből vonna el pénzeket, minden további nélkül.
„A közszolgálati tévének alapvetően híreket és kulturális műsorokat kell szolgáltatnia az egész nemzetnek.Hogy ezt milyen formában csinálja, arról nagyon sokat lehet beszélgetni. De hogy nem kell évi 117 milliárdot elkölteni egy hatalmas épületben lévő hazugsággyárra, abban biztos vagyok”
– mondta a nekem adott interjúban.
Hogy a közmédiától elvett pénzt mire fordítsuk (ő a nyugdíjasoknak adná) abban lenne vitám Dobrev Klárával. De azt a DK-javaslatot, hogy komolyan csökkentsük a közmédiára adott pénzt, simán megszavaznám. S a hivatására büszke újságíróként nemcsak kérem, de követelem az ellenzéki politikusoktól: ne próbáljanak meg létrehozni olyan propagandamédiát, amely kétely, ellenvélemény, visszakérdezés és bírálat nélkül kiszolgálja őket.
Mit várok egy új kormánytól? Nem pénzt, sőt. Szívesen fizetek havi pár ezer forinttal többet a gázért, áramért, ha ez az ára, hogy segíthessünk a létében fenyegett szomszédunknak, Ukrajnának. Már volt értelme a kormányváltásnak, amennyiben nem születnek többé olyan gyalázatos döntések, mint a rubelelszámolás ügyében történt magyar vétó.
Zene füleimnek, amikor Márki-Zay Péter azt mondja: győzelme esetén csatlakozik az Európai Ügyészséghez, és felállít egy saját korrupcióellenes ügyészséget is, amely vizsgálja a bal- és jobboldali, valamint a 2010 előtti és utáni korrupciót is, valamint hogy semmiféle lopás, sem ellenzéki, sem kormánypárti nem maradhat büntetlen.
A politikai Észak és Dél, Tűz és Jég az Éjkirály ellen.Fotó: Pixabay
Egyvalamit ígérhetek: újságíróként mindezeket számon is fogom kérni tőle, politikai oldaltól függetlenül. Mint ahogy ama (egy nekem adott interjúban is megerősített) ígéretét, hogy támogatja és megszavazza a melegházasságot.
Nem vagyok politikai hívő, ahogy ateistaként vallási sem. A hit tehát nem erős oldalam, inkább kétkedő lennék. De azt gond nélkül elhiszem, hogy az ellenzék győzelme után sem fogják lebontani a kerítést, nem fognak migránsok milliói ellenőrizetlenül rázúdulni az országra, ahogy óvodásokat sem fognak nemváltó operációra kényszeríteni. Egy emberségesebb, európaibb bevándorláspolitikát várok, közös uniós határőrizetet és menekültbefogadást.
Sokféle közvélemény-kutatás látott napvilágot az utóbbi hetekben. És ezek inkább Fidesz-előnyt jeleznek, mint ellenzéki győzelmet. A tendenciát csak a bizonytalanok, a kívülállók, a habozók tudják megállítani. Nekik írtam ezt a cikket, hogy őket meggyőzzem. De (hogy önkritikával éljek) sok beszédnek sok az alja, egy kép pedig gyakran többet mond ezer szónál. Hogy miért menjetek ez szavazni? Hát ezért:
A Fidesz már csak nevében fiatal, valójában nyugdíjaspárt. Az egyik felmérés szerint, ha csak az első választókon múlna, a jelenlegi kormány súlyos vereséget szenvedne, az ellenzék viszont kétharmadot kapna.
Szóval a csoda rajtatok múlik, testben és/vagy lélekben fiatalok!
