Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Vitáznál velünk? Küldd el az írásod nekünk!
Nem tudom megígérni, hogy a lentebbi évfordulós véleménycikkben nem ismétlem önmagam. Ugyanis az elmúlt másfél évtizedben sem változott az álláspontom ahhoz képest, amit a beszéd nyilvánosságra kerülésének másnapján leírtam.
Ma is ugyanúgy látom: az őszödi beszédhez az vezetett, hogy a 2006-os választási kampányt
mindkét részről a rövid távú politikai célokat szolgáló ordas hazugságok uralták. A miniszterelnök és koalíciója éppúgy tudta, hogy lehetetlen betartani az ígért adócsökkentést, gázár-stopot, nyugdíjkorrekciót, mint ahogy Orbán is tisztában volt vele, hogy képtelenség a járulékcsökkentéssel párhuzamos 14. havi nyugdíj. Sőt, láthatták, nemcsak további juttatásokra nincs pénz, de még a jelenlegieket is szükséges lefaragni-megnyirbálni.
Ma is úgy vélem, hogy a kialakult helyzetért a felelősség nagyobbik részét Gyurcsány Ferencet és a mögötte álló szoclib kormánykoalíciót terheli.
A Fidesz sem volt különb a Deákné vásznánál, ám ez nem változtat a tényen, hogy a kormányon lévők felelőssége mindig nagyobb
– gondoltam akkor, s így vélem most is.
Mert sokan látták úgy a balliberális értelmiség soraiból: jó, jó, hazudtunk, de a másik oldal is hazudott, sőt: mindenki hazudik, ezzel relativizálva a felelősséget. Csakhogy, ha részegen, bedrogozva ülök a volán mögé, és elgázolok valakit, akkor nem mentség, hogy az anyósülésen ülő ember még jobban be volt rúgva, még több kokaint szívott, és még hangosabban ordította, hogy tapossak a gázba, sőt: azt kiabálta, hogy ő még gyorsabban vezetne, ha nála lenne a kormány.
De nem nála volt. Azé a felelősség, aki a volánnál ül. Ön dönt, iszik vagy vezet. Ez ilyen egyszerű. Fenntartom hát Gyurcsány Ferenchez intézett hajdani szavaimat:
Nem, miniszterelnök úr, ezt a balhét nem lehet tizenhat esztendőre egyenlő mértékben rákenve szétteríteni.
Igaz, a büdzsé állapota már 2002-ben sem volt a legoptimálisabb. De mégis a Medgyessy-kabinet idején szabadult el minden, ez a kormány volt az, amely költségvetési és reálgazdasági fedezet nélkül vállalta be a rendszerváltás óta példa nélküli, óriási bér-és nyugdíjemeléseket.
Én, Gyurcsány Ferenc rajongóival szemben ma sem gondolom, hogy ez valamiféle szenvedélyes igazságbeszéd lett volna. Ha a kocsmában, haveri körben bevallom, hogy titokban, a feleségem tudta nélkül viszonyt folytattam egy másik nővel, aztán a jelenlévők közül valaki rögzíti ezt, s hónapokkal később eljuttatja a nejemhez a felvételt, aligha fogom kidumálni magam azzal, hogy én szenvedélyesen igazat mondtam.
De erről nem tudtam meggyőzni azokat, akik mai napig ennek látják. Nekik akkor is hiába beszéltem:
Úgy tűnik, kormányfőnk még a felvétel publikálását követően sincs tisztában azzal, későn jött, és eleinte csak szűk kör által ismert önvallomása milyen rothasztóan hat a közmorálra. Átlagemberek milliói fordítják le a miniszterelnök beletűzdelt káromkodásokkal színesített mondatait a privát világuk nyelvére.
Miszerint “ha ti csak úgy csináltok, mintha kormányoznátok, igazat mondanátok, felelősséget vállalnátok, akkor mi is csak mímeljük az adófizetést, jogkövető magatartást, becsületes polgárhoz illő viselkedést.” Mindez azt sugallja, a hazugság kifizetődő, ha pedig lebukunk, mondd már, legfeljebb odapökünk egy pardont, cinikus gesztussal széttárva mindkét tenyerünket.
Szerintem Gyurcsány Ferenc részéről akkor az egyetlen helyes döntés az lett volna, ha a beszéd nyilvánosságra kerülése után lemond. Ehelyett még éveken át próbált hatalmon maradni, s a bizonyítványt magyarázni. Ami nem vezethetett máshoz, mint bukáshoz és a Fidesz-kétharmadhoz.
Ma is sokan vannak Gyurcsány hívei közül, akik szerint a beszéd teljesen rendben volt, s csak valamiféle fideszes ármány, összeesküvés következménye, hogy politikai zuhanórepüléshez, zavargásokhoz vezetett. Az Átlátszón még 2013-ban (Debreczeni Józseffel vitatkozva) egy háromrészes cikksorozatban próbáltam cáfolni az őszödi beszéddel, a tévéostrommal és a rendőri túlkapásokkal, általában 2006 őszével kapcsolatos mítoszokat. Aztán az Élet és Irodalomban egy rövidebb írásban ugyanezt tettem Gönczöl Katalinnal vitázva.
Mint az előválasztásról írva kifejtettem: tudomásul veszem a politikai realitást, hogy a NER megbuktatásához Gyurcsány Ferencre, illetve a DK-szavazókra is szükség van. Hajlandó is vagyok kisebb rossz gyanánt levoksolni egy olyan közös pártlistára, amelyen ő és a pártja is rajta van. Ahogy a Jobbikot is elviselem, de attól még nem lesz más a véleményem a Magyar Gárdáról, a cigányozásról, KGBéláról vagy a homofób törvény megszavazásáról. Ahogy az őszödi beszédről sem.
Ha mi tudomásul vesszük a jelenlétüket, illetve rájuk is szavazunk, akkor nekik is tudomásul kell ezt venni.
Hogy mi a tanulsága a összefogott ellenzék számára az őszödi beszédnek? S mit fontoljanak meg a közös választási program és kampányterv megalkotásakor?
Mondjuk azt, hogy ne úgy győzzék le Orbánt, ahogy 2002-ben és 2006-ban tették azok a pártok és politikusok, amelyeknek egy része ma is az összefogás aktív részese. Nem kéne mondjuk a közös gazdaság-, és szociálpolitikai programba olyan ígéreteket beletenni, amelyekről már most is tudják, hogy képtelenség teljesíteni.
Jogos a felvetés, hogy Orbán is hazudott, hogy amit ő csinált 2010 óta, abből nem egy, hanem több őszödi beszéd, s több filmforgatókönyv is kijött volna. Ez így van, nem vitás.
Fotó: ElkXurtuk Facebook-oldal
Olyannyira nem, hogy 2012-ben én magam írtam meg Orbán őszödi beszédét. Hogy a jelenlegi miniszterelnök korábban maga is arról beszélt:
...vannak esetek, amikor negligálni kell az erkölcs bizonyos szabályait – adott esetben például az igazmondási kötelezettségre vonatkozót, mely a magánerkölcs alapszabálya. Ez a szakmával jár.
CNN-nek viszont Őszöd után azt nyilatkozta:
„...a magyar politikában kétféle hagyomány létezik. Az egyik a kommunista párt hagyománya, a hazugság, amelyet a baloldal tovább vitt, a másik pedig az ellenzéké, az egykori illegális másképp gondolkodóké, akik sohasem hazudtak, s én sem hazudtam soha az embereknek.”
2010 szeptemberében Kötcsén valami nagyon hasonló hangzott el, mint Őszödön.
Azt mondta Szijjártó Péter (nyilván nem Orbánnal szembemenve) hogy
a megszorítás szó az MSZP gazdaságpolitikai szótárában van
náluk ilyen nem hangzik el.
Ugyanakkor Kötcsén, zárt körben bizony elhangzott:
„...ezerszám, ezermilliárdszám kell forrásokat kivonnunk a magyar gazdaságból. No, tehát azért, hogy a pénzügyi rendszert stabilizáljuk, bevezettük azt a 120(0) milliárd forint összegű kormányzati takarékossági intézkedést, amelynek most mindannyian együtt isszuk a levét”
De a tandíjat Horn Gyula és Gyurcsány Ferenc alatt ellenző Orbán azt is mondta:
”...azt szeretném, hogy Magyarországon olyan felsőoktatási rendszer működjön, ahol képes legyen minden diák maga állni a tanulási költségét. Mindenki a teljeset.”
S így folytatta:
A mostani állapot még nem ilyen, mert ide csak több lépéssel lehet eljutni. Ismétlem: egy önműködő pénzügyi rendszerre van szükség: az egyetemet, főiskolát végzett embereknek a saját befizetéseikből kell folyamatosan működésben tartaniuk a felsőoktatást. Bár az állami ösztöndíjakat nem tudják teljesen kiiktatni, a számukat minimálisra kell csökkenteni. Elképzelhető, hogy a jogászoknál az idei száz állami férőhelyből jövőre nulla marad? – kérdezik tőlem. Ez lett volna helyes már az idén is
Ezekből mind simán kijött volna egy Őszöd. Vagy képzeljük el, mi lett volna, ha Gyurcsány Ferenc törölteti a rádió honlapjáról ezt az őszödi felvételt?
Arra hivatkozva: azért kértem, hogy vegyék le a beszédet,
„...mert nem akartam, hogy az ellenzék a saját hangommal kampánycélokra használja fel a szavaimat”
Mi lett volna, ha Gyurcsány ezt teszi? Hatalmas botrány, ugye? Még nagyobb zavargások törtek volna ki. Dézsi Csaba András, a kormánypárt legismertebb önkormányzati politikusa a valóságban is megtette ezt. Miért van az, hogy ezek mégse vezettek ahhoz, ami 2006 őszén történt?
Pedig maga Orbán is sokáig félt attól: az „őszödi átok” rajta is beteljesedik majd.
„Majd lesz Orbán Takarodj is”
– nyilatkozta 2008 októberében.
„Ha lesz polgári kormány, ami nem lesz ilyen hazug, kiégett, tehetségtelen, és álszent ripacskodó, mint a mostani, akkor is lesznek ellenzők”
– mondta. Ellenzők lettek, de őszödi méretű botrány és lejtmenet nem. Miért?
Ahhoz hogy ezt megválaszoljuk, az a kérdés teendő fel:
Mi is volt tulajdonképpen Őszöd?
A pillanat, amikor feltárult a politika igazi arca és természete.
Ez nem jobb-, és baloldal összecsapása volt. Gyurcsányt nem Orbán Viktor győzte le. Hanem az, hogy ekkor olyan liberális és/vagy baloldali értelmiségiek, szavazók ábrándultak ki belőle, akik korábban komoly, nagy ígéretnek tartották. Köztük én is.
Nem véletlenül beszélt úgy Orbán a hazugságon kapott Gyurcsány Ferencről hogy:
...hülye, idióta, lássuk be, nem profi politikus [...] egy profi politikust nem ragadhatnak el az indulatok, neki nem lehetnek érzelmei.
Orbánnak nincsenek is. Vagy legalábbis nagyon dolgozik azon, hogy ne legyenek. És Őszödből végképp megtanulta a leckét: sehol, még a legzártabb körben sem szabad ennyire beismerni, miről is szól a politikája. Illetve egy önellentmondó, paradox stratégiát követ. Gyurcsányt morális alapon támadta, így próbálta a legitimitását bomlasztani - sikeresen - ugyanakkor mindent elkövet, nehogy a példa ragadós legyen, s a morális Őszöd-vírus az ő pártjára is átterjedjen.
A NER-értelmiségnek szembe kell néznie azzal: ha megengedi magának a moralitás luxusát, azzal saját rendszerét bomlasztja szét. Úgy, ahogy mi, Gyurcsányból kiábrándult liberális értelmiségiek is erkölcsileg kivégeztük Őszöd után a politikust, akiben csalódtunk. Nekik ezzel kell szembenézniük. Orbánnak pedig azzal: jobb volna neki, ha 2022-ben veszít, mintha nyer. Sokkal nagyobb hatalma van a pártján és kormányán belül, mint Gyurcsánynak valaha. Simán kihozhat még egy feles győzelmet.
Neki nem kell attól félnie, hogy az ő őszödi beszédét (mint Gyurcsányét) lehozza a közmédia. De vajon meddig tudja feltartóztatni a belső eróziót, amennyiben a gazdaságpolitikáján lévő hajszálrepedések hasadékká tágulnak? S újra beáll az elkúrtuk-helyzet? Mert be fog.
Ha veszít, az összes megszorítást, népszerűtlen intézkedést rátolhatja a győztes ellenzékre. Na de ha nyer, mint 2006-ban Gyurcsány? S elapad a világgazdaság pénzbősége, s már a trükkök százai sem segítenek? Ma még ez nagyon távolinak tűnik. Mint 2005 őszén is az volt Őszöd. De az is eljött. S amennyivel nagyobb ma a hatalmi nyomás, annál nagyobb lesz a robbanás.
