Évek óta írunk a Győrben állami támogatásból épülő vízi élményparkról, felmerült rengeteg kérdés, amire eddig a politikusok nem igazán tudtak választ adni. A termálfürdőt lassan húsz éve üzemeltető Rába Quelle vezérigazgatója, az időközben országos szintű élményfürdő-cézárrá váló Kovacsics Imre azonban most minden kérdésünkre válaszolt, nem csak a vízi élményparkkal, de a Rába Quelle eddigi működésével kapcsolatban is. A cikkben látható képek látványtervek a készülő fürdőről.
Iratkozz fel te is a Győr filter nélkül hírlevélre!
Kezdjük a Bercsényivel. Mennyivel olcsóbb a Rába Quelle által biztosított termálvizes fűtés a Bercsényinek, mint a gáz?
Fél órával azelőtt írtam alá a szerződést, hogy ide leültem. Én azt mondtam, hogy egy évig 10 százaléknyi kedvezményt adunk az iskolának abból, amit ők nem idén, hanem tavaly lekötöttek két évre. Azért ennyit, mert ha jövőre mondjuk októbertől felmenne a gáz ára, akkor – mert lokálpatriotizmus van bennem – lehet, hogy 40 százalékot adunk, ha lemenne annyira a világpiaci ár, hogy még nekünk sem éri meg kitermelni, akkor lehet, hogy ötöt sem tudok adni.
Egy kis haszon van most rajta, de az összeg egyébként nagyrészt az önköltségünket fedezi. Tudni kell, hogy villamos energiával hozzuk ki a kútból a vizet, nem jön fel magától.
Tehát van az energiadíj, gépészek kellenek hozzá, bányajáradékot kell utána fizetni, ami azt jelenti, hogy ha magamnak, gyógyászati szempontból veszem ki, akkor nem kell, de ha értékesítés a cél, akkor igen. És van még vízkészletjárulék is.
Tehát a gázra lekötött összegnél 10 százalékkal olcsóbb lesz a fűtés a Bercsényiben, és az is világos, hogy a Rába Quellének költségei vannak a kúttal.
Minden költség a miénk, igen, mint eddig is az elmúlt húsz évben.
Érdekes volt az idővonal: először volt az, hogy elgondolkozik a szakképzési centrum és a parlamenti képviselő, aztán bejelentettek egy elég drámai intézkedéscsomagot, majd a szülői tiltakozás után kiderült, hogy nincs szükség az egészre, mivel a Bercsényit lehet így is fűteni. Aztán minden politikus ott fényképezkedett, mintha ők találták volna ki. Ki találta ki, és miért csak akkor, amikor már tiltakoztak a szülők?
Ez egy folyamat volt. Szerintem az ötlet a Bercsényi-iskola igazgatójáé volt, még csak nem is az enyém, pedig mondhatnám, hogy én vagyok a megmentője az iskoláknak. Azért azt tudni kell, hogy itt még csak nem is összegekről van szó a spórolás tekintetében, hanem mennyiségi kvótáról, tehát alapvetően az a lényeg, hogy gázt kell megtakarítania ezeknek az intézményeknek. Nem tudtam, hogy a Bercsényi önmaga 22 százalékát teszi ki a Szakképzési Centrum gázfogyasztásának!
Szóval úgy kerestek meg, hogy nézzük meg a dolgot. Nézzük meg azt, hogy lehet-e életet csiholni abba a rendszerbe. Ezzel párhuzamosan mentek az események, mert ha jól tudom, akkor a Szakképzési Centrum vezetője megkereste a polgármestert, a másik a másikat, mindenki szólt mindenkinek. Én nagyon örülnék annak, ha azt mondhatnám, hogy milyen rendes csávó vagyok, de ez nem nekem jutott eszembe.
Akkor végső soron mindenki megveregetheti a saját vállát. Az Új Szó tudósítása szerint azonban ön azért egy fél mondat erejéig utalt arra, hogy a Bercsényiben nem saját elhatározásából nem fűtött az elmúlt húsz évben. Az önről írt könyv fülszövege kifejezetten explicit ezen a fronton, és talán olvasóink is emlékezhetnek a városvezetés és a Rába Quelle közötti konfliktusra. Kifejtené ezt bővebben?
A Bercsényi nagyon kicsi része volt ennek a történetnek, habár most azt gondolom, hogy 20 év bevétele kimaradt, amikor értékesíthettünk volna energiát egy ekkora iskolának. Nagyon rosszallóan kellene visszagondolnom azokra a döntéshozókra, akik miatt ez történt.
2004 ősze előtt valaki vagy valakik – én azt mondom, nem a polgármester úr volt, szóval valaki – Balogh polgármester urat rábeszélte, hogy jobb lesz az, ha nem lesz bevételünk ebből.
Hátha éhenhalunk – milyen szavakat használjak? Rohadjon meg, csak jó ne legyen neki – most ezek jutnak eszembe. Inkább ruházzunk be és építsünk nem kevés pénzért fűtőrendszereket az iskolába, gázkazánokat, csak ne a Kovacsicstól vegyük.
A Pannon-Vízben is váltottak?
Nem, azt a mai napig mi fűtjük.
Van olyan, aki, úgy emlékszik erre, hogy végül is azért váltott gázra a Bercsényi, mert nem volt annyival olcsóbb a termálvizes fűtés, mint amennyire bonyolult volt.
Erre azt mondanám, hogy ha az van a szerződésben, hogy a mindenkori gázárakhoz képest 10 százalék, akkor mindig 10 százalékkal olcsóbb annál. Én termeltem ki, tehát más honnan tudja, hogy mennyi lenne az ára a dolognak? Minden kitermelés más: az agárdi fürdőben más, Bábolnán más, Gyulán más, Makón is. Itt három kút van, ott öt kút van, amott csak egy kút van, oda ennyi szakember kell, ide ennyi, ötszáz méter mélyről hozzák fel ott, másfél kilométerről itt. Itt van négy puffertartály, ott egy puffertartály sincs. Tehát minden kitermelési díj más.
De nem lenne még így is olcsóbb, ha az önkormányzat, vagy a Pannon-Víz kezelné a kutat egy magánvállalkozás közbeiktatása nélkül?
Mondok egy nem kutas példát, mert most ez jutott eszembe. Ha van egy lovardád és azt mondod nekem, hogy nem akarsz vele foglalkozni, nem tudsz, testidegen a számodra, és bérbe adod nekem 10 évre, 20 évre. Én bérbe vettem tőled, gondozom a lovakat, etetem őket, itatom, vannak költségeim, kifestem mondjuk – az mind az én költségem. Te meg mégis meggondolod magad, és lovagolni szeretnél. Erre azt mondom neked, hogy gyere, tizenötezer forintot fizetsz, aztán lovagolsz. Pedig tiéd maga a lovarda. Itt is ez van. Én jó gazda módjára költök rá, embereknek fizetést adok, fizetem az energiát, satöbbi. Ha marad rajta, marad, ha nem marad, nem marad, az már nyilván üzleti kérdés. Ahogy Balogh Jóska annak idején mondta: se kutat, se fürdőt nem tud működtetni egy város, ahogy például vágóhidat sem.
De a Pannon-Víz csak tudna?
Elmondok egy olyan dolgot, amit kevesen tudtak, többek között én sem. Akkor régen a vízműveknél voltak a strandok, uszodák, mert azt gondolta valaki, hogy hát a csőben is víz megy, meg a medencében is víz van, és akkor az ugyanaz. Mint a szaloncukornak az almához, annyi köze van a két dolognak egymáshoz. Tudja a vízmű kezelni a marketinget, orvosi, turisztikai részét? Nem! Nem erre voltak berendezkedve.
Akkor az önkormányzat jogosultsága volt az, hogy mennyi a víz- és csatornadíj. Azt láttuk, hogy előterjesztett mondjuk abban az évben öt százalék vízdíjemelést és három százalék csatornadíjemelést a Pannon-Víz. De mivel volt Győrben egy strandja, ami nagyon lepusztult volt már abban az időben is, annyi pénzt írtak rá minden évben kiadásra, amennyit nem szégyelltek, és azt mondták, hogy a strandunkban mínusz 50 millió van, azt valahogyan kompenzálni kellene. Ezután nem öt meg három százalék lett az emelés, hanem hét és öt. Innentől kezdve tök mindegy, hogy mennyiért működött a kút vagy a strand, mi, előfizetők közösen fizettük a mínuszt.
Tehát soha nem piaci alapon működött – Balogh polgármester úr nagyon jó könyvelői, közgazdasági érzékkel azt mondta, a fenének kell nekem egy ilyen. És mennyit fognak kérni az új fürdőre, ha a Pannon-Víz működteti tovább? Alternatív megoldást keresett, hogy valaki csinálja: ha van nyereséged, a tiéd lesz, ha veszteséged van, az is a tiéd.
„Én kérnék pénzt azért, hogy üzemeltetem”
Lehet mondjuk a covidos, energiaválságos időszak előtti éveket nézve profitábilisan működtetni egy fürdőt pusztán piaci alapon?
Elmondok egy példát. 15 évvel ezelőtt Agárd város önkormányzatának akkori új polgármestere odahívott engem, hogy Kovacsics úr (soha nem találkoztunk azelőtt), itt van egy fürdő, amit megépítettük. Ez egy kis település – akkor tizenvalahányezres lakosú volt –, nagyjából egy évvel azután épült a fürdő, mint ez a győri. Elkezdtük üzemeltetni – mondta –, és azt vettük észre, hogy ugyan százmillió forint évente az, amit a városnak kell fizetni hitelre, de nemhogy a százmilliót nem tudja egy év után kitermelni, hanem üzemi veszteséget csinál a fürdő.
Odaküldtem inkognitóban a kollégáimat, megnéztük: háromnapos volt a zsemle, nem volt ez, nem volt az, jó büdös volt. Azt mondtam, hogy akkor én elvállalom – 15 éve vagyok az agárdi fürdőnek, mint önkormányzati cégnek a vezérigazgatója, visszafizettük mind az egymilliárd forintos hitelt önerőből, és még fejlesztettünk is úgy, hogy előtte az önkormányzat által üzemeltetve nem hogy a százmillió évi törlesztőt nem tudta visszafizetni, hanem még veszteségesen is üzemelt a fürdő.
Én nem tudok szenzációsan hegedülni, mint a prímások. Sajnos nem lettem olimpiai bajnok sífutó. De ehhez talán értek. Tizenhat, tizenhét önkormányzat kért már fel. Most legutóbb a szomszédos Bábolna.
Azért kérdezem, mert ahogy az interjú előtt beszélgettünk, azt mondta, hogy az önkormányzatnak itt Győrben nem kellett pénzt beletennie a fürdőbe. A cikkben, amiről szintén beszéltünk, pont arról írtam, hogy igen: a nyugdíjasbérletek vásárlása csak az egyik fele a dolognak, azon kívül viszont a Rába Quelle minden évben visszakapta az önkormányzatnak befizetett bérleti díjat mindenféle – szerintünk nem csak értéknövelő – beruházásra, karbantartásra. Ez nem önkormányzati támogatás?
Van, amit a szerződés rendez, és van, amit a jogszabály.
Itt van nálam a szerződés, akkor nézzük meg, csak hogy tudjuk, miről beszélünk. A szerződés szerint a karbantartás, állagmegóvás a Rába Quelle, mint magáncég feladata saját költségén, a befizetett bérleti díjból képzett felújítási keretből pedig az Önkormányzatot terhelő időszakos felújításra és korszerűsítésre, a Győri Fürdőközpont magasabb színvonalú működését szolgáló fejlesztésre, vagy a bérüzemeltető által kezdeményezett és részben általa finanszírozott magasabb színvonalú működést szolgáló fejlesztés tulajdonosi önrészének biztosítására lehet költeni.
Ma már biztos nem írnék alá ilyen szerződést, vagy nem vállalnám be az üzemeltetést, és lehet, hogy négyszáz-, ötszázmillióba kerülne évente egy ekkora fürdőt az önkormányzatnak üzemeltetni. Vagy egymilliárdba, mint most Miskolcnak.
Valakik ugye kiszámolták, hogy nagyjából mennyi ennek az épületnek az amortizációs értéke, és azt mondták, hogy nekem azt az amortizációs értéket be kell fizetnem. Hogy megmaradjon, húsz év múlva se dőljön össze ez az épület, mindezt azon kívül, amit mi magunk csinálunk évi több tíz millió forint értékben. Amit mondott az előbb nagyon helyesen: pl. csapokat javítunk. A bejárati ajtó romlása, a légtechnikai rendszerek szűrőcseréje, ami nem fődarab, azokat mi csináljuk.
Ha húsz év alatt ezt nem költöttük volna rá, akkor ez a fürdő, már nem volna. A törvény szerint viszont a fődarabok javítása a tulajdonos kötelessége. Ha te kiadsz egy lakást, megvan, hogy a bérlőnek mi a dolga, mármint jogszabály szerint, és mi az, amit a tulajdonosnak kell megcsinálni. Mi egy forintot nem kaptunk vissza.
A Rába Quelle befizette a bérleti díjat, az bekerült a felújítási alapba, amit aztán a város költött el a Rába Quelle javaslatai alapján.
Igen, minden évben befizettünk, aztán leadtunk egy javaslatot, valamit lehúztak, valamit átengedtek. Ami megfelelt, azt megszavazta az önkormányzat és megrendelte. Tehát nem mi rendeltük. Beadtunk huszonkettőt, aztán csak tizenegyet kaptunk meg, a másik tizenegyet csinálhattam, mert azt még meg kellett csinálni. Tehát nem hagytak mindig mindent jóvá, de amit ők is megfelelőnek tartottak, arra azt mondták, hogy rendben. A maradékot pedig mi finanszíroztuk.
Már nem írnék alá ilyen szerződést. Képzelje el, ott van egy 30 éves Kovacsics Imre. Olyan kemény emberekkel, mint akkor az önkormányzat ügyvédje, Glegyák Jenő vagy Kun András, Eredics Imre alpolgármesterek – nem én írtam a szerződést, hanem ők. Ezek az emberek maguknak rosszat akartak csinálni? Azt azért kétlem.
Szerintem ők azt gondolták: „ha ennyivel megússzuk, hogy amit ez befizet, csak azt kell költenünk a fürdőre, az jó nekünk. Ennyivel ez a város megússza és itt mindig működik, akkor jó, mert mindenhol azt halljuk, hogy éves szinten háromszáz, ötszázmilliót kell betenni minden önkormányzatnak a fürdőjébe.”
Én nem tiltakoztam ez ellen akkor, ezért ha valakiket emiatt számon lehet kérni szerintem, azok azok, akik a szerződést odarakták elém. De ma már látom, hogy ügyesek voltak. Szerintem nagyon jó dolgot csináltak, mert a város már nem csak ennyit, hanem tízmilliárdokat költött volna húsz év alatt az üzemeltetésre.
A szerződést aztán a Borkai-érában is működtették, tehát akkor évente ítélték meg, hogy mit adnak vissza a felújítási alapból.
A műszaki tartalomról, igen, de nem csinálhatták volna meg, hogy nem adnak. Itt a szerződés, itt vannak a fődarabok, amiket a tulajdonosnak a dolga fizetni.
Abban megegyezhetünk akkor szerintem, hogy mindezt a város fizette – a vita ott van, hogy mi számít karbantartásnak, és mi esik bele a fenti kategóriába. Én több elemről is azt gondolom, hogy inkább karbantartás. Például a csúszdacsere lehet fődarab, de mi a helyzet ezekkel a tételekkel? Személyfelvonó és medencetéri mozgássérült emelő részbeni felújítása, bádogozás, szaunabútorzat cseréje, burkolatfelújítás, tetőszigetelés, a kültéri medencék fedésének cseréje, pénztárgépek, egy szivattyú és hajszárítók cseréje, az informatikai rendszer fejlesztése.
Lehet, hogy visszaadott a tizenkilenc év alatt egyszer szaunabútorzatra a város, mondjuk egy padra. Akkor azt mondom, hogy huszonkétszer cseréltünk szaunapadot mi, egyszer cseréltek hajszárítót, tizenegyszer pedig mi. Ha egy lakást bérbe adsz nekem és a tetővel valami van, nekem kell, mint bérlőnek, kifizetnem?
Hát az attól függ, mi van a szerződésben. Az ön értelmezésében mondjuk akkor ezek mind az önkormányzat feladatai voltak és ezt le is adta, és el is fogadták. Ez egy érthető álláspont, nem is ezzel vitatkozom.
De igen, ezektől nem nőtt az értéke, az épület csak rendeltetésszerűen tudott működni tovább. Ez olyan, hogy van egy autód, ami megy, és ki kell cserélni benne nem is az egész kasznit, de fődarabokat, attól ugyanaz az autó marad – a tető fődarab, meg a szivattyú is fődarab.
Volt a szerződésben egy olyan kitétel is, hogy 2012-ben majd leül a Rába Quelle és az önkormányzat, és átszámolják, hogy stimmel-e az amortizációs költség és a bérleti díj. Ez megtörtént?
Nem tudom, hogy mi történt 2012-ben. Válaszolnék rá, ha emlékeznék. Arra sem emlékeztem már, hogy a Bercsényit levágták rólunk.
Azt mondta, hogy már nem ilyen szerződést kötne most, mint akkor.
Én kérnék pénzt azért, hogy üzemeltetem. Ezt hívnák az önkormányzatnál veszteségoptimalizálásnak. Az összes utána kötött szerződésem már ilyen volt.
Azért kérdezem, mert ugye ez a szerződés módosult múlt decemberben, kikerült például a bercsényis dolog...
Az biztos, hogy azt nem én kértem. Szerintem le szerették volna egyszerűsíteni. Azt, hogy a Bercsényi kikerült belőle, öntől hallom, illetve az ön cikkében olvastam. Nem is figyeltem rá. Ezek szerint ugye az a nevetséges dolog állt elő, hogy amikor bent volt, akkor nem tudtam érvényesíteni, most meg, amikor nincs benne a szerződésben, akkor tudunk adni és segíteni. Lehet, hogy sok minden nem is szerződéseken múlik – úgy kellene, mint régen, úri becsületszóra.
Ez megint csak egy olyan dolog, ami szerintem a döntéshozók oldaláról érdekes. Ugye decemberben azért lehetett látni, hogy a gázzal probléma lesz. De gondolom azért került ki, mert a Bercsényi már nem tartozik az önkormányzathoz. Kikerült viszont az a kitétel, hogy ön folyosót épít a fürdő és a gyógyászati részleg közé.
Azt is tudom, hogy ezt biztos Bárány István (győri önkormányzati képviselő – a szerk.) mondta önnek. Úgyhogy neki is üzenem, azt is elmondhatta volna Bárány István, mint a Rába Quelle akkori gazdasági igazgatója, hogy a folyosót anno Kovacsics Imre sok pénzért megterveztette. Engedélyezni azonban nem engedélyezték, mert Győr nem volt hajlandó elintézni azt a telekösszevonást, amit most elintézett. A fürdő ugyanis önkormányzati tulajdon volt, amit egy Pannon-Víz tulajdonnal kellett volna összekötni közterületen át.
Nekem még kártérítési igényem is lehetne, hiszen elkészíttettem, kifizettem, megvannak a tervek, meg a számla is, és nem csinálhattam meg.
Húsz éven keresztül azzal szenvedtem, hogy öltöztettem, vetkőztettem a gyógyászati részlegbe igyekvő embereket. De most megépült a folyosó, és nem kell majd senkit öltöztetni-vetkőztetni két kezelés között. És a telekösszevonás is megtörtént – csak húsz évet kellett várni rá.
Fairnek érzi más magánvállalkozásokkal szemben, hogy a korábbi, covid-időszak alatti bérletidíj-elengedés mellett most is áll minden költséget az önkormányzat, amíg az állam felépíti, majd ismét a Rába Quelle üzemeltetésébe adja az új élményparkot?
Nekünk most nincs közünk az épülethez. Mi átadtuk a kivitelezőnek, ő majd átadja a tulajdonosnak, mi pedig majd visszakapjuk üzemeltetésre. Azért rákérdeztünk, hogy oké, de ott van a gépészet, ha ezt nem fűtik két évig akkor szét fog fagyni, ki kell cserélni mindent. Ha nem forgatjuk a szivattyúkat, be fognak sülni az alkatrészek. Szóval ezt most mi ellátjuk szakemberrel, van itt gépészem, gépészmérnököm.
De ez még így is gyakorlatilag egy kockázatmentes befektetés önnek.
És sok-sok százmillió forint megtakarítás az önkormányzatnak.
De van ebben önnek üzleti kockázat? Az állam építi a bővítést állami pénzből, a covid-időszakra és a felújítás idejére nem kellett nagyjából rezsit és bérleti díjat fizetni, a kutakból most lesz bevétel a Bercsényitől. Nem látom, hogy ön hol kockáztat üzletileg, magánvállalkozóként. Nem a Rába Quelle volt olyan sikeres, hogy bővíti a strandot.
A Bercsényit már megbeszéltük, amit nélkülünk nem lehetett volna elindítani, mert nálunk van a vízjogi üzemeltetési engedély, mint egy autónál a forgalmi engedély. Igen, ahogy a Rába Quelle 2003-ban sem épített fürdőt.
Mit kockáztat tehát ön?
A Covid elején még üzemeltünk, több tíz millió forintos veszteséggel. Amikor bezártuk a fürdőt az építkezés miatt, akkor pedig a dolgozókat kellett végkielégíteni, ami szintén több tíz millió forintunkba került.
Hát lehet, hogy kétszázmillió veszteséggel üzemeltetem majd, vagy ötszázzal, mert visszajön még a covid, meg lesz még egy háború.
Ebben a fürdőben 2019-ben 15 forint volt kilowatt/óra díja az elektromos áramnak Azzal fizettünk körülbelül 6 millió forintot havonta villanyszámlára. Most gondoljon bele, ha ezt most kétszáz forintért kell megvennem. Nincs az a vendégszám, nincs az a vendégtől elkérhető pénz, ami csak a villanyszámlát fedezi
Ez van most. De 2023 májusára – reméljük legalábbis –, hogy a háború véget ér, és a rezsi normalizálódik.
Az én számításaim szerint ennek a fürdőnek a kiadási költsége éves szinten meg fogja haladni az egymilliárd forintot. Szerintem olyan 1,2 milliárd forint lesz, ha jön vendég, ha nincs vendég. Ha 1,2 milliárd forint a kiadási költség, és a bevétel kilencszázmillió forint, akkor buktam 300-at. Ha 1,3, nyertem 100-at.
Jó, de akkor beláthatjuk, hogy kevés cég kap ilyen lehetőséget a városban. A sarki kisboltosnak nem épít egy háromszor akkor üzlethelyiséget tele áruval az állam, hogy tessék, üzemeltesd, és amíg építjük, addig nem kell rezsit és bérleti díjat fizetned. Ez nem egy piaci alapú verseny. Nem kéne az új fürdő üzemeltetését új pályázatra bocsátani?
Árut nem tesznek bele, azt majd mi vesszük meg. Hét és fél évig érvényes szerződésem van. A terület egy centivel nem nőtt, nem épít ide az állam három szállodát hozzá, amit átad nekem, hanem a kötelességének tett eleget a város, amit 20 éve elmulasztott. Mert úgy volt kiírva ez a szerződés – akkor ezt is elmondom önnek –, hogy a győri fürdőközpont az első ütem. A második ütemnek annak kellett volna lennie, hogy a Pannon-Víztől kapott strandot felújították volna, erre a bérbeadás előtt már kötelezték a hatóságok a Pannon-Vizet, mint tulajdonost. A harmadik ütem pedig a szálloda lett volna.
Ez utóbbi benn is van a szerződésben, annyiban számolt vele a szerződés, hogy a Rába Quelle épít hotelt.
Akkor ezek szerint kártérítési igényem van, mert 20 évet kellett ennek a szegény Kovacsics Imrének várni arra, hogy elinduljon a második ütem,
és már csak hét és fél évem van hátra az üzemeltetésből, miközben én úgy számoltam, hogy az első öt évben kész lesz mindkét ütem. Így adtuk le az üzleti tervünket a pályázatunkban. A Sárvári fürdőnek évi kb. 300 millió forint bevétele van abból, hogy a hozzá épített szállodából átmehetnek a vendégek!
De ezek nem voltak benn a szerződésben, ott nem vállalt ilyet a város, legfeljebb a kiírásban esett szó róla.
Igen-igen. Amikor a pályázatot kiírták.
Volt a fejében terv, hogy hova építhetne ezen a szűk területen szállodát?
Igen, van még most is.
És nem akarja elmondani?
Nem, maradjanak titkaim is.
„Evés közben jön meg az étvágy, és elkezdtünk gondolkodni”
Jó, beszéljünk a vízi élményparkról. Van egy ilyen népi bölcsesség a városban, hogy ön direkt hagyta lerohadni az egykori strandot, épp azért, ami aztán történt, hogy annyira rossz legyen, hogy végül a város vagy az állam újítsa fel, ahogy történt is végül. Igaz ebből bármi?
Előbb már említettem, az akkori tulajdonosnak, a Pannon-Víznek kellett volna felújítania. Képzelje el, hogy a strand legújabb része – legújabb! – 1971-ben épült. Én akkor születtem! Most képzeljen el bennünket, illetve Győrt, hogy milyen presztízs- és versenyhátrányban voltam Pápával, Sárvárral akár Lipóttal szemben, amikor az emberek a szabadságon voltak, nyári szüneten. Mintha egy 1971-es hűtőszekrényt, televíziót vagy porszívót kellett volna versenyeztetnünk a most high-tech cuccokkal!
Azért még én sem voltam képes arra, hogy tudtam volna húsz évvel ezelőtt, hogy majdan lesz egy olyan kormányfő, aki Modern Városok Programot fog elindítani, és ezen keresztül megújul a fürdő… Ami ugye nem az enyém és hét és fél év múlva visszakaphatja a város – akkor jöhet nekem a lovasszobor.
Jöhet a lovasszobor nekem, mert ezek szerint azzal a hülyeséggel, hogy hagytam lepusztulni a városnak a strandját, egy huszonkét milliárdos értéket hoztam ide, ami nem az enyém. A magyar adófizetők fizetik, nem csak a győriek. Van még olyan vállalkozó, aki Győr városának lobbizott, idehozott ilyen értéket? Szóval kérem azt a lovasszobrot!
Azt mondja, hogy ön álmodta meg az új vízi élményparkot, a 740 millióba kerülő tervezésben ott voltak végig.
Igen, én álmodtam meg szakmailag. Egy budapesti és egy győri iroda pedig megtervezte, a beruházási érték nem egész 4 százalékáért, amiben bent volt a szakértői díj is, az engedélyes és kiviteli tervek mellett.
Akkor vesézzük ezt tovább: Dézsi Csaba András polgármestereknek, amikor átvette a stafétát, akkor ez a beruházás ugyanúgy nem tetszett, mint majdnem az összes többi. Azokat leállította, ez viszont szinte egyedüliként fut. Az a pletyka, hogy azért, mert ön elment Mészáros Lőrinchez, és kijárta, hogy legyen.
Kezdem nagyon nagy embernek érezni magam ebben a székben. Ha én ilyenekkel fel vagyok vértezve, akkor nagyon értékes ember vagyok, és ajánlom minden önkormányzatnak, hogy kössön velem szerződést akármire, mert ezek szerint ilyen jó lobbierővel rendelkezem. És ezek szerint Mészáros Lőrinc is, aki, ha jól tudom egy vállalkozó, olyan jó lobbierővel rendelkezik, hogy az én ráhatásomra Győrben ilyet épít, na nem magának, hanem ezek szerint nekem, ami ugye nem az enyém, hanem a városé.
Nem. Ez úgy volt, hogy meghirdették a Modern Városok Programot. Nagyon jól tudjuk, hogy miniszterelnök úr sajnos majdnem utolsónak érkezett Győr városába, volt, ahol addigra már rég projekteket készítettek elő, mire ide eljött. Nekem akkor már rég a fejemben volt, hogy mit kellene itt csinálni, hiszen 20 évet vártam erre a bővítésre.
És akkor bizony én kilincseltem az országgyűlési képviselőnél Simon Róbertnél, aki államtitkár is volt ezen a területen. Húsz évet várt Győr, hogy ne kelljen nyáron elmenni Sárvárra, vagy bármerre. Kellene egy strandot csinálni, a legjobbat az országban. Jó, dobjál össze költségvetést, műszaki tartalmat, meg mindent. Segített a város és a képviselő úr is.
Akkor jött ez az elhíresült 8 és fél milliárd forint. Ezt a strandra számoltam ki (eddig már az országban egy tucatnyi ilyen beruházás volt már mögöttem): újítsuk fel, csináljunk új medencéket. Ilyesmi. Ezt aztán alá is lehetett volna írni, mert olyan állapotban volt az anyag. De evés közben jön meg az étvágy, és elkezdtünk gondolkodni.
Így lett a 8,5 milliárdból mostanra 22 milliárd?
Igen. Akkor még azért elég messze volt a folyószabályozás, és azért most is mondják, hogy még lehet öt-tíz évenként árvíz így is. A stranddal az volt a probléma, hogy bejött ötévenként a víz és nem volt olyan beton, ami alatt ne mosta volna ki a talajt a víz, kettétörtek a medencék. Nem a Kovacsics amortizálta őket le, hanem az árvizek. Nem kötött velünk szerződést rá a biztosító, mert ártérben volt.
Mondom, basszus, ezt be kellene védeni valami árvízvédelmi töltéssel. De ha kivisszük a csúcsig, akkor a belvárosból egy hatalmas betonfalat látsz. Akkor döntöttünk úgy, hogy legyen kétharmad része védett terület. Nem pontos összeget mondok, de azt mondták, hogy az hárommilliárd. De akkor parkolót is kellene bővíteni. De ha már parkoló, akkor legyen dísztér, és akkor már miért ne lehetne végre összekötő folyosó? Akkor már 15-17 milliárdnál tartottunk.
Ültem, mondom: ezt most csilli-villire megcsináljuk, az ott meg egy húszéves termálfürdő. Mentem jobbra-balra. Nem lehetne még egy-két milliárd erre a dologra? Gondolom: „Azt mondták, hogy ne jöjjön már a nyakunkra, megkapja. Újuljon meg a termálfürdő is. Egy »kis« ötletből egy nagy dolgot kap Győr városa jövőre.”
Most már meg sem lehetne ennyiből építeni, mert folyamatosan nőnek az építőanyagárak. De nem én vagyok a kivitelező, ez nem az én dolgom. Hála Istennek! Majd én üzemeltetem hét és fél évig, de után bárkinek lehetősége lesz kibérelni, gondolom nyílt eljárás lesz, ha újra meghirdetik.
Az egykori Cziráky-medence helyén akkor ezért lesz spray park? Mert nem az árvízvédelmi területen fekszik?
Igen, menthetetlen volt már a szerkezet is az említett árvizek miatt. Ott egy olyan spriccelőparkot építettünk, ahonnan nagyon gyorsan, ha jön az árvíz, „két perc” alatt leszereljük a dolgokat és árvízmentes helyre tesszük. Az épület alsó részén pedig billenő ajtók lesznek, aminek nem nekiütközik a víz, hanem felhajtódnak, mint a garázskapu, a víz meg átfolyik. Kitakarítjuk, és mehet tovább minden.
Ugye Debrecenben átadtak egy fürdőt, ami fele annyi pénzbe került és háromszor akkora. Ez hogy lehet?
Óriás betonfalat építettek, aztán ha fenn vagy a tetején és le akarsz menni a medencékhez, akkor két hét, mire leérsz. Másrészt előbb mondtam el: Debrecennek nem kellett építeni árvízvédelmi töltést, Debrecen nem bővített hozzá parkolólemezes parkolót, Debrecen nem csinált díszteret, Debrecen nem építette át a régi fürdőjét annyi pénzből.
Debrecen épített egy strandot, ami 8 és fél milliárd lett volna itt is, ha nincs árvízvédelmi töltés, satöbbi, satöbbi, és akkor a miénk olcsóbb lenne 4 milliárddal, mint a debreceni.
A másik kritika, hogy minden fürdő ezen a szigeti részen van. Ennyi pénzből nem lehetett volna a város déli részén is építeni valamit?
Egy lerobbant strand volt itt, az elődeink és én is ide álmodtam meg. Győr ilyen szempontból büszke lehet: nincs még egy hely, ahol ilyen környezetben tud lenni egy ilyen létesítmény, a belvárossal összeköttetésben. Magánberuházások, panziók, szállodák, éttermek, cukrászdák fognak épülni, kiemelt turisztikai vonzerőt fog jelenteni ez a beruházás.
Egyben: minek építsünk konkurenciát a város másik végén saját magunk számára? Az embernek egyébként is kell az az érzés, hogy elment kirándulni: Marcal 2-ről ez is kirándulásélmény.
Én azt gondolom, inkább az a jó város koncepció, ha egyes területeket egy funkciónak adunk át, az Audinak sincs itt-ott-amott egy gyáregysége, hanem egy tömbbe épít. Van egy olyan városnegyed, ahol szórakozunk, pihenünk, kikapcsolódunk, közel van az egyetem és a belváros is.
Lesz a sátoros helyett épülő uszodában úszásoktatás?
Lesz lakossági úszás, gyógyúszás és úszásoktatás is – úszóiskolának, és iskolai oktatásnak. Ez megmarad. Fényévekkel lesz jobb a minőség és még nagyobb a kapacitás is, mint a sátoros uszodában volt. Tehát olyan még egyszer nem lesz Győrben, hogy nincs nyitva egy uszoda sem, az elszabadult fűtésárak miatt.
Mi a kedvenc része az épülő vízi élményparkból?
Minden porcikája! Eddig Magyarországon olyan fürdőket építettek, ami mindenhol ugyanolyan, csak az egyiken sárga a csempe, a másikon kék. Nincs tematika. Azt gondoltam épüljön Győrben az első olyan tematikus park, ami kultúrák találkozásán alapul. Ezért lesz majd C-vitamin bárunk Szent Györgyi Albertnek tisztelegve. Ezért lesz gyerekeknek olyan, hogy játékhangszerekből fognak folyni a vizek: a Kodály-módszer előtt tisztelegve. Ezekről rövid tájékoztatókat fogunk kihelyezni.
Akartam Rubik-kocka medencét, ha kiforgatták volna, akkor indult volna el egy élményelem, csak sajnos már nem fért bele a költségvetésbe, mert huszonöt milliárd lett volna a végösszeg.
Jedlik Ányos – a fröccs és az óriási szódásszifon alakú csúszdatorony, ezt még nem látják, hogy szódásszifon, de az lesz, üveglifttel. Szerintem jelképe lesz a városnak, ki lesz világítva este, aki Győrben jár, biztos fog itt fényképezkedni. Nem akarom az Eiffel-toronyhoz hasonlítani, szerintem Győrnek egy jó kis jelképe lesz. És van a már említett spriccpark. Én kapuvári gyerek vagyok, és ott a közelben van a Hany Istók legendája, ezt elevenítettük meg. Nem egy zebrát teszünk a területre, hanem a velünk élő történelmünket elevenítjük meg.
Tematika van, ez nagyon fontos nekem: harmincöt méter magas szódásszifon nem épült még szerintem a világon sem, a másik meg egy tematikus, kisgyerekeknek való játszópark. Minden mindennel összefügg. Aztán ugye mindig van valami gyerekeknek, anyukáknak, nagymamáknak, a férfiakról mindig elfeledkeznek, úgyhogy nekünk lesz olyan büfénk, ahol lesz 18 féle csapolt sör, csülkös ételek, csocsó, darts. Ez lesz a Pasifaloda.
Nem a 425. ugyanolyan strand lesz, ahol van csempe meg vízköpő. Hanem végre valami más. Aki eljön ide Győrbe, annak legyen olyan érzése, hogy egy különleges helyen járt!
Bónuszkérdés: bár nem szoktunk ilyet, de ön viszonylag nyilvánosan büszkélkedett autójával 2018-ban egy cikkben, amit Koloszár Tamás írt.
Nem én büszkélkedtem, Tamás keresett meg.
Akkor javítok: ő büszkélkedett az ön autójával. A kérdés: vezette már azóta? Arról is szólt ugye a cikk, hogy sofőrrel jár.
Bevallom őszintén, nekem ez a legfőbb munkaeszközöm. Tehát én amikor beülök, akkor az azt jelenti, hogy munka. Csináltunk mondjuk egy olyan utat egy napon belül, hogy megnéztem Gyulán a működést, átmentünk Makóra, megnéztük a fejlesztést, onnét hazafelé beugrottunk Tatabányára, hogy hogyan állnak a munkák, majd hazaértem, vagyis beültem reggel fél hatkor és este fél tizenegykor kiszálltam.
Azért nem vezettem sokszor, mert utazás közben hátul dolgozom, a titkárnő mellettem, és végig dolgozzuk az utat. Egyszer egy barátom esküvőjén vezettem, én voltam a sofőr és az esküvői tanú is. Sofőrkalapom is volt.
De a kedvenc történetem az autóról, hogy a kollégáim kitettek engem este 22:30 körül. Hazafelé megálltak fél tizenkettőkor egy benzinkútnál tankolni úgy, hogy másnap tudták, hogy reggel hatkor újra indulnak. Dezsőnek hívják a sofőröm, jó magas, öltöny-nyakkendőben jár, akkor is abban volt. Mellette egy gyönyörű, vörös hajú fiatal nő, állnak a benzinkúton. Odament hozzájuk egy rokon, a sofőr rokona, aki nem látta 15 éve. Odaáll, ránéz az autóra, ránéz Dezsőre: öltöny, nyakkendő; ránéz a vörös hajú, száznyolcvanöt centis csajra, majd azt mondja neki: „Dezső, neked bejött az élet!” Erre ő: „Nekem? Kurvára! Fél tizenkettő van, most akkor négy órát alszunk, aztán indulunk vissza reggel hatra a főnökért.”
Azóta mikor nagyon fáradtak vagyunk – és ez nagyon sokszor van – mindig azt mondjuk: „Nekünk bejött az élet!”
NYITÓKÉP: Spa Holding Kft.
LÁTVÁNYTERVEK: A1 Építésziroda, Császár Szabolcs
Iratkozz fel te is a Győr filter nélkül hírlevélre! A Befejezetlen Győr nevű TikTok-oldalunkra pedig itt lehet feliratkozni.
