Egy Kisalföld-interjúban került elő az ötlet, hogy a Győri Nemzeti Színház belvárosi épületét felújítás helyett lebonthatják, de Dézsi Csaba András polgármester (Fidesz) láthatóan nem a levegőbe beszélt: a külügyminiszternek a múlt héten kész látványterveket mutatott a Városrétre, az Árkád mellé álmodott új kulturális negyedről. A témában szólalt már meg szakértő építész az épület védelmében, megkérdeztük olvasóinkat egy szavazáson, illetve megérdeklődtük az ellenzéki és független önkormányzati képviselők véleményét is.
Most pedig Győr polgármesterét, Dézsi Csaba Andrást faggattuk ki a tervekről és a mögöttük lévő gondolatokról.
Kezdjünk számokkal. Mennyibe kerülne a színház épületének felújítása, és mennyibe az új kulturális komplexum?
Amikor polgármester lettem, elmentem a színházba igazgató úrral beszélgetni, és ő mondta ki azt, hogy ennyi pénzből már olcsóbb lenne, ha építenénk egy új színházat. Ahogy jöttem kifelé, nézegettem a színházat, és arra gondoltam, hogy mit szólnának a győriek, ha felújítanánk a színházat, de az érvényes terv alapján inkább csak rombolnánk, mint javítanánk a külső formáján – a sísánc közepén például ott lenne egy kocka.
Vagy: érdemes beleölni ennyi pénzt egy olyan parkolórendszerbe, amelyben ha utolsónak jössz ki, másfél órát várhatsz az autódra? Bármennyi pénzt beleölni abba, ami funkcionálisan nem működik, amiről érdemben nem kérdezték meg sem a Győri Balett, sem a Győri Nemzeti Színház igazgatóját, hanem elmondták nekik, hogy milyen lesz?
Akkor inkább építsünk egy újat, és abba a szakma beleálmodhatja, amit a következő évtizedekben szeretne.
Mivel a Győri Filharmonikusok is új koncerttermet szeretnének, ami benne is van Modern Városok Programban, illetve – az egyébként abban a formájában funkciótlanná vált – Ifjúsági Ház lebontása után a fiataloknak sincs koncertterem, ezért máris van három hasonló kulturális projekt. Akkor miért ne csinálnánk egy komplett kulturális negyedet.
A második kérdés: merre lehetne ezt megtenni? Át kell gondolni a város struktúráját úgy, hogy úgy tudjon fejlődni, hogy az valóban egy huszonegyedik századi győri jövőképet adjon. A Rába-gyár területe pont alkalmasnak tűnik erre.
Mi a helyzet azzal a területtel, amit a Rába már eladott egy közelebbről meg nem nevezett multinak?
Ezt adta az Isten, azzal semmi gond nincsen. Nem ellene megyünk dolgoknak. Rengeteg telekspekuláns meg akarta szerezni ezt a területet az elmúlt húsz évben, de ezt az igazgató úr szerencsére megakadályozta.
Ha ott, az Árkád közelében épülne kulturális negyed, az nem gyengítené tovább a belvárost?
Abszolút nem. Ott van az egyetem, amit egy dunaparti korzóval kötünk össze az új kulturális negyeddel. A fiatalok ki tudnak kerékpározni, ki tudnak gyalogolni, lesz egy Duna-korzónk.
De az egyetem a Duna másik partján van.
Igen, át kell sétálni a Kossuth hídon. A korzó egyik végén lesz egy egyetem, a másikon az ifjúsági közösségi tér, a fiatalok birtokba vehetik az egész területet.
Viszont ez az útvonal továbbra is elkerüli a belvárost, nem?
Most bemennek a fiatalok a belvárosba? Az egy másik probléma, hogy a belváros funkcióját meg kell határozni, számos dolgot meg kell változtatni benne: egységesíteni kell a nyitvatartási időket, a helyiségbérleteket át kell gondolni.
Be kell indítani a belvárost, ami ma egy élőhalott. Gyerekkoromban azt mondtuk, hogy „megyünk a városba”, az a belvárost jelentette. De ma nincs miért bemenni a belvárosba.
Az egyik dolog, amiért mégis érdemes, az a színház.
Ez egy nagyon magas labda volt. De mondja meg, maga hányszor járt a színházban?
Nem sokszor. De gondolom nem üres házzal mennek az előadások.
Jó, nézzük meg innen. A színház tere egy félhalott tér. Este nyitnak ki a pénztárak, mondjuk hat és tíz között van ott élet. Este hat óra előtt nincs ott semmi, az a hatalmas tér nincs kihasználva, és nem is nagyon van olyan funkció, amit bele lehetne vinni.
Csináljunk oda egy multifunkcionális teret, mint mondjuk Párizsban a Festők tere. Körben éttermekkel, a közepén egy kioszkkal, az egyik részén helyben alkotó művészekkel, mondjuk festőkkel. Máris sokkal többen lesznek ott napközben. Ez egy dimbes-dombos rész lehetne, a posta felé jelentős szintkülönbség van, ha kialakítunk egy sétányokkal tűzdelt parkot, akkor a fiatalok, a turisták be fognak menni.
Mondjunk öt dolgot, amiért érdemes bejönni a győri belvárosba, hogy megnézzük.
A piacot pedig vissza kell vinni a piactérre, ha nem lenne a járvány, már rég megcsináltuk volna.
Vissza a Dunakapu térre?
Persze. A piac legyen a piactéren, az a normális dolog.
De térjünk vissza az első kérdésemre, mert végül számokról nem beszéltünk. A kulturális negyed nyilván nagyobb beruházás, mint a színház felújítása, de ha jól értem, több MVP-projektet is bele lehet csatornázni.
Ez egy öt pontból álló óriásberuházás – természetesen nyilvánosságra fogom hozni a terveket, amikor eljön az ideje. Az öt ütemből a színház, a filharmonikus- és konferenciaterem, illetve az ifjúsági közösségi tér csak az első. Ez nem egy olyan történet, ami egy ciklusba belefér. Ez egy modern városprogram, nem pedig a Modern Városok Programon belül egy-egy épület megépítése.
Azt mondom: hozzunk ide olasz tervezőket, francia tervezőket. Fűke Géza, a Győri Filharmonikusok igazgatója azt mondja, hogy a japánok tervezik a legjobb hangversenytermeket – akkor hozzunk ide japánokat!
Olyat akarok építeni, hogy ha valaki meglátja, azt mondja: azt a mindenit! Olyan épületeket szeretnék Győrben létrehozni, amilyen még nincs.
Persze Győrben fel kell újítani a pályaudvarokat, kell egy új mentőállomás – számtalan dolog van. Egy gazdasági fellendülés lehetőségét kell kihasználni Próbáljunk nagy dolgokban gondolkodni.
A vírus nyomán most inkább gazdasági visszaesésre számíthatunk. Mennyire reális most egy ilyen nagy projektben gondolkodni?
Azt tudtuk pontosan, hogy előbb utóbb gazdasági válság lesz. A válságot a járvány csak előrehozta, és ennek következtében szerintem nem lesz olyan mély a válság: nem padlóra kerültünk, csak térdre kényszerültünk, de még időben. Az inga mindig túlleng, a fellendülés érzésem szerint nagy lesz. Ezért volt kicsit jó, hogy bekerültem a karanténba: volt időm tovább gondolkozni azon, hogy milyen hosszútávú stratégiát szeretnénk Győrnek. A kampányban még a megszokott keretekben tudtam gondolkodni, de most kinyílt a világ. A kérdésre válaszolva: ha az első ütem megvalósul, akkor az húzza maga után a továbbiakat.
Az egész gazdaságot át kell gondolni: amikor azt mondjuk, hogy Győr egy lábon áll, nem mondunk teljesen igazat, hiszen itt van például a Graboplast, ami rugalmasan tudott alkalmazkodni a vírushelyzethez – az ilyen vállalatok nagyon fontosak Győrnek. Most letisztult a kép a járványhelyzet miatt: mindenki számára kiderülhetett, hogy a legfontosabb, hogy legyen mit enni és egészség legyen. Mibe kell tehát fektetni? Az élelmiszeriparba, amit szétcsesztek a rendszerváltás után – emlékszünk, Győrnek milyen komoly élelmiszeripara volt? Másrészt pedig az egészségiparba – ami például a terápiás, diagnosztikus eszközök gyártása lehet.
Egészen pontosan egyébként mi az a gond színház épületével, ami miatt nem érdemes a felújításon gondolkodni?
Olyan rossz állapotban van a színház, hogy nagyon sok milliárdot kell arra költeni, hogy ne szakadjon be a teteje, ne ázzon fel a pincéje, az egész kinézzen valahogy.
Magasak a fenntartási költségek, elavult a szervezete. Ez egy színház, annak idején modern volt, de eltelt negyven év. Az, hogy nekem tetszik, vagy nem tetszik, teljesen mellékes, én is megszoktam: Győrhöz hozzátartozik a sísánc, de ha a mostani tervet megépítjük, a sísáncnak akkor is annyi lenne, hiszen egy nagy kockát terveztek a kellős közepére.
Ha jön valaki, és azt mondja, hogy úgy működteti azt az épületet, hogy egy vasat nem kell a központi költségvetésből rákölteni, és értelmes tevékenységet folytat, nem pedig lezülleszti, akkor hajrá! Beszéljünk róla! De egyelőre nincs ilyen, én bedobtam pár ötletet. Ha valaki úgy tudná hasznosítani, hogy nem folyton hozzánk jön, hogy adjunk rá közpénzt... Tudja, mennyit költünk a színházra most évente? Másfél milliárd forintot.
A múltat tiszteletben kell tartani, a Vasarely- és a Szász Endre műveket meg kell őrizni. Nekem is nosztalgikus helyszín az az épület, de nem szabad rögeszmésen ragaszkodni ezekhez: mi a jövőnek építünk.
De ezért vittem ki a nyilvánosság elé ezt a tervet: várom az ötleteket.
Lesz szélesebb körű társadalmi egyeztetés a dologról?
Nagyon sokat fogunk még beszélni erről. Az út elején járunk. Én szeretek emberekkel beszélgetni, szeretem, ha meg akarnak győzni valamiről. A lényeg az, hogy beszéljünk róla – ha nem beszélünk róla, onnantól megy a sumákolás. Nem biztos, hogy tér vagy park lesz a színház helyén. Én azt szeretném, de mondja el mindenki, hogy mit szeretne, és ne csak ennyit mondjon, hanem rendes gazdasági programot kérek arról, hogy azt hogy lehet fenntartani és miért lesz jó.
A GyőrPlusznak adott interjúban elhangzik két érdekes félmondat. Az egyik az, hogy „a színház ára viszont hihetetlenül fel lett tupírozva”, a másik pedig az, hogy a felújítás „nyilván egy lobbicsoport érdeke volt”. A híres győri polipról van itt szó?
Vannak különböző lobbicsoportok. Például olyanok, amelyek teljesen élhetetlen lakótelepet terveztek a Rába-gyár területére. Vagy olyanok, amelyek 13 emeletes házat szeretnének építeni a Mosoni-Duna partján jelenleg is – ezt leállítottam, és változtatási tilalmat rendeltem el több területen. A színház körül is voltak hasonló lobbicsoportok.
Túlárazott volt a projekt?
Nem túlárazott volt, hanem fel lett tupírozva. Olyan funkciókat, megoldásokat tettek bele, amelyeknek semmi értelme.
Húszmilliárd volt a kiindulási ár, negyvenmilliárdnál tartunk most. Az a duplája.
Van emögött egy műszaki tartalom, de minek: ott van a már említett automata mélygarázs. Tizenkét milliárdba kerül, aztán azt mondanák a végén, hogy a fene vigye el a Dézsit, másfél órát várok a kocsimra. Tizenkét milliárd! Ez nem épelméjű dolog, gondolkozzunk már, mielőtt elköltünk ennyi pénzt. Építsünk olyat, aminek mindenki örül. Komoly gondok vannak ezzel a tervvel, és ezt nem csak én mondom, hanem a szakma számos szereplője.
A GyőrPlusznak azt is kifejtette, hogy a rendszerváltás óta alig volt igazán jól sikerült nagyberuházás a városban. Eközben ön 26 éve képviselő, volt négy évig alpolgármester, és 2006 óta pártja, a Fidesz van hatalmon a városban. Eddig ezeket a fejlesztési ötleteit magában tartotta?
MIndig azzal kell foglalkozni, amivel megbíznak. Engem azzal bíztak meg, hogy a nádorvárosiakat képviseljem, és ezt is csináltam, Nádorváros elég szépen fejlődött az elmúlt negyedszázadban. Amikor alpolgármester voltam, akkor a kultúra, a környezetvédelem, egészségügy, szociálpolitika volt a területem. Akkor épült például a Richter-terem, én találtam ki, és ezért még egy oklevelet is kaptam Balogh Józseftől, az akkori polgármestertől. Én kizárólag építő munkát szeretek végezni, de pontosan tudom a kompetenciáim határait.
Azt mondja, hogy fideszes városvezetés volt Győrben – én azt mondom, hogy valójában most lett fideszes városvezetés a városban.
A fideszes szót vannak akik szitokszóként értékelik, én viszont azt mondom, hogy most a klasszikus fideszes városvezetés van, amiért én is beléptem a Fideszbe. Próbálunk egy modern várost építeni a győri hagyományok tiszteletben tartásával.
