Eközben a nyaralásukat megszakító magyar állampolgárok kénytelenek voltak sietve hazarohanni, hogy ne kelljen több tízezer, akár százezer forintot is elkölteni azokra a tesztekre, amelyek elvégzését a magyar állam nemcsak hogy kötelezővé tett, de még ki is fizetteti a saját állampolgáraival.
A legnagyobb probléma furcsa módon mégsem az, hogy a saját állampolgárait szivató magyar kormány más országok állampolgáraival kivételezik, még csak nem is az, hogy az első külföldi kérésre azonnal meghátrál, sokkal inkább az, hogy a döntéseket látható rendszer nélkül, átgondolatlanul, kapkodva hozzák, ez pedig még nagyobb bizonytalanságot okoz egy olyan időszakban, amikor mindennél fontosabb lenne az átlátható és kiszámítható döntéshozatal és a pontos, gyors, hiteles tájékoztatás.
Utóbbi kapcsán egy adalék: Hétfőn délelőtt írtunk a külügyminisztérium sajtóosztályának, részletezzék és pontosítsák az ingázókra vonatkozó szabályokat. Azt is szerettük volna megtudni, hogy mi lesz azokkal, akik az ominózus 30 kilométeres zónán kívül dolgoznak, hogy tervezik-e ezt a körzetet kibővíteni, hiszen nagyon sokan távolabb dolgoznak.
Válaszra sem méltatott minket a tekintetes minisztérium, ehelyett Szijjártó Péter a saját Facebook-oldalán kommunikál az országgal.
Ez az információs kupleráj a legnagyobb kárt éppen a járvány elleni védekezés terén okozza, hiszen az amúgy is fáradt, frusztrált emberek miért tartanák be egy olyan kormány intézkedéseit, amely döntéseit váratlanul, előzetes tájékoztatás nélkül hozza, ráadásul még meg is változtatja a legkisebb külső nyomásra?
Joggal tehetjük fel tehát a kérdést:
Miért jelent nagyobb kockázatot a magyar kormánynak egy Horvátországban nyaraló vagy Németországban dolgozó magyar, mint egy nálunk nyaraló cseh vagy lengyel?
Reméljük egyszer választ is kapunk.