Kezdjük azzal, hogy – mint azt Pintér Bence kollégám a legutóbbi publicisztikájában leírta - a szeszgyári szagokkal kapcsolatban évtizedek óta az volt Győrben az uralkodó hivatali, tulajdonosi álláspont, hogy „hát ez már száz éve így van”, „ezzel nem lehet mit tenni”, „micsoda problémáitok vannak!”, „értsék meg végre a nyavalygók, hogy a városban büdös van, költözz falura!”; Való igaz, hogy a szeszgyár 1884 óta működik, így a szag szinte folyamatosan jelen volt. A vezérigazgató is utalt erre, nekünk adott nyilatkozatában kifejtve: "Ez a gyár itt van 1884 óta, s az elmúlt másfél évszázadban körbeépült bennünket a város. Most amúgy van rá kormányzati szándék, hogy jogszabályba foglalják a bevett ipari terület fogalmát. Ami azt jelenti, hogy ahol már 1984 előtt is ipari tevékenység folyt, ott meg fogják változtatni konkrétan a zajra vonatkozó határértékeket” – mondta.
A kormányzati szándék logikája tehát az: ha valahol már a rendszerváltozás (vagy akár már a XX. század) előtt is gyár működött, s elődeink megszokták, alkalmazkodtak hozzá, elfogadták, hogy zajos, büdös, akkor fogadják el az utódok is. Kétségtelenül bizonyos határig ez is egy védhető álláspont. Csak azért tegyük hozzá: konkrétan a szeszgyár működésének 136 évéből több mint százban olyan rendszerek voltak Magyarországon, amelyekben az állampolgári jogokat, a sajtónyilvánosságot, az érdekvédelmet, a környezetvédelmi, életminőségi szempontokat (finoman szólva) jóval kevésbé lehetett érvényesíteni, mint a rendszerváltás utáni évtizedekben. Vagyis a '70-es (vagy akár a '30-as) évek átlagpolgára nem azért nem tiltakozott olyan hevesen a gyárak bűze vagy zaja ellen, mert nem zavarta. Hanem a tiltakozásnak jóval kevesebb pozitív eredménye, de annál több kockázata volt akkoriban. Vagyis az inkább örvendetes, hogy az uniós tag Magyarországon már nem törődnek bele úgy a dolgokba, mint egy diktatórikus rendszerben.
Fotó: Papp László Tamás
Nézzük ezek után, hogyan változott meg Győrben hetek alatt a korábbi beletörődős, morgolódva elfogadós véleményklíma, illetve hozzáállás. Ami örvendetes, de előhozza azt a kérdést, amit Pintér Bence vetett fel a Győr-Szol kapcsán írt véleménycikkében. Tényleg csak az van ebben a városban elintézve, amit Dézsi Csaba András elintéz? S jó az, hogy így van?
Szeptember folyamán egyre több információ jutott el hozzánk a szagokkal kapcsolatban. Ennek eredménye lett szeptember 29-én megjelent cikkünk, melyben a szeszgyár álláspontját mutattuk be. Itt hangzott el Kolos Gábor vezérigazgató részéről, hogy „a szagnak nincs olyan mértékegysége, mint a zajnál a decibel. Igazából nem mérhető, nincs is rá előírás vagy szabály, így egy adott szaghatás erősségének megítélése szubjektív. Ez nem olyan, hogy ráállok a mérlegre, és látom: mennyit híztam vagy fogytam. Mi nagyon örülnénk, ha lehetne egzaktul, tudományosan mérni a szagok intenzitását. De jelenleg nem tudunk erre objektív szakvéleményt kérni.”
Mi a helyzet a győri Szeszgyár szagával? - A helyszínen jártunk utána
Október 3-án a Kisalföld is riportot szentelt az ügynek, az oda nyilatkozó jegyző lényegében alátámasztotta a gyár álláspontját, illetve úgy vélte: az önkormányzat semmit nem tud tenni. „Lipovits Szilárd, Győr jegyzője érdeklődésünkre megerősítette: a bűzhatásra határértéki előírás jelenleg nincs és szabvány sincs. Mint kifejtette, ha a bűzhatás zavaró, a panaszos a bíróságon birtokvédelmi eljárást indíthat. – A jegyző csak az egy éven belül fennálló zavaró hatások tekintetében járhat el, és ez az eset nyilván nem ilyen. Az egy éven túli ügyekben a bírósághoz lehet vagy kell fordulni” – mondta a lapnak.
Ezt követően, október 8-án jelent meg riportunk folytatása, melyből egyértelműen kiderül: a szagok igenis mérhetőek, erre van eszköz, mértékegység, illetve hatályos jogszabály. Idéztük az erre vonatkozó, 2020. január 1-én hatályba lépett rendeletet, illetve a korábbi, 2010-es szabályozást, valamint a szagmérés módját, amelynek lényege: „A szagmérésre alkalmazott berendezés (olfaktométer, 1. ábra) gyakorlatilag nem más, mint egy precíziós gázkeverő készülék, amelynek az „érzékelője” az emberi orr. A vizsgálandó bűzös levegőt semleges referenciagázzal (ez lehet tiszta, szagmentes levegő, vagy oxigéngáz) hígítják egyre csökkenő mértékben mindaddig, amíg a mérő személy a detektálásra kiképzett orrmaszkban megérzi a szag megjelenését. A csökkenő mértékben történő hígítás kiküszöböli az orr „elfáradásának” lehetőségét”
Mégiscsak mérhetőek a szagok? - folytatjuk a győri szeszgyári témát
"A szagmérésre szakosodott cégeket a napokban megkeressük és megvizsgáljuk, hogy pontosan mit tudnak mérni és ez esetünkben érdekes lehet-e, illetve megnézzük az említett szabályozást is." - reagált megkeresésünkre Kolos Gábor vezérigazgató. Még érdekesebb volt a győri önkormányzat álláspontjában cikkünk megjelenése után végbement fordulat. „Konkrét lépések lesznek a szeszgyár ügyében” – mondta Dézsi Csaba András október 9-én, pénteken a Győr+ Rádió műsorában. A győri polgármester egyeztetésre hívta a gyár igazgatóját és a Pannon-Víz vezérigazgatóját, és találtak is megoldást. Elmondta: nem tudja, miért nyilatkozta nekünk a gyár igazgatója, illetve aztán a Kisalföldben Lipovits Szilárd jegyző is, hogy a bűzt nem lehet mérni, hiszen ez – ahogy azt mi is megírtuk – nem igaz. Hozzátéve: "A megerősödött bűz a csatornába engedett végtermékből származik, a polgármester által megkérdezett szakemberek ötlete pedig az, hogy ezt ne oda engedjék, hanem vigyék el a város komposztálótelepére, és állítsanak elő belőle biogázt."
Dézsi: Konkrét lépéseket teszünk a szeszgyár bűzének ügyében
Október 12-én a Dézsi Csaba András leült a gyár, illetve a Pannon-Víz, valamint a Győr-Szol illetékeseivel, tehát az ügyben tárgyalt a polgármester, a Pannon-Víz vezérigazgatója, Rácz Attila, a Győr-Szol igaztatóságának elnöke, Endrődi Péter, valamint a szeszgyár igazgatója, Kolos Gábor, és műszaki igazgatója, Hájos László. Dézsi szerint a szaghatásnak több oka is lehet. Az egyik ok az, hogy négyhetente végeznek tisztító mosást a vinaszlepárlóban, ekkor kerülhet a csatornarendszerbe a tárolóból olyan anyag, aminek kellemetlen a szaga. „Ezt a következő alkalomtól a Pannon-Víz Zrt. zárt rendszerű tartálykocsival elszállítja” – írta a polgármester.
Így oldódhat meg a győri szeszgyár bűzének kérdése
A mindennapos technológia pedig egy állandó élesztőjellegű szagot okoz, amit – és itt átadjuk a szót a polgármesternek: „megállapodásunk értelmében legkésőbb 2021 tavaszig egy az erjesztőbe beépítendő vizes gázmosó szerkezet segítségével a gyár beruházásában megszüntetnek”. Emellett pedig a cég elkészítteti a környék szagtérképét ötven ponton vett szagminta segítségével, ami a szakembereknek további támpontot ad a megoldandó feladatokhoz – derült ki. Tehát alig két hét alatt kiderült: a szagok nemcsak mérhetőek, de lényegében meg is szüntethetőek, vagy legalábbis drasztikusan csökkenthetőek.
Ehhez persze az kellett, hogy ne szálljunk le a témáról, ne fogadjuk el a „nincs mit tenni” álláspontját, így ösztönözve a választott politikust, a városvezető polgármestert, hogy írja felül az apparátusi hárítás eredményét (vagyis: eredménynélküliségét.) Továbbra sem állunk le, figyelemmel kísérjük a fejleményeket, s érzésünk szerint lesz itt még megírni való. Az ügy iránt önkormányzati politikusok már korábban is érdeklődtek, próbáltak lépeseket tenni, így Bárány István független, illetve Takács Krisztián fideszes képviselő, valamint Dr. Szálasy László a Környezetvédelmi Bizottság kormánypárti elnöke. De a jelek szerint polgármesteri szintre kellett eljuttatni az ügyet a nyilvánosság által, hogy érdemben történhessen valami. S cikkünk végén ismét megkérdezzük az olvasót: jó az úgy, hogy az intézkedni nem tudó vagy akaró közigazgatási, szakhatósági illetékesek helyett minden ilyen ügyet polgármesteri szintre kell vinni, ha érdemi lépést akarunk? Biztos működni fog így négy éven át?
