Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját. Amennyiben válaszcikket írnál, írj levelet erre a címre!
Bár már úton a megoldás, a Győrre lassan rátelepedő őszi szmogban még ma is erősen lehetett érezni a szeszgyár jellegzetes szagát, legalábbis a belvárosban és Révfaluban mindenképpen. Ha minden úgy megy, ahogy a polgármester a posztjában leírta, akkor ez már nem sokáig, vagy legalábbis nem ilyen gyakran és nem ennyire erősen lesz így.
Úgy tűnik tehát, hogy hiába írták a szagra hetek óta panaszkodó posztok alatt tucatnyian kommentben, hogy „hát ez már száz éve így van”, „ezzel nem lehet mit tenni”, „micsoda problémáitok vannak!”, „értsék meg végre a nyavalygók, hogy a városban büdös van, költözz falura!”; na meg hiába mondta a gyár igazgatója és a jegyző, hogy a szagprobléma nem mérhető, kiderült, hogy egyrészt mérhető, másrészt meg is lehet akadályozni. (Más kérdés, hogy miért kell ehhez is polgármesteri intervenció – erről amarosan az üggyel foglalkozó kollégám, Papp László Tamás ír majd cikket.)
Ami ebben, és még sok másik ügyben kiviláglik a Facebookra tevődött közbeszédből:
mintha kiveszett volna az emberek – városi polgárok – nagy részéből mindenféle civil kurázsi,
ami pedig helyette maradt, az vagy a teljes lemondás, vagy a mindenféle átgondoltság nélküli cinikus düh, vagy az éppen aktuálisan hatalomban lévő politikus dicsőítése és megvédése, de minden áron.
Ahol emberek élnek együtt, és közös intézményeket hoznak létre arra, hogy a közös problémáikat megoldják, ezek élére pedig demokratikus módszerrel választanak politikusokat, ott teljesen normális dolog, hogy a felmerülő problémákról beszélgetünk, és megpróbálunk ezeknek hangot is adni, megpróbáljuk ezeket megvitatni.
Van, amikor a megoldás egyszerű, hiszen csak szólni kell egy szolgáltatónak, aki remélhetőleg rövid távon megoldja a problémát, ilyen mondjuk egy laza csatornafedő. Van, amikor a megoldás a polgárok részéről nagyobb összefogást, a város vezetése felől pedig magasabb szintű koordinációt igényel – ilyen mondjuk a csatornázás általános állapota a városban. És van olyan is, hogy a polgárok egy csoportja egy adott ügyben mást szeretne, mint a városvezetés, vagy mást szeretne, mint egy másik csoport.
Ezek mind olyan ügyek, amelyeket a jelenlegi demokratikus keretek között, normális párbeszéddel meg lehet(ne) vitatni. Ehelyett a tapasztalatom egy nagy győri Facebook-csoport adminjaként az, hogy egy-egy adott ügy kapcsán cinikus és beletörődésre buzdító, kishitű kommentekkel Mosoni-Dunát lehet rekeszteni.
És aztán lám-lám: elég írni róla írni jó pár cikket, elég addig keresni vele a helyi képviselőt és a polgármestert, amíg aztán mégis csak kiderül, hogy a helyzetet meg lehet oldani.
Ilyen témából pedig több tucat van. Mondok még egyet: a dugót nem lehet megoldani, mivel autó csak egyre több lesz, úgyhogy inkább ne csináljunk semmit – ez a másik kedvenc mondásom. Hát hogy a viharba ne lehetne mit csinálni? Elég körbenézni a világban, és megtekinteni, hogyan szoktatják át az embereket kerékpárra és tömegközlekedésre mindenféle módszerekkel a dugó, a légszennyezés és a klímakatasztrófa miatt.
Igaz persze, hogy ha minden jól megy, és 30-40 év múlva tényleg az összes belső égésű motorral hajtott járművet múzeumokban fogják mutogatni az unokáimnak, akkor már most érdemes elgondolkodni egyrészt azon, hogy milyen új funkciót lehetne adni a sorra-másra épülő parkolólemezeknek (lehetne bennük színház?), másrészt pedig azon, hogy mit kezd a város majd az autógyártás nélkül, hogy ne úgy nézzen ki, mint mostanában Detroit.
De mindezen csak akkor lehet gondolkozni, jó előre, hosszú távlatokban, ha újra felsimerjük, hogy nincs olyan, hogy egy helyzet „megoldhatatlan”, vagy ha van is, egy problémának mindig megéri utánamenni. Megkérdezni a képviselőt, az illetékes szolgáltató, hivatalt, értesíteni az ügyről a sajtót. A szeszgyár-saga – még pontosabban: hogy nem lesz szaga – története bizonyítja: a cinikus kispolgári beletörődés csapda, a problémák felvetése és őszinte megtárgyalása pedig az egyetlen helyes út afelé, hogy napról napra élhetőbb legyen a város.
