Hetek óta számos városrészi Facebook-csoport szinte napi témája, hogy a város számos részében a szokásosnál erősebben, gyakrabban érezhető a szeszgyár jellegzetes szaga – a téma már olyan szintre jutott, hogy Takács Krisztián belvárosi, révfalui képviselő (Fidesz) is foglalkozni kezdett vele. Bárány István (független) pedig egy olyan térképet is posztolt, ami azt jelzi: meg van szabva, hogy meddig lehetne érezni a gyár szagát
Mi pedig elsőkánt megkerestük a szeszgyárat. Kiderült a beszélgetésből: a zajnak van mértékegysége, a szagnak viszont nincs, így az utóbbi mérhetetlen. Tehát objektív szakvéleményt adni róla gyakorlatilag nem lehet – mondja a cég igazgatója. A gyár két illetékes vezetője elmondta, milyen intézkedéseket tettek a szaghatás csökkentése érdekében.
De azt is hozzátették: teljes szagmentesség nem lehetséges, illetve a gyár elköltözni sem tud, vagyis a probléma teljesen nem fog megoldódni, csak enyhíteni lehet rajta.
Kolos Gábor, a Győri Szeszgyár és Finomító Zrt. vezérigazgatója és Hajos László műszaki igazgató válaszolt a kérdéseinkre. A beszélgetés során ugyancsak szóba került: nemcsak a szagokra, de a zajra is érkeznek hozzájuk bejelentések. „A gyár zajszintje jól mérhető, a törvények pedig egyértelmű zajszinteket határoznak meg számunkra. Bennünket nagyon sok hatóság ellenőriz. A környezetvédelmi, a katasztrófavédelmi és a vízügyi szakhatóság is például. Az elmúlt években többször is voltak lakossági panaszok, amiket minden alkalommal egyedileg kivizsgálunk és méréseket végzünk külsős, független szakemberekkel. Amennyiben a panasz megalapozott, akkor elvégezzük a szükséges beavatkozásokat” – mondta.
Győri SzeszgyárFotó: Papp László Tamás
„Néhány év alatt több száz négyzetméter zajvédő falat építettünk a gyár területén. Legutóbb Takács Krisztián, a körzet önkormányzati képviselője és Dr. Szálasy László, a Környezetvédelmi Bizottság elnöke járt nálunk a gyárban, nekik is megmutattuk ezeket. Az utóbbi időben a hűtőtornyunk miatti zajra panaszkodtak a Gyóni Géza utcában lakók, így oda is zajvédő falat teszünk, holott erre semmilyen rendelkezés nem kötelez bennünket, mivel azon a részen semmiféle határértéket nem írtak elő” – mondta el a cég vezérigazgatója.
„Sajnos a szag esetében nem ilyen egyszerű a helyzet, mert a szagnak nincs olyan mértékegysége, mint a zajnál a decibel. Igazából nem mérhető, nincs is rá előírás vagy szabály, így egy adott szaghatás erősségének megítélése szubjektív. Ez nem olyan, hogy ráállok a mérlegre, és látom: mennyit híztam vagy fogytam. Mi nagyon örülnénk, ha lehetne egzaktul, tudományosan mérni a szagok intenzitását. De jelenleg nem tudunk erre objektív szakvéleményt kérni” – mutat rá a szeszgyár vezérigazgatója. "De a mi tapasztalatunk az, hogy kevésbé intenzívek a szagok, mint néhány éve vagy pár évtizede” – véli Kolos Gábor. „Az, hogy ez a gyár szagmentes legyen, az nem lehetséges. A termeléssel járó biokémiai folyamatok szaghatással járnak. De rengeteg lépést tettünk ezek csökkentésére, enyhítésére” – teszi hozzá.
„Eleve jóval enyhébb lett a szag, amikor több mint egy évtizeddel ezelőtt a takarmányélesztő gyártása megszűnt nálunk. Annak jóval erősebb illata volt” – veszi át a szót Hajos László műszaki igazgató. „Tavalyelőtt újabb lépést tettünk: a 105 fokos cefredesztillációról áttértünk 60 fokosra. Korábban a szagot az Interspar parkolója környékén sokkal jobban lehetett érezni. Az összes aknát, csatornát kitisztítottuk, amelyiket lehetett, feltöltöttük, hogy ne álljon meg benne a víz. Az erjesztéskor keletkező gázokat szűrő gázmosó rendszerünket már kétszer korszerűsítettük, de folyamatban van a harmadik felújítás is. A Műegyetemet bíztuk meg a rendszer tökéletesítésével, amelyen naponta 6000 köbméter gáz megy keresztül. A desztilláló üzemünk épületét pedig ötvenmillió forintért újraüvegeztettük a jobb szigetelés érdekében. Emiatt van, hogy a szaghatás érezhetően kisebb, mint harminc éve. Tehát szag van, de a helyzet e téren nem romlik, hanem javul. Mikor én gyerek voltam, Ácson laktam, s mikor bejöttünk Győrbe, már a vasútállomáson érezni lehetett. Biztos, hogy aki a rendszerváltáskor ideköltözött, azóta inkább enyhülést tapasztalhat” – állítja a szeszgyár műszaki igazgatója.
„Az persze lehetséges, hogy olyan napokon, amikor magasabb a páratartalom, illetve déli szél fúj, a szagok is jobban terjednek” – hangzik az egyik magyarázat arra, miért lehet most a szag most erősebb.
Győri SzeszgyárFotó: Papp László Tamás
„És nyilván nem a gyárunk az egyetlen a városban, amely szagot bocsát ki. Belátható, hogy a szennyvíz kezelése például sokkal érezhetőbb, kellemetlenebb szaghatással jár. Az biztos, hogy az általunk kibocsátott szagnak semmiféle egészségkárosító hatása nincs. Mi nem vegyiüzem vagyunk. A cukorgyártás során keletkező melaszhoz adunk élesztőt, ami erjed, itt keletkeznek bizonyos gázok. Ebből lesz a fő termék, a 96 illetve 99,9 százalékos alkohol, s melléktermékként a vinasz, ami lényegében tárgya-nyersanyag, illetve biogáz-alapanyag. Vegyszerek hozzáadása nem történik” – mondja Hajos László.
Felvetettük, amit többen kérdeztek a Győr Összefog Facebook-csoportban is: nem lehetne-e lakott területen kívülre elköltöztetni a gyárat? „Ennek óriási lenne a költségvonzata, gyakorlatilag ellehetetlenülne a több mint 80 embernek munkát adó cégünk. A városban más ipari cégek is voltak, például a kekszgyár vagy az olajgyár, de ezek sem elköltöztek, hanem megszűntek. Győrnek ezen a részén gyakorlatilag eltűnt a hagyományos ipar. Helyette van kint az Audi és a köré települő cégek. A miénk viszont egy erőteljesen technológiaintenzív ágazat, óriási tartályaink vannak, nem reális az elköltözés. Ez nem olyan, mint az Audi, hogy felszedjük a gépeket, s egy másik csarnokban felállítjuk. Körülöttünk csak fekete ipari zónák vannak, üresen. Ha itt a környéken akkora ingatlanboom lenne, hogy lenne az ingatlanunkra kereslet, mert körülöttünk minden beépült, akkor el lehetne gondolkodni a költözésen, de ilyen nincs. A gyár körül csak beépítetlen, gazos területek tömkelege van” – mondja el Kolos Gábor.
„Tehát elmenni nem tudunk, így békés egymás mellett élésre törekszünk. Minden panaszt komolyan veszünk, minden ezzel idejövőt fogadunk. A régi takarmányélesztő-üzem épületéből kulturális központot, kiállítóteret fejlesztünk. Az előző és a mostani városvezetést is megkerestük, hogy a legfőbb zajforrás hűtőtornyot le tudnánk lassítani, ha a keletkező hulladékhőt fel tudjuk használni önkormányzati beruházású létesítmények fűtésére, ami egy abszolút környezetbarát megoldás lehetne. Ez a gyár itt van 1884 óta, s az elmúlt másfél évszázadban körbeépült bennünket a város. Most amúgy van rá kormányzati szándék, hogy jogszabályba foglalják a bevett ipari terület fogalmát. Ami azt jelenti, hogy ahol már 1984 előtt is ipari tevékenység folyt, ott meg fogják változtatni konkrétan a zajra vonatkozó határértékeket” – fejti ki a vezérigazgató.
A témát nem hagyjuk azért annyiban: a továbbiakban utánanézünk egyéb városi szagoknak, illetve annak, hogy tényleg nem lehet-e azt mérni, szabályozni.
