A múlt héten részletesen foglalkoztunk a győri szeszgyárból jövő, a lakosság által is jelzett szagokkal. A gyárban kerestük fel a cég vezérigazgatóját, illetve a műszaki igazgatót. Akik elmondták: teljesen szagmentessé nem tudják tenni a gyártási folyamatot, de jó néhány intézkedést hoztak a szaghatás csökkentése érdekében. Ugyanakkor hozzátették: ez nem olyan egyszerű, a szagnak ugyanis nincs mértékegysége, nem mérhető, nincs rá előírás. Utánanéztünk, hogy van ez, s találtunk szagméréssel foglalkozó céget, illetve erről rendelkező jogszabályt. Ezért ismét megkerestük a szeszgyárat, illetve más potenciális szagkibocsátókat. Az ügyben illetékes győri jegyzőnek is feltettük kérdéseinket.
„Sajnos a szag esetében nem ilyen egyszerű a helyzet, mert a szagnak nincs olyan mértékegysége, mint a zajnál a decibel. Igazából nem mérhető, nincs is rá előírás vagy szabály, így egy adott szaghatás erősségének megítélése szubjektív. Ez nem olyan, hogy ráállok a mérlegre, és látom: mennyit híztam vagy fogytam. Mi nagyon örülnénk, ha lehetne egzaktul, tudományosan mérni a szagok intenzitását. De jelenleg nem tudunk erre objektív szakvéleményt kérni” – mutatott rá Kolos Gábor, a szeszgyár vezérigazgatója. Ezt megerősítette a győri önkormányzat jegyzője is, aki a Kisalföldnek elmondta: „...a bűzhatásra határértéki előírás jelenleg nincs és szabvány sincs.”
Csakhogy rábukkantunk több olyan dokumentumra, melyekből az derül ki, a szaghatások igenis mérhetőek, sőt: immár jogszabály is van rájuk. Az egyik szerint idén módosult a szabály. „2020. január 1-jén lépett hatályba a levegőterheltségi szint határértékeiről és a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló 4/2011. (I. 14.) VM rendeletet módosító 63/2019. (XII. 19.) AM rendelet. A módosítás azonban valójában az eddigi rendelkezések kiegészítése az eddig nem létező, a bűzre vonatkozó tervezési irányértékekkel” – említik egy szakmai konferencián. Érdemes továbbá beleolvasni a Szagvédelmi kézikönyv "A szagkoncentráció mérése dinamikus olfaktometriával" című fejezetébe.
„A szagmérésre alkalmazott berendezés (olfaktométer, 1. ábra) gyakorlatilag nem más, mint egy precíziós gázkeverő készülék, amelynek az „érzékelője” az emberi orr. A vizsgálandó bűzös levegőt semleges referenciagázzal (ez lehet tiszta, szagmentes levegő, vagy oxigéngáz) hígítják egyre csökkenő mértékben mindaddig, amíg a mérő személy a detektálásra kiképzett orrmaszkban megérzi a szag megjelenését. A csökkenő mértékben történő hígítás kiküszöböli az orr „elfáradásának” lehetőségét” – írja a könyv.
A 306/2010. (XII. 23.) kormányrendelet a levegő védelméről következőképp definiálja ezt: „szagegység: az a szaganyagmennyiség 1 m3 standard állapotú szaganyagot tartalmazó gázban, amely már szagérzetet vált ki a szagmérés során az észlelők 50 százalékában”, valamint „szagkoncentráció: 1 m3 standard állapotú szaganyagot tartalmazó gázban a szagegységek száma; mértékegysége a szagegység/köbméter (SZE/m3)” Emellett létezik erre szakosodott cég Magyarországon is.
Az eurofins KVI-PLUSZ Környezetvédelmi Vizsgáló Iroda Kft. azt írja a honlapján: „Kutatás-fejlesztési tevékenységünknek köszönhetően cégünk Magyarországon elsőként kezdett el foglalkozni több fontos szakterülettel a hulladékvizsgálatok, levegőtisztaság-védelem, valamint a bűzforrások vizsgálata - bűzmérés tekintetében.” Megkérdeztük hát a szeszgyárat: amennyiben mégis van a szagokra tudományos és jogszabályi definíció, a mérésére pedig technikai lehetőség, akkor hajlandóak lennének egy ilyen vizsgálatot megrendelni, illetve végrehajtani? „A szagmérésre szakosodott cégeket a napokban megkeressük, és megvizsgáljuk, hogy pontosan mit tudnak mérni és ez esetünkben érdekes lehet-e, illetve megnézzük az említett szabályozást is.” – reagált megkeresésünkre Kolos Gábor vezérigazgató.
Fotó: Papp László Tamás
Megkerestünk más lehetséges szagkibocsátókat, így az Adyvárosban, a Körkemence utcán lévő GYŐRLAKK Festékgyártó Zrt-t is. Hogy milyen szaghatásokkal jár a tevékenységük, illetve mit tudnak tenni a keletkező szaghatások enyhítése, tompítása, csökkentése érdekében? Az önkormányzati tulajdonú Pannon-Víz Zrt-nél azt kérdeztük: mit lehet tenni a szennyvíz kezelése, tisztítása, elvezetése során keletkező szaghatások ellen? (Mondjuk a szennyvíztelepek környékén, a csatornahálózatnál.) Ők még nem reagáltak, de a szagfronton ugyancsak érdekelt győri Xantus János Állatkert igen.
„A Xantus János Állatkertben több mint 100 állatfaj közel ezer egyedét látjuk el . Ilyen méretű állatállománynál jelentős mennyiségű trágya keletkezik, ami szaghatással jár. Az Ön által küldött cikkben frappánsan megfogalmazásra került: a zajnak van mértékegysége, a szagnak viszont nincs, így az utóbbi mérhetetlen. Tehát objektív szakvéleményt adni róla gyakorlatilag nem lehet. Az állatkerti szaghatások csökkenthetők a megfelelő takarítástechnológia alkalmazásával és rendszeres takarítással és megfelelő trágyakezeléssel” – válaszolták. Természetesen az ő figyelmüket is felhívtuk a szagmérés lehetőségére.
Ahogy a jegyzőt is megkérdeztük: hajlandóak lennének-e egy ilyen vizsgálatra, illetve Győr „szagtérképét” összeállítani? Ha válaszolnak, frissítjük a cikket, illetve folytatjuk a témát. Takács Krisztián, a szeszgyári szagok által ugyancsak érintett Révfalu fideszes önkormányzati képviselője megkeresésünkre úgy reagált, hogy maga is vizsgálódik az ügyben, minden érintettet igyekezve megkérdezni. Amint lesznek válaszai, rendelkezésünkre áll - ígérte. A város honlapjának egyik menüpontjában mindenesetre találtunk olyan térképet, hogy bűzös, fertõzésveszélyes telephelyek védőterülete.
