Vége a nyárnak, beköszönt az iskola, kedd reggeltől ismét állandósulnak a dugók a győri utakon. Mindenki tudja, aki autóba ül, hogy reggel hét és reggel nyolc óra között, érkezzünk bárhonnan a városba, lépésben fogunk haladni: beáll a Széchenyi híd, beáll az egyes, beáll a nyolcvanhármas, beáll minden. Erre figyelmeztet a győri útkezelő közleménye is.
Bár úgy tűnik, egészen másik téma, de még egy változás jön holnaptól: újra egész nap lehet biciklizni a Jedlik Ányos utcán, ahol éttermek teraszai és boltok próbababái szűkítik le a sétálóutcát annyira, hogy gyakran nem csak a gyalogos-kerékpáros közös közlekedés, de a sima sétálás is problémássá válik.
A Jedlik utca problémájáról írtunk párszor az elmúlt hetekben (párban a Kossuth, vagy Révfalusi híd tatarozása miatt kialakult gyalogos-kerékpáros közlekedési káosszal), az ügyben pedig a legmagasabb szinten, a városházán is volt egyeztetés múlt héten a kerékpáros szervezetek és szakértők és a városvezetés között.
Az itteni közlekedési probléma, illetve a körülötte kialakuló diskurzus remek keretet ad annak, hogy arról beszéljünk, amiről minden városnak, minden városi polgárnak, minden városvezetőnek illik gondolkodnia: a jövőről.
A reggeli dugóban ülve ugyanis elgondolkodhatunk azon, hogy vajon a benzinfüstöt pöfögő autóké-e teljesen ez a jövő,
ennek mentén pedig azon, hogy egy közösségnek hogyan érdemes viszonyulnia városa közlekedési problémáihoz.
A kerékpár egy közlekedési eszköz
Gyakorló autósként és kerékpározóként egy dolgot fontos most leszögeznem: a kerékpár nem (csak) szabadidős eszköz. A kerékpáros nem csak a száguldozó fixis hülyegyerek (tisztelet a kivételnek) meg a száguldozó kerékpáros futár (tisztelet a kivételnek), hanem a piacra járó Mari néni, a gyerekét iskolába hordó édesanya és a munkába járó, vagy belvárosban ügyet intéző polgár is.
Mi sem bizonyítja ezt a tételt jobban, minthogy a most épülő győri bicikliutak az Ipari park könnyebb megközelíthetőségét célozzák.
Ez azt jelzi, hogy a város vezetése pontosan tisztában van vele, hogy sokan szeretnének kerékpárral eljutni a munkahelyükre – vagy mert kényelmesebb, vagy mert nem engedhetik meg maguknak, hogy autót tartsanak fenn, és a tömegközlekedés viszonyait alapesetben, vagy most a járvány miatt, de elégtelennek találják.
És bárki, aki autó helyett buszra, vagy kerékpárra ül, esetleg gyalogol, sokat tesz azért, hogy az utakon kisebb legyen a dugó, a belvárosban könnyebb legyen parkolni, és tisztább legyen a levegő, amit belélegzünk – ahogy azért is, hogy ne súlyosbítsuk azt a klímaváltozást, ami csak idén két tomboló vihar formájában tette próbára a város csatornarendszerét.
Ugyanez pedig igaz az egyre nagyobb számban látható kerékpáros futárokra is: mi a jobb hosszú távon? Ha minden egyes ételkiszállítás növeli a dugót, okádja a füstöt és foglalja a parkolóhelyet? Vagy inkább az, ha egyre nagyobb arányban kerékpárral oldjuk meg az ilyen dolgokat?
Mi köze ennek a Jedlik utcához?
Azt régóta tudjuk, hogy az autós lehetőségek szélesítése (szélesebb utak, de akár belvárosi parkolóházak építése, például) nem csökkenti, hanem növeli az autós forgalmat – egy rövid ideig talán enyhíti a dugókat, de aztán újra beáll a forgalom, ami még több autót és még több füstöt jelent.
Ugyanezzel a logikával élve: minél egyszerűbb valakinek kerékpárra ülve elintézni a dolgát, annál inkább fog kerékpárra ülni.
A Jedlik utcai időszaki korlátozás viszont éppen ezzel ellentétes szellemiséget képvisel, hiszen ugyan csak száz méteren kéne tolni, vagy csak egy kicsit kéne kerülni, ez a kicsi éppen elég kényelmetlen ahhoz, hogy kevésbé érje meg biciklire ülni.
Biciklit ugyanis ugyanúgy nem tolni akarunk, ahogy az autót sem toljuk néha. Kerülni is csak akkor lenne értelme, ha a kerülőútvonal ésszerűen ki lenne találva és megalkotva – most ez a Gutenberg téren a tömegben balra kanyarodással és a Stelczer utcából a Széchenyi térre érve a megfelelő kilépőútvonal hiányával egyelőre megoldatlan.
Mit kéne tenni, hogy az emberek ne autóba, hanem biciklire üljenek Győrben?
A győri önkormányzat márciusban tárgyal a közlekedésről (amennyiben ezt nem írja teljesen felül a koronavírus miatti vészhelyzet), mi pedig ebből az alkalomból kifaggattuk a győri kerékpáros közlekedésről, annak problémáiról és lehetőségeiről Tóth Péter egyetemi oktatót, a Keret egyesület alapítóját. Márciusban áll neki az új győri városvezetés a közlekedés áttekintésének.
Ennek önmagán túlmutató implikációi is vannak. Ugyanis a kerékpáros forgalom akadályozása azt vonja magával, hogy nagyobb lesz a „költsége” az egyes városi polgárok számára a kerékpározás elkezdésének.
Szűken nézve itt arról vitatkozunk, hogy kisebbek legyenek-e a teraszok egy olyan utcán, ami évtizedek óta a győri kerékpáros úthálózat szerves és kiemelten fontos része, ezáltal pedig könnyebb legyen itt biztonságosan közlekedni gyalogosan és kerékpárosan. Tágabban nézve viszont az, hogy milyen megoldás születik hosszú távon a Jedlik utcai problémahalmazra, jól jelzi, hogy prioritás-e a közösségnek és az azt vezetőknek, hogy a jövőben egy még élhetőbb városban éljünk, ahol a dugók is kisebbek, vagy nem.
És persze itt nem csak a kerékpárról, de a közösségi közlekedés egészéről, minden autót kiváltó alternatíváról szó van a jól működő buszhálózattal kezdve az elővárosi vonatokon és a vízi útvonalak bevonásán át a villamos építéséig. Minderről januárban hosszasan beszélgettünk a VEKE helyi szakértőjével is.
De csak a kerékpárnál maradva: az első lépés az lenne, hogy keresztül-kasul be lehessen járni a várost két keréken, és az ne legyen hátráltató tényező, hogy a belvároson nem lehet normálisan keresztülhaladni sem észak-déli, sem keleti-nyugati irányban. A következő lépés pedig az, hogy akár célzott programokkal is támogatni kell azt, hogy minél többen válasszanak az autó helyett más opciót, ha erre lehetőségük van.
És akkor beszéljünk a belvárosról
Nyilván a bicikli nem minden esetben opció, de éppen a győri belváros az iskolapéldája annak, hogy hol kéne kifejezetten önkormányzati intervencióval erősíteni a kerékpáros közlekedés jelenlétét.
A belváros – és ezáltal az ott lévő üzletek – két legnagyobb problémája az, hogy csúcsidőben alig lehet bejutni a belvárosba, és ha már bejutottál, nem lehet leparkolni, mert nincs hely.
Ezzel szemben belváros kifejezetten jól megközelíthető kerékpárral legalább a környező városrészekből,
elemi érdeke lenne tehát minden belvárosi üzletnek, hogy erősítsék és ezzel párhuzamosan biztonságossá tegyék a belvárosi kerékpáros forgalmat.
Láthatóan a meglévő és frissen elkészült kerékpártárolókról is fürtökben lógnak a biciklik, tehát igény, az lenne rá. Ha pedig már autóba ül az ember, akkor már nem egyszerűbb a fejfájást okozó belvárosi parkolás helyett az Árkádba, a Plázába, a Tescoba, vagy a Family Centerbe menni?
Közös gondolkozásra van szükség: mint említettem, ez a győri városházán már elindult. Észben kell azonban tartani: a kérdés nem csak az, hogy kisebb lesz-e egy-két terasz, vagy nem, hanem az, hogy fel tudunk-e készülni egy olyan jövőre, ahol még a dédunokáink is tudnak majd normális életet élni – mondjuk beülni egy győri, belvárosi kocsma teraszára anélkül, hogy megfulladnának.
