Nagypapája szerettette meg vele a focit még egészen kicsi korában. Gyakran mentek együtt a játszótérre rúgni a bőrt. Az általános iskola 4. osztályában a testnevelő tanára is felfigyelt rá, az ő javaslatára kezdett el komolyabban is foglalkozni a labdarúgással. Ekkor válogatták be a Viktoria FC Szombathely csapatába - meséli el Koronczai Cintia őrmester történtét a police.hu.
– Egészen a középiskola végéig játszottam védőként a csapatban. Sok meccset nyertünk, részt vettünk megyei bajnokságokon és diákolimpiákon. Miután 2014-ben felszereltem a Tatabányai Rendőrkapitányságra járőrként, abbahagytam a focit. A hivatásomé lett a főszerep, mellette már nem tudtam versenyszerűen űzni a sportot. Egy idő után azonban egyre jobban kezdett hiányozni a futball. Az egyik ismerősöm ajánlotta, hogy menjek játékvezetőnek, ezért elvégeztem a tanfolyamot. Tíz éve léptem először a pályára nem játékosként, hanem bíróként. Furcsa volt az elején. Egész más vezetni egy mérkőzést, mint játszani. Teljesen más szemszögből láttam a meccset. Női futballbíróként nem volt egyszerű dolgom az elején. Nehéz volt a férfiak mellett tekintélyt szerezni. Rendőrként azonban megszoktam a határozott fellépést, tudom, hogy következetesnek kell lenni, így egy idő után elfogadták az ítéleteimet. A kezdeti nehézségek után nagy élményem volt, amikor a mérkőzés után a vesztes csapat tagjai is odajöttek hozzám kezet fogni és gratulálni, mert jól vezettem a meccset.
Cintia már gyerekkorában elhatározta, hogy zsaru lesz, mert szeretett volna segíteni az embereknek.
– Tatabánya után a Szombathelyi Rendőrkapitányságra kerültem. Az elmúlt évek során gyakran voltak olyan intézkedéseim, amelyek mutatták, hogy jól döntöttem, amikor ezt a hivatást választottam. Jól kommunikálok az emberekkel, könnyebben nyílnak meg nekem. Sokszor megtörtént, hogy csupán kommunikációval sikerült lenyugtatnom az agresszívabban fellépőket is. Nemcsak játékvezetőként, de rendőrként is sokan ismernek. Megesett, hogy a munka során valakit igazoltattam, előző nap pedig játékvezetőként találkoztam vele.