Miután kiderült, hogy a Fidesz ezúttal sem teszi tiszteletét a bizottság ülésén úgy fogalmazott: Fidesz akadályozza a Belügyminisztérium, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, a terrorelhárítás és a hírszerzés bizottság előtti beszámoltatását, illetve azt mondta: ha „nem lenne vállalhatatlan a magyar kormány utóbbi 13 napban felmutatott teljesítménye, a Fidesz képviselői most nem szabotálnák el az ülés megtartását”. Miért vállalhatatlan ez a teljesítmény?
Kezdjük ott, hogy mivel a bizottság ülésén elmaradt a hivatalos tájékoztató azzal kapcsolatban, hogy a belügyi szervek és elhárítás milyen munkát végezett el az elmúlt két hétben, így a kijelentésem a nyilvánosan elérhető információkon és tapasztalatokon alapszik, amelyek a keleti országrészből érkeznek, illetve ott tapasztalunk. Ugye már több mint százezres tömegről beszélünk.
Van arra pontos számuk, mennyien lehetnek?
Vannak erre a hatóságok által pontosnak ítélt statisztikai összegzések, de nekünk nem ezzel, hanem a menekültügy szokásos átláthatatlanságával van problémánk.
Milyen feladatok hárulnak ilyen esetben a szakszolgálatokra?
Én már annak is nagyon örülnék, hogy nem olyan hírek jönnek a határ mellől, mint amik a háború kitörését követő napokban, hogy például a záhonyi vasútállomáson ne azt lássuk, hogy a síró asszonyok és gyermekek, sok esetben a földön fekve várjanak a segítségre, miközben a hatóságok sokszor tanácstalanok és a munkájuk szervezetlen.
Voltak persze rendőrök a pályaudvar bejáratánál, de senkitől meg nem kérdezték, hogy ki vagy, miért jöttél, honnan menekülsz, hova tartasz.
A háború kitörését követő időszakban az látszott, hogy az önkormányzatok, a civil szervezetek és az egyházak nem állnak bele ezeknek az embereknek a megsegítésébe, akkor magukra maradtak volna.
Mindezt úgy, hogy tudtuk, hogy lehet egy olyan forgatókönyv, hogy kitör a háború, még akkor is, ha tudjuk, hogy a menekültek fő csapásiránya Lengyelország lesz.
Kérdésére válaszolva, ezért szerettem volna ezt a bizottsági ülést megtartani és ott megkérdezni a magyar elhárítást arról, hogy ők milyen eszközökkel és módon garantálták az elmúlt két hétben Magyarország belső biztonságát.
A hírek szerint nem is nagyon volt ellenőrzés, a menekülteket automatikusan engedték be az országba.
Az illetékes szolgálatoknak el kell végezniük ezt a munkát, hogy kik ők, merre mennek és milyen céllal, hiszen a globális biztonságpolitikai helyzet is ezt kívánja. Hogy elvégezték-e ez a munkát? Ezt nem tudjuk, és ez a nagyon nagy baj.
A bizottság elnökeként, hogy látja, milyen mozgástere van egy ilyen helyzetben az országnak?
Az első állítás, amit erre a kérdésre válaszolni kell, hogy hazánk katonapolitikai és biztonságpolitikai orientációja egyértelmű és világos. A NATO szövetségi rendszerén belül állunk több mint két évtizede, nekünk ezen belül van mozgásterünk.
Orbán Viktor szerint stratégiai nyugalomra van szükség. Persze a kormánynak lassan azt is el kéne dönteni, hogy most meg tudja védeni hazánkat a NATO vagy nem.
Azt láttuk, hogy a magyar kormány szinte naponta változtatta az álláspontját, nagyon messziről látszik az a tojástánc, amit a magyar kormány a NATO és Oroszország között folytat.
Orbán: Aki azt mondja, hogy a NATO megvéd minket, az téved
mondta az ukrán menekülthelyzetről Orbán Viktor péntek reggel a Kossuth Rádióban. A miniszterelnök csütörtökön járt a magyar-ukrán határnál, tapasztalatai szerint főleg Ukrajna távolabbi területeiről érkeznek a menekültek, Kijevből és Harkovból is. Elmondása szerint sok a harmadik országbeli diák is, akik innen haza fognak menni, többek között ebben nyújtanak segítséget.
Azért az ellenzék részéről is volt meredekebb nyilatkozat, gondolhatunk itt Márki-Zay Péter korábbi nyilatkozatára.
Nagyon örülök neki, hogy mára letisztult a kommunikáció, ez megnyugtató dolog.
A közvéleményt viszont egy olyan kérdés foglalkoztat, amire a közvélemények általában nulla rálátással rendelkeznek a dolog műfajából fakadóan, mégis fel kell tennünk a kérdést: át kell-e engednünk fegyvert vagy sem?
Szerintem ez egy álvita. Ezt azért gerjesztett a kormány, illetve személyesen Orbán Viktor és Szijjártó Péter, hogy ezen fegyverek át nem engedésével bizonygassák a békepártiságukat.
Azt azért szeretném tudatosítani mindenkiben, hogy mi azért nem vagyunk az események origójában, ami nemcsak hazánk politikai helyzetéből, de földrajzi elhelyezkedéséből is adódik. A kulcsterület nem Magyarország, hanem sokkal inkább Lengyelország és Románia.
Ha én lennék a NATO akkor nem Magyarországon keresztül szeretnék fegyvereket szállítani a haditerületre, például Kárpátalján keresztül, ahol nagy a tumultus, rosszak az utak, nem lehet haladni. Nagyok az arcvonaltól való távolságok.
Ez egy mesterségesen gerjesztett álvita, amit a kormány nagyított fel.
A kérdésre pontosabban válaszolva: hiba lenne tagadni, hogy nem jelent kockázatot egy háborús konfliktusba élet kioltására alkalmas fegyvert küldeni, különösen úgy, hogy a konfliktus a szomszédban zajlik.
Márki-Zay Péter nemrégiben közzétette a szakpolitikai kabinetvezetőit, köztük önt, mint a nemzetbiztonsági terület felelősét. Ha lehetne egy listát állítani, akkor mivel kezdené a munkát?
Első körben meg kellene kérdezni a magyar elhárítást arról, a kormányzati főhatalom birtokosaként, hogy Magyarországon milyen befolyása van az orosz és kínai titkosszolgálatnak. Merthogy – legalábbis amióta én vagyok az elnöke (Stummer János 2019 óta vezeti a testületet – a szerk.) - a Nemzetbiztonsági bizottság felé nem voltak igazán bőbeszédűek ezzel kapcsolatban.
Az, hogy Magyarország szempontjából milyen nemzetbiztonsági kockázatokat jelentenek azok a soft power hírszerzési eszközök, mint mondjuk a Fudan egyetem, ezzel kapcsolatban vannak elképzeléseim nekem, csak ezek nagyon messze állhatnak a valós információkra alapozott teljes rálátástól.
Fotó: MTI
Mint a bizottság elnöke sincs tájékoztatva ezen feladatok teljesítéséről?
Nem, mert a szakszolgálat nem a bizottságnak számol be, hanem a belügyminiszternek. Papíron számol be a bizottságnak, minden félévben egyszer, de a gyakorlatban a magyar elhárításnak a mostani rendszerben az a dolga, hogy beül a bizottsági meghallgatásra egy államtitkár, az beszél, az elhárítás meg bólogat hozzá. De ez nem beszámolás, hanem valami egészen más.
Az ellenzéki programban szerepel is ez a rész, miszerint erősíteni kell az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottságának szerepét, azon belül is az ellenőrzési jogköröket. Ezt hogy tudja elképzelni egy mezei érdeklődő olvasó?
Ennek több módja van, például a civil és hatósági kontrollt is lehet erősíteni. Mondok egy konkrét példát, ami a Pegasus-üggyel is kapcsolatba hozható.
A botrány kirobbanása utána Péterfalvi Attila (a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke -a szerk) indított vizsgálatot, ezt ő közzé is tette, de ez nem volt teljes körű. Azt ő is beismerte, hogy használták ezt a szoftvert Magyarországon, és beismerte, hogy a sajtóban megnevezett emberek jó része ellen bevetették ezt az eszközt.
Ám azzal kapcsolatban Péterfalvi Attiláék azzal kapcsolatban már nem folytattak vizsgálatot, hogy Varga Judit dublőre, Völner Pál milyen alapozással jelölt meg nemzetbiztonsági kockázattal olyan embereket, akiket Igazságügyi minisztériumi engedéllyel figyeltek meg. Vagyis a Péterfalvi-féle vizsgálat arra már nem tért ki, hogy ezeket az embereket miért és milyen okból sorolták megfigyelhetőnek.
Ez alapján – és a kérdésre visszakanyarodva – a hatósági és civil kontrollt erősíteni kell, a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényt is úgy kell módosítani, hogy a bizottságnak tényleg legyen valós ellenőrzési jogköre.
Fotó: MTI/Bruzák Noémi
Vagyis ne lehessen kisiklatni a működést, ahogyan az történt az elmúlt években tendenciózusan, bármikor, amikor a kormányzat számára kipattant egy a számukra kellemetlen ügy, akkor nem jöttek el és szabotálták a működést.
Ha valóban komolyan gondoljuk, hogy a szakszolgálatoknak legyen parlamenti kontrollja, akkor a bizottságnak valós ellenőrzési jogköröket kell adni.
Az ellenzéki programban feltűnik a TEK szerepének átalakítása is. Ugye rendőrségi szervről van szó, amely nagyon sok nemzetbiztonsági feladatot is ellát. Mi akar az ellenzék kezdeni a TEK-el?
Szögezzük le, a terrorelhárítás kulcsterület a XXI. században. Tehát kell egy olyan csúcsszervezet, amely ezzel a területtel foglalkozik, ezt meg is kell tartani természetesen. A baj az, hogy miközben titkosszolgálati eszközparkkal is rendelkezik, mégis csak rendőrségi szervezet, vagyis meglehetősen furcsa képződménye a magyar szervezeti hálónak.
Sajnos sokan félre is értik a feladatát, mondjak egy példát, épp a miniszterelnök az egyik ilyen, hisz tudjuk, hogy TEK vezetője egy nagyon fontos bizalmasa és korábbi testőre.
Ezt az egész területet alapjaiban kell átszervezni.
Hogyan kéne átszervezni?
Érdemes a helyén kezelni magunkat. Tízmilliós ország, Európa közepén, közepesen alacsony gazdasági és politikai erővel. Ez titkosszolgálati frontra is igaz, tudjuk jól, egy természetes adottság, ami az országok méretéből, erejéből következik.
Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy pusztán azért, mert valaki erőfölényben támad, akkor mi feltesszük a kezünket.
Szerintem úgy tudjuk a legtöbbet kihozni ebből az állapotból, hogy azokat a technikai és humán erőforrásokat a lehető legjobban szervezzük, koncentráljuk, hogy ne legyenek párhuzamos fejlesztések, párhuzamos munkakörök.
Magát a politikai irányítást is át kell szervezni, hiszen az nem hatékony, hogy míg az elhárítás a Belügyminisztérium alá tartozik, addig a hírszerzés meg a külügynél.
Egy sokkal összehangoltabb, koncentráltabb munkát kell folytatni.
Most széttagolt a rendszer?
Van egy nagyon komoly széttagoltság igen, lásd az előbb említett belső biztonságért felelős elhárítás és hírszerzés problémáját.
Mondok egy példát: azokat a diplomatákat, akiket kiküldünk, mondjuk Peruba, azokat ötévente a Pintér Sándor alá tartozó Alkotmányvédelmi Hivatal világítja át.
Kapcsolatban állt Kaleta Gáborral a vállalhatatlan életmódja miatt hazahívott thaiföldi magyar nagykövet
Múlt héten váratlanul hazarendelték bangkoki állomáshelyéről Bus Szilveszter t, a Thaiföldön szolgáló magyar nagykövetet. A hivatalos indoklás szerint tisztségéhez méltatlan viselkedés miatt el is bocsátották a Külügyminisztérium kötelékéből. Váratlanul nemcsak hazarendelték bangkoki állomáshelyéről Bus Szilvesztert, a Thaiföldön szolgáló magyar nagykövetet, hanem el is bocsátották a Külgazdasági- és Külügyminisztérium kötelékéből, méghozzá a hivatalos indoklás szerint tisztségéhez méltatlan viselkedés miatt - tudta meg a hvg.hu.
Mi a gond ezzel az rendszerrel?
Az, hogy öt évente történik. Ez egy régen kitalált rendszer, amely nem képes folyamatos kontrollra, csak öt évente egyszer. Mondjak egy példát: engem 2019 novemberében levizsgáltak, így nekem 2024 végéig van egy érvényes nemzetbiztonsági ellenőrzésem.
Ezt akkor sem kell megújítanom, ha áprilisban kormányváltás lesz, és azt mondják, hogy akkor figyelj János, mostantól csináld ezt.
Ezzel szemben a helyes az lenne, hogy ha valakinek érdemi váltás van az életében, akkor igenis folytassák le újra a vizsgálatot.
De változtatni kell az átvilágítással érintett személyek körén is. Például az európai parlamenti képviselőket be kéne vonni ebbe a körbe. Sok ereszcsatornás problémát megspórolt volna hazánk.
Miközben vannak egy csomóan, akik nézegethetik a papírjuk az átvilágításról, csak minek, mert egyszerűen nem szükséges a munkájukhoz.
Ennek a kérdésnek is van egy adminisztratív teteje, az Alkotmányvédelmi Hivatalnál is emberek dolgoznak, nem lehet őket a végtelenségig terhelni az átvilágításokkal.
Sok a munka ott is?
Persze.
Laikusként kérdezzük: nem épp a kiszámíthatóság a legnagyobb probléma? Hiszen tudjuk, hogy mikor kezdődik az átvilágítás, fel lehet rá készülni, mint az év végi matek témazáróra.
Azért, amikor bárki érzékel szúrópróba szerű ellenőrzést, akkor az az ellenőrzés rossz. Ezeknek pont az a a lényege, hogy a vizsgált személy ezekből semmit ne érzékeljen.
Tehát akkor lehetnek ilyen ellenőrzések?
Elképzelhető, nincsenek ilyen irányú információim.
Szintén az ellenzéki program vonatkozó fejezetében van, hogy csökkenteni kell az ország orosz és kínai kitettségét. Ezt hogyan lehet elképzelni? Nem épül Fudan, viszlát Paks II?
Talán nem mondok újdonságot senkinek akkor, ha azt mondom, hogy a jelenlegi helyzetben ez a téma kiemelkedően fontos. Egy példát mondanék, hogyan állt ehhez a kitettséghez a magyar állam.
A Fudan egyetem kapcsán, mikor kiderült, hogy a kínaiak kijelentették, hogy márpedig jön ide ez az egyetem, akkor a Palkovics László vezette Információs és Technológiai Minisztériumhoz került a téma.
Ezt követően szerettük volna meghallgatni a miniszter urat a témáról, hiszen nem tudtuk, hogy kik építik, kikből áll majd, milyen diákokkal, milyen személyzettel működik majd ez az egyetem.
Palkovics László akkor halaszthatatlan közfeladataira hivatkozva nem jelent meg az ülésen, ám utána lenyilatkozta azt, hogy neki az egyetemmel kapcsolatban nincs információja és nem is ért a területhez.
Oké, ez rendben van, de ezzel be is ismerte, hogy akinek dolga lett volna, hogy a minisztérium vezetőjét, Palkovics Lászlót, mint projektgazdát tájékoztassa erről a beruházásról és magáról az egyetemről, hogy mire kell odafigyelni a tárgyalásokon, a szerződéskötéskor, hogy mire kell rákérdezni, egyáltalán felkészíteni őt…
Ezt nem tették meg?
Ha Palkovics László igazat mondott, akkor nem. Ő azt mondta, hogy nincs információja és nem is ért hozzá.
A szakszolgálat sem szólaltak meg?
Természetesen arról, ami a bizottság zárt ülésén elhangzott, arról nem beszélhetek, csak arról, hogy itt egy ilyen jelentős befolyásszerzési kísérletre, mint a Fudan, sokkal nagyobb figyelmet kellett volna fordítani.
Fudan ügyben a titkolózás, tagadás és összevisszaság szavakkal lehet leírni a kormány politikáját
Fudan ügyben a titkolózás, tagadás és összevisszaság szavakkal lehet leírni a kormány politikáját - kezdi így Facebook-posztját Ungár Péter, a Vas megyei LMP országgyűlési képviselője. Megérkezett a napokban a válasz arra az adatigénylésemre, aminek a célja a finanszírozási megállapodás alapszámainak nyilvánosságra hozatala. A válasz a posztban olvasható.
Kevesebb mint egy hónap van hátra a választásig, ön a Békés megyei 1. számú választókerületben indul. Az előválasztást fölényesen nyerte, korábban billegő körzetként azonosították a körzetét. Hogyan lehet megnyerni ön szerint a vidéket, azt, amit a városokból, de különösen Budapestről Fidesz-hátországnak titulálnak?
Mi az utóbbi másfél kettő évben egy nagyon intenzív politikai munkát végeztünk. Meggyőződésem, hogy ha ebbe nem állunk bele ilyen rössel, akkor ma nem beszélhetnénk billegő körzetről.
Felismertük azt, hogy a politikai konstrukció egy dolog. DE ez önmagában, vagyis közkeletű nevén, ellenzéki együttműködés, még nem elég. Nagyon sok munkát kell belerakni, egy olyan politikai magatartást mutatunk, hogy aki minket támogat, akkor egy olyan képviseletet kapnak, ahol minden kérdés számít, ahol nem azt nézzük, hogy mekkora politikai hasznot lehet kovácsolni és nem számolgatjuk azt, hogy egy problémát hányan jeleznek.
Én soha nem azt mondom, a hozzám forduló állampolgárnak, hogy megoldom a problémádat, nem kell aggódnod, hanem azt, hogy ami tőlem telik, megteszem. Ezt nagyon respektálják az emberek.
Ők is tisztában vannak a politikai helyzettel, azért érzem biztosan ezt a választási győzelmet, mert látom magam mögött a felhajtóerőt, ami abból adódik, hogy én nem fejük tetejére akarok ülni, hanem közéjük. Ezt jelenti a szolgálat.
Az, hogy elérhető egy képviselő, az hogy nem korrumpálható, az hogy tisztes magánéletet él, az hogy alázatosan dolgozik, az, hogy felméri azt, hogy az ő fizetése – amit én is megkapok minden hónapban a bankszámlámra, és amiből én eltartom a családomat – az az ő áfájából, adójából, járulékaiból, jövedéki adójából tevődik össze. Nekem ezért kutya kötelességem még keményebben dolgozni.
Az esetek többségében suttogóban terjesztett propagandahúzás, hogyha egy körzetet ellenzéki képviselő nyer, akkor egy – példánál maradva – fideszes kormány esetén elzáródnak a csapok, nem jön több fejlesztési forrás. Érzékelhető ez Békés megyében?
Nem tulajdonítok – ilyen értelemben vett – ekkora jelentőséget az egyéni képviselőségnek. Politikusi fejjel gondolkodva: az aktuális kormánynak a politikai érdekeit egy olyan körzetben is követnie kell, ahol ellenzéki képviselő van. Arról nem beszélve, hogy az államnak kötelessége az állami igazgatást működtetni, és az ott élő állampolgárok érdekeit maximálisan figyelembe venni.
Ha ennyire büntetni akarna a kormány egy ellenzéki képviselőt megválasztó körzetet, akkor ott egy életre elásnák magukat. Én ettől nem tartok.
Az ellenzéki vezetésű városokban mégis megtörtént ez. Például míg Szombathely nem, addig a fideszes vezetésű városok megkapták a kompenzációt.
A városok esete más kérdés. A kormánynak ez egy nagyon csúnya árulása volt.
Értsük jól: a mostani kormány aktuálpolitikai megfontolások alapján – csúnya szóval -áldozta be saját polgárait, saját támogatóit ezért. Vagyis Szombathely fideszes választópolgárai, magyar állampolgárok csak azért szenvednek kárt, mert a Fidesz-KDNP vezetése így döntött. De ugyanez igaz Dunaújvárossal, Budapesttel, Egerrel, folytathatnánk a sort. A hatalom a saját szavazóit is bünteti, ha érdekei úgy kívánják.
Szombathely idén sem kap kormányzati kompenzációt
Horváth Attila szerint ez és a kórházi parkoló esete mutatja, hogy Hende Csaba mennyire súlytalan.
Ez nem normális helyzet. Rendszeresen beszélek erről, alapokról és felülről is újra kell rendezni az ország dolgait, hogy ilyen anomáliák ne fordulhassanak elő, hogy bárkit politikai véleménye miatt ne érhessen retorzió ebben az országban, legyen az ellenzéki vagy akár fideszes.
