Sok más körzettel ellentétben Győrben még van tétje az ellenzéki előválasztásnak, hiszen több párt több jelöltje versenyez majd egymással a helyi előválasztók felhatalmazásáért mind a két körzetben. A győri kettes körzetben (Győr délnyugati része és az ebben az irányban fekvő települések) is így van ez, pedig sokak szerint itt biztos Fidesz-győzelem várható jövőre.
Az Ugytudjuk segíteni akarja a győri előválasztók döntését, ezért szeretnénk alaposan bemutatni a jelölteket: első körben egy interjúsorozattal. A 2-es körzetben elsőként Balla Jenő független, civil önkormányzati képviselő válaszolt kérdéseinkre, aztán közöltünk interjút Németh Eszter úszásoktatóval, ellenzéki aktivistával, a Civil Bázis tagjával; illetve Juhász Istvánnal, az MSZP jelöltjével. Ezen felül vitát is szerveztünk a kettes körzet jelöltjeinek. Most a DK jelöltjével, az LMP és a Liberálisok által is támogatott dr. Gasztonyi Lászlóval készült interjúnkat közöljük.
Mit mondana, miért Gasztonyi László a legjobb jelölt a győri kettes körzetben?
Na, kezdetnek egyből egy jó kérdés. Sosem szerettem magamat minősíteni, más emberekhez méregetni, a választókerületben induló ellenzéki jelöltekkel még sosem csináltunk eddig közösen semmit, így sem őket, sem pedig hozzájuk képest magamat nem szeretném igazán alul-, vagy felülprezentálni. De ez a nemes feladat nem is az én tisztem, ezt szerintem meg kell hagyni a választópolgároknak. Annyi bizonyos, jó csapatba kerültem, hiszen a 2022-es dolgokat illetően azonos értékrendet vall szerintem mindenki a jelöltek közül, maximum hangsúlybéli eltolódások vannak köztünk. A nevezett személyek közül kizárólag magamat ismerem, így a saját tényeim által csak saját magammal lehetek tisztában. De, ha adhatunk más, engem ismerő személyek szavára, akkor állítólag emberként, apaként, és jogászként is megállom a helyem a kis magyar valóságban.
Amit viszont az egymás méregetésénél sokkal fontosabbnak tartok, az nem más, mint az előválasztás eddig megvalósult folyamata, ami önmagában óriási eredmény – amit évekkel ezelőtt szinte lehetetlen volt elképzelni, megvalósítani.
Ennek a közjogon kívüli intézménynek köszönhetően ma ott tartunk, hogy minden egyéni választókerületben több jelölt verseng, a választópolgár ebben aktívan részt vesz, az előválasztás végeredményével pedig azt érjük el, hogy megspóroljuk a későbbi koordinálatlan visszalépéseket, így az érdemi kampányra tiszta lappal, konkrét személyekkel vág neki az ellenzék, mindezt úgy, hogy ebbe a folyamatba a választópolgárok az elejétől a végéig be vannak vonva.
Megítélésem szerint a jelölt konkrét személye a biztos szavazók közt kevésbé releváns, hiszen ők sokkal inkább képesek ezeket a személyeket feláldozni a kormányváltó cél oltárán. A jelölt személye, habitusa, kiállása, retorikája, karizmája inkább a bizonytalan szavazók elérése érdekében fontos tényező, tehát ezért is legesélyesebb, legjobb jelöltnek kellene állva maradni a jövő tavaszi tényleges párharcokban megnyilvánuló küzdelemhez.
A kettes körzet nem könnyű körzet, Győr egy része mellett főleg falvakból és kisvárosokból áll, nem mindegy, hogy egy jelölt mennyire ismeri ezeket. A DK mennyire beágyazott itt?
Nem könnyű, az biztos, köszönet a kormánypárt által átrajzolt, átszabott választókerületi földrajznak. Tapasztalati tény, hogy minél messzebb mész kifelé egy nagyvárostól, az ellenzéki támogatottság kilométerarányosan csökken. Ebben a választókerületben pedig tényleg sok a kilométer, hiszen Győr déli részétől egészen Bakonyszentlászlóig tart, magába foglal Győr és peremkerületein kívül több mint 30 települést. Személy szerint rendelkezem vidéki gyökerekkel, ha időm és módom van rá, akkor igyekszem is elhagyni a várost, és szerencsére ezt megtehettem akkor is, mikor gyermekként a fővárosban éltem, szóval ismerem a vidéki létet annak örömeivel és buktatóival együtt.
Függetlenül attól, hogy ez egy elég heterogén választókerület, megítélésem szerint a vidéken is megvannak azok a társadalmi, szociális, gazdasági, egészségügyi, oktatási, államigazgatási, földügyi, stb. tények és problémák, amelyek az épp ott uralkodó ideológiától függetlenül is léteznek, s melyek orvoslásra várnak az ott élők jól felfogott érdekeire is tekintettel.
Ezek valós anomáliák, amik bőven túlmutatnak azon, hogy az egyik vagy másik településen egyel, vagy kettővel több padot ígér a jelölt az ottani főtérre. A DK mennyire beágyazott itt? A szóban forgó – egyébként politikai értelemben fiatalnak számító – párt szerintem köszöni szépen, elvan itt is, mint ahogy a többi régióban is, mint ahogy ezt az ellenzéki miniszterelnök jelölti kampány, illetve a nevezett párt közvéleménykutatással is alátámasztott támogatottsága is jelzi. Az igaz, hogy az elmúlt 11 évben egyetlen ilyen képviselőnek nem állt módjában ezeken a településeken valami közpénzen el sem készült értelmetlen műtárgyat háromszor is átadni, pusztán a politikai haszonszerzés jegyében.
Az én megítélésem szerint a DK elfogadottsága, támogatottsága abban rejlik, hogy képes magában foglalni és integrálni különböző ideológiájú, elvű embereket, akik a korábbi Fideszes szalámi-taktika, vagy egyéb más, a „párttalanságát” előidéző folyamatok miatt politikai közösség nélkül maradtak, beleértve az MSZP-ből kiábrándult szocdemeket, a Kuncze Gábor nélkül maradt liberálisokat, de talán még a józan, racionális, demokratikus alapértékeket a legmesszebb menőkig valló korábbi MDF-eseket is, szóval azokat, akik még talán képesek a dolgok helyi értéken történő kezelésére.
Fotó: Dr. Gasztonyi László / Facebook
Nyerhető ez a körzet az ellenzéknek?
Jelenleg fogalmam sincs, de elnézést, ebben a folyamatban a józan ész, meg a lépésről lépésre haladás elvét szem előtt tartva, úgy gondolom, ez a válasz még időelőtti lenne. Egyrészt ilyen jogi konstrukcióval, mint az előválasztás, és az annak eredményeként talpon maradt egy szem kihívó mögé beálló támogatói tömbbel sem a demokratikus ellenzék nem állt még elő, sem pedig a kormányzat nem szembesült vele. Másrészt az ellenzéki szavazatok eddig felaprózódtak, sőt, a legutóbbi választási törvény módosítása jegyében még a töredékszavazataikat sem gyarapították.
Most más lesz a helyzet. Két ember fog állni a szorítóban, és vélhetőleg „pártatlan bírók” előtt pontozással ér véget a küzdelem.
Harmadrészt: mivel a kormánypárt eddig csak csendbe burkolózva hallgatja, figyeli az ellenzéki eseményeket, – bár valószínű, hogy a covid-kárpótlás jegyében beharangozott vidéki hacacárékon még a Beatles is fel fog lépni eredeti felállásban minden egyes településen – a körzetes kormánypárti jelölt személye eddig hivatalosan nem ismert. Egyben azonban biztos vagyok: ha valamit csinálok, azt nagyon csinálom. A körzet nem könnyű, de szeretjük a kihívásokat.
Több körzetben a DK és Jobbik megegyezett, bár a kettesben a Jobbik az MSZP-t támogatja. Ettől függetlenül érdekel, hogy mit gondol a DK és a Jobbik megállapodásáról – leszavazhatnak a jobbikosok egy DK-s jelöltre?
A politika ilyen. Vélhetőleg a megyee 1-es, nyerhetőbb körzete a kormányváltás egyik bástyájaként több odafigyelést, muníciót, alkut igényel, mint a 2-es. A mi választókerületünk Jobbik-MSZP együttállása miatt meg az érintetteket kell kérdezni, hogy cserébe az MSZP máshol hol kedvezett a politikai alkuban a Jobbiknak. Ez ilyen egyszerű, választási matek az érintett két fél egybehangzó akaratából a politikai cél elérése érdekében.
Még szerencse, hogy ez a startdeszka előtt jött létre, nem úgy, mint Pollreisz Balázs esetében, aki eddig pénzt, paripát, időt nem számlálva összegyűjtötte a jelöltállításhoz szükséges aláírást, végigtolta a kampányát, majd a Momentum-MSZP paktum eredményeként visszaléptették, több más szocialista jelölttel együtt.
Sejtésem, és talán informális tudomásom is van a visszaléptetések okáról, de az ezzel kapcsolatos nyilatkozattétel nem az én reszortom. A kérdésre visszatérve a Jobbikban bekövetkezett változás önmagában jó dolog, főleg ha ezt fejlődésként is lehet értékelni. A Jobbik ennek az ékes tanúbizonysága. A „vonátlanított” „mihazánktalanított” Jobbik a néppártosodásával szélesebb tömegek számára fokozatosan elfogadhatóvá vált, az ellenzéki kooperációban ennek konzekvensen hangot is ad, elfogadja és tisztában van azzal a „szerepkörrel” amit az összefogás rá rótt, azaz azokhoz a néprétegekhez szól, és azokat a néprétegeket integrálja az ellenzéki összefogásba, akikhez a többi résztvevő hangja nem jut el, és akiket a többi nem tud bevonni. Megítélésem szerint az összefogás eddig bizonyított, mindenki egy közös ellenfél legyőzésére szerződött. Aki itt él ebben a jelenleg következmények nélküli és a hócipőjével telerakott országban, és nem csak a „köztévé” által „közvetlenített” történéseket kíséri figyelemmel, azoknak nem fog problémát okozni, hogy kire szavazzanak.
A körzet mostani fideszes képviselője, Kara Ákos munkásságáról mit gondol?
Nem akarok senkit se minősíteni, főleg, ha igazából nem is lehet. Köztudomású, hogy több ciklus óta parlamenti képviselő. Napirend előtti felszólalásaira, interpellációira, azonnali kérdéseire, törvényjavaslataira, módosító indítványaira, még ha a memóriám jó lenne, akkor sem tudnék emlékezni. Ellenben a választókerületébe tartozó települések kivéreztetett önkormányzataival, a centralizmus jegyében marionettfiguraként rángatott polgármesterekkel vélhetően a kötelező karik, és a muszáj jegyében „jó kapcsolatot” ápol, és az elmúlt ciklusok minden egyes, a térséget érintő – az én/mi adóforintjaikat, EU-s pénzeket magukénak/magáénak tudó – kormányzati vívmányhoz fizikailag asszisztál.
Nagyjából ennyit lehet tudni róla, amellett, hogy személyében a tevékenységét látva legalább nem konfrontatív.
Nem úgy a nem-tevésben, hallgatólagosságához többlettényállási elemként értékelendő szavazógombnyomásai miatt, úgymint: alaptörvény, magánnyugdíjpénztár-elvétel, korábban az államigazgatási reform leszavazása, Belgrádba tartó Orient-expressz támogatása, a közpénzek felhasználásának kvázi üzleti titokként történő minduntatlan megszavazása, a dohányt kizárólag nekik termelő trafikok létrehozása, a migránskötvények elfogadása, a Fudan kontra diákvároshoz való hozzáállása, a családi pótlék 10 évvel ezelőtti szinten hagyása, a kultúra kultúrátlanítása, az egészségügy egészségtelenítése – ja meg hogy szüljön a magyar, de az, hogy a poronty életben is maradjon az már nem központi direktíva...
Mi az a három helyi ügy, amit képviselőként ebből a térségből képviselne a parlamentben?
Mint már fentebb említettem, ez a választókerület földrajzilag nagy, és társadalmilag, demográfiailag, kultúrálisan, szociológiailag is széttagolt. Ha a kérdésre való koncentrációt követem, akkor olyan ügyeket szeretnék képviselni, ami az emberek mindennapját ténylegesen és érdemben befolyásolják, és ezek a falunapok számán bőven túlmutatnak. Egyik fontos feladat az ország nemzetközi, pontosabban nemzetközi jogi helyzetének a rendezése főleg az Unió viszonylatában, az onnét érkező fejlesztési pénzek lehívása, és szakszerű, prudens felhasználása érdekében. A jelenlegi identitáspolitika sajnos ezt kizárja.
A másik fontos terület az egészségügy és a szociális szektor helyzetének a rendezése.
Tűrhetetlen, hogy az emberek kevésbé félnek itthon magától a betegségtől, mint a kórházi szolgáltatásoktól. Az egészségügyi dolgozók bérének emelése, itthon tartása érdekében a bérek azonnali rendezése indokolt. A közegészségügy és a magánegészségügy együttműködésének a megteremtése, akként, hogy az állam a tb-rendszeren keresztül igenis vásároljon szolgáltatást a piacról. A nyugdíjak nem követik sem az inflációt, sem a svájci indexálás elvének nem felelnek meg, ezek differenciált emelése szükséges. A családi pótlék semmire sem elég összege 10 éve változatlan. Nincs mese, költeni kell az emberekre, hiszen ez tartja életben az embereket, és ez pörgeti a gazdaságot.
A harmadik terület az állami centarilzmus, a központi kormányzat mindenhatóságának az ésszerű leépítése. Ez a felülről vezérelt szemlélet sajnos teljes mértékben uralja az oktatást, a fent hivatkozott egészségügyet, a komplett államigazgatást, és annak részeként az önkormányzati igazgatást. Ahogy a jelen példa is mutatja, ez a szemlélet minimum nehézkes, de megelőlegezem: életképtelen. Ez a kormányzati törekvés a centralizáció minden hátrányát a társadalomra zúdítja, és a létjogosultsággal nem bíró központi feladatok „agyhalott” generálásával az adott ágazat és az ország összes helyi dolgát egy kézben tartja.
Ez a szemlélet kizárja azt, hogy az oktatás tényleg oktasson, kizárja a tanszabadságot, a gyors izzócserét a tantermekben, a diákok sokféleségéhez igazodó oktatás, kompetitív, kreatív oktatást, a pedagógusbérek rendezését, és főleg azt, hogy a tanár tényleg példakép legyen a tanulók számára, nem pedig központi mantrát mondó állami hittérítő.
A helyi, települési önkormányzatok esetében pedig elértük azt, hogy a bevételeik csökkenése, a feladatok és hatásköreik elvonása, ezzel az önálló gazdálkodás lehetőségének a kizárása miatt szinte elvesztették azt a létjogosultságukat, amire tulajdonképpen megalkottuk őket. Ez a szemlélet tényleg fittyet hány arra a arra a józan ész által is ismert tényre, miszerint ez a rendszer a vízfejségéből adódóan nem képes kezelni az egyedi, helyi igényeket, és helyzeteket, holott szerintem egy társadalom akkor életképes, ha alulról építkezik.
Már folyik az előválasztás! Hogy hol lehet a héten Győrben szavazni, arról itt tájékozódhatsz.
