Vashegy, Kőszeg-hegyalja, vagy éppen Oszkó, netán Bérbaltavár, nem is szólva a Ság hegyről. Minden településben közös a bor, a szőlőtermesztés, e sajátos kultúra ápolása. Ha az Őrséget említjük, mint borvidéket, még a nedűt csak látásból ismerő amatőr is ingatja a fejét: itt valami tévedés lesz.
Igen is és nem is. Az Őrség valóban nem bortermő vidék, de akad egy bizonyos szeglete, ahonnan sorra érkeznek a rangos megyei, sőt országos versenyekre a jobbnál jobb fehér nedűk. Olyannyira, hogy a határmenti (szlovéniai) és a megyei (kőszegi) borversenyeken egy időben el is vitték a pálmát. Mondják, az egyik kereskedőnek annyira bejött a produktum, hogy jókora mennyiségre tett vételi ajánlatot. A válaszon kissé elcsodálkozott: „Maradt még néhány flaska, azt szívesen oda adjuk. Mi családilag, a magunk és barátaink örömére dolgozunk és koccintunk".
A győztes bor neve Zenit, származási helye pedig Magyarszombatfa. A falut leginkább fazekasságáról ismerik, a borászat az utóbbi évtizedekben jött fel. Nem kis részt a Röszler testvéreknek, Árpádnak és Attilának köszönhetően. Árpád szakmai egyesületet vezetett, több borversenyt is szervezett a szomszédos szlovén Pártosfalvával közösen. Legutóbb tavaly tavasszal, amikor a Zenit újra diadalmaskodott. A vírusjárványt senki sem láthatta előre, de aztán beütött. Az idei esztendő így csendesen poharazgatós, tűnődő lett.
Árpádék sok évig ápolták a kapcsolatokat önkormányzati szinten is a szomszédos Goricko borvidékkel (Lendva melletti tájvédelmi körzet), Filócon (Filovci) számos versenyt rendeztek. A szakmai tudás itt is előjött, ez sokat segített a szombatfai szőlőtelepítésben. Végül a község feletti dombon kis borszigetet alakítottak ki.
A szakmai tudás átvétele jól sikerült, ehhez jött a hozzáadott családi érték. Röszlerék az évek múltával egyre jobb borokkal rukkoltak ki. „A dicsekvés erre nem szokás, mi igen kicsik vagyunk a műfajban. De szeretjük, amit csinálunk. A Zenittel valóban több díjat gyűjtöttünk már, de azért ebben rengeteg munka van".
Kis séta a „hegyen". Ami egy lanka az erdő közepén. A festői környezetben szinte elrejtőzik a gondozott ültetvény, koronaként egy kis házzal, pincével. A szépen fejlett, dús tőkék között némi hegyi barack, meg paradicsom terem, ahogy az kell. A dombtetőt a ház uralja, teraszán gyűlnek össze a barátok, vendégek koccintásra. „Innét szomorúan még senki sem ment el" – nevetnek a házigazdák.
„A szőlő egész embert kíván és hát nem is ez a vidék műfaja. De nagyon jót tesz a tunyulás ellen a munka", mondja Árpád. Aki a napi dolog mellett a mikro-környezet speciális adottságait említi a sikeres szőlőtermelés fontos feltételeként. A környező erdő megvéd a vad fagyoktól, ugyanakkor folyamatosan párát „lehel" az ültetvényre. A talaj sem az a jellegzetes őrségi kötött, agyagos, hanem kissé köves, de laza és sávokban homokos. Tehát jó az együttállás.
Előkerül a borsziget csúcsbora a Zenit fehér. A név egyben a népszerű szőlőfajta előtti tisztelgés is. Kellemesen fűszeres, fehér húsú gyümölcsökhöz méltóan omlós, de azért ott van benne az ütő. Igazi beszélgetős bor. Olyan, amit nyáridőben, barátokkal a legjobb kortyolni. Miközben ciripelnek a tücskök. A másik ász a Birtok Fehér, ez is szorgosan gyűjti a díjakat. Fanyarabb a Zenitnél, nagyon barátságos. Kiérződik a fűszeres vonulat, és még valami, ami finom ívet ad zamatának.
A település törekvő emberei bebizonyították, hogy érdemes a szőlővel élesben játszani. Az már csak ráadás, hogy két korty között szemrevételezhető a teraszról a tölgyesben lapuló, gazdag vargányatermés. Mint a mesében.
