Ha van, ami napi szinten foglalkoztatja a szombathelyieket az a Haladás sorsa. Talán nem is nagyon kell taglalni miért. A zöld-fehérek tök utolsók a tabellán, ott táncolnak a kiesés szélén, pedig idén 100 éve annak, hogy a klubot megalapították.
A helyzet komolysága miatt kértünk is egy interjút Illés Bélától, a focicsapatot működtető cég egyik tulajdonosától. Illés személyesen ígéretet tett arra, hogy a téli szünetben rendelkezésünkre áll. Az utolsó őszi meccs óta azonban hiába hívjuk, vagy küldünk sms-t nem válaszol. Kerestük más csatornákon is, egyelőre azonban sem a csapat sajtósa, sem pedig annak ügyvezetője nem tudott segíteni abban, hogy elérjük a célunkat. Azért nem adjuk fel.
Az ukrán football24 kisebb halra utazott és sikerült is nekik beszélgetés készíteni a csapat ukrán védőjével, Jurij Habovdaval. A csakfoci.hu nyomán mutatjuk most mi is a kérdés-válaszokat.
A Haladás gyenge őszi szerepléséről
– Sok összetevős a probléma. elkezdtük egy edzővel az idényt, aztán több szerencsétlen meccs után jött a váltás, és egy másik edző, így nagyjából újra is kellett mindent kezdenünk. Rengeteg hibát követtünk el, büntetőket is rontottunk, miközben sok gólt kaptunk a meccsek hajrájában. Nagyon nehéz így pszichológiailag is összekapni egy csapatot. Az egyik meccsen legyőzzük a Ferencvárost, aztán kikapunk a kiesőjelölttől. Hiányzik a stabilitás a csapatunkból.
Horváth Ferenc vezetőedzőről
– Jó ideje ismerem már, hiszen Balmazújvárosban is együtt dolgoztunk. Az érkezése számomra egy kellemes meglepetés volt, nekem ő olyan, mintha az itteni “apám” lenne. Nagyon jól megértjük egymást, sokat beszélünk angolul, igyekszem segíteni a munkáját, ő pedig a csapat egyik vezéralakjaként tekint rám. Nagyon “ukrán” mentalitása van az edzőnknek, tetszik neki, ha egy csapat foggal-körömmel harcol a pályán. Az ő csapatai soha nem játszanak töketlen focit. Támogatom mindenben és biztosan állíthatom, hogy nem miatta vannak ilyen rossz eredményei a Haladásnak.
A magyar bajnokság színvonaláról
– A színvonal nagyjából olyan, mint a fehérorosz bajnokságban, az viszont tény, hogy a magyarok sokkal jobb hangulatot csinálnak a stadionokban. Szinte minden aréna új a bajnokságban. Ami az ukrán pontvadászatot illeti, ugyan 5-6 éve nem játszottam otthon, de beszéltem néhány ismerősömmel és azt hallom, elég lehangoló a helyzet. De a Sahtar, a Dinamo vagy Zorya miatt alighanem elmondható, hogy az egy erősebb bajnokság.
A Ferencváros legyőzéséről és Rebrov, illetve Petrjak reakciójáról
– Petrjakkal nagyon jó a kapcsolatom, rendszeresen beszélünk, mióta ide igazolt. Nagyon vártuk már az egymás elleni meccsünket. Nagyon jó hangulatú találkozó volt, nagy csatát vívtak a csapatok, a stadion is tele volt. Nekünk van az egyik legjobb szurkolótáborunk az országban, nézőszámban is csak a Ferencváros áll igazán előttünk. Olyan, mintha nem is 10, hanem 30 ezer drukker lett volna a stadionban.
Más az itteni szurkolói kultúra, mint az ukrán, itt nem csak kiabálnak, de sokat énekelnek is a drukkerek, tényleg olyan a lelátói hangulat, mint egy nagy európai bajnokságban.
A meccs után beszéltem néhány szót Petrjakkal, akinek persze nem volt olyan jó kedve. Sok szerencsét kívántam neki és bajnoki címet, mert őszintén szólva a többi klub közül nekem a Ferencváros a legszimpatikusabb. Nekem tetszik, ahogyan futballoznak és persze szorítok a honfitársnak, Rebrovnak és Petrjaknak.
