„Ettől a rendszertől biztonságot senki ne várjon” – egészségügyi dolgozókat kérdeztünk az új szerződésről

Papp László Tamás 2021-04-01 13:52:00
Orvosok, szakdolgozók, ápolók nyilatkoztak nekünk a szolgálati jogviszony teremtette helyzetről, a járvány idején bevezetett rendszer Achilles-sarkairól.

Számos egészségügyi dolgozó kereste meg portálunkat a szolgálati jogviszonyról szóló új szerződés hatályba lépése után. Nemcsak a győri kórházból, de jó pár fővárosi és más vidéki intézményből is. A legtöbben csak álnéven voltak hajlandók nyilatkozni, de olyan is akadt, aki személyazonosságát felvállalva, nyíltan bírálta a rendszert.

Többen közülük nem írták alá a szerződést, inkább távoztak. De a maradók is szinte mind elégedetlenségüket, felháborodásukat hangoztatják. Megkérdeztünk a témában egészségügyi kutatót, szakjogászt, valamint idézzük a Magyar Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron megyei elnökét is. 

„Kevesebb emberrel több munka. Az ügyeleti pénzek nevetségesek. Én is bevállaltam jó pár ügyeletet éhbérért, mert ez, amit fizetnek érte, annak tekinthető. Gondoljon bele: ha mondjuk 1000 forint az orvos órabére, akkor 16 óra ügyeletért a 16 ezer forint 70 százalékát kapja meg és ebből levonják a másnapi 8 órai munka 8000 forintos bérét (azt bezzeg 100 százalékban), így a 16 órányi ügyletért írd és mondd 3200 forintot kap. Az arány akkor is elfogadhatatlan, ha az órabér tízezer forint, akkor is három órányi bért kap 16 óra munkáért.” –  mondja a győri kórházban orvosként dolgozó Tamás. (A győri helyzettel korábbi cikkünkben is foglalkoztunk már.)

Tíz orvos és közel félszáz ápoló távozott a győri kórházból az új szerződés miatt

Bár több hazai kórházból is szivárogtak hírek az egészségügyi dolgozók jogállásának március elsejével esedékes megváltozása miatt, és a győri polgármester, Dr. Dézsi Csaba András főorvos is többször beszélt arról, hogy nem jó a reform, eddig pontos számokat a győri helyzetről nem ismertünk.

"Elvileg plusz 30 százalékot kérhet erre a helyi főigazgató az országos kórház-főigazgatótól, valamint hogy a pihenőnap legyen kifizetve. Döbbenet volt a szerződés aláírásakor, hogy nálunk ez fel sem merült. Kérdés, ha mégse lesz megemelve az ügyeleti pénz, akkor ki fog ügyelni? Most is csak azért vállaljuk, hogy ne csesszünk ki többiekkel. De ha egyszer a folyamatos túlmunka miatt kikészülnek sokan, akkor vége ennek." - jósolja borúlátóan a győri orvos.

„Ez az új törvény így többet árt, mint használ. Meg kellett volna emelni a béreket (nem csak az orvosokét, hanem minden egészségügyi dolgozóét) úgy, hogy senkinek eszébe se jusson elmenni. Ebben a katasztrofális helyzetben (meg egyáltalán) a fizetésemelést nem lett volna szabad összekapcsolni a magánpraxisok ellehetetlenítésével. A törvény szerint 60 napon belül folyamodhatunk alázatos kérelemmel az OKFŐ felé, hogy fenntarthassuk a magánrendelést, azt a magánpraxist, amit sok év, évtized munkájával építettünk fel.

Ebből 30 nap eltelt és még mindig nem tudják megmondani, hogy mi lesz a módja ennek a kérvénynek, hogy kell egyáltalán benyújtani. A legbiztosabb módja az emberek lelki kinyírásának, hogy hónapok óta bizonytalanságban tartanak mindenkit. Gondolom persze, hogy a vezetőség sem igazán magabiztos, legfeljebb néha próbálnak úgy csinálni…” - állítja Tamás. 

„Két nappal az aláírási határidő előtt kaptuk meg a szerződést. Egy A4-es papíron elfért az egész, csak a bruttó alapbér volt leírva, a pótlékok, a szabadság, valamint egyéb részletek semmi.” – számol be Laura, aki az egyik  Pest megyei kórház fül-orr-gége osztályán dolgozott, mint diplomás ápoló. „Amikor erre rákérdeztünk, annyit mondtak: bízzunk benne, hogy ez is megoldódik. Rendkívül dehonesztáló módon próbálták ránk erőltetni ezt a szerződést” – állítja riportalanyunk.

„Ez azért is nagyon rosszul hatott ránk, mert tavaly ilyenkor az emberek még hősként ünnepeltek, büszkék voltak ránk, de egy év járvány után apátiába zuhant az ország, a betegek és a hozzátartozók egyre ingerlékenyebbek, mind ellenségesebb a légkör, lassan már közellenségként tekintenek ránk. Ennek oka az információhiány, annyira túlterhelt a rendszer, hogy nincs idő a tájékoztatásra. Az elmúlt egy évben három COVID-osztályt megjártam, s úgy döntöttem, nem csinálom tovább, nem írom alá. Persze én viszonylag könnyen tehettem ezt, mivel egy magánegészségügyi cégnél is dolgozom, tehát a szakmában maradok. Annak viszont, akinek nincsen ilyen lehetősége, gyakran csak egy szupermarketbe tud elmenni eladónak a jelenlegi helyzetben. Ezért is gondolom, hogy nagyon sokan csak kényszerből írták alá a szerződést” – véli Laura. 

„Ez a szerződés az utolsó csepp volt a pohárban." – fogalmaz a nevét is vállalva Kalocsay Krisztina, aki eddig a SOTE egyik klinikáján, betegfelvételis sürgősségi szakápolóként dolgozott, ám most nem írta alá a szerződést. „61 éves vagyok, az elmúlt év nagyon kemény volt, elegem lett belőle, hogy leszarják a munkavállalók érdekeit, a hivatástudatukra apellálva érzelmi zsarolással akarják őket a pályán tartani." - mondja, hozzátéve: „Ez egy biankó szerződés, amit később úgy írnak át, ahogy nekik tetszik. Semmiféle tájékoztatást nem kapunk róla, egyénileg próbáltunk a Közlönyben utánanézni, a különböző dolgokra rákeresni” - meséli Kriszta, aki szerint jelenleg olyanokat küldenek lélegeztetőgépeket kezelni, felügyelni, akik nem rendelkeznek az ehhez szükséges gyakorlattal.

„Nem örülnék, ha lélegeztetésre szorulnék, s a gép mellett olyan állna, mint én, aki korábban nem ezt csinálta. 61 évesen nem bírok már havonta több mint 200 órát szolgálatban lenni. A létszámhiányt a jelenlegi dolgozók bérének emelésével önmagában nem fogják megoldani. Egyszerűen azért, mert nincs több bőr, amit lehúzhatnának rólunk. Jelenleg minden szakápoló átlagban másfél munkakört lát el. Nem tudom, ezzel mit lehetne csinálni. Képzés szintjén minimum három év, amíg egy szakápoló belép a rendszerbe, de a jelenlegi feltételek mellett nem sokáig fog ott maradni. S ez nem csak a fizetés összegéről szól.” - állítja riportalanyunk.

„Az elmúlt évtizedekben képtelenek voltak Budapesten olyan nővérszállót építeni, ami nem tömegszállás, vagyis nem három-négy, különböző időbeosztásban dolgozó ember lakik egy fedél alatt, hogy emiatt pihenni végül egyikük se tudjon rendesen. Nem biztosítanak a szakszemélyzetnek olyan lakhatást, ami vonzóvá tenné a pályára lépést” – mondja a távozó dolgozó, akinek a betegek számára sincsenek jó hírei.

„Ettől a rendszertől biztonságot senki ne várjon. Garantált ellátásbiztonság, mint olyan gyakorlatilag már nem létezik. Akkora hiány van a rendszerben, hogy a biztonságos ellátást már pénzzel se tudják megvenni a betegek. Inkább azon dől el a páciens  sorsa, hogy éppen van-e mentő, ha igen, az hová viszi, s ott pont van-e olyan szakorvos, aki kezelni tudja. Ez katasztrófamedicina, s az egészségügy sok helyen már a járvány előtt is így működött. Vajon mennyire lehet biztonságos, ha egy, 30 órája szolgálatban lévő orvos végez csontvelőbiopsziát, mert senki nincs, aki leváltsa, és helyette megcsinálja?” – teszi fel a kérdést Kriszta, a lábával szavazó egészségügyis.

Aki szerint könnyen lehetséges, hogy a létszámhiányra hivatkozva majd úgy fogják visszahívni a távozó dolgozókat az egészségügybe, mint a tartalékos katonákat, mert a jogszabály erre is lehetőséget ad. "Hozzátenném: csak az állami egészségügyből távozom, viszont önkéntesként fogok dolgozni az Iványi Gábor vezette Oltalom Karitatív Egyesületnél" – mondja Kalocsay Krisztina.

Itt nemcsak a túlórapénzről, az ügyeleti díjakról van szó

„Nem tudom, hogy alakulnak majd a túlórapótlékok az új szerződéssel. Mert tavaly tavasszal, a járvány kitörése után, mikor átvezényeltek bennünket a COVID-megfigyelőbe, lényegesen többet kellett dolgozni, de arra mindig nagyon ügyeltek, hogy nehogy több pénzt kapjunk.” – mondja az egyik fővárosi kórház szakdolgozója, a harminc éve az egészségügyben dolgozó Gizella, hozzátéve:

„Itt nemcsak a túlórapénzről, az ügyeleti díjakról van szó. Hanem arról, hogy valaki évtizedeket ledolgozott egy szakterületen, az urológián, a bőrgyógyászaton vagy a pszichiátrián. A betegek szeretik, a kollégái elismerik, a kisujjában van a szakma, ért ahhoz, amit csinál. Aztán egyik napról a másikra elküldik egy másik osztályra, mindenféle betanítás, átképzés nélkül, holott teljesen más a tempó, a protokoll, eltérő készülékeket, berendezéseket használnak. Vagyis hiába egyezik az óraszám, sokkal nehezebb a munka, rutin hiányában iszonyú magas a hiba lehetősége miatti stressz, mégis ugyanannyi pénzért várják el tőled.” - mondja el Gizella, akivel többször is ez történt a járvány alatt.

„Múlt évben elkülönítőbe, idén pedig COVID-intenzívre vezényeltek, úgy, hogy semmiféle előzetes kiképzést, felkészítést nem kaptunk, így az ottlétünknek leginkább annyi értelme volt, hogy meglegyen a létszám. Az átvezénylések jelentős része ilyen statisztikai bűvészkedés. Két-három, az intenzíven töltött nap után azt éreztem: ha ezt előre tudom, nem írom alá a szerződést” – állítja riportalanyunk, akinek nagyon rossz a véleménye a kórházi járványkezelésről. „Aki nem dolgozott ilyen helyen, az elképzelni sem tudja, mi van ott, ez így nem gyógyítás, csak játék a számokkal” – véli Gizella.

Azt is hozzáfűzve: "Érdekes módon nem az van, hogy az osztályunk valamennyi dolgozójára sor kerül az intenzíves éjszakai, illetve nappali 12 órás ügyeletbe való beosztásban. Csak egyes dolgozókra bízzák ezt a feladatot, a többiek megússzák az oltóponton vagy a beléptetésnél töltött nyolcórás szolgálattal. Vajon miért alakult ez így, hogy kivételeznek egyesekkel?" - teszi fel a kérdést Gizella, megjegyezve azt is, hogy nem minden osztályon van így. 

Családilag többszörösen érintett a szolgálati törvényben Rem, aki azt kérte, ezen a „fedőnéven” szerepeljen a riportban. 17 évet szolgált az OMSZ-nél, 2015-ig, és külsősként ma is besegít oda egy alapítványi mentőszolgálat dolgozójaként. Felesége pedig belgyógyászként ma is bent van a rendszerben.

„Másodgenerációs mentős vagyok, végzettségem szerint általános ápoló, és asszisztens, mentőápoló, gyermek és csecsemő szakápoló. Az kétségtelen, hogy valami lépés kellett, mert az ágazat tele volt, illetve van kiskirályokkal, városállamként működő kórházakkal, melyeket szövevényes érdekláncolatok fonnak át, rendkívül észszerűtlenül, logikátlanul, leginkább a pénzérdek mentén működnek. De ahogy csinálták, azzal rengeteg embert felbőszítettek" – mondja.

„Ez a kormányzat eleve nem nagyon tárgyal, nem jellemző rá, hogy egyeztetne, hanem bevezeti, és kész. Nyilván abból indulnak ki, hogy az újat, a változást az emberek úgyse fogják szeretni, úgyis elutasítják, tehát jobb erőből, kérdés nélkül, pragmatikusan lenyomni, végigcsinálni. A legaljasabb húzás az volt, hogy ezt egy világjárvány kellős közepén csinálták" – fejti ki.

Hozzátéve: „Soha nem látott béremelésről szólnak a hírek, lehet azért így fogalmaztak mert kedvelik Romhányit, és valóban soha nem is látjuk majd, de arról persze nemigen beszélnek a kormány részéről, hogy mivel nagyon elöregedett a személyzet, rengetegen kapták volna most a jutalmat a 30 vagy akár 40 éves közalkalmazotti szolgálatukért, ami így nyilván nem lesz kifizetve. Arról nem is beszélve, hogy sok helyen egy nappal a határidő előtt tolták az orruk elé a szerződést" – mondja Rem.

És ebbe nem lehetne jogilag belekötni? - kérdezzük. „Lehetne, de ki fog ebbe belekötni, ki vállalja azt a hercehurcát, ami ezzel jár? Főleg egy pandémia alatt? – kérdez vissza a riportalanyunk – „Meg egyáltalán, kit kéne itt feljelenteni vagy beperelni? A minisztériumot? A kórházvezetést? Az országos kórház-főigazgató hivatalát? Az államot?" – teszi fel a kérdést.

Azt is felvetve: „A joghoz, illetve a szerződés fura nyelvezetéhez nem értünk. És az is furcsa számunkra, hogy nem lett lefordítva. A betegjogok közt szerepel, hogy az egyén nyelvezetére le kell fordítanunk az egészségügyi szakzsargont. Mi ezt nem kaptuk meg a szerződésekben. Ahogy időt sem kaptunk rá, hogy magunk járjunk utána” – mondja. 

Fotó: Vágvölgyi Bálint

Nem volt közös fellépés

„Az egészségügyben nemigen van igazi szakszervezet, nem is volt egységes, közös fellépés, legfeljebb az osztályok, kisebb szervezeti egységek szintjén az emberek egymás között meghányták-vetették, hogy mi legyen. Illetve volt kezdeményezés a közösségi hálózaton, de nem sikerült egységbe kovácsolódni. Leginkább csak ventilációra, közös búra, sírásra korlátozódott. Talán, ha pertársaságok alakulnának, lehetne valami esély. De ennek mikéntjéről sincs ismeretünk"  – állítja Rem, aki szerint a helyzet rendkívül súlyos, és ő is úgy látja: az ápolóhiány a rendszer Achilles-sarka.

„39-en végeztünk anno szakápolóként. Ebből jelenleg összesen négyen dolgoznak Magyarországon. A betegek jelentős része nem közvetlenül a betegségébe hal bele, s nem is abba, hogy szakszerűtlen vagy hanyag az orvosi kezelése. Vagy hogy ne lennének meg a technikai lehetőségek. Hanem az ápolási ellátás hiányába. Egy tartósan fekvőbeteg esetén például elég, ha egy ránc vagy gyűrődés van a lepedőn huzamosabb ideig, felfekvése lesz tőle, amiből helyi gyulladás, elfertőződés, és végül belehal. A törődésre, figyelemre nincs ideje a megmaradt szakszemélyzetnek. Pedig ez lenne az alap. Az egész napot állandó tűzoltással töltik, amit még soha véget nem érőnek tűnő módon dokumentálni is kell, így szinte belefulladnak a papírmunkába”  – teszi hozzá.

 „Ez a meccs még nincs lejátszva! – állítja az egyik megyeszékhely kórházában szakápolóként dolgozó Anikó. „Én nem hiszem, hogy csak 5500-an tagadták volna meg a szerződés aláírását, szerintem ez a szám nagyobb. Úgy látom egyébként, hogy a kisebb helyeken lezajlott távozási hullám kapóra jön a nagyobb kórházak vezetésének. hisz az ott megszűnő osztályok személyzetéből történő átvezényléssel pótolhatják a megyei kórházakban fellépő létszámhiányt” – mondja riportalanyunk, aki szerint a legfelháborítóbb az, hogy az orvosok és az ápolók, szakdolgozók nem fogtak össze.

„Így ki tudták játszani őket egymás ellen, nem volt közös fellépés. Az ápolók között az ötvenes generáció dominál, a harmincasok-negyvenesek egyre jobban hiányoznak a rendszerből. Szinte senki nem tanul ápolónak, mert tanulni jóformán ugyanannyit kell, mint az orvosképzésben, de közel sem keresnek annyit. Alapvetően ez a szolgálati jogviszonyról szóló törvény is orvosokra íródott” – teszi hozzá.

Forrásunk úgy látja: a másodállások korlátozása nem egyformán érinti majd a dolgozókat. „A másodállások egy része intézményen belüli: én magam is dolgozom a főállásom mellett egy másik osztályon. Ezeket a vezetés engedélyezni fogja, mert a létszámhiányt jelenleg csak túlmunkával lehet kompenzálni. Azt viszont kevésbé fogják eltűrni, hogy eddig orvosok, illetve más kórházi dolgozók vállalkozóként dolgoztak, több pénzért, mint a közalkalmazott kollégáik. Az anesztézia például régóta ebben a formában ment, de volt olyan műtősfiú is, aki vállalkozóként több intézménybe bedolgozva 600-800 ezer forintot is megkeresett. Ennek biztos, hogy véget akarnak majd vetni” – teszi hozzá Anikó.

Aki úgy véli, a törvény alapötlete nem volt rossz. „A hálapénzes rendszer, a magánbetegeiket a közintézményben kezelő orvosok ellen tényleg fel kellett lépni, csak kérdés, mennyire lesz ez a hatékony. Talán a kórház folyosóján nem meri majd egy főorvos elfogadni a borítékot. De abban nem vagyok biztos, hogy munkaidő után, a Tesco parkolójában sem fogja megtenni” – mondja. (Hálapénz-témában készült riportunkat lásd alább.)

Pár nap, és kezdődnek a hálapénz-razziák?

A korrupt rendőrök után is nyomozó Nemzeti Védelmi Szolgálathoz kerültek a borítékot elfogadó orvosok ügyei. Próbáltuk szóra bírni az orvosokat, illetve a szakértőket. Köztük a hálapénzügyben korábban is megszólaló, kardiológus főorvos győri polgármestert, Dézsi Csaba Andrást is. Aki másokkal ellentétben válaszolt nekünk. Hogy mit? Olvassa el lentebb!

„Alapvető gond a törvénnyel, hogy egy rendelettel bármikor felülírható”  - mondja a debreceni kórházban dolgozó Gábor,  aki szerint az alapbér megemelése nem sokat ér, ha az ügyeleti pótlékokat,  túlórapénzeket, illetve általában a rendes munkaidőt meghaladó  szolgálatért járó díjakat pedig központilag határozzák meg, illetve lefaragják.

„Persze ahol eleve nagyon kevés volt az ilyenekre járó  pótlék, ott talán még nyerhetnek is a változással, de akik eddig többet kaptak, rosszabbul fognak járni. Illetve, hogy egy példát mondjak,  ezentúl alapbérben a szakorvos egy megyei intézmény belgyógyászati intenzív osztályán  is ugyanannyit kereshet, mint a kisvárosi belgyógyász szakrendelő  orvosa. A jogszabály ugyan lehetőséget biztosít arra, hogy az  intézményvezető a saját kerete terhére megemelje a pótlékokat,  ugyanakkor ehhez forrást tudtommal nem biztosítanak” – mondta el.

„A  közalkalmazotti jogviszony lehetővé tette a kollektív szerződések  létrehozását, melyek a Munka Törvénykönyve általános rendelkezéseivel szemben jelentősen eltérhettek a munkavállaló javára, ennek most vége.  Igaz, a jövőben kötelezően minősíteni kell a munkavállalót, s ez alapján  akár 20 százalékos pluszbért is lehet számára adni, de erre keretet nem  biztosít az állam” – sorolja Gábor. 

Dr. Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász szerint leginkább az intenzív osztályokon, valamint a szülész-nőgyógyászat területén okozhatott nehéz helyzetet a szerződés aláírását megtagadó dolgozók távozása. „Ezt a fájó helyzetet a későbbiek során némileg enyhítheti, hogy közülük többen vélhetően visszatérhetnek a közellátásba, miután pihentek egyet, illetve ha a végkielégítésért és a ki nem vett szabadságokért járó kompenzációjuk elfogy. Még az is előfordulhat, hogy több pénzért tudnak visszajönni, akkora a hiány szinte mindenütt." – mondja Sinkó.

Kérdésünkre, hogy előfordulhat-e, hogy a létszámhiány, a betöltetlen helyek miatt bizonyos ellátások akkora késedelmet szenvednek, hogy súlyos egészségkárosodást vagy halált okoz a beavatkozás elmaradása, így válaszolt:

„Előfordulhat, de ezt soha senki nem fogja beismerni. Nem is elsősorban a kevés orvos vezethet  emberek halálához, hanem az annál lényegesen súlyosabb ápolóhiány. Amellett sajnos növekvő számban fordulhat elő az is, hogy bizonyos szolgáltatások a közellátásból kikopnak, és csak magánellátásban vehetőek igénybe. Ilyen például a gyermekpszichiátria. A korábbi nehézségek és az újonnan keletkezett feszültségek nyomán sokan fognak a magánegészségügy felé fordulni, tőlük várva a "megváltást." – mondja a szakértő.

A magánegészségügy azonban a kutató szerint szakmailag nem nyújt annyival jobb ellátást, mint amennyivel többe kerül, sőt. "Néhány magánszolgáltatónál érzékelhető olyan menedzsmenti elvárás,hogy az ott dolgozó orvosok minél több vizsgálatot, beavatkozást próbáljanak „rásózni" a betegekre" – fejti ki Sinkó. Aki azt reméli, hogy az ilyen elvárások kikopnak a magánellátásból a jövőben, a piaci szelekció erősödése és a kontrollmechanizmusok belépése segítheti a tisztulási folyamatot.

„Az Országos Kórházi Főigazgatóság feladata a jövőben a közellátás teljes újratervezése, mivel a rendszerben még vannak olyan lehetőségek, amelyekkel egy-egy ellátás koncentrálása révén a felesleges párhuzamosságokat ki lehetne vonni a működtetésből és így a meglévő humánerőforrás-gondokat valamennyire enyhíteni. Nemzetközi trend a központosítás, az egészségügyi ellátások koncentrációja, például Finnországban egy intézményben végzik a csípőprotézis-műtétek 50 százalékát" - említi Sinkó Eszter.

„Természetesen van az ellátásoknak olyan köre, amelyet nem szabad központosítani, ez pedig a járóbeteg-ellátás – azon belül pedig az alapellátás megerősítése csökkentheti a kórházakra háruló betegáradatot.” – fűzi hozzá Sinkó. 

„Érdemes lenne megtudni, hogy mi motiválta elsősorban a szerződést aláírni nem hajlandó kollégákat? Illetve milyen intézkedésekkel lehetne őket visszacsábítani, és nem rákényszeríteni, hogy akár időlegesen, a járvány legrosszabb időszakában visszatérjenek. E célból a megyei kamara is felmérést indított. Kérjük a szerződést aláírását visszautasító ápolókat, orvosokat, egyéb munkakörből távozottakat, hogy töltsék ki kérdőívünket. E célból jelentkezzenek a MOK helyi irodájánál az info@mokgyor.hu e-mail  címen  – mondja Dr. Szijjártó László gyermekorvos,  a Magyar Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron Megyei Területi Szervezetének elnöke. (Aki korábban is nyilatkozott nekünk a hálapénz témájában.)

„Az orvosok 10-15 százaléka kapja a hálapénz 95 százalékát" - az orvosi kamara helyi elnökével beszélgettünk Győrben

Dr. Szijjártó Lászlóval, a Magyar Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron megyei elnökével a kórházvezetők leváltásáról, a hálapénz javát „leszüretelő" orvosbárókról, a járvány ágazatra gyakorolt hatásáról, a halálozási adatokról beszélgettünk. Illetve arról, milyen átalakulás kéne, s miért gátolja a rendszer a betegelégedettség mérését. Fotó: Szíjjártó László Jó néhány kórház főigazgatóját váltották le nemrég, köztük a győri és a soproni intézmény vezetőjét is.

„Valószínű, hogy nem politikai ok vagy önmagában a jogszabály tartalma van annak hátterében, hogy sokan nem írták alá. A munkahelyi légkör, a helyi konfliktusok, a durván autokratikus vezetés, a még mindig rendkívül alacsony ápolói fizetések, és a kiszámíthatatlanság az okok, amelyek vélhetően sokszor szerepet játszhattak a döntésükben” – fogalmaz a kamara helyi vezetője, aki szerint a kisebb intézmények el is lehetetlenülhetnek a távozások miatt.

"Egy kisebb kórháznál néhány ember távozása is ahhoz vezethet, hogy osztályokat szüntetnek meg. A nagy regionális, központi intézmények dolgozói, vezetői sokszor ezt még kívánatosnak is gondolják, mert azt hiszik, hogy csak nagy volumenű betegszám esetén lehet minőségi ellátást nyújtani, illetve a saját osztályaik létszám-, és finanszírozási problémáira a centralizációt érzik jó megoldásnak. A kisebb kórházakban esetleg megszűnő osztályok személyzetének a továbbra is az ágazatban maradni akaró részét átcsoportosítva a megyeszékhely vagy a közeli nagyváros kórházába  ideig-óráig valóban enyhíteni tudják a létszámhiányt. De ez azt jelenti, hogy a vidéken élők ezentúl nehezebben tudnak hozzáférni az egészségügyhöz, s ez által egész térségek ellátási színvonalának biztonsága sérülhet” - véli Szijjártó.

Egészségügyi szakjogász: a legfőbb változás a közalkalmazotti státusz megszüntetése

Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász úgy véli: a törvény által hozott legfőbb változás az évtizedeken át - lényegében a rendszerváltás óta - fennálló közalkalmazotti státusz megszűnése. „Az új szolgálati jogviszonnyal nagyobb alapbér, viszont jóval több kötöttség is jár. Szigorúbban veszik a hálapénz elfogadását, jobban fellépnek az illegális jövedelmek ellen, engedélyhez kötött a másodállás vállalása, tiltott a köz-, és magánbeteg-ellátás összefonódása.” - mondta el az ágazatban tevékenykedő ügyvéd.

Hozzátéve: "Nyilván az is hozzájárult a tiltakozásokhoz, hogy dolgozók szinte az utolsó pillanatban kapták meg a szerződésüket, nemigen volt idejük alaposabban átnézni, jogi szakértővel konzultálni. Az szintén növelhette a feszültséget, hogy a járvány miatt eleve nagyobb a nyomás az egészségügyi dolgozókon, valamint a korlátozások, lezárások miatt nehezebb váltani, belföldön vagy akár külföldön új munkahelyet találni” – állítja Kovácsy.

Aki szerint a béremelés után kérdés, hogy az ügyeletek, túlórák, s más pótlékok elszámolása hogyan alakul. „Nem lehetetlen, hogy az emelésre hivatkozva az intézmények ezeken próbálnak majd spórolni, Ezért fontosak e téren is az egyértelmű iránymutatások” – fűzi hozzá a szakjogász.

Akit arról is megkérdeztünk, nem aggályos-e, hogy a törvényben  felhatalmazást kap a kormány arra, hogy rendeletben határozza meg nemcsak az egészségügyi szolgálati jogviszony létesítésének a törvényben foglaltakon túli további feltételeit, de a munkaszerződés tartalmi elemeit, a szolgálati jogviszonyban álló személy minősítésének szabályait is.

„Tényleg szokatlanul nagy a kormány mozgástere a rendeleti szabályozást illetően, én máshol húztam volna meg a törvényi és rendeleti szabályozás határvonalát, ugyanakkor tekintettel a kétharmados kormánytöbbségre és a jelenlegi veszélyhelyzeti rendeletalkotási lehetőségre, ebben különösebb gyakorlati problémát nem látok.” - fogalmaz Kovácsy Zsombor.

Szólj hozzá!

Baleset miatt torlódik a forgalom az M1-esen Győrnél

Szalagkorlátnak ütközött, majd hídpillérnek hajtott egy autószállító tréler.

Kétszer lógott meg a törvény elől a drogdíler

Győr határában vette le először a nyomkövetőt.

Megválasztotta köztársasági elnökké Sulyok Tamást a parlament

A szavazás előtt a DK, a Momentum, az MSZP, a Jobbik és a Párbeszéd képviselői kivonultak az ülésteremből.

Elfogadta a parlament Novák Katalin lemondását

Jelenleg Kövér László látja el az államfői feladatokat.

Az Éljen Szombathely is Horváth lemondását követeli

Önmagában is felháborító, hogy egy ilyen cselekmény miatt elítélt bűnöző magát mentegető írásának egy önkormányzati képviselő teret ad - írják közleményükben.

A rozáceás bőr ápolása – hasznos tippek, javasolt kozmetikumok

Kipirosodott, égő arc, kínzó viszketés – bizonyára már hallottál róla, de ha jó ideje küszködsz is vele, ez a cikk segíthet néhány hasznos tipp által. 

Megrongálták a Radnóti-szobrot Pannonhalmán

Felfesztítették a rácsot, letörték a szobor fejét.

Ezért:

Pökhendi választ adott Horváth Gábor fideszes szombathelyi képviselő arra a kérdésünkre, hogy miért tűnt el Facebook-oldaláról a K. Endre ártatlanságát bizonygató bejegyzés.

Sorcsere: hét körzetben is új arcot indít a győri Fidesz

Radnóti, Sik, Hajszán, Takács, Rózsavölgyi a távozók között. Szakács István ennek örömére azt írta:„bevált csapaton nem szabad változtatni”.