Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját. Amennyiben válaszcikket írnál, írj levelet erre a címre!
Legalább egy hónapja a kutya nem beszélt a Győri Nemzeti Színház lebontásának ügyéről, amit még áprilisban lengetett be a polgármester, Dézsi Csaba András. Az utolsó fejlemény az volt, hogy a közvélemény – ami elvileg egy egyeztetésben vesz részt erről a témáról április óta – nem ismerheti meg a színház állapotára vonatkozó dokumentumokat, azokat ugyanis a polgármester több hónapnyi időhúzás után titkosította. (Egy hónapja próbálunk egyébként kideríteni azt, hogy egyáltalán létező dokumentumokat titkosított-e a polgármester – egyelőre sikertelenül.)
A témát tehát most nem az ügybe beleálló és az épület állapotának valós helyzetét kideríteni akaró Szakács András, nem a helyi ellenzéki politikusok, de még csak nem is mi, az „ellenzéki sajtó” (jelentsen ez bármit a polgármester terminológiájában), hoztuk fel, hanem maga a polgármester, akit valamiért nem hagy nyugodni a dolog. Azzal indult, hogy Győr+ Rádió műsorán a Facebook-oldaláról kérdezték a műsorvezetők, mire kifejtette, hogy az oldalt arra használja, hogy teszteljen ott ötleteket, ezért természetes, hogy alkalmanként szokott utólag törölni dolgokat.
Aztán valamiért részletesen elmesélte, hogy a 25 ezer lájkolójából csak 14 ezer győri – egy pillanat, és visszatérünk erre.
Ezután jött a következő okfejtés: „Ne bontsuk le a színházat, ez egy olyan primitív, gyenge, gyerekes vélemény az ellenzék részéről” – ami meglehetősen érdekes, hiszen ezt első sorban nem a színházügyben inkább csak az események után kullogó győri „hivatalos” ellenzék mondja, hanem a mérések szerint győri polgárok kétharmada – akik ezek szerint mind primitívek lennének? Érti ezt egyébként úgy a polgármester, hogy szerinte csak ennyit mondani nem lehet, hanem azt is meg kéne mondani, hogy akkor mi legyen az épülettel. Mindeközben, illetve ez előtt és ez után pedig sokat hangsúlyozta, hogy mennyire odafigyel az emberek véleményére – ez pedig adott esetekben így is van. Kérdés azonban, hogy miért pont a színház esetében nincs így?
Van két kis bibi
A fenti kis szösszenettel kapcsolatban két probléma van. Az egyik az, hogy Dézsi Csaba András eleddig a saját Facebook-oldalán kapott lájkokra hivatkozva utasította el a témában készült reprezentatív közvélemény-kutatások eredményeit. A polgármester azt mondja: oldalán 1700-an lájkolták a színház helyére tervezett park látványterveit, mindeközben két reprezentatív kutatás viszont azt hozta ki, hogy a győriek kétharmada nem bontaná el az épületet;de szerinte az előbbi számít, az utóbbi nem.
A facebookos lájkokra hivatkozni eddig is elég vékony jég volt, hiszen egyrészt a polgármester kritikusait gyakran blokkolják az oldalon, így nem tudják ott véleményüket kifejteni, másrészt azért még mindig van sok ember, akinek nincs is internete; harmadrészt pedig egy Facebook-oldalt bárki lájkolhat:
mint ezt most valamiért Dézsi Csaba András maga elárulta, az oldalának lájkolói között például alig vannak többségben a győri polgárok – úgy tűnik viszont, hogy az ő szavuk fontosabb a város színházával kapcsolatban, mint a győri embereké.
Extrém példa, és nem is valószínű, de az 1700 lájk érkezhetett mind mondjuk a polgármester 11 ezer balmazújvárosi rajongójától is, akiknek nagyon tetszik a látványterv, és lövésük nincs arról, hogy minek a helyére akarják ezt építeni. Nyilván nem ez történt, de ebből is látszik, hogy facebookos lájkok alapján komoly döntéseket hozni, vagy komoly döntéseket ezzel indokolni nagyon veszélyes optikai csalódás.
A másik gond pedig az, hogy a polgármester úgy csinál, mintha az nem lenne opció, hogy az épület ne falmászóközpontként, gombfoci-komplexumként, versenylóistállóként, vertikális üvegházként vagy nem is tudom én, hőerőműként hasznosuljon, hanem maradjon meg eredeti funkciójában, tehát legyen színház. Pedig a lebontást nem támogatók nagy része jó eséllyel nem arra gondolt, hogy az épület maradjon meg, és álljon üresen vagy legyen belőle Európa első színpadon is keresztülfutó gokartpályája, hanem arra, hogy maradjon meg, és működjön benne továbbra is a színház. Ennek ugyanis opciónak kéne lennie egy társadalmi vitában.
A polgármester tehát nem hazudik, amikor azt mondja, hogy az épület sorsa még nem dőlt el, azt viszont nem teszi hozzá, hogy az épület funkciója annyiban már eldőlt, hogy ha rajta múlik, színház nem lesz benne, mert az a kulturális negyedben lesz. Erről már nem akar ő senkit megkérdezni.
Ez van kimondatlanul amögött, hogy a polgármester szerint a lebontást kritizálóknak kéne megmondani, hogy mi legyen az épülettel, és hogy aki nem mond semmit, az primitív. Ezzel a passzív-agresszív mondással fedi el azt, hogy nincs valódi társadalmi párbeszéd arról, hogy hol szeretnék a győriek a színházukat.
Miközben lenne miről beszélni: a színház lebontásának közvetlen környezeti hatásáról, a városkép átalakulásáról, a belváros további gyengítéséről, arról, hogy az új kulturális negyed gyalog és tömegközlekedéssel is jóval messzebb lesz a várost az agglomerációval összekötő közlekedési csomópontoktól, mint a mostani épület. Számos olyan kérdés van, amit figyelembe kéne venni, de először el kéne fogadni, hogy az is lehet egy érvényes vélemény, hogy a színház színházként maradjon meg. Ugyanis a győriek, sőt: Fidesz-szavazó győriek egy jelentős része – akik nyilván a kulturális negyed megépülésének is örülnének – úgy tűnik, hogy ezt gondolja.
Amíg ez nem történik meg, addig nem fog őszintének tűnni az a társadalmi párbeszéd, ami látványtervekre adott, kétes eredetű Facebook-lájkok számolgatásából áll.
