Hogy készül a tömeggyilkos? – Monodráma, amely gázkamrába zárja a közönséget

Papp László Tamás 2022-04-24 16:37:05
Annyira hatásos az előadás, hogy vannak pillanatok, amikor nem tudjuk, kijutunk-e élve a nézőtérről.

A Rudolf Höss, az auschwitzi haláltábor parancsnokának életútjából a Győri Nemzeti Színház Padlásszínházában Nagy Márk rendezésében, Karácsony Gergely szereplésével, kettejük által írt szöveggel, a Virág Vivien által tervezett díszletek közt előadott 152 lépés Auschwitz felé című monodráma azzal kerüli el a közhelyesség, a trivialitás, a banalitás csapdáját, hogy nem kimozdít, hanem kitép bennünket a komfortzónánkból. Arról a helyről, ahonnan, a kanapéra lehuppanva, a tévénéző fotelben ülve a Schindler listáját nézzük.

Fotó: Győri Nemzeti Színház

Vannak remek alkotások, amelyeket otthon, illetve a moziban láthatunk a holokausztról, illetve annak elkövetőiről. Egy gond van velük: hogy kívülről látjuk, érzékeljük azokat, nem válunk részévé a szituációnak. Mint akinek ahhoz semmi köze nincs, csak aláhúzva a megnyugtató borzongást, hogy velünk ilyen nem történhet meg. Persze annak idején ugyanezt gondolták azok a zsidó származású magyarok is, akiket 1944-ben deportáltak. A megszállás előtti években.„nem akartak túl sokat tudni arról, mi is történt hitsorsosaikkal Európa-szerte”, mert ugyan „információk, hírek, híresztelések bőséggel álltak az Endlösung iránt érdeklődők rendelkezésére Magyarországon is”, de „a magyar zsidók körében általános volt a meggyőződés, a bizakodás, hogy „nálunk” ez nem történhet meg, „mi jó hazafiak vagyunk” Pedig megtörtént.

Ezért jó volna, ha mi is elhinnénk: velünk is megtörténhet. Ha nem ma, akkor holnap. Csak ennek tudatát a tévé, a mozi nem tudja úgy megadni, ahogy (jó rendezéssel, illetve előadóval) a színház igen. Mert a Schindler listájában sem történt olyan, ami a Padlásszínház levegőtlen, nyomasztóan szűk nézőterén igen. Amon Göth nem lépett le a filmvászonról, hogy bennünket vegyen célba a kezében lévő fegyverrel, amelyel néhány másodperccel korábban még zsidókat lőtt le. Rudolf Höss viszont pont ezt teszi: Karácsony Gergely által életre keltve ránk, a nézőkre szegezi a pisztolyt, aztán meghúzza a ravaszt.

Nyugtalanító érzésem támadt ekkor, ugyanolyan irracionális, mint maga a holokauszt. De ha az megtörténhetett, akkor miért ne lehetne az a pisztoly élesre töltve? Mikor a tár üresen csettent, végre belülről éltem át a jelenetet, amit a Schindler listájában kívülről szemléltem. Amikor Göth (életútja képekben) táborparancsnoként fejbe akar lőni egy rabot, mert szerinte az nem dolgozik elég gyorsan. Kirángatja a műhelyből, a földre löki, újra és újra meghúzva a ravaszt, de nem jön ki golyó a csőből. Végül feladja, áldozata túlélte a dolgot.

Ezt sikerült átéreztetnie velem Karácsony Gergelynek, mikor Rudolf Hösst magába töltve rám szegezte a fegyvert. Torkot szorongatóan nyomasztó élmény volt. Melyet csak az tudott az előadás során felülmúlni, amikor Höss ránk, a közönségre eresztette a mérgesgázt a Zyklon-B feliratú tartályból, miután felvette a gázálarcot. Legalábbis volt egy pillanat, jó néhány másodperc, amikor valószerűnek tűnt, hogy ciángázt fogunk belélegezni. A színészi játék, a deprimálóra épített környezet, a szűkre zárt tér mind azt próbálta elhitetni velem, hogy mindez bekövetkezhet. Hogy nem vagyok biztonságban. Ennyiben ez a Mephisto-ban Hendrik Höfgen által létrehozott totális színház iskolapéldája.

A gázkamrákban használt Zyklon-B.

Fotó: Wikipédia

De idáig sokára jutunk el. Legalább 152 lépésben. A bukás után Höss a fogságban vár az ítéletre, majd a kivégzésre. Cellájában az intraperszonális monológokban hol a kihallgatójával való párbeszédek, hol a múltja eseményei idéződnek fel. Kezdve a gyermekkorával, a bigottan vallásos apával, aki egy térhatású fotóból kinézve Nagy Testvérként tartja szemmel fiát és a közönséget. Csattog a nadrágszíj, de nem kevésbé perdöntő a  „lelki fenyítés”, amit a kis Rudolf ellen alkalmaztak. Sokat beszéltek arról az utóbbi évek Magyarországán arról, mi veszélyes a gyerekekre, kiket nem szabad beengedni az iskolákba, kik nem alkalmasak rá, hogy családot alapítsanak, gyermeket vállaljanak. Amennyiben szemügyre vesszük Rudolf Höss esetén át, hogy mi csinálhat valakiből tömeggyilkost, a haláltábor vezetőjének esetén ez egyértelműen a rigorózusan szigorú vallásos nevelés.

Önmagában a vallásosság persze még senkiből nem csinál gyilkost, s én (szemben bizonyos, az LMBTQ-közösséget pedofil bűnözőkkel, erőszaktevőkkel, gyerekgyilkosokkal összemosó politikusokkal) nem gondolom, hogy a vallási fanatizmus bűnei miatt a túlzottan vallásos szülőknek meg kéne tiltani a gyermeknevelést, vagy a hitoktatókat ki kellene tiltani az iskolából, a bigott műveket meg a könyvesboltokból. De tény (s ez a monodrámában is leplezetlenül feltárul) miszerint Höss, a magányos kamasz, akinek egyetlen igaz barátja egy hintaló, lázad ugyan apja ellen, de élete végéig bigott hívő marad. Csak éppen a hit tárgyát nem Istenben, hanem az I. világháború kitörésekor felizzó nacionalizmusban találja meg. A monológban számtalanszor elhangzik tőle:

Az én templomom Németország!

14 évesen belép a hadseregbe, a Közel-Keleten harcol, 17 évesen tiszti rangot kap, ezzel a legfiatalabb német katonatiszt. Már kamaszként embereket öl, átesik a gyilkolás tűzkeresztségén. A hagyományos értékek jegyében a német állam gyilkológépet csinált egy kamaszból, csak épp arra nem számított: Höss békeidőben sem fogja letenni a fegyvert. Mai fejjel nem vitás: súlyos lelki terheltséget alakíthatott ki egy tinédzserben az, amit 15-16 évesen a fronton látott és tett.

Hazai példa: 1914 júniusában, a háború előestéjén Magyarországon is mentális zavarokkal visznek kórházba egy fiatalembert.  Azt írta az újság: öngyilkos akart lenni a reménytelen szerelem miatt, ő viszont azt mondta: életmódja, a folyamatos éjszakázások következtében teljesen kimerült, álmatlanság gyötörte, ezért vett be a szokásosnál több altatót. Nem meghalni akart, mondja, csak egy jót aludni.

Egy biztos: akár öngyilkossági kísérlet, akár krónikus alvászavar volt, napjainkban a fiatalembert ilyen aggasztó tünetekkel biztosan nem vették volna fel a hadseregbe, elbukott volna a fegyveralkalmassági vizsgálaton. 1914-ben azonban nem volt ilyen, hát simán besorozták a dualista tömeghadseregbe, egyenesen az orosz front húsdarálójába. Akit pedig ilyen lelkiállapotban elküldenek, hogy Istenért és a Királyért öljön, az könnyebben át tud állni rá, hogy hite szerint a Proletariátusért gyilkoljon, mert a srácot úgy hívták: Szamuely Tibor.

Egy idealista dandy-terrorista: miért nem csinálnak jó filmet Szamuely Tiborról?

Remélhetőleg gyorsan túltesszük magunkat a sokkhatáson, hogy a NER-kultúrharc mostanra oda fejlődött, hogy Stefka István rendez történelmi filmet, amit a köztévé a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján be is mutat. (Mint kreatív játékfilmes rendező van rajta a stáblistán.) Bár ettől igazából mondjuk nem a liberális értelmiségieknek vagy az ellenzéki szavazóknak illene sokkot kapni.

A háború után Höss a náci párt tagja lesz, beáll egy félkatonai halálosztagba: Hitler később árnyéka, a náci rezsim szürke eminenciása, Martin Bormann utasítására ő és más Freikorps-tagok 1923-ban agyonverik az árulással gyanúsított tanárt, Walter Kadow-t, aki gyanújuk szerint együttműködött a Németország egy részét megszállva tartó francia hadsereggel. Mikor ránk eresztik a gázt, ránk fogják a pisztolyt, akkor a haláltábor foglyaival tudunk azonosulni. De a monodráma eme pontján sokkal ijesztőbb, hidegebb empátiagóc kezdhet növekedni bennünk. Vajon bevalljuk-e önmagunknak, hogy miként Rudolf Hössből, úgy bizonyos szituációban belőlünk is lehetett volna (sőt, akár a jövőben is lehet még) gyilkos?

Rudolf Höss a bíróság előtt.

Fotó: Wikipédia

Nem úgy tűnik,  hogy az emberek többsége kinézné magából a leendő gyilkost vagy népirtót. Az ELTE PPK Szociálpszichológiai Tanszéke 2020. március 26. és április 5. között, 5464 válaszadó részvételével kutatást végzett a járvány témájában, melyből a National Geographic 2020 májusi, a koronavírussal foglalkozó tematikus számában közölt összefoglaló alapján az derült ki, hogy „...százból kilencvenhatan önzetlenek és szolidárisak vagyunk a jelen helyzetben, viselkedésünkben a közösség érdekeit is szem előtt tartjuk, akár áldozatot is vállalnánk mások egészségének megóvása érdekében.”  De az ELTE honlapján a felmérésről publikált eredményösszesítés is úgy szól e vonatkozásban, hogy „A válaszadók csaknem egészére, 96%-ára szolidaritás és önzetlen viselkedési hajlandóság volt jellemző.” 

A fenti kutatás lényege beletömöríthető egy mondatba:

a magyar állampolgárok 96 százaléka jó embernek tartja magát.

Ezek szerint viszont nincs igaza a Robinson írójának. Daniel Defoe írta A mágia rendszerében: „Igen különös, hogy az ember annyira szereti gonoszabbnak hinni magát, mint amilyen valójában.” (Idézi: Gregory Maguire: A Boszorkány – A gonosz nyugati boszorkány élete és kora.)  Úgy tűnik, a magyar lakosságból közül ez szinte senkire, vagy alig valakire igaz. Sokkal inkább áll rájuk, amit a Tehetséges Mr. Ripley címadó főhőse mondott. „Bármit is csinálsz, bármilyen szörnyűt, fájdalmasat, megvan az értelme, nem? A fejedben. Nincs olyan ember, aki rossznak tartja magát.” Tom Ripley ezt azután mondja, hogy két embert már megölt (az egyik a legjobb barátja volt), s ezeket a szavakat a harmadik áldozatához intézi.

Ha feltesszük a kérdést, mi cáfol rá erre a 96 százalékos önképre, válaszolhatjuk azt is: mondjuk az egész történelem? Vagy mindaz, amit a színpadon láthattunk? Magam a négy százalékhoz tartozom: egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy amennyiben a járvány sokkal rosszabbra fordulna, a háború átjönne a határon, vagy más posztapokaliptikus szituáció jönne létre, akkor én is olyan jó ember lennék, amilyennek magát a társadalom 96 százaléka képzeli.

Azt gondolom, hogy Rudolf Höss mindnyájunkban ott van. S csak az alkalomra vár, hogy előbújjon. Minél jobban próbáljuk ezt letagadni, magunk elől is elhazudni, visszanyomott rugó gyanánt

annál nagyobb eséllyel fog kitörni belőlünk.

Az a lelkület, amely Hösst az elvesztett háború után egy, akkor még törpepárti méretű szélsőséges mozgalomba vitte, engem a rendszerváltás után hajtott be egy másik szélsőséges törpepárti holdudvarba. Aki kíváncsi rá, mi volt az, egy filmkritika apropóján megírtam, de ezt most nem az én monodrámám. Annyit viszont elmondhatok: jobb, ha nem nyugtatgatjuk magunkat azzal, hogy velünk ez nem történhet meg, mi biztos nem csinálnánk ilyet, hanem ehelyett mindennap megharcolunk a bennünk növekedni próbáló Hössel.

Aki a Kadow-gyilkosság után a weimari köztársaság éveiben börtönbe kerül. Monológjában egyetlen fegyenctípusról beszél némi tisztelettel: náci elvbarátai, tettestársai mellett az ugyancsak politikai erőszak miatt rács mögé jutott kommunistákról. Ez a tisztelet később is megmaradt, hiszen a nácik mellett az én hajdani elvtársaim, a kommunisták jutottak legmesszebbre a tömeggyilkosság műfajában. Höss a vallomásában aztán elmondta: „A Biztonsági Szolgálat parancsnoksága részletes tájékoztatót küldött a táborparancsnokoknak az orosz koncentrációs táborokról. Különösen azt hangsúlyozták benne, hogy az oroszok egész népcsoportokat semmisítettek meg úgy, hogy kényszermunkában foglalkoztatták őket

Heinrich Himmler a dacauni koncentrációs táborban.

Fotó: Wikipédia

A börtönből való szabadulása után Höss új apafigurát talál magának: Heinrich Himmlert. A náci hatalomátvétel után belép az SS-be, s a náci diktatúra éveit koncentrációs táborokban tölti, mint az őrszemélyzet tisztje, majd parancsnoka. Ahol a darab leginkább él a művészi szabadsággal, az a Höss és az általa megidézett Himmler párbeszéde, ahol az előbbi többször kétségeit hangoztatja, mire az SS birodalmi vezetője letorkollja, hogy nem érti a nemzetiszocializmus lényegét. Valójában nem tudjuk, voltak-e ilyen kételyei, hivatalosan ilyesmiknek soha nem adott hangot. Mi több, fogságba esve kihallgatóinak, illetve visszaemlékezésében is azt hangsúlyozta:

„...nem érti, kérem, hogy nekünk, SS-embereknek, nem az volt a dolgunk, hogy ilyesmiről gondolkodjunk; eszünkbe se jutott soha. Emellett az,

hogy mindenről a zsidók tehetnek,

természetes dolognak számított” – mondta. S mint fanatikus náci, tényként fogadta el az antiszemita propagandát. „Olyan alapvető tételnek könyveltük el ezt, amiben kérdés nélkül hisz az ember; semmiféle kételyem nem volt ezzel kapcsolatban. Teljességgel meg voltam győződve arról, hogy a zsidók az ellenpólust képviselik a német néppel szemben, s előbb-utóbb bekövetkezik a végső leszámolás a nemzetiszocializmus és a világzsidóság között, még békeidőben is. E doktrínák alapján feltételeztem, hogy a többi nép előbb vagy utóbb ugyancsak meggyőződik a zsidó-veszélyről, s hozzánk hasonlóan állást foglal vele szemben” – tette hozzá.

Ugyanakkor (s ezt hiányolom a Höss szexuális életét amúgy érintő előadásból) a haláltábor parancsnoki tisztségéből azért is váltották le, mert férfiként nem úgy viszonyult a zsidó nőkhöz ahogy azt a náci világnézet előírta volna: Hösst 1943. november 11-én mozdították el. „Ekkor indult meg Konrad Morgen SS-bíró átfogó korrupciós vizsgálata, melynek során amelynek során az SS legfelső vezetése hivatalosan is kénytelen volt tudomásul venni, hogy Auschwitzban napirenden voltak a lopások, az önkényes kivégzések, az őrök, élükön magával az ötgyerekes családapa Höss-szel rendszeres nemi életet éltek a foglyokkal (Höss zsidó szeretője teherbe is esett)” – írja Karsai László a Holokauszt című kötetében.

Az Auschwitzba vezető sínpár.

Fotó: Wikipédia

Hogy válhat náci tömeggyilkos egy ötgyermekes családapából?

– teszi fel a kérdést a monodráma ajánlója.

Tudatosan gyermektelenként jóformán naponta szembesülök azzal az többségi előfeltevéssel: a gyermekvállalás jobbá teszi az embert, akinek van gyereke, az jobb ember, mint akinek nincs. S valahogy a kérdésben is az fogalmazódik meg: annak hogy egy szülőből válljon tömeggyilkos, annak kisebb az esélye, mint hogy az vetemedjen ilyenre, akinek nincs gyereke. Valójában a gyermektelen Hitler aligha tudta volna végrehajtani az Endlösungot, ha családapák tömege az SS-ben (köztük Himmler, akinek feleségével nevelt két gyermeke mellett szeretőjétől is született kettő) nem működnek közre ebben készségesen. S mivel a legtöbb sorozatgyilkosnak, tömeggyilkosnak, diktátornak voltak gyerekei, ez önmagában soha nem volt kizáró ok.

Az már nehezebben megválaszolható kérdés, ezért is kellett volna a monodrámában próbát tenni a megválaszolásával: Höss miként tudta összeegyeztetni világnézetével azt, hogy zsidó szeretője van? Mindenesetre ez azt bizonyítja (a hivatalosan homofób, a melegeket koncentrációs táborba záró náci diktatúra félkatonai egysége, az SA soraiban lévő homoszexuális tisztekkel együtt, a parancsnokkal, Ernst Röhmmel bezárólag) miszerint a szexualitást, hogy ki iránt érzünk nemi vágyat, a legfanatikusabb hívő lelkében sem tudják felülírni vagy kiirtani. Ami talán optimisa fénysugár lehetett volna eme nyomasztó monodrámában.   

Höss egyébként nem tagadta saját bűneit, csupán annyit jegyzett meg a bíróságon, amikor három és félmillió ember meggyilkolásával vádolták: „Nem. Csak két és félmilliót, a többi betegségben és éhezéstől halt meg” – e szavakkal zárul az előadás is.

Mi pedig ültünk ott letaglózva, azt sem tudván, mit csináljunk. Volt, aki tétován tapsolni kezdett, más zavartan hallgatott. Ha ezt a bizonytalanságot önmagával kapcsolatban is sikerült beleplántálni a darabnak pár nézőjébe, már megérte. Hisz - Eszterházy Pétert idézve -  Az ember vagy bizonytalan, vagy diktatúra.

Szólj hozzá!

P. József nem ismerte el, hogy zsarolni akarta volna Borkait

Elindult a per a volt győri polgármester szexvideóinak ügyében.

Úgy tűnik mégsem államosítják a víziközműhálózatot

Már nem az a célja a kormánynak, hogy az év derekán megkezdett víziközmű-államosítást keresztülverje az önkormányzatokon.

Külön pénzügyi alapot sürget az LMP a nyári aszálykárok fedezésére

Az európai zöld pártok kongresszusán járt zöld párt.

Bödőcs bemutatja: Gyurcsány - Vers mindenkinek

Itt a Feri, aki a NER koporsójába a szöget beleveri!

Matolcsy: Válságközeli helyzetben van a magyar gazdaság

Az egykori fideszes miniszter, jelenlegi jegybankelnök szerint „2010 után nem hoztuk meg a jó döntéseket, 2021 után rossz döntéseket hozott a kormány”.

Visszaeshet a karácsonyi költekezés egy felmérés szerint

A magyarok több, mint fele költ kevesebbet, mint szeretne.

Többnyire erősen felhős vagy borult lesz az ég hétfőn

Kora estétől az ország északnyugati felén egyre több helyen eső, zápor várható.

Kétkulcsossá tenné a társasági adót az LMP

Kanász-Nagy Máté szerint a globális minimumadóra igenis szükség van.

Tűz követelt áldozatot Horvátzsidányban

A szivárgó füst ölt meg egy helyi lakost.

Büntetést kapott a szombathelyi Credo Rádió a Médiatanácstól

Nem teljesítették a vállalt közszolgálati arányt.

2,3 milliárd forintot fizet a korábbi gázkereskedő cég a Győr-Szolnak

Megegyezéssel ért véget a gázszerződés tavalyi felmondása miatt indított per.

Végleges: bezár a Takarékbank fiókja Jákon

Hiába írt levelet a polgármester, a pénzintézet kimondta az áment.

Itt az Indiana Jones 5 első előzetese

Jövő júniusban lesz a premier.

Végrehajtást indított a NAV a Szombathelyi Haladás ellen

Egyelőre nem tudni, hogy milyen tartozása van a focicsapatnak, de van, az biztos.

A Volán válasza alapján még egyáltalán nem fix, hogy januárban változatlan marad a menetrend Győrben

Dézsi polgármester szerint változatlan marad a menetrend januártól, a Volán válasza alapján viszont még semmi nem dőlt el.