Egy teljes hét telt el az Orbán–Trump-találkozó óta, mire kiderült főbb vonalaiban, hogy mit is jelentett a miniszterelnök által belengetett „amerikai pénzügyi védőpajzs”. A kormányzati kommunikáció napokig ellentmondásos volt. Lázár János egy salgótarjáni fórumon még azt állította, szó sincs devizacsere-ügyletről, majd hozzátette, hogy az egész „egyelőre csak egy politikai mondás, nem több”. Ehhez képest mára lényegében kiderült, hogy pontosan egy ilyen megállapodásról, úgynevezett swap-line-ról van szó.
Fotó: AP/Manuel Balce Ceneta
A szakértő szerint devizacsere-megállapodás lényege, hogy szükséghelyzetben a Magyar Nemzeti Bank dollárhoz juthat, amikor a forint hirtelen gyengülése miatt devizapiaci beavatkozásra lenne szükség, de a jegybank saját tartalékai nem biztosítanak ehhez elég mozgásteret. Ha pedig a lehívható összeg elég nagy, a swap-line puszta léte is visszatarthatja a spekulációt. Egy ilyen konstrukció akkor működik jól, ha soha nem kell ténylegesen hozzányúlni, ez azonban nem változtat azon, hogy az eszköz a pénzügyi stabilitást védi, és nem a gazdaságot fejleszti.
Épp ezért volt félrevezető a kormány első napokban adott magyarázata, amely azt sugallta, hogy a „védőpajzs” bármilyen módon helyettesítheti a befagyott uniós forrásokat. A swap-line nem hitel, nem költségvetési eszköz, és semmilyen módon nem alkalmas arra, hogy a hiányt pótolják vele. Az EU-s pénzek ráadásul vissza nem térítendő támogatások, míg a swap-line kizárólag jegybanki likviditási eszköz, vagyis a két dolognak sem tartalmában, sem céljában nincs köze egymáshoz.
Érdekesség, hogy az Európai Központi Bank több országgal is fenntart ilyen devizacsere-megállapodást, köztük van a svájci, a svéd és a dán jegybank is. A Magyar Nemzeti Bank viszont nincs köztük, és az EKB üzletszabályzata egyértelmű, ilyen jellegű megállapodásra csak a legjobb hitelminősítéssel rendelkező országok jogosultak. Magyarország tehát már ezen a szűrőn fennakad, és nyilván nem segít a kormány masszívan Brüsszel- és unióellenes kommunikációja sem.
Így maradt az Egyesült Államok, amely – a mostanra valószínűvé vált konstrukció szerint – hasonló megállapodást ajánlhatott fel, mint amilyet korábban az állandó finanszírozási gondokkal küzdő Argentína is kapott. Ez a tény azért árulkodó, bár a kormány igyekszik politikai sikernek beállítani a „védőpajzsot”, a háttérben egy olyan eszköz áll, amelyet jellemzően válságkockázattal rendelkező országoknak kínálnak.
Az Orbán–Trump-találkozó utózöngéje így világosan megmutatja, hogy a bejelentés politikai csomagolása és a valós tartalom között komoly szakadék tátong. A kérdés most már nem az, hogy van-e swap-line, hanem az, hogy miért kellett ezt ennyi napig elhallgatni, és pontosan mit árul el az ország pénzügyi helyzetéről, hogy nem Európában, hanem Washingtonban kellett védőhálót keresni. Érdekes módon most nem zavarja a kormányt, hogy gurulnak azok a bizonyos dollárok.
|
Támogasd a hatalomtól független újságírást! Bár a kormánymédia megpróbálja elhitetni, hogy a tőlük független szerkesztőségek úsznak a pénzben ez közel sincs így. Amennyiben neked is fontos, hogy sokáig legyen még a hatalmat ellenőrző hang, akkor támogasd adománnyal a mi munkánkat is segítő Nemzeti Újságírók Demokratikus Egyesületét. Adományodat ide utalhatod: 10918001-00000113-44920004. Köszönjük! |
