Hende Csaba azt mondta Szombathelyen, miután nyert egyéniben, hogy a várost vezető ellenzéki koalíció és Nemény András polgármester vegye tudomásul, hogy „új többség van” és a városvezetés mostantól az ő „iránymutatásukkal” vigye az ügyeket. Más városból is hallottam, hogy a nyertes fideszes egyéni képviselő részéről megkeresték hasonló tartalommal az ellenzéki polgármestert. A Fidesz át akarja venni az irányítást az ellenzéki településeken (is)?
Nem tudom, mi hangzott el ezeken a megbeszéléseken, de az elmúlt hónapokban sok baloldali városvezető részéről éreztük azt, hogy sokkal inkább a kampány, a kormánnyal szított konfliktus, mintsem a közös építő munka volt meghatározó. Ezt láttuk a fővárosban, és más vidéki városokban Szombathelytől Vácig - kezdte így Dömötör laptársunknak az Azonnalinak.
A kormányzati fejlesztések támadásán túl az is egy beszédes példa, hogy Karácsony Gergely azért nem jelentette be a rakpart autósok előli lezárását, mert, mint mondta, kampány volt. Szándékosan hallgatta el ezt az információt. Bármi is volt az elmúlt hónapokban, ezután is a városvezetőkön múlik, hogy élnek-e a kormány által biztosított lehetőségekkel. Egy biztos, minden város számíthat a kabinet támogatására.
A támogatására vagy arra, hogy erőből politizálnak velük?
A támogatására. Tudnék azért olyan baloldali önkormányzatot is mondani – nem akarom most zavarba hozni a vezetőiket azzal, hogy név szerint említem őket –, ahol inkább az együttműködés volt a meghatározó. A feltétel a lojalitás? Nem a lojalitás ebben a lényeges, hanem az, hogy van-e szándék a közös építkezésre. A kormány egyébként az esetleges helyi aknamunkától függetlenül is teszi a dolgát.
Budapestre érkezik például a központi támogatások több mint 40 százaléka.
Ennyit arról, hogy „ki van véreztetve Budapest”. Ha csak az iparűzési adóbevételeket nézem, már akkor is megdől ez az állítás, hiszen azok magasabbak, mint 2010 előtt, úgy, hogy az állam közben rengeteg adósságot át is vállalt. Tehát a mozgástere minden önkormányzatnak növekedett.
Ezen az sem változtat, hogy a járvány alatt indokolt volt, hogy minden szereplő fokozottabban vegye ki a részét a terhek viseléséből.
Karácsony Gergely azt mondta, 200 milliárd forintot vontak el a fővárostól. Székesfehérvár fideszes polgármestere, Cser-Palkovics András pedig éppen a nekünk adott interjújában mondta, hogy már most alulfinanszírozottak az önkormányzatok, és ha ezen nem változtatnak, baj lesz.
A gazdasági növekedés és az állami adósságátvállalások miatt minden önkormányzatnak bővült a pénzügyi mozgástere a kormányzás kezdetéhez képest. Minden véleményt tiszteletben tartunk, és azon leszünk, hogy ha tovább bővül a gazdaság, amire jó reményeink vannak, akkor azt minden önkormányzat érezhesse.
Hende Csabának volt még egy érdekes mondata arról, hogy már most elkezdődött az önkormányzati választási kampány és a maguk részéről készen is állnak erre, legyen bármikor a választás, „legkésőbb 2024 őszén”. Tud valamit? Lehetnek korábban is az önkormányzati választások?
A hatályban lévő törvény az irányadó. Az pontosan lefekteti, hogy mikor, hogyan lehet önkormányzati választásokat tartani. Az pedig a pártok dolga, hogy hogyan készülnek fel jövőbeni kampányokra. A kormány ettől függetlenül végzi a dolgát. Kétharmaddal bármikor hozzányúlhatnak az önkormányzati törvényhez.
Fotó: Miniszterelnöki Kabinetiroda
Budapesten elég komoly félelmek vannak, hogy a kormány létrehoz egy „Budapest és agglomerációi minisztériumot”, és akkor már választott főpolgármesterre sem lesz szükség. Valós ez a félelem?
Furcsa félelmek ezek azoktól, akik feles többséggel is módosították volna az alkotmányt. Az ilyen közjogi jósolgatások többsége teljesen megalapozatlannak bizonyult az elmúlt években. Jellemző módon a baloldali választási vereségek tájékán jobban elszaporodnak.
Azért dobhatnak be időről időre hasonló sejtetéseket, mert addig sem kell a saját felelősségükről beszélni.
Ugyanezért hibáztatják a választási rendszert, a nyilvánosságot, és a magyar társadalom egészét. Azt mondták a hatalom a népé, most meg lecserélnék a népet. Nem jó irány és semmiképp sem demokratikus. Beszédes dolog, hogy a megszámlálhatatlan ellenzéki elnök és társelnök közül senki nem nyújtotta be a lemondását.
Ehhez képest Vona Gábor 2018-ban lemondott, mert nem érte el a kitűzött célját, miközben a mostani Jobbikhoz képest háromszoros eredményt ért el.
Ha már szóba került a nyilvánosság: egy tízes skálán mennyire értékeli cinikusnak, hogy a választási vereség után a közmédia rácsodálkozik, hogy ellenzéki politikusok is léteznek és elkezdi tömegével beinvitálni őket a műsoraiba, miközben a kampányidőszakban egyszer kapott öt percet Márki-Zay Péter, a törvényi minimumot.
Nem tartozom azok közé, akik hobbiszinten minősítgetnek szerkesztőségeket. Egyébként is ők tudnak arról tájékoztatást adni, hogy milyen megfontolások alapján dolgoznak. Tudomásom szerint itt arról van szó, hogy minden párt azonos időkeretet kapott a programjának bemutatására. A Fidesz is, a Kutyapárt is, és Márki-Zay Péter is.
Azt egyébként nem tartom fair dolognak,
hogy számos ellenzéki párt sorozatosan elutasít interjú-megkereséseket bizonyos médiumok részéről, majd azzal a lendülettel telekürtölik a világot azzal, hogy nem hívják őket.
Ami a magyar médianyilvánosságot illeti, szerintem az a legfontosabb, hogy ma Magyarországon mindenki megtalálhatja a világnézetének, ízlésének és igényeinek megfelelő médiumot. A médiaviszonyok kérdése az örök viták birodalma, ezzel együtt azt gondolom, hogy a magyar nyilvánosság rég volt annyira sokszínű, mint most.
Nincs olyan információ, ami ne tudna magának utat törni. Pláne, ha az egyre nagyobb teret nyerő online nyilvánosságot is figyelembe vesszük.
Dömötör Csaba: Szombathelyen sem tudták bebizonyítani, hogy a baloldali politika életképes lenne
A legutóbbi Bayer Show vendége volt Dömötör Csaba fideszes politikus. A műsor alatt került szóba Karácsony Gergely (Momentum-DK-MSZP-Párbeszéd-LMP) szenteltvizes hasonlata, amit a főpolgármester nemrég a Városliget beépítése kapcsán mondott, vagyis, hogy: „Az egész Városliget projekt értelme olyan szempontból felfoghatatlan, hogy a 21.
De a közpénzből fenntartott médiának nem kellene mégis legalább megpróbálnia leképeznie ezt a sokszínűséget?
A törvény világosan lefekteti a közszolgáltatást nyújtó médiumok kötelezettségeit. Még egyszer mondom, az említett választási műsorban minden listát állító párt azonos időkeretet kapott. Azt azért hadd tegyem hozzá, hogy a baloldali pártok a hírek szerint még az ingyenes reklámidő-keretet sem használták fel a közmédiumokban. Ez szívük joga, de ilyen körülmények között nem fair, ha utána a lehetőség hiányára hivatkoznak.
Kubatov Gábor és a Fidesz vezetése a választások előtt konkrét elvárásokat fogalmaztak meg – elsősorban – kistelepülési polgármesterek részére a választási részvételről az adott településen. Mi lett volna, ha valaki ezt nem teljesíti?
Én nem hallottam ilyen megbeszélésekről. Ha a fideszes politikusok, munkatársak és önkéntesek felé fogalmaztak meg feladatokat, azt természetesnek tartom. Én is kivettem a részem a kampányból, rengeteg fórumon vettem részt, telefonáltam, kopogtattam. Több ezer fideszes önkéntessel együtt. Ezúton is köszönet nekik. Látom egyébként a törekvést arra, hogy a baloldalon mindenféle erőforrásbeli, és jogszabályi körülményre kenjék a vereségüket.
Rossz helyen kapirgálnak. Azért is kaptak ki, mert
nem tudták lezárni a 2010 előtti korszakukat, ipari jelleggel sértegették a választókat, ráadásul rossz oldalra álltak a háború és a béke ügyében.
Az Átlátszó.hu közölte az Excel-táblát, ami az elvárt számokat mutatja Borsodban.
Én nem ismerem ezt.
A „háborúpárti ellenzékkel” kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy háborúpárti kijelentései soha nem voltak ellenzéki politikusoknak, legfeljebb félreérthetőek
Örülök, hogy legalább abban egyetértünk, hogy elhangoztak mondatok. Ezek egyértelműen közelebb vitték volna Magyarországot a háborúhoz.
Miközben Márki-Zay Péter imádkozott a békéért, mentőautót adományozott Ukrajnának, sorolhatnám. A kormánykommunikáció pedig nagyon manipulatív volt ezzel kapcsolatban: azt mondták, folyamatos az egyeztetés Márki-Zay Péter és Volodimir Zelenszkij között például, holott csak annyi történt, hogy felmerült egy kapcsolatfelvétel lehetősége, de Márki-Zay Péter még ezt is rossz ötletnek tartotta. Ehhez képet Josep Borrell, az EU külügyekért felelős vezetője mondta azt, hogy mivel Magyarország is hozzájárul pénzzel az Unió Ukrajnát segítő alapjához, ezzel a fegyverszállításokban is részt vesz.
A tényekből induljunk ki: a háború első napjaiban az ellenzék fegyverszállításra és katonák küldésére is tett javaslatot. Ezen kívül beleálltak volna a gáz- és az olajszállítások korlátozásába. Nyilván nem függetlenül attól, hogy bizonyos uniós vezetők is ezt követelték. A kormány álláspontja világosan benne van az elfogadott parlamenti határozatban:
kétoldalú módon nem szállítunk fegyvert, katonát nem küldünk,
és arra is felhívtuk a pártokat, hogy vegyék figyelembe a kárpátaljai magyarság helyzetét. Amikor Zelenszkij elnök NATO-csúcstalálkozón kritizálta Orbán Viktort, amiért nem küld fegyvert és katonát, akkor a magyar ellenzék egyöntetűen egyetértett vele. Egyébként a választás után sem változtattak álláspontjukon: Tordai Bence a napokban is arról beszélt, hogy „itt az ideje”, hogy megkezdjük a direkt fegyverszállításokat. Tehát nem közös uniós vagy NATO-erőfeszítésről beszélt, hanem közvetlen magyar beavatkozásról.
Ezek a mondatok akkor is elhangoztak, ha bármilyen okból utólag megpróbálják őket letagadni.
A kárpátaljai magyarság szempontjából nem lenne jobb, ha nem fajulna lassan személyes sértegetéssé a magyar-ukrán viszony a legfensőbb szinteken?
Az elmúlt hetekben Magyarországot érték a sértő jelzők és zord hangnemben megfogalmazott elvárások. Igyekeztünk a higgadtság talaján maradni, és ha megnézi, hazánk abban is mérsékelt volt, hogy nem vetette a területi épségéért küzdő Ukrajna szemére, hogy miként is bánt a magyar kisebbségekkel.
Ukrajna most a létéért küzd, nem ennek van most az ideje.
Kiállunk az Ukrajnát támogató és a békét célzó uniós és NATO-kezdeményezések mellett, és erőnkön felül kivesszük a részünket a menekültek ellátásából. Ha ez utóbbira helyezzük a nagyobb hangsúlyt, az biztosan segíti a higgadt párbeszédet.
Néhány pozitív gesztus: egy látogatás Kijevben, pár szolidáris nyilatkozat az ukrán néppel nem segített volna sokat?
Ennél többet is tettünk: parlamenti állásfoglalást fogadtunk el, amiben világosan benne van, hogy kiállunk Ukrajna mellett, elítéljük az orosz katonai agressziót és minden magyar embernek megköszöntük a menekültek ellátásával kapcsolatos segítséget. Célzott segélyszállítmányok is indultak. Ez jóval többet ér, mint pár szolidáris közlemény
Mikorra lesz kész az idei költségvetés teljes újratervezése, amit Varga Mihály ígért?
A költségvetési döntésekhez először meg kell alakulnia az Országgyűlésnek. Ez várhatóan május elején történik majd meg. A jövő évi költségvetés tervezetét is azután lehet benyújtani. Bárminemű döntésnél figyelembe kell venni a háborús helyzetet, azt, hogy a katonai konfliktus hatásai az egész európai gazdaságot sújtják, a közép-európai régiót pedig különösen.
Látom, hogy a baloldal vágyvezérelt módon megszorításokban reménykedik. Ne tegyék.
Az elmúlt 12 év bizonyította, hogy a különböző nehézségek ellenére sem kellett a tömeges megszorítások eszközéhez nyúlni.
Tavaly több mint 660 milliárd forintot osztott ki a kormány csak beruházási támogatásra. Erre most biztos nem lesz pénz. Valamilyen irányváltásra biztosan szükség lesz.
A célzott támogatásoknak általában volt egy fontos előfeltétele: az, hogy munkahelyteremtéshez, vagy azok megtartásához voltak kötve. Ezért térhettünk vissza a korábbi rekord-folalkoztatottsági szintre, ami védettséget ad az előttünk álló időszakra is.
De a gazdasági növekedés alacsonyabb, az infláció magasabb lesz a vártnál 2022-ben, miközben január-februárban összejött az éves költségvetési deficit fele. Ebben a helyzetben fenntarthatatlan az eddigi gazdaságpolitika.
A baljós jóslatokat a végleges gazdasági adatok mindig felülmúlták. Vagyis nagy botkormány-mozgatásokra senki ne számítson, ugyanazon elvek mentén megyünk tovább: munkahelyek védelme, alacsonyan tartott adók, fokozatosan bővülő családtámogatások.
Orbán Viktor mondta a választások után, hogy a változó helyzet komoly kormányátalakítást igényel. Ennek az irányáról lehet már valamit tudni?
Tudom, hogy mindenkit érdekel az új kormány összetétele, de ez teljes egészében a miniszterelnök hatásköre. Ő adhat majd erről tájékoztatást.
A parlamenti tisztségek elosztásánál mennyire lesz méltányos a Fidesz az ellenzékkel szemben?
Az eddigieknek megfelelően. A baloldali képviselőknek eddig is sok lehetőségük volt, hogy a parlamenti eszközökkel éljenek, de ők vagy a provokációk terepévé tették az üléstermet, vagy bojkottálták az ülések egy részét. Jó páran a következő hetekben is ezt tervezik, ami eléggé méltatlan helyzet.
Legalább a saját szavazóikat megkérdezhetnék, jó ötlet-e a parlamenti munka bojkottálása
pár nappal azok után, hogy parlamenti munkára kérték a szavazóik támogatását? Azt már csak csöndben mondom, jó lenne, ha az új parlament stílusára nem a száraztészta vagy krumpliszsák lóbálása lenne a jellemző. Én biztosan igyekszem majd megadni az elvárható tiszteletet az ellenzéki képviselőknek, még akkor is, ha ennek a minimumát sem kapjuk vissza tőlük.
Nem kell a velünk szemben ülőkkel mindenben egyetértenünk ahhoz, hogy a baloldali szavazóknak is megadjuk a tiszteletet, és olyan döntéseket hozzunk, ami számukra is előrelépést jelent. Rajtunk nem fog múlni.
Milyen volt egyébként egy frakcióban ülni olyan képviselőkkel, akik ellen büntetőeljárás folyik?
Van egy fontos alapelvünk: a törvények mindenkire vonatkoznak, és mindenki felel a saját tetteiért. Remélem, hogy mindenki tisztázni tudja majd magát, vagy ha nem, akkor viselniük kell a tettek következményeit. Nálunk az említett képviselők a folyamatban lévő eljárás ellenére sem indultak újra, vagyis voltak következmények. Ehhez képest a baloldalon sem a kispesti balhénak, sem a zuglói parkolási botránynak, sem Városháza ügyének nem lett következménye. Nagy különbség.
A Városháza speciel nem is nagyon volt „ügy”.
Már hogyne lett volna. Tagadták, majd a főpolgármester-helyettes mégis bevallotta, hogy született egy előterjesztés az eladásról. Aki kételkedne abban, hogy meg is tennék, nézze csak meg a Szabadság-téri tévészékház ügyét. Alacsony összegért kótavetyélték el.
Annyira alacsonyért, hogy visszabérelték egy ideig az új külföldi tulajdonostól, és pár év alatt kifizettek annyit, amennyit az állam az egész épületért kapott.
Ha ezt megcsinálták egy nagy kulturális értéket képviselő tévészékházzal, akkor a Városházával is megtennék. Főleg, hogy most is ugyanazok a szereplők ólálkodnak a kertek alatt.
Hogy állnak a tárgyalások az Európai Unióval a nekünk járó forrásokról?
Ha nem haladnak jól, akkor annak az az oka, hogy Brüsszel politikai nyomásgyakorlásra és ideológiai fegyverként használja az uniós pénzeket.
Ez időnként a kormánynak sem rossz kommunikációs szempontból: lehet Brüsszelezni.
Mi megállapodás pártiak vagyunk, a tárgyalófelekről ez nem mindig mondható el, és itt elég puhán fogalmaztam. Eléggé kilóg a lóláb, minden jel szerint a választási eredményektől tették függővé, hogy megindítják-e a jogállamisági eljárást. Nyert a jobboldal, így azzal a lendülettel megindították. Pedig itt semmi keresnivalója nincs a politikai megfontolásoknak, ezek a források nekünk járnak.
Nem odavetett alamizsnáról van szó és nem karitatív tevékenységről. Az uniós források folyósítása kompenzáció azért, mert megnyitottuk piacainkat. Az végképp helytelen, hogy a gyermekvédelmi törvény kérdését is belekeverték az egészbe, pedig ezen a téren az EU-nak semmi hatásköre nincs. Nem tudni még, hogy mikor születik meg a megegyezés, de az ország érdekeiért elmegyünk a falig is.
Az Európai Bizottság azt mondja, egy sor konkrét kérésük volt, teljesen más ügyekben: például a közbeszerzési törvény módosítása, a közérdekű adatokhoz való hozzáférés megkönnyítése, amiket a kormány nem tett meg.
A tárgyalásokon részt vevők tájékoztatása szerint, amikor egy sor kérdésben megállapodás születik, akkor újabbakkal állnak elő. Tehát nincs érdemi szándék a gyors megegyezésre. A közbeszerzési törvény a korábbi gyakorlathoz képest szigorodott, az átláthatósági szabályok pedig szintén szigorúbbak az uniós átlagnál.
Mindenki élhet a közérdekű adatigénylés lehetőségével, nemcsak politikusok és újságírók, hanem minden magyar állampolgár.
Meg is teszik sokan.
Az egy dolog, hogy kérheti bárki, az másik, hogy megkapja-e...
Ha valaki betartja a törvény által előírt formai követelményeket, akkor megkapja a kért adatokat. Nagyon sok munkatárs dolgozik a közigazgatásban, hogy az ilyen adatkéréseket teljesítsék. Számos országban sokkal szűkebbek ezek a lehetőségek. Próbáljanak csak hasonló adatokat kikérni az uniós intézményektől. Meglepően kurta elutasító válaszokat fognak kapni.
Mi lesz a külföldi tulajdonú élelmiszerláncokkal? Megpróbálják őket kiszorítani a magyar piacról? Szerintem a kiszorítás nem jó szó ebben az összefüggésben.
Nincs konkrét előterjesztés az asztalon. Ettől függetlenül szerintem helyes és legitim cél, hogy a stratégiai gazdasági ágazatokban többségben legyen a magyar tulajdon aránya.
A bankszektorban, a médiában és az energetikában ezt már elértük,
miért ne sikerülhetne más területeken is? Akkor emelkedtek a legjobban az energiaárak, akkor szálltak el a legjobban a devizahitelek, amikor a külföldi tulajdon volt a meghatározó. Fontos fejleménynek tartom, hogy ma már sokkal több magyar tulajdonú nagyvállalat rúg labdába és állja a versenyt
Így nagyobb eséllyel jönnek létre újabb munkahelyek, és a profitot is nagyobb eséllyel fektetik be újra idehaza.
A médiát illetően vannak félelmek a piac szereplőiben, hogy a kormány szája ízének megfelelően alakulhatnak tovább a tulajdonviszonyok. Egészen konkrétan: néhány ma még független médium tulajdonosa kapna egy-egy visszautasíthatatlan ajánlatot kormányközeli üzletemberektől, hogy adja el a cégét.
Szerintem az a legfontosabb, hogy a magyar nyilvánosság legyen minél sokszínűbb. Ez szerintem most fennáll, és a jövőben is fenn fog. Csak hogy egy pici példát említsek, az ön portáljának tulajdonosa tudomásom szerint egy megválasztott politikus. Nem kormánypárti, hanem ellenzéki. Ez is a sokszínűség része.
Azt mennyire tartja normálisnak egy demokráciában, hogy az első osztályú fociklubok versengve tesznek hitet a kormány mellett a parlamenti választás napján?
Ahány futballközönség, annyi vélemény. Emlékszem olyan stadion megnyitóra, ahol kormányzati politikusok hangos kritikát kaptak.
A foci egy őszinte közeg.
Mindenesetre azok után, hogy a baloldaltól szinte csak támadást kapott bármi, ami a sportban történik, nem is csodálkozom, hogy sokan támogatják a kormány politikáját. Közöttünk biztosan nincs olyan, aki világversenyek hazai megrendezését támadta volna, hogy aztán az esemény napjaiban a VIP-páholyokban sütkérezzen. Számunkra a sport az összetartozás egy fontos kifejezési módja. Sok millióan lehetnek még ezzel így ebben az országban.
Az MLSZ saját adatai szerint az elmúlt években ötszáz helyi kis csapat szűnt meg. Ez nem azt mutatja, hogy túl sikeres lenne a kormány éppen a legfontosabb sportműhelyeknél.
Sok pontján fordultam meg az országnak, és biztosan mondhatom: az elmúlt évtizedek legjelentősebb infrastruktúra-fejlesztési programja zajlik. Nemcsak pályák, hanem tornatermek és uszodák is épülnek, jelentősen javulnak a feltételek. Ez előbb-utóbb visszaköszön majd a klubok statisztikáiban is. A Magyar Falu Program még csak pár éve fut, de már most kimutathatóan erősítette a települések megtartó erejét. És a munka java még hátravan.
Lesz a Felcsútból bajnokcsapat ebben a négy évben?
Nem tudom, majd a pályákon eldől. Egyébként is a Fradinak szurkolok.
NYITÓKÉP: Miniszterelnöki Kabinetiroda
