A Frank Sándor Venesz-díjas mesterszakács által az ország három pontján üzemeltetett Szegedi Halászcsárdában korábban már voltunk - csak nem Győrben, hanem tavaly májusban az „eredetiben” Szegeden. De abból is lett Ugytudjuk-cikk, egy Tisza-parti útinaplóval összekötve.
Ott boszorkányszigeti batyus halászlé és pontypaprikás túrós csuszával került az asztalunkra.
A tavalyi zsákmány...Fotó: Papp László Tamás
Ezúttal viszont a Győr főutcáján lévő hely tesztelésének gyürkőztünk neki, amely 2017 decembere óta működik a szegedi hely tulajdonosának kezében.
Fotó: Papp László Tamás
S a légkör itt teljesen más persze, mint az akkor, Szegeden, a járvány egyik csúcspontján született cikkben is említettük.
Bemegyünk a folyó partján, az Újszegedre vezető belvárosi híd lábának tőszomszédságában álló Roosevelt téri Halászcsárdába. A terasz zsúfolásig tömve van oltatlanokkal, illetve olyan családokkal, ahol nem mindenki kapott még védettségit. Biztos nem jókedvükben ülnek ott kint, mert azért némiképp hűvös van. És vannak, akik sorban állnak, hogy megüresedjen valamelyik asztal, holott az étterem belső terme üres
– írtam akkor, hozzátéve azt is:
Miután felmutatjuk a védettségit, helyet foglalhatunk bent, a szélvédett helyen, ahol még rajtunk kívül senki nincs.
..és trófea.Fotó: Papp László Tamás
Úgy érzem magam, mint egy szovjet Politbüro-tag, aki Csajka-limuzinnal érkezik a pártkádereknek fenntartott különleges üzletek, éttermek valamelyikébe. A nejem meg is jegyzi: a pincérek milyen halkan, félénken, szinte bocsánatkérően kérték el a védettségi igazolványt. Sanszos, hogy volt már pár inzultusban részük az igazolvány híján kintrekedtektől
– szólt az útinapló éttermi része.
Hát most ilyen a győri helyen nincs. Maszk nélkül foglalunk helyet az emeleten, kellemes asztali miliőben. Nekem legalábbis tetszik.
Fotó: Papp László Tamás
A háború szerencsére (egyelőre legalábbis) kevésbé hagyott nyomot a vendéglátáson, mint a járvány. A helyet az étterem profiljához illő festmények dobják fel.
Fotó: Papp László Tamás
Engem pedig a méltó tálalásban érkező haltepertő, (2600 forintért) amely nem hagy maga után kívánnivalót. Az ízek majdhogynem úgy szólalnak meg, akár a hangszer, melynek alakjára a tálat faragták.
Fotó: Papp László Tamás
Ezután jön a halbelsőség csészében, (3000 forint) ahol a tálalás szintén esztétikus, valamint ideillő. (A Csornától nem messze lévő Fehértó egyébként azon települések egyike, melyek címerében is hal van.)
Fotó: Papp László Tamás
A belbecs sem marad el a külsőségek mögött. Rendkívül ízletes, a gusztusomhoz passzolóan sűrű, nem spóroltak a belevalóval.
Fotó: Papp László Tamás
Amellett a kísérőnek szánt paprika úgy is büntet, ahogy kell. A papírformának megfelelően, szinte törvényileg előírt módon hozza ki az ízeket.
Fotó: Papp László Tamás
Az ember izzad, tüsszög, orrot fúj tőle, szóval méregtelenítő kúrának is simán beválhat.
Na, de itt jön az efféle halászcsárdák ravasz, furmányos csapdája. Már a leves, valamint az előétel, továbbá a kenyereskosár tartalma akkora, minősége pedig olyan, hogy eme indítás után bármit elronthatnak, ez a nap már nem lehet rossz.
Fotó: Papp László Tamás
A főételekkel már nem is bírtunk, a lazac steak sinidlinges fűszervajjal (5900 forint), gorgolzolával tölött batyuval (1500 forint)...
Fotó: Papp László Tamás
...a szürkeharcsa pankó morzsában (5000 forint) vajas petrezselymes burgonyával (800 forint)...
Fotó: Papp László Tamás
...illetve a velővel töltött sertésborda rántva (4100 forint), hasábburgonyával (700 forint)...
Fotó: Papp László Tamás
...már nehezebben akart lecsúszni, még a toroksíkosító Mátrai Muscat Ottonellel (520 forint) alkoholmentes Dreherrel (700 forint) vagy a Jack Daniel's-el (1500 forint) együtt is.
Fotó: Papp László Tamás
Végül az oroszlánrészét kénytelenek is lettünk elcsomagoltatni. De ez ponthogy csak fokozta az ételanalitikusi bizonytalanságot. Mert az a főétek, ami ott (az előéltelhez, a leveshez viszonyítva) nem tűnt különösebben nagy számnak (még a snassz szócska is majnem a nyelvem hegyére tolakodott), otthon, ismét ráéhezve, vacsorára, netán másnapi ebédre mindhármunknak a tökéletest, ha nem is súroló, de azt közelítő élményt hozott.
Fotó: Papp László Tamás
Nem is ártott, hogy ezeket a stratégiai tartalékkészletbe raktuk, ugyanis még hátravolt a desszert.
A gesztenyepüré tejszínhabbal (1900 forintért) kétharmados tetszést aratott csapatunkban, s mint tudjuk: kétharmaddal szinte bármi lehetséges.
Fotó: Papp László Tamás
A csokoládé szuflé vanília fagylalttal jóval drágább volt (2500 forint) ám ezt kompenzálta a borúsabb napokon, szűkösebb időkben akár műalkotásnak is beillő látvány, illetve fogyasztani sem volt rossz.
Fotó: Papp László Tamás
A hely légköre abszolút marasztaló, szóval ha odamegyünk, szánjunk rá időt.
Fotó: Papp László Tamás
Ekkor jött feketeleves gyanánt a szervízdíjat nem tartalmazó számla (40990 forint) amely hűen tükrözte az utóbbi hónapok gazdasági helyzetét. Gyanítom, ugyanezt az ebédet tavaly jóval olcsóbban megúszhattuk volna.
Fotó: Papp László Tamás
De ne panaszkodjunk, összeségében ilyen háborús, inflációs, kampányos szituban megér ennyit az a pár óra, amig némiképp kiszakadhatunk a körülüttünk pörgő világból. S különben is: egyszer élünk, nem?
Hát de.
Fotó: Papp László Tamás
Az Ugytudjuk-gasztroportya idén is folytatódik!
