Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Vitáznál velünk? Küldd el az írásod nekünk!
A címlapképnek választott montázs nemcsak kifejezni igyekszik a világhelyzetet, de még baljósabbra pörgeti a képzelőerőt. Úgy kering Föld körüli pályán a robbanásra kész víziaknákra hajazó tüskés vírusraj, mint a Naprendszer bolygói.
A COVID-naprendszerFotó: Pixabay
De ha jobban belegondolunk: nem a Föld e sötét, a Pich Black bolygómodelljére emlékeztető naprendszer központja, ahogy azt évszázadokig gondolták. De nem is a Nap.
Hanem maga a koronavírus a szívócsápnak is beillő tüskéivel.
S mi, emberek vagyunk a bolygók, akik körülötte pörögnek. Legyünk bár betegek, tünetmentesek vagy fertőzetlenek, oltottak vagy oltatlanok, védettségi igazolványt lobogtatók, tesztelésre vágyók, netán mindezt elutasítók: több mint egy éve ez a kórokozó határozza meg a napi rutinunkat, a gondolkodásunkat. Ha akarjuk, ha nem.
Akár a koponyánkat is ábrázolhatná belülről a fotómix, mikor az agyunk körül tüskefejű vírusrovarok donganak, zümmögnek, míg bele nem csavarodunk.
Megvan az álláspontunk családon belül vírusügyben. E kérdésben a nejemmel teljes a konszenzus, ami nem mindennap fordul elő vitatkozós, pengeváltásra folyton kész, mediterrán házasságunkban. A feleségemmel támogatjuk a járvány leküzdése érdekében hozott intézkedéseket, korlátozásokat.
Ha rajtunk múlna, kötelezővé tennénk az oltást, de legalábbis jóval több szolgálatás igénybevételét, tevékenység folytatását kötnénk védettségi igazolvány felmutatásához. Amivel persze aligha lettünk népszerűek. Oltáspárti héjáknak tartanak bennünket, (engem újságíróként a témában írt véleménycikkem óta pláne) s mint ilyenek a célpontjai vagyunk a legkülönbözőbb ellenszenv-nyilvánításoknak.
Mások megfertőzése nem emberi jog
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Vitáznál velünk? Küldd el az írásod nekünk! „Veszélyhelyzet idején is mindenki egyenlő a törvény előtt, és még az Alaptörvény is azt rögzíti, hogy alapvető jogainkat bármely megkülönböztetés nélkül gyakorolhatjuk.
Héjapárként Szegeden - megismerkedésünk és bölcsésztanulmányaink színhelyén - tett múlt heti látogatásunkat (hogy a címadás is világos legyen) nyugodtan hívhatnánk így: oltáspárti héja-nász a Tisza-parton. Remélhetőleg ez nem az utolsó nászunk nékünk, de az kétségtelen: ilyenben még nem volt részünk.
Az általunk ismert világ gyökerestől felfordult.
Bemegyünk a folyó partján, az Újszegedre vezető belvárosi híd lábának tőszomszédságában álló Roosevelt téri Halászcsárdába. A terasz zsúfolásig tömve van oltatlanokkal, illetve olyan családokkal, ahol nem mindenki kapott még védettségit. Biztos nem jókedvükben ülnek ott kint, mert azért némiképp hűvös van. És vannak, akik sorban állnak, hogy megüresedjen valamelyik asztal, holott az étterem belső terme üres.
Fotó: Papp László Tamás
Miután felmutatjuk a védettségit, helyet foglalhatunk bent, a szélvédett helyen, ahol még rajtunk kívül senki nincs. Így kedvünkre válogathatunk, melyik az asztalhoz hozzák a boszorkányszigeti batyus halászlét, valamint a pontypaprikást túrós csuszával. Miközben odakint a beoltatlanok örülnek, ha asztalhoz jutnak.
Úgy érzem magam, mint egy szovjet Politbüro-tag, aki Csajka-limuzinnal érkezik a pártkádereknek fenntartott különleges üzletek, éttermek valamelyikébe. A nejem meg is jegyzi: a pincérek milyen halkan, félénken, szinte bocsánatkérően kérték el a védettségi igazolványt. Sanszos, hogy volt már pár inzultusban részük az igazolvány híján kintrekedtektől.
Boszorkányszigeti batyus halászléFotó: Papp László Tamás
Mintha ezt erősítené meg a szabadságunk utolsó napján íródott Portfolio-cikk, amely szerint: „A nem oltott potenciális vendégek egy ideig bíztak abban, hogy akár negatív tesztért fizetve, de mehetnek majd nyaralni. A jelenlegi magyar szabályozás erre nem ad lehetőséget. Baldauf Csaba, a saját, Hévíz mellett működtett szállodájával kapcsolatban arról számolt be, hogy 1 hónap alatt a szokásos visszamondások másfélszeresükre emelkedtek.
„Természetesen volt néhány foglalás, amelynek időpontját későbbre tettük át a vakcina igazolvány meg nem érkezése miatt, de volumenében ez nem volt jelentős” – avatott be minket a további tapasztalataikba az Aquaworld Resort létesítményigazgatója. Sívó Roland azt is elmesélte, hogy a fürdőben nagyon fegyelmezetten tartják magukat a szabályokhoz az érkező vendégek, de a közösségi oldalaikon és e-mailekben kapnak hideget-meleget. Rajtuk vezetik le a feszültségüket a védettségi igazolvánnyal nem rendelkezők, illetve az oltást elutasító vendégek
– írják a portálon.
Furcsa új világ köszöntött ránk. Egy éve aligha gondoltam volna, hogy én, az atlantista, nyugatpárti héja abból az országból származó vakcinával fogom beoltatni magam, amely a a Polonium 210-es izotópot és novicsok idegmérget adta a világnak. S lám, a járvény elleni küzdelemben ugyanúgy érdekszövetségbe kerültem Vlagyimir Putyinnal, mint Churchill a nácik elleni háború idején Sztálinnal.
Beoltottak Szputnyikkal - a rendőr pedig közölte velem, hogy tilos a fotózás
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Vitáznál velünk? Küldd el az írásod nekünk! Mikor a háziorvosom felhívott, hogy sorra kerültem a listán, így mehetek oltásra, s rákérdezett: beírhat-e konkrét időpontra, habozás nélkül igent mondtam. Ám legbelül éreztem némi habozást. De nem az oltás ténye miatt.
És miközben általam megvetett rezsimek vakcináját fogadom el, egy általam megbuktatni kívánt rendszer intézkedéseinek vetem alá magam, egy hozzám nagyon közel álló emberrel, akivel más vonatkozásban gyakorlatilag szimbiózisban létezem, késhegyig menő vitákat folytatok az oltásról.
Ellenséges rezsimekkel keveredem muszájból érdek-fegyverbarátságba, s a legközelebbi társaim egyikével oszt meg bennünket a kérdés. De mindig tudatosul bennem: az előbbieket, bár kényszerhaverok lettünk, továbbra is utálom, az utóbbit pedig, a bennünket törésvonallal ellentétes oldalra sodró vita dacára nagyon szeretem.
Végigjárva Szegedet (ahol rajtam kívül még nagyon sok győri végzett egyetemi tanulmányokat) lépten-nyomon abba ütköztünk, hogy végigsöpört a mediterrán lüketésű déli nagyvároson a járvány. Az egyetemi épületek zárva, be se mehettünk. Mikor legutóbb, tavalyelőtt ősszel Szegeden jártunk, a Somogyi Könyvtár mellett lévő Boci Tejivó még megvolt, ezúttal viszont csak hűlt helyét leltük, az ikonikus cégéren kívül semmi nem jelezte, hogy valaha itt működött.
A kultikus cégér...Fotó: Papp László Tamás
Bezárva találtuk a Széchenyi téren lévő Szeged Éttermet is. Idén került rá lakat, olyan hirtelen, hogy a városnéző kisvonat idegenvezetője a hangfelvételen még változatlanul azt említi az út végén: a vonatjegy felmutatása esetén 10 százalék kedvezmény jár az étteremben. Nincs az utcákon sűrű tömeg, a hallgatók nagy része eltűnt, de a turisták is csak lassan szállingóznak vissza. A Petőfi Sándor sugárúti Science Hotelben, ahol megszálltunk, szerdán, mikor odaérkezdtünk, még jóformán csak mi voltunk.
Tudom, hogy ezért rengeteg, az oltástól berzenkedő, a maszkviselésre kiadó, a lezárásokon felháborodó járványszkeptikus engem, bennünket, az intézkedéseket támogatókat okol. Azokat, akik nem a maszk, a kijárási tilalom, az oltás ellen tiltakoznak, hanem pont az ellen, ha ezeket késve, szakszerűtlenül vagy nem elég drasztikusan, szigorúan érvényesítik. Ha a népszerűség elvesztésétől rettegve felpuhítják, szankciók nélkül hagyják, túl korán szüntetik meg azokat. Vagy épp azok nem tartják be a korlátozásokat, akiknek hatalomgyakorlóként példát kellene mutatniuk.
Dézsi Csaba András maszk nélkül szendvicsezett a Dunakapu téren
A polgármester a szombaton újranyitott Dunakapu téri piacon tett látogatást a feleségével, amiről a Facebook-oldalán tett közzé fotókat. Az egyik fotón a városvezető szendvicset fogyaszt az egyik büfénél, természetesen maszk nélkül, hisz maszkot viselve nehéz volna táplálkozni. A helyszíni étkezés tényét ő maga erősíti meg a posztjában: „És még a hamburgeremet is meg tudtam enni!"
Fáj a szívem minden bezárt törzshelyért (nem csak az enyémekért, mások kedvenceiért is.) De úgy vélem: ha csak enyhébb intézkedéseket vezetnek be, netán alig lettek volna korlátozások, sokkal több ember halt volna meg, sokkal több munkahely vész el, sokkal több hely zár be.
S azt gondolom: helytelen az oltásból identitáskérdést, emberjogi vitát csinálni. Mert nem az. Nemcsak magukat beoltatni nem akaró személlyel vagyok szeretetteljesen közeli kapcsolatban. Nemcsak közüttük vannak gyakorlatilag családtagnak tekintett szeretteim. De olyasvalakivel is ugyanilyen a viszonyom, aki napi szinten részese volt a járvány elleni harcnak, méghozzá az első vonalban.
Rajta keresztül is láttam, mit élnek át azok, akik orvosként, mentősként, szakápolóként, beteghordóként, idősgondozóként, katonaként, rendőrként ott küzdenek a vírusfronton. Én nem tudnám azt csinálni, amit ők. Engem már az majdnem lehozott az életről, hogy végighallgattam egy önkéntesképző kurzuson, mi vár az emberre egy COVID-intenzív osztályon, illetve szemléztem a beszámolót a győri kórházban tomboló járványról. Erre nem lehet csak úgy rálegyinteni.
A végére hoznék egy analógiát a '90-es évekből, a 2000-es évek elejéről. Emlékszünk? Rengetegen beszéltek arról, hogy ők nem vesznek mobiltelefont, mert agyadaganatot okoz. És ma? Szinte mindenkinek ott a kezében az okosteló. Azokéban is, akik hajdanán a daganattól rémüldöztek. Minden kertben van egy mobil-adótorony, s persze vannak 5G-s konteók, de mégsincs két-hárommillió ember, aki annyira félne tőle, hogy inkább nem telefonál.
A milliók pedig, akik paráznak az oltástól, érdekes módon jelentős részben ott feszítenek a kipufogógázt pöfögő autójukban, aztán a trafikból kilépve jóízűen rágyújtanak, a teraszon pedig megisznak hozzá némi töményet, bort, sört. S megcsinálják ezt mindennap, minden hétvégén. Pedig az összes orvosi, éghajlattani és szociológiai kutatás szerint ezzel átlagban jóval nagyobb kárt okoznak maguknak (és másoknak) egy nap alatt is, mint az oltás összes mellékhatása egy életen át.
Egyetem utca 2.Fotó: Papp László Tamás
Igen, fájó volt látni, hogy kedvenc városom így kiüresedett, a kongó egyetemi épületeket. De együtt tudok élni ezzel, mert nem lehetett mást tenni, ha a nyugati civilizáció törvényeit követjük. Amely a racionalitáson, a tudományon, a logikán alapul. Pont azon a szellemi bázison, amely Szegedet naggyá, egyetemi várossá tette. S úgy láttam, Szeged (bár ellenzéki vezetésű településként éppúgy nincs könnyű dolga, mint Szombathelynek), mégis vidám hely maradt.
Fotó: Papp László Tamás
Amit ez a Vadasparktól nem messze lévő építmény is hirdet.
