Ahogy peregtek a 2006 őszéről szóló film képei, jelenetei, mind jobban felerősödött bennem ugyanaz az érzés, ami a Kurszk tengeralattjáró tragédiájáról 2019 januájában bemutatott mozialkotásnál kerített hatalmába.
Mint ismert, az orosz elnök, a katasztrófa elhibázott kezeléséért sokak által felelősnek tartott Vlagyimir Putyin egyszer sem jelenik meg a filmben. Bizonyos feltételezések szerint azért, mert
az alkotók nem akarták kihúzni a gyufát az orosz hackereknél.
De bennem mégis olyan benyomás keletkezett, hogy Putyin épp a hiányával, a távollétével van hangsúlyosan jelen a képkockákon.
Felvetve a kérdést: miért hagyták ki a filmből?
S ugyanez az érzés fogott el, látva, hogy sem Gyurcsány Ferenc akkori, sem Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnök nem jelenik meg a Elk*rtuk szereplői között. Előbbi legalább a bejátszott hangfelvételek, híradóképek révén ott van időnként, (őt azért nehezen lehetne teljesen kihagyni) de az utóbbi még így sem.
Holott a 2006 tavaszi parlamenti választásokon győztes kormánypárt, az MSZP, illetve a 2006 őszi önkormányzati választást megnyerő legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz csúcsvezetőjeként mindketten kulcsszerepet játszottak az eseményekben.
Ehelyett a 2006 őszén semmiféle belpolitikai, kormányzati pozícióval nem rendelkező Dobrev Klára, a politikától már több mint egy évtizede visszavonult (az átlagszavazó által rég elfeledett) Szilvásy György akkori titkosszolgálati és kancelláriaminiszter, valamint a Medián közvéleménykutató céget vezető Hann Endre mozgatják a Elk*rtuk forgatókönyvében megrajzolt kormányzati összeesküvés szálait.
Gyurcsány és Orbán igazolatlan hiányzásának okára a film cselekménye, koncepciója azonban jól dekódolható választ ad.
Felmegy a függöny: zuhog az eső, a szakadó vízáradatban a titkosszolgálatot felügyelő kormánytag a Gyurcsány-rezidenciára siet, ahol a miniszterelnök felesége, az őket tanácsadóként segítő közvéleménykutató, egy rendőrtábornok, s más bizalmas stábtagok, háttéremberek épp mulatozva űzik a fényt.
Fotó: Elk*rtuk Facebook-oldala
De a buli válságmenedzselésbe torkollik: kiszivárgott az őszödi beszéd, s valahogyan kezelni kell az így előállt helyzetet.
Meg is születik a mesterterv,
ami a közvéleménykutató Endre munkatársa, a Bánovits Vivianne játszotta Réka által előkészített fókuszcsoportos kutatáson alapul.
Az ellenzéket beelőzve nyilvánosságra kell hozni a beszédet, zavargásokat kirobbantani, s a polgárháborús légkörben az emberek a randalírozókkal szemben a rendfenntartók oldalára állnak, a hazugságba belebukott kormányfő felelősségét pedig enyhébbnek ítélik majd. Az ötletelést tett követi.
Oké, de hol van Gyurcsány?
– kérdezi a néző.
Miért nincs ott egy ilyen zseniális, háttérhatalmi konspiráció tervezőasztalánál?
Hát azért hagyták ki a szaknévsorból (vagyis, a film konteós, cselekményes részéből) Gyurcsányt a forgatókönyvírók, mert neki ott semmi keresnivalója, csak belezavarna a sztoriba.
Gyurcsány Ferenc ugyanis túlbukta magát, ami azonban nemcsak azt jelenti, hogy ő már immunissá vált bármiféle lejárató propagandára, nem fog rajta a karaktergyilkos golyó.
Hanem azt is, hogy jövőjét már maga mögött hagyta. Hogy a Trónok harcából parafrazáljam a Vas-szigetek vízbe fúlt istent imádó lakóinak szavajárását:
Aki már politikai hulla, az többé nem halhat meg.
Ezt annyiban maga Gyurcsány is belátta, hogy rájött: belőle miniszterelnök már a büdös életben nem lesz. Ezért is lépett hátra, engedte át a csúcsszerepet a feleségének.
Azt természetesen joggal mondhatja bárki, hogy Dobrev Klára, mint Gyurcsány Ferenc társa, utóda, politikai örököse morális, közéleti értelemben ugyanúgy felelős elődje múltjáért, ahogy bármelyik más, ilyen szerepet játszó politikus.
Így teherként vetülnek rá Gyurcsány korábbi hibái, baklövései, s a férje 2006 őszi szerepe miatti jogos kritika is visszahullik az ő fejére.
Csakhogy a film készítőinek nem elég az, hogy Dobrev Klára ma egy fontos pártpolitikus, európai képviselő, a DK kormányfőjelöltje, aki ebből fakadóan elődje múltjáért is felel politikailag. Ehelyett azt a nyilvánvaló képtelenséget akarják eladni, hogy Dobrev jogilag és gyakorlatilag is felelős a 2006 őszén történtekért.
Hogy a miniszterelnökként regnáló férje helyett igazából ő hozta a döntéseket. Az Elk*rtuk olyannal vádolja Dobrev Klárát, amit - Polt Péter vezette ügyészség ide, Budai Gyula felügyelte elszámoltatás oda - még a 2006 őszén valóban döntéshozói helyzetben lévő Gyurcsányra sem tudtak az elmúlt évtizedben rábizonyítani.
Semmiféle olyan perdöntő bizonyíték nem került elő, ami igazolná, hogy Gyurcsány szivárogtatta ki az őszödi beszédet, ő küldte az MTV-hez a focihuligánokat, s ő tartotta vissza a tévészékház felmentésre induló rendőröket, ő adott ukázt a tüntetők megverésére.
Fotó: Elk*rtuk Facebook-oldala
A film ama jelenete meg végképp szürreális, hogy az akkor semmiféle kormányzati, nemzetbiztonsági jogosultsággal nem rendelkező Dobrev Klára utasít a Parlamentben minisztert, rendőrtábornokot a jogsértő túlkapások, provokációk végrehajtására.
De ezt is felülmúlja abszurditásban, mikor az összeesküvés tervezését lehallgató, s a hangfelvétellel menekülő főhőst Szilvásy György titokminiszter veszi üldözőbe.
Mert az már csak úgy szokott lenni, hogy egy titkos eltussolási, zsarolási műveletet a miniszter (akinek a fotójával tele van a korabeli sajtó) személyesen irányít, próbálva autóbalesetnek álcázva eltenni láb alól Rékának a sztorin dolgozó újságíró pasiját.
Tök életszerű, valóban.
Félreértés ne legyen: azt gondolom, Gyurcsány Ferenc, mint miniszterelnök egyértelműen, súlyosan felelős volt azért a folyamatért, ami 2006 őszéhez vezetett. Megérdemelten bukott bele a hazugságaiba, s úgy vélem: az ő személye sok tekintetben ma is tehertétele az ellenzéki összefogásnak.
Emiatt (bár részvételét az összefogásban befogott orral ugyan, de elfogadom) nagyon nem örültem volna neki, ha ő és pártja adná a miniszterelnököt. A véleményemet részletesen kifejtettem az őszödi beszéd 15. évfordulójára írt publicisztikámban, nem akarom ismételni magam:
Mikor támadja meg a NER-t az Őszöd-vírus?
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Vitáznál velünk? Küldd el az írásod nekünk! Nem tudom megígérni, hogy a lentebbi évfordulós véleménycikkben nem ismétlem önmagam. Ugyanis az elmúlt másfél évtizedben sem változott az álláspontom ahhoz képest, amit a beszéd nyilvánosságra kerülésének másnapján leírtam.
Ugyanakkor az se véletlen, hogy a 2006-ban ellenzéki miniszterelnök-jelölt, pártelnök Orbán még annyira sincs benne a filmben, mint Gyurcsány. Így is nagyon áthallásos lett a manipulátor háttérkutató-cégvezető Endre és beosztottja, Réka dialógusa.
Melyben Endre részletesen analizálja az elkúrást. Hogy beígértek mindent, a 28. havi nyugdíjat is. S épp Orbán volt, aki 2006-ban odaígérte a 14. havi nyugdíjat, tavaly a járvány, a romló gazdasági mutatók idején pedig a 13. havi nyugdíj visszaépítését lengette be.
Ha Orbán (és az ő szintén teljesíthetetlen, illetve gazdaságilag életveszélyes kampányígéretei) bekerülnek a filmbe, akkor a nézőben felmerülhet egy-két kérdés. Mondjuk az: ha 2006-ban olyan súlyos volt a költségvetés helyzete, amint azt az ellenzéki Fidesz hangsúlyozta, akkor miért ígért 14. havi nyugdíjat?
Ő is bedőlt volna a gyurcsányi hazugságnak?
Hát, akkor nem ő a legélesebb kés a fiókban. Amennyiben viszont tudta, hogy az egész megvalósíthatatlan (sőt, még a 13. havi nyugdíj se fenntartható), akkor mint társtettes és pszichikai bűnsegéd épp hogy segített hihetővé tenni a hazugságot, hogy a költségvetés köszöni szépen jól van, hisz még 14. havira is futná belőle.
Fotó: Elk*rtuk Facebook-oldala
Még árulkodóbbak a filmbeli Endre azon mondatai, ahogy beavatja Rékát a gyurcsányi kampány lélektanába. Két cigarettásdobozzal modellálva a dolgot.
Az első cigipakk a régi, eladási szemléletű marketingiskola. Elmondja, mennyi nikotin, milyen füstszűrő, mennyi dohány van a termékben, így próbálva kedvet csinálni hozzá. Az újfajta, piaci szemléletű stratégia viszont nem azt nézi, mi van a cigiben, hanem azt: mit szeretnének látni benne a dohányzók.
S azt mondja nekik, amit hallani akarnak.
S ez nemcsak a gyurcsányi, de a pillanatot mindenáron uralni akaró orbáni hazugság receptje is. Azért is kellett Orbánt ennyire „eldugni” a filmben, mert még így, őt rejtegetve is az derül ki, hogy ők ketten sokkal inkább hasonlítanak, mint különböznek.
Orbán és Gyurcsány (mindketten egy fanatizálható hívekből álló politikai szekta élén állva) kölcsönösen egymásból élnek, egymásból merítik az erejüket, nem kizárják, hanem feltételezik egymást.
Ha lenne is bármiféle bizonyíték a filmben előadott abszurd kontetókra, a NER-nek akkor se volna érdeke, hogy ezeket a bűncselekményeket Gyurcsányra bizonyítsa, s börtönbe küldve kivonja őt a forgalomból, levegye a sakktábláról.
Gyurcsány többet ér nekik szabadlábon, a rács mögött viszont semmi hasznát nem vennék.
Mivel olvastam, (s egy háromrészes cikksorozatban részletesen is ízekre szedtem, rövid verzió itt található) Debreczeni József 2006 őszéről szóló könyvét, úgy vélem: meglenne a nyersanyag egy másik, ugyanígy konteóalapú ellenfilmhez.
Annyi különbséggel, hogy ott nem gyurcsányista, hanem orbánista összeesküvés áll az események hátterében.
S azt ugyanúgy ünnepelnék Gyurcsány hívei, mint ezt a mostanit az Orbán-rajongók.
Fotó: Elk*rtuk Facebook-oldala
Én viszont ma is úgy vélem, ahogy korábban: Orbán éppúgy nem volt e napokban jóságos vagy gonosz összeesküvőzseni, ahogy Gyurcsány se. Nem volt itt megtervezve semmi.
A tévéostrom éppúgy nem, ahogy a tünetők október 23-i megverése se. A politikai elitet magával rántotta a kataklizma sodra.
Érthető, hogy sokan a zűrzavar kiszámíthatatlanságával szemben inkább az összeesküvés megnyugtató tervezettségét választják.
Nekik az, hogy egy sötét összeesküvés parancsolt tétlenséget az MTV-székház védőinek, még mindig a kisebbik rossz. Mert azt jelentené: a hatóság, az állam amúgy jól működik, csak valami gonosz háttérhatalom bénítja le néha.
De a valóság sokkal kiábrándítóbb. Mondjuk, hogy a rendőrség (sőt, maga az államhatalom) krízishelyzetben, „felsőbb útmutatás” nélkül vízfejű óriáscsecsemővé válik. Egymást kölcsönösen gerjesztő tehetetlenség zárta bilincsbe az államhatalmat.
A rendőrség nem mert önállóan, szakmaian cselekedni (ahogy kellett volna), a politika viszont félt a döntés átvállalásának rizikójától.
Nem akarom ismételni magam, ezt is leírtam már 2010-ben.
2006 őszén hasonló dolog történt, mint 1990 őszén, a taxisbokád idején. Mindkettőnek kiváltó oka, apropója az volt, hogy hazudott a kormány. Előbbi a benzináremelésről, utóbbi a költségvetés helyzetéről. S mindkét esetben sanszos volt, hogy megbukik a hazugságon rajtakapott politikai vezetés.
S így 1990-ben a rendőrség éppúgy nem tudott, akart vagy mert fellépni az országot jogsértően megbénító taxisokkal szemben, ahogy 2006-ban kudarcot vallott a tévéostromló huligánokkal szemben.
Az utána következő atrocitások ennek a szégyenteljes tehetetlenségnek a túlkompenzálása gyanánt következtek be.
Meg azért, amit egy volt rendőr forrásom így öntött szavakba:
„Én csapatszolgálati képzésből írtam a szakdolgozatomat, viszont az akkor ott irányító rendőrtábornokok azt sem tudták, hogy ez mi fán terem”
– mondta.
Érdemes végigolvasni a teljes riportot.
„Lelocsoltak benzinnel, és fel akartak gyújtani" - egy volt rendőr 2006 őszéről
Az azonosítójelet nem viselő rendőrök 2006-os terrorjának békés járókelők estek áldozatul - nagyjából ebben az Origo-cikkben szereplő mondatban összegezhető az, amit a kormánypropaganda el kíván mondani 2006 őszéről. E sorok írója nem tagadja: történtek akkor súlyos rendőri atrocitások, túlkapások. De egyoldalú lenne, ha csak erről beszélnénk, a rendfenntartók elleni erőszakról viszont nem.
Az, amit a volt zsaru ott tapasztalt, sokkal inkább utal káoszra, impotenciára, felkészületlenségre, mint ördögi konspirációra.
És könyörgöm: miért lett volna az az érdeke Gyurcsánynak (vagy Dobrev Klárának és Apró Piroskának) hogy megveresse a fideszes tüntetőket, s ezzel mártírt csináljon belőlük?
Persze ezt végig gondolni kicsit melósabb, mint faék-logikájú konteós filmeket csinálni.
