Olvasónk csípőprotézises, törött bokájú, szinte mozgásképtelen nagymamáját is kidobták a kórházból

Farkas Bazsi 2020-04-16 20:30:00
Elkeseredett levelet kaptunk.

Április 15, vagyis tegnap volt a határideje annak a miniszteri utasításnak, amit az Emberi Erőforrások Minisztériuma adott ki, és amelyben felszólítottak minden kórházi vezetőt, hogy tegyék szabaddá a kórházak közfinanszírozott ágykapacitásának minimum 60 százalékát. Mindezt a koronavírus járványra való felkészülés érdekében.

A hirtelen intézkedés pedig megtette hatását: magatehetetlen betegek ezreit hurcolják az intézmények falain kívülre, az egészségügyi dolgozók pedig hol a döntéshozatal miatt érzett felindultságukban, hol a sírás határán közölték telefonon a hozzátartozókkal a hírt, hogy a mama vagy a papa állapota mától már nem az ő felelősségük, kezdjenek velük, amit akarnak. 

Segítséget és útmutatást persze nem kapnak a kormánytól, nekik csupán az üres ágyak kellenek, az se baj, ha emberéletek árán is – itt pedig felmerül a kérdés, hogy miért hoztak ennyire sürgető és szigorú intézkedést? A hivatalos adatok szerint jelenleg 1579 koronavírusos beteget regisztráltak – vonatkoztassunk el egy pillanatra attól, hogy ennél minden bizonnyal jóval több a tényleges fertőzöttek száma -, szóval akkor mégis miért kellett rohamtempóban felszabadítani 36 ezer kórházi ágyat országszerte? Félreértés ne essék, nincs azzal semmi gond, ha a kormány felkészül egy hatalmasabb betegtömegre, ám azt azért nem kéne elfelejteni, hogy élnek még más betegségben szenvedők is a koronavírusosokon kívül.

Olvasónktól kaptuk a következő levelet, melyben személyes tapasztalatait írja le a radikális rendelet kapcsán:

Tegnap délelőtt kaptunk hívást a rehabilitációs osztályról, hogy a kormányzati rendelet értelmében sajnos idő előtt haza kell küldeniük nagymamámat. Február végén bokatörés miatt került kórházba, ott rárakták a gipszet a lábára és hazaküldték, mondván, hogy nem indokolt a benntartása. Négy hétig ápoltuk otthon édesanyámmal, mivel a lábán lévő gipsz és a csípőprotézise miatt alig tudott felkelni, egyedül még a vécéig sem jutott el. Március közepén végül sikerült elhelyezni egy rehabilitációs központban, azóta ott viselték gondját. A vírushelyzetre való tekintettel nem látogathattuk, a portánál kellett leraknunk a heti adag élelmiszert és ruhát, de az ottani dolgozók mindig készséggel segítettek és tájékoztattak minket a fejleményekről. A nagymamám is jól érezte magát, mi pedig próbáltunk felkészülni arra, hogy néhány héten belül felépül és hazavihetjük a vidéki otthonába.

Ám a mostani intézkedés felborította minden elképzelésünket. Mivel a nagymamám egyedül él, mi pedig tőle távolabb egy albérletben, gondoskodnunk kell a napi szintű ellátásáról, amihez szociális gondozó segítsége szükséges. Bizonyára nem kell ecsetelnünk, hogy ilyen rövid idő alatt találni valakit szinte lehetetlen vállalkozás: a szociális hálózat kapacitása véges - különösen most, a hirtelen rájuk zúduló betegmennyiséggel -, tudomásunk szerint jelen esetben egy gondozóra hárul a feladat, hogy ellássa a falubelieket. Ez az állapot így rendkívül megterhelő a családra nézve, pedig tisztában vagyunk vele, hogy mi még szerencsésebb helyzetben vagyunk, hiszen rengeteg olyan esetről hallani, hogy a páciens állandó felügyeletre szorulna, végstádiumban lévő rákos, amputáción átesett, vagy éppen mentális problémákkal küszködő betegek ezreinek kezét engedték el az ő gondozásukra felesküdött orvosok és intézmények – akaratukon kívül természetesen, hiszen ezt a felháborító döntést egy ember hozta, illetve írta alá, aki már rég elfelejtette esküjét és hivatalának kötelezettségeit. 

A kiürítés hajrájában a legtöbb hozzátartozót váratlanul érte az intézkedés, a kórházak pedig tehetetlenek az ügyben, felsőbb utasításra cselekszenek – ennyit ér felsőbb utasítás szerint a magyar ápoltak és rászorulók élete. Kár, hogy ilyen szélsőséges esetekben sem gondolnak az egészségügy fejlesztésére és támogatására, inkább utcára szórják az embereket, akik a legkevésbé sem tehetnek a helyzetről, ezáltal bűnbakká címkézve az egészségügyi dolgozókat, akik a legtöbbet tesznek ezekért az emberekért.

De hát nincs mit tenni, a hely az kell – nem baj, hogy évek óta súlyos problémát jelent az állandó helyhiány és a várólista -, a statisztikát mi így javítjuk, egész Európában egyedülálló módon, később pedig Brüsszelben verjük majd a mellünket, hogy bezzeg nálunk milyen pazar a kilátás. Így épül a haza, így dübörög a magyar kisvasút előre, de ha csökkenteni kell a terhet, a kalauz szívbaj nélkül dobja ki az utasokat a vonatból. Magyarország 2020, itt meglepetés már nem érhet bennünket. Boldog karácsonyt! 

Szólj hozzá!

V.Németh Zsolt Szentpéterfán beszélt arról, hogy árvizek tekintetében Magyarország az egyik legveszélyeztetettebb Európában

Vas vármegyében az árvíz utáni helyreállításra összesen több mint 560 millió forintot fordítanak.

Részegen bántalmazott egy férfi egy másikat Szombathelyen

Miután földre vitte, még több alkalommal bele is rúgott. 

Összedőlés fenyegeti a toronyi ravatalozót?

Kidúcolták az épület megrepedt oldalfalát.

Egyre közelebb húz a Fideszhez Görbicz Anita

Kocsis Máté digitális polgári körének egyik alapítója lett, a győri Fidesz országgyűlési képviselő-jelöltségének egyik fővárományosa.

A Falcóból igazolt játékost az Egis Körmend

A 2004-es születésű Hansen Daniel 2 szezonra írt alá a piros-feketékhez.

Újra üzemel a kiégett szelektív-szemétgyűjtő sziget Győrben, a Hédervári úton

A hétfői tűzben elpusztult kukákat gyorsan pótolta a GYHG.

Konferencia-Liga meccsen lép pályára az ETO FC csütörtökön, Svédországban 

A csapat nevéből eltűnt a ‘Győr’, de reméljük ez nem befolyásolja a teljesítményt.  

Idén a Vásárcsarnok is bekapcsolódik a karneváli hangulatba

46 hagyományőrző csapattal vár a histórikus játék!

Civil felajánlásból lett élhetőbb az Aranypart II. Győrben

Egy nagypapa a saját munkagépével tette gyerekbaráttá a partszakaszt.