Október 14-én jártunk a szombathelyi polgármesteri irodában. Kerek egy év telt el azóta, hogy a választás utáni első nap reggel Nemény András Szombathely polgármesterének mondhatta magát. A politikus akkor éppen ennyire fáradt lehetett, bár most nem a választási eredményvárás, sokkal inkább az előző napi, késő estébe nyúló munka fárasztotta ki.
Egy éve ül a polgármesteri székben. Kényelmes ez a bútordarab?
Hát, nem minden esetben kényelmes. Az biztos, hogyha végig szeretnék vinni valamit, az bizony kemény feladat. Pont a napokban volt egy beszélgetésem több fővárosi, kerületi polgármesterrel és kiderült, hogy nem csak én vagyok úgy azzal, hogy sokszor a hét 7 napja sem elég a munka elvégzéséhez. Ha az ember bírja, akkor a polgármesteri szék végtelen mennyiségű munkát tud jelenteni.
Gondolom, nem így tervezte az elmúlt egy évet. Mik voltak a célok és meddig jutottak?
A munka még több lett a vírushelyzet miatt, ez tény, de ennek ellenére majdnem minden elindult, és előzetes tervekből sem engedtünk el semmit. Azt azonban mindenkinek látni kell, hogy vannak folyamatok, amiket nem tudunk sürgetni: tervezés, közbeszerzés, és így tovább. Az biztos, hogy ha nem vesszük át 2019 januárjától a város működtetését, akkor eddig sem jutottunk volna. Az előzetes többségünk miatt megvoltak például a tervek az útfelújításokra, ezeket sem engedtük el, de a nem várt és nem tervezett költségek a járványhelyzet miatt felülírtak sok mindent. De vannak más területek, ahol már a következő hónapban látványos, minőségi változás fog bekövetkezni, ilyen például a tömegközlekedés.
A zöldterületek megújítása is egy nagyon hosszú folyamat, amit sosem lehet befejezni és tökéletesen csinálni. De erre törekszünk és ennek már most érzékelhető eredményei vannak. A legkisebb dolgoktól kezdve akár az egészségügyi szolgáltatást is beleértve, egy szolgáltató várost ígértünk, a városlakók pedig hamarosan a mindennapjaik részeként fogják ezt érezni. A következő év tehát még több változást fog hozni.
Az 1000 fa projektben a szombathelyiek türelmét kell, hogy kérjem. A megfelelő fák kiválasztása megtörtént, a tervezés elkészült, a közbeszerzés viszont sikertelenül zárult. Újat indítottunk, ennek sikerességén múlik, hogy elkezdhessük a projektet. És el fogjuk kezdeni.
Drágábbak a fák, mint gondolták?
Az ezer fa nagyságrendileg 80 millió forintba kerül. Itt ugyanis nemcsak magukat a növényeket kell megvenni, de az öntözésről, gondozásról, utánpótlásról is gondoskodni kell.
Milyen állapotban volt a város az átvételkor?
Az egyik legfontosabb az volt, amikor 2019-ben ellenzéki többség lett a közgyűlésben, hogy olyan költségvetést tudtunk alkotni, amibe belefért a korábban már említett tervek tervezési költsége. Ennek köszönhető az, hogy például Tóth Kálmán körzetében, a szentkirályi városrészen megújult 4 utca. Erre az ott lakóknak évtizedeket kellett várni. Emellett 18 helyszínen újított fel a város járdákat, játszótereket 13 helyen, 30 millió forintból az elmúlt egy évben. A korábbi városvezetés szerint persze ezeknek a terveknek az elkészítése teljesen felesleges volt. Most itt a bizonyíték, hogy nem volt az.
Sok mindent azonban nem láttunk. Hogy melyik cég milyen áron nyer el közbeszerzéseket, aztán ezek a munkák a jogszabályi kereteken belül hogyan drágultak meg. Azt látni, hogy szinte mindegyik közbeszerzést ugyanazok a cégek nyerték el, és a végén mindig többet kellett nekik kifizetni.
De nem számoltunk azokkal a plusz költségekkel sem, amiket a nem megfelelően, vagy kifejezetten rosszul előkészített projektek miatt kell kifizetnünk. Vagy, ha nem tesszük meg, akkor az a másik lehetőség, hogy az egész megy a kukába.
Ilyen például a Vásárcsarnok-beruházás, vagy éppen az Aréna óvoda. Most azt tudjuk tenni, hogy vizsgálatot indítunk, hogy vissza tudjuk szerezni a pénzünket. De ebben az esetben nem kockáztathattuk 30 millió forint miatt az ovisok érdekeit. Ezen a mezsgyén mentünk, hogy amit ki kell fizetni, azt kifizetjük, de a vizsgálat nem maradhat el.
Azt hiszem, az elmúlt időszak legjobb példája a Sportkomplexum, ahol az üzemeltetés szintén nem volt végig gondolva. Az üzemeltetési költségek az elmúlt években mindenhol megszaladtak, ezzel sem nagyon foglalkoztak korábban. Ilyen szempontból nehéz helyzetet örököltünk.
Azonban a tavaly, a mi általunk összeállított költségvetésből maradt még tartalék, ezt tudtuk idén fejlesztésre átfordítani. Valamint volt a Schaeffler-beruházásból befolyt pénz, amire már én írtam ki a pályázatot. Ez egy telekeladás volt, amit már az új városvezetés készített elő, a korábbinál ez egyébként elő sem jött. Folyamatos napi menedzselést igényelt, hogy a partner kéréseinek mindenben eleget tudjunk tenni. Kemény munka volt, de megérte.
Ha most tudná, hogy még plusz, közel 400 millió forint kell az önkormányzattól a vásárcsarnok felújítására, akkor belekezdene?
Ha 30%-os önerő elég lenne a beruházáshoz akkor igen. De mindezt úgy, hogy nincsen járványhelyzet, mert a mostani állapotban nem ez a legfontosabb, így ebből a szempontból pedig nem, nem támogatnám.
Ön szerint nem csalódtak a választói amiatt, hogy elmúlt egy év és nem volt különösebb “megtorlás”?
Azt hiszem, és remélem, hogy nem. Az ellenőrzési lehetőség kell az ellenzéknek, mi ezt megadtuk. Nem különböztetünk meg senkit aszerint, hogy kire szavazott. Amikor a polgármesteri jogkörömet kibővítették, és nagyon sok mindenben egyedül dönthettem volna, ezt sem tettem meg. Én azt hiszem, hogy önazonosnak kell lenni minden körülmények között és én így vagyok önazonos. Még akkor is, hogyha egy nem - mondjuk így - könnyű kampány van mögöttünk, ahol a fideszes propagandalap választások előtti utolsó számának címlapján én csuklyában jelentem meg és azzal a címmel, hogy a “Túszul ejtett város”.
Balázsy Péterre 16 ezer voks érkezett ezen a választáson, az ő szavazóinak is komfortosan kell érezniük magukat a városban. Az előbb szóba került beruházásoknál pedig jogilag nem megfoghatóak azok az ügyek, amiket mi aggályosnak találtunk. Időt és energiát pedig így felesleges beletenni. Ahol lehet, mint például a Zanati kerékpárút ügye, ott vizsgáló bizottságot állítunk fel.
Lehet díszpolgári címet szavazni annak, aki a közgyűlésben alig egy éve még bevándorláspártizta éppen önt, és szivárványkoalíciózta az ellenzéki képviselőket?
Akkor is azt mondtam, hogy Puskás Tivadar és a többi fideszes képviselő, aki magasabb utasításra folyamatosan ezt a jelzőt aggatta az ellenzéki képviselőkre, nagyon fogja magát szégyellni emiatt. Nekem nincs miért szégyenkeznem.
Puskás Tivadar és Ipkovich György, korábbi polgármestereknek konszenzussal szavaztuk meg a díszpolgári címet. Őket egyszer előzetes teljesítmény nélkül, másodszor pedig már a korábbi teljesítményüket ismerve szavazta meg polgármesternek Szombathely. Ki vagyok én, hogy felülbíráljam a választókat.
Beszéljünk a jövőről. Mi lesz a hanyagul elvégzett, megkezdett, be sem fejezett beruházásokkal?
Ezek nagyon bosszantóak. Hogy ott van a víztorony, ami elkészült, de mégsem jó, mert életveszélyes a korlát. A vásárcsarnok, hogy folyamatosan plusz pénzeket kell beletenni, és emiatt a munka is elhúzódik. Ahogy csak tudjuk gyorsítjuk ezeket a beruházásokat, mást nagyon nem tudunk tenni.
A Sportliget esetében meg az biztos, hogy mi máshogy nyúltunk volna hozzá ehhez a beruházáshoz is. Most bármennyire próbáljuk elmagyarázni, hogy a liget közepén a virágos rét nem gaz, az emberek sajnos nem értik meg. Én azt hiszem, hogy legalább annyi hozadéka volt ezeknek a beruházásoknak, hogy látjuk, hogy az emberek megkérdezése nélkül ilyenekbe nem szabad belevágni.
2022-ben parlamenti szavazás lesz. Mennyire függ most az önkormányzat a kormánytól, milyen eredmény lenne Szombathely szempontjából a legkedvezőbb?
A mi munkánkat leginkább az segítené, ha kormányváltás lenne, és ezen belül pedig az, hogy ha ellenzéki képviselője lenne Szombathelynek, aki akkor már ugye kormánypártinak számítana.
Addig pedig, ha valaki azzal kampányol, hogy én kormánypárti vagyok, ezért rám kell szavazni, mert akkor tudok segíteni a városnak, nyilvánvalóan butaság, hiszen nem tudjuk előre a választási eredményt. Ezért nem hiteles ez most a fideszes képviselőtől.
Na, meg ráadásul azért sem, mert a mostani kormány az önkormányzatok visszaszorításában érdekelt. Míg korábban, rendszerváltáskor, az önkormányzatok a szabadság jelképei voltak, addig mostanra a segítséget jelentik sokaknak. Ebben az évben ez abszolút kijött, de ha nincs forrás, akkor nem tudunk segíteni. A mostani kormány pedig eddig is pénzt vont el az önkormányzatoktól és szerintem a terve is az, hogy ez továbbra is így legyen. Ha kormányváltás lenne, akkor pedig az lenne a terv, hogy az uniós pénzek is közvetlenül az önkormányzatokhoz áramoljanak. Nem pedig ennek a megakadályozása történjen. Nagy lesz a tétje ‘22-nek.