Kikészít a járvány? Ha felpörög a klímaváltozás, az ennél sokkal rosszabb lesz - nem kéne megvárni

Papp László Tamás 2020-12-14 20:04:00
Jobb, ha önkéntes klímakaranténba vonulással előzzük meg a dolgokat, mintha egy globális szükségállapot kényszerít bennünket az ökológiai vesztegzárra.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Vitáznál velünk? Küldd el az írásod nekünk!

„...szélsőséges esztelenségnek tekintették azt a jövőképet, amelyet ma józanul és magától értetődően belaknak. Ki tudja, holnap mire, milyen adottsághoz viszonyított örök igazságra ébredünk?” – Révész Sándornak a rendszerváltás után pár évvel íródott cikkében a történelmi kataklizmákhoz való átlagemberi normalitást jellemző mondatai ugranak be nekem a jelenlegi helyzet apropóján. (Mi, a Komlós és az elefántok völgye, Mozgó Világ 1994/4.)

Mert valóban, ha 2019 őszén bárki azt mondja: egy év múlva kötelezően, az utcán is maszkot kell hordani, rendkívüli jogrend, kijárási tilalom lép életbe, az idegenforgalom, a tömegrendezvények gyakorlatilag megszűnnek, az éttermek, kocsmák, mozik, színházak bezárnak, nem lesz szilveszteri buli és tűzijáték, ellenben tömegek kénytelenek az otthonukban dolgozni, belföldön százezrek, világszerte százmilliók munkahelye kerül veszélybe, sokan pedig hetekig karanténban lesznek, a kórházakat szigorúan őrzik, katonák veszik át az irányítást, a legtöbben (sőt, szinte kivétel nélkül mindenki) ezt a jövőképet szélsőséges esztelenségnek nevezték volna. De mégis bekövetkezett. 

A tipikus attitűd szintén a vállrándítás, a legyintés, a fül mellett való elengedés, ha valaki azt mondja: a klímaváltozás ugyanígy (vagy még sokkal jobban) felforgatja, megváltoztatja az életünket, ha egyszer majd úgy rendesen csúcsfokozatba kapcsol, mint a COVID. Az emberek jelentős része úgy reagál erre is, mint a járványra. Addig nemigen veszi komolyan, míg húsba vágó módon bele nem szól az életébe. 

„A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján fel kell készülnünk a klímaváltozás egy olyan bomlasztó és irányíthatatlan szintjére, amely éhezést, pusztítást, migrációt, járványokat és háborúkat hoz magával.  Nem tudjuk biztosan, hogy a klímaváltozás hatásai mennyire lesznek felforgatóak, vagy hogy hol fogja leginkább kifejteni hatását, főleg mivel a gazdasági és társadalmi rendszerek összetett módon fognak reagálni. De egyre több bizonyíték van arra, hogy ezek a hatások már a mi életünk, a mi társadalmaink számára is katasztrofálisak lesznek. Azok a viselkedési normáink, melyeket 'civilizációnak' nevezünk, elfajzhatnak.” - idézte a 444.hu 2019 májusában Jem Bendell brit kutatót.

A más kutatókat is citáló írás ekképp summázza a helyzetet: „...egyelőre nagyon távolinak tűnhet a gondolat, hogy ezek váljanak alapvetővé a társadalmainkban. De ezek a szerzők úgy vélik, hogy nagyon közel lehetünk ahhoz a ponthoz, ahonnan a jelenlegi életmódunk tűnik majd borzasztó távolinak.” Hangsúlyozom, e tanulmány végkövetkeztetései magyar nyelven is elérhetőek, illetve számos más kötet, tanulmány, dokumentumfilm is felvet ilyen lehetőségeket. Ám sem most, sem az elmúlt években nem tűnt úgy, hogy ez komoly szorongást, félelmet generált volna a társadalomban, illetve arra sarkallná, hogy perdöntő módon változtasson a klímaváltozást felgyorsító életmódján. Pedig ezek évtizedeken (vagy kezdeti stádiumban akár éveken) belül megtörténhetnek.

A történelem ironikus paradoxona, hogy amennyiben ezek a hatások később jelentkeznek, illetve tovább maradnak enyhék, az épp a mostanság joggal szidott és rettegett koronavírusnak lesz köszönhető. Mint egy, portálunk által is lehozott hírből kiderül: „Az idei globális szén-dioxid-kibocsátást vizsgáló kutatás (Global Carbon Budget 2020) mintegy 7 százalékos  visszaesésről számolt be - írta a BBC hírportálja. A Global Carbon Project elnevezésű szervezet megállapította, hogy a kibocsátás 2,4 milliárd tonnával csökkent idén, ezzel szemben a világgazdasági válság miatt 2009-ben mindössze félmilliárd tonnával, a második világháború után valamivel kevesebb mint egymilliárd tonnával mérséklődött.”

Persze ez a hatás csak átmeneti, a kutatók máris azt prognosztizálják: a járvány múltával a világ újra rá fog kapcsolni. „A kutatásban részt vevő összes tudós egyetért abban, hogy 2021-ben megnövekszik a szén-dioxid-kibocsátás, ezért azt kérik, inkább "zöld" újrakezdést támogassanak az országok” – írja a cikk. A témában magam is elkövettem egy hosszabb publicisztikát még a járvány kezdetén.

Hogyan zárjuk karanténba a klímaváltozást? | 24.hu

A koronavírusnak a sok negatívuma mellett egy pozitív hatása biztosan van: szimuláció gyanánt felkészít bennünket arra, mi vár ránk, ha a klímaváltozás csúcsfokozatba kapcsol. Reményeink szerint a járványt még az idén megfékezhetjük, a klímaváltozást azonban nem lehet ennyi idő alatt nemhogy megállítani, de még lassítani se.

Ott is kifejtettem, (s azóta is változatlan az álláspontom) hogy a járvány és a klímaváltozás leküzdésének egy közös jellemzője biztosan van. Hogy olyan népszerűtlen intézkedésekkel jár, (lásd a koronavírus-helyzetet) melyeknek az emberek csak akkor fogják magukat alávetni, ha már egyszerűen nincs más választásuk. Egyrészt, mert az állam kötelező, „statáriális" módon rájuk kényszeríti, másfelől a betegek és halottak növekvő száma, a járványnak az egészségügy összeomlását néhol előidéző hatása önmagában is meggyőzőleg hat rájuk: valamit tenni kell. Hasonlóképp nagyon sanszos: az emberek a klímakaranténba is csak akkor fognak vonulni, mikor ugyanolyan (vagy még drasztikusabb) közvetlen tapasztalati ráhatás éri őket, mint jelenleg a vírusnál. Csakhogy a klíma esetén lehet, hogy akkor már késő lesz. Így aztán önszabályozó, fakultatív alapon lenne muszáj változtatni önmagunkon. 

Ezen a ponton az olvasó joggal teszi fel a kérdést: konkrétan milyen, „ökológiai cipőméretet” csökkentő vállalásokra gondolok? S az éppúgy jogos kérdés, hogy én magam a gyakorlatban önként és dalolva alávetettem-e magam ezeknek jelenleg, ha már másoknak a jövőre nézve ajánlgatom azokat? Természetesen megválaszolom ezeket. Az ökológiai lábnyomom a következő okokból kisebb a hazai és nemzetközi átlagnál. Nincs (ahogy soha nem is volt) autóm, ahogy motorkerékpárom sem. (Jogosítványom sincs.)

Tudom, ironikus mindez egy olyan város (Győr) lakójaként, mely évtizedek óta az autógyártásból él. A szüleimnek a '80-as években volt egy Polski Fiat 125-öse, de még a rendszerváltás előtt eladták, s nem vettek újat. Én pedig soha nem éreztem szükségét, hogy saját gépkocsim legyen. Akkor sem keletkezett bennem leküzdhetetlen vágy erre, mikor honfitársaim tömegei gondolták úgy: jó üzletet csinálnak, ha devizahitelre vesznek autót. Buszbérletem sincs, taxiba nagyon ritkán ülök, helyben szinte mindenhová gyalog járok. Ha pedig el kell hagynom a várost - legyen az úti cél egy kis falu vagy Budapest - tömegközlekedéssel megyek. Negyvenhárom évet húztam le így, s még mindig életben vagyok.

Repülőgépen mondjuk még életemben nem ültem, soha nem tört rám uralhatatlan belső kényszer, hogy fogyasztási hitelből akkor is tengerentúli nyaralásokat finanszírozzak, ha igazából nem telik rá. Miért is tenném, amikor még Intercity-pótjegyre is sajnálom a pénzt, s inkább személyvonattal utazom? A tévém több mint tízéves, már csak azért se volna értelme lecserélni, mert alig nézem. Tisztában vagyok azzal, hogy emiatt minimum csodabogárnak számítok. Azt is tudom persze, hogy az életmódom meglehetősen atipikus.

Nyilván mások számára valószínűleg sokkal fájdalmasabb volna kiszállni az autóból, lemondani egy több ezer kilométerre lévő nyaralóhelyen lévő üdülésről, mint nekem, akinek ez soha nem hiányzott igazán. Csak annyit mondok: eljöhet az a pillanat, amikor ezt ugyanúgy meg kell tenni, ahogy jelenleg kénytelen-kelletlen is beletörődött a társadalom abba, hogy bizonyos utazási, szórakozási, pihenési szokásainak nem (vagy csak jóval korlátozottabban) hódolhat. S lehet, hogy nem csak átmenetileg, rövidtávon, mint a koronavírus miatt, hanem tartósan, akár emberöltőkön keresztül.

Félreértés ne legyen: nem azt gondolom, hogy vissza kéne térni a lovaskocsihoz, meg azt sem akarom, hogy ha nekem nincs autóm, akkor másnak se lehessen. Mert ez egy olyan technikai vívmány, ami bizonyos élethelyzetekben, életszakaszokban, foglalkozási ágakban nyilvánvalóan szükséges lehet. Csak annyit mondok: nem mindig, nem mindenütt, és nem mindenkinek feltétlenül az. Illetve némi elgondolkodást kérnék a jelenlegi egzisztenciális pillanatban. A globális luxus-, és presztízsfogyasztást, s a vele járó széndioxid-kibocsátást nem mi, emberek fogtuk önkorlátozó módon vissza. A járvány tette meg ezt helyettünk.

Mielőtt visszatérnénk ugyanoda, ahol abbahagytuk, talán érdemes volna feltenni önmaguknak a kérdést: biztosan szükségem van erre az autóra? S ha tényleg szükségem  van rá, akkor is biztos, hogy ekkora kocsira van szükségem ennyi pénzért? Valóban az a nyaralás a legfontosabb, ami nemcsak a megtakarításaimat emészti fel, de még hitelfelvételre is kényszerít? Nem volna jobb szerényebben kikapcsolódni, s a banki törlesztőrészleteket inkább valamilyen öngondoskodó előtakarékosságba beforgatni? 

Ha ugyanoda jutunk a klímaváltozással, mint a járvánnyal, akkor azt is ugyanúgy csak szigorítások, megszorítások révén lehet majd legyőzni. Valamilyen áldozatvállalás nélkül eleve nem fog menni, de még mindig jobb (és kevesebb lemondással jár) ha  mi hozunk idejekorán áldozatot a jövő érdekében, mintha az állam kényszerít erre rá bennünket szükségállapoti módszerekkel az utolsó pillanatban, a 24. órában.

Hogyan lehet (lehet-e egyáltalán) meggyőzni az embereket arról: be kell vezetni egy globális klímakarantént, s egy, az eddigi életmódjukat gyökeresen megváltoztató „zöld Bokros-csomagot”? – tettem fel a kérdést még áprilisban. Miként győzhető meg az emberiség arról, hogy fogyasszon kevesebbet, ha a teljes gazdaságunk, a jólétünk, a munkahelyeink azon nyugszanak, hogy olyan dolgok megvásárlására vesszük rá az embereket, (köztük önmagunkat) amelyekre nincs szükség, s ennek a felesleges túlfogyasztásnak az ökológiai ára már most is rettenetes?

A demagógia, a populizmus e téren is jobban kifizetődik persze, mint a kellemetlen, népszerűtlen igazság. Ahogy a vírus-, és oltástagadók, akik szerint nincs is járvány, a vakcinával pedig a gyíkemberek chipet ültetnek belénk, a helyzet eszkalálódásával mind népszerűbbek lesznek, ugyanígy fognak előre törni a klímaváltozás-tagadók. Azzal párhuzamosan, hogy korlátozásra, lemondásra, áldozathozatalra lesz szükség ahhoz, hogy megfékezzük a klímaváltozást, jönnek majd elő azok, akik szerint nincs is itt semmi, csak a Tudjukkik akarják elvenni a fogyasztás szent és korlátlan jogát a Zemberektől.  Nincsenek illúzióim a tekintetben, hogy óriási változásokat hozna egy ilyen cikk vagy bármiféle személyes példálózás. De ha az ember egy olyan hajón ül, amely zátony felé tart a cápáktól nyüzsgő óceánon, nem mérlegeli, hogy az utastérben és a parancsnoki hídon biztosan meghallják-e a kiabálását.

Szólj hozzá!

Szombathelyen járt Orbán Viktor, és Lázár János

A Rezgő étteremben tanácskoztak a helyi fideszesek.

Pozitív pénzügyi mérleggel zárta a 25/26-os bajnoki szezont a Falco KC

A kosárcsapat kasszájában 7 millió forint maradt.

Autóval ijesztgette lánya élettársát egy 40 éves nő

Az anya többször megindult a fiú felé a kocsival.

Hajtó Péter: Pintér Bencének is le kell mondania, ha egy büntetőeljárás miatt az ő távozását követeli a polgármester 

A független önkormányzati képviselő  szerint a politikai felelősség mércéje nem lehet személyfüggő.

Új helyszínnel, jégpályával, fényjátékkal és koncertekkel érkezik az Advent Győrben - mutatjuk a legfontosabb programokat, helyszíneket és jegyárakat

November 27-én Wolf Kati koncertjével indul az ünnepi programsorozat, amely idén a Városházát is bevonja a karácsonyi forgatagba. 

Vajon szükség van rá? - még idén létrejöhet a Működő és Emberséges Magyarország Intézet

Radnai Márk bejelentette, hogy benyújtották az Országgyűlésnek az új, független intézmény létrehozásáról szóló törvényjavaslatot, amelynek kidolgozásához több mint 2200 állampolgári észrevétel érkezett.

Újabb lépés a győri zártkertek ügyében: Hajtó Péter a minisztériumnál kezdeményezett jogszabály-módosítást

A független önkormányzati képviselő három konkrét változtatást javasol, amelyek több ezer győri ingatlantulajdonos helyzetét rendezhetik.

Repetát? A szombathelyi Paragvári Utcai Általános Iskolába is betette a lábát a szupermenza

Már nem a konyhásnénik karja úszik a cérnametélt fölött. A gyerekek maguknak szednek abból és annyit, amennyit akarnak.

Párkányfelújítás: mit tud a szálerősített finombeton?

A párkányról könnyű megfeledkezni egy nagyobb felújítás során, pedig ez az elem folyamatosan ki van téve az esőnek, a napsütésnek és a mindennapi használatnak.

Visszatér az Oxygen FM Győrben: már novemberben újraindulhat a rádióműsor a 100,1 MHz-en

Pénzes Anikó, az Oxygen Media tulajdonosa lapunknak elárulta, hogy már épül az új belvárosi stúdió, és akár már a jövő héten megszólalhat az adás.

Egy doboznyi szeretet: idén is karácsonyi ajándékokat gyűjtenek a rászoruló gyerekeknek Győrben

A Városi Diákfórum hatodik alkalommal szervezi meg jótékonysági akcióját, amelyhez november 23. és december 11. között lehet csatlakozni.

Újra Jazzkedd Győrben: tízéves jubileumát ünnepli az Antal Gábor Trió

A Győri Filharmonikus Zenekar népszerű koncertsorozata februárban folytatódik, ezúttal a modern jazz, a fúziós zene és a rock találkozásával.

November 26-án közmeghallgatást tartanak Győrben – négy percet kapnak a felszólalók

A győriek személyesen tehetik fel kérdéseiket és mondhatják el javaslataikat a városvezetésnek a Városháza Dísztermében. 

Rómaiak, Picasso, rap és egy pohár bor – mozgalmas hét vár a győriekre a Rómer Múzeumban

Tárlatvezetések, történelmi előadás, koncert, kiállításmegnyitó és ingyenes filmvetítés is szerepel a friss programkínálatában.

Új céget alapított a győri Rába, és vezetőváltás lesz a futóműgyártónál is

A változások hátterében a cseh hadiipari együttműködés erősödése is állhat.

2028 előtt egészen biztos, hogy még csak szóba sem kerülhet a szombathelyi északkeleti elkerülő 

Hende Csaba szelleme belengte a parlamentet, és újra előkerült a hőn áhított szombathelyi elkerülő ügye.

Pintér Bence újra tisztázta a győri matekot: a megszűnő állami elvonás valójában nem hoz pluszpénzt a városnak

A polgármester részletesen bemutatta, miért nem jelent 1 milliárd 600 millió forintos könnyebbséget Győrnek a Versenyképes Járások Program megszüntetése. 

Egy kámi ház vécétartályban is drogot találtak a rendőrök

A mosókapszulákat tartalmazó kosár alján pedig közel egymillió forint lapult.