Sok épületen ma is habosított polisztirolhab-lemezekből, az ezt fedő műanyag- vagy üvegszálas rabichálóból és a néhány milliméter vastag, vízzáró vakolatból áll a külső szigetelés. A tapasztalatok szerint ez azonban nem harkályálló - kezdi cikkét a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.
Fotó: Pixabay
A harkályok felületrongálási szokása az egész világon tapasztalható probléma.
Volt már rá példa, hogy ezek a madarak - a szó szoros értelmében - űrhajóküldetést lékeltek meg!
1995 nyarán a Discovery űrsikló kilövését azért kellett több nappal elhalasztani, mert egy harkály 205 lyukat vájt a fő üzemanyagtartály polisztirolhab-szigetelésébe, amit ezt követően ki kellett javítani.
Fotó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
A harkályok szigetelésbe vájt ökölnyi lyukai - amikből egy-egy épületen akár több tucatnyi vagy ennél is több lehet - olyan esztétikai problémát jelentenek, melyek csökkentik az ingatlan forgalmi értékét, a javítások pedig akár milliós pluszköltséget is jelenthetnek.
De nem elhanyagolható a jelenség pusztán bosszantó hatása sem.
Sajnos nem létezik olyan egyszerű, olcsó és hatékony riasztási megoldás, amivel a harkályok távol tarthatóak a falaktól. A többnyire sok emelet magasságban levő lyukak megjavíttatása nem egyszerű, ipari alpinista szakembereket vagy állványozást igényelnek, melynek megszervezése rengeteg utánjárással jár. Figyelembe véve, hogy ez a drága és macerás javítás ráadásul többnyire eredménytelen is, mert a madarak rendszerint újra és újra visszajárnak a falakra és szinte mindig a megjavított felületeket rongálják meg elsőként, a károsultak a tehetetlenségérzet miatt egyre idegesebbek. Ezt fokozza, hogy a madarak falrongálása zajos tevékenység, ami lakóépületek és visszajáró harkályok esetében az emberek intim szférájában teremt tartós stresszhelyzetet. Nem segít az sem, hogy a károsultak magukra hagyatottnak érzik magukat, mert - az érintettektől származó információink szerint - a biztosítók harkálykárra nem fizetnek.
Fotó: Pixabay
De a harkályok falrongálása műszaki problémákat is okoz: elsősorban rontja a hőszigetelés hatékonyságát. A nagyobb kiterjedésű lyukaknál beázás is fenyeget, télen a beszivárgott víz megfagy, melynek következtében a külső vakolat súlyával terhelt szigetelés kisebb-nagyobb szakaszokon elválhat a faltól és akár le is szakadhat.
A mechanikai állagromlást az is fokozhatja, hogy a tartósan nyitva maradó lyukakba denevérek és itt költő madarak is beköltöznek.
Pedig a harkályok könnyű, üreges csontszerkezetű, szaruval fedett csőre sérülékeny, a madarak a látszat ellenére nagyon vigyáznak rá. Így jó esély van arra, hogy a jelenleginél vastagabb és ellenállóbb szigetelésburkoló-réteg megoldás lehet a falrongálási problémára, mert a madarak a néhány próbakoppintás alapján túl keménynek tűnő felületeket (pl. beton- és téglafal) a továbbiakban békén hagyják.
De az is segítene a madarak elleni harcban, ha a szigetelést fedő réteg a keménység mellett olyan sima is lenne, hogy azon a harkályok ne is tudjanak megkapaszkodni, még a megmarkolható sarkokon se. Így az épületek falain nem csak a rongálással, de jelzőhangadással sem kellene számolnunk.
Mit tehetünk a harkályok házrongálása ellen?
Sajnos nem jelentenek valódi megoldást a drága ultrahangos készülékek, amik a lakók elmondása szerint hosszú távon ráadásul nagyon zavaróak az emberi fül számára is. Arról nem is beszélve, hogy nem sok értelme lenne hanggal megpróbálni megoldani egy olyan helyzetet, ahol részben éppen a zaj a probléma.
A falak mesterséges takarása a faltól legalább 20-30 cm távolságra felszerelt háló segítségével elvileg megoldást jelenthetne, ennek kivitelezési nehézségei és főleg esztétikai problémái miatt azonban a módszer a gyakorlatban nem megvalósítható.
Fotó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
A cikk szerint - mivel esetenként milliós károkról van szó - nem kerülhető meg a harkálykilövés elméleti lehetőségének vizsgálata sem. De mindjárt az elején tisztázni kell, hogy ez két okból sem járható út. Egyrészt azért, mert az összes harkályfajunk természetvédelmi oltalom alatt áll, tehát védett, másrészt azét, mert ez valószínűleg csak időszakos megoldást jelentene. Egy-egy madár eltávolítása maximum időleges szünetet jelentene, az pedig nyilvánvalóan még kevésbé járható út, hogy minden harkályt kiirtsunk.
Tovbbi nehézség, hogy az érintett tulajdonosoknak viszont azonnali segítségre van szüksége.
A káresetek tapasztalatai és a madarak viselkedése alapján úgy tűnik, hogy a legjobb megoldás a már kivájt lyukak meghagyása.
A folyamatos javítgatás általában nemcsak eredménytelen - mivel a harkályok napok, hetek, de akár már órák alatt ismét kivésik a javítást -, de ismét a falra vonzza a madarakat, és így félő, hogy újabb lyukak képződnek.
Fotó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
A falakra felfuttatható kúszónövények elvileg akár 100 százalékos biológiai jellegű megoldást kínálhatnak a harkályok elleni védekezésben. Ennek magyarázata, hogy a harkály nem száll lombozatra, landoláshoz az ágak és a törzs (vagy a fal) nyílt, levelekkel nem fedett felületére van szüksége. Ezért ha a számukra vonzó falakat sűrű futónövényzet fedi, valószínűleg eszükbe sem jut az épületre szállni és ott rongálásba kezdeni.
A kúszónövényes befuttatás további előnye - a szépsége mellett -, hogy az (állandó) levéltakaró nyáron árnyékolja és természetes úton tartja hűvösebben az épületet, télen pedig némileg csökkenti a hőkisugárzást.
Mindezekből az következik, hogy a harkályok elleni védekezés érdekében évelő és örökzöld kúszónövényt, borostyánt érdemes használni, mely egész évben takarja a falat.
Azonban a futónövények többsége lombhullató; ősztől tavaszig, tehát pont a "legharkályveszélyesebb" időszakban nem fed kellő mértékben. Az is előfordulhat, hogy a csupasz ágak még vonzzák is a harkályokat, ezek azonban ilyen esetben valószínűleg inkább a kéreg repedéseiben keresgélnének, nem pedig a falat próbálgatnák. A futónövényes védekezésnek pedig gyakorlati hátrányai is vannak. Ezek közül a legfontosabb, hogy lassú, minél nagyobb az épület, annál több időre, akár évekre is szükség van a teljes falfelület lefedésére.
Fotó: Pixabay
Amennyiben nem probléma az eszköz kinézete, a "rémzsinór" lehet a megoldás: gyorsan és olcsón készíthetünk elvileg hatékony harkályriasztót erős zsinórból és 1,5 l-es műanyag palackokból. A fal síkja elé 30-40 cm-rel, sűrűn egymás mellé akasztott leendő riasztózsinórokra a lezárt műanyagpalackokat 20–25 cm-re egymás alá kötözzük. Így az eszköz nem csak fizikailag akadályozza meg a harkályokat abban, hogy a falra szálljanak, de napos időben a csillogó és a szellőben forgó könnyű tartályok árnyéka és szélkelepszerű hangja is riasztóan hathat a madarakra.
További elvi megoldási lehetőséget kínálnak a madarak ablaknak ütközése kapcsán alkalmazott, üvegfelületre ragasztható ragadozómadár-sziluettek épületre kihelyezhető változatai.
Az eredményes harkályriasztás nehézségének alapvető oka, hogy autonóm, fejlett intelligenciájú, kíváncsi, ugyanakkor rendkívül jól alkalmazkodó és speciális madárcsoport képviselőit szeretnénk folyamatosan távol tartani hatalmas, olykor több ezer négyzetméternyi falfelülettől. Ezért nem csak az fontos, hogy megfelelő riasztó kulcsingerekkel rendelkező eszközöket használjunk, hanem az is, hogy ezeket ne csak a rongálás helyszínén, de egy időben az épület egészén alkalmazzuk és akár hetente többször is helyezzük át.
Amennyiben nem így teszünk, a madarak még gyorsabban megszokják az eszközöket, és ezt követően gyakorlatilag semmiféle bevethető megoldás nem lesz többé hatásos, mert semminek nem dőlnek be! A szükségmegoldások keresése közben ne feledkezzünk meg arról sem, hogy olyan madarakat próbálunk elriasztani a házainktól, középületeinktől, melyek velünk élnek a zajokkal, fényekkel erősen terhelt településeken, tehát nem dőlnek be akárminek.
