Miután a kormány bejelentette, hogy iskolaőrséget hoz létre, több törvényjavaslat is az Országgyűlés elé került, amellyel az új intézmény bevezetését alapozzák meg. A köznevelési törvény tervezett módosítása (T/10742.) a pedagógusok és iskolai dolgozók érdekeire hivatkozik, rögzítve, hogy az állam a rendőrség segítségével biztosítja, hogy „biztonságos, emberi méltóságát, személyhez fűződő jogait tiszteletben tartó, nyugodt körülmények között” végezhessék munkájukat.
Egy másik törvényjavaslat (T/10863.) kifejezetten az iskolai erőszak megszüntetése és megelőzése érdekében szükséges törvénymódosításokról szól, többek közt a rendőrségi törvényt és a rendvédelmi feladatokat ellátók szolgálati viszonyáról szóló törvényt egészíti ki az iskolaőrre vonatkozó szabályokkal, illetve a Büntető törvénykönyvben módosítja a büntethetőségi korhatárt. A javaslat szerint az iskolaőrök nem feltétlenül rendőrök, hanem „meghatározott feladatokat ellátó, kényszerítő eszközzel rendelkező, sajátos jogokkal felruházott személyek”, akiket a rendőrség foglalkoztat. Melyek ezek a feladatok, kényszerítő eszközök és jogok? Az iskolaőrök funkcióját csak általánosságban ismerjük: ez az iskola rendjének fenntartása lesz, az iskola területén, tanítási időben. Hogy ez konkrétan milyen feladatokat takar, egyelőre nem tudjuk. Az iskolaőr fegyvert ugyan nem, de egyéb kényszerítő eszközöket – bilincset, vegyi eszközt (gázsprayt) vagy rendőrbotot – alkalmazhat majd az iskolában is. (Az sem megnyugtató, hogy 12 év alattival szemben is bevethet testi kényszert vagy bilincset.)
Már 2013-ban foglalkoztunk azzal, hogy kell-e rendőr az iskolába, de most újra meg kell ezt tennünk. A kérdésre szigorúan gyerekjogi szemszögből igyekszünk válaszolni, hiszen számos más szakma képviselői – pedagógusok, pszichológusok, kriminológusok – kifejtették már szakmai álláspontjukat, bevonva a vitába olyan szempontokat, amelyek a gyermeknevelés, bűnmegelőzés és büntetés, valamint a gyermek-, iskola- és szociálpszichológia körébe tartoznak. Ezeket a Gyermekjogi Civil Koalíció hamarosan megjelenő állásfoglalása foglalja össze.
Milyen gyermeki jogokat kellene tehát szem előtt tartania a jogalkotónak, amikor az iskolák biztonságáról dönt? Idézhetjük rögtön az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének több cikkét – először is azt, amelyik előírja, hogy az állam valamennyi szervének minden olyan döntésében, amely gyerekeket érint, elsősorban a gyermek mindenek felett álló érdekét kell figyelembe vennie (3. cikk 1. bekezdés). Ezen túl az egyezményhez csatlakozó államoknak arról is gondoskodniuk kell, hogy a gyermekkel foglalkozó intézmények, így az iskolák is szakértő személyzettel működjenek (3. cikk 3. bekezdés). Vagyis a gyerek csak olyan személyekkel kerüljön kapcsolatba az intézményben, akik értenek ahhoz, hogy mindig az ő legfőbb érdekét tartsák szem előtt.
A Gyermekjogi Egyezmény azt is kimondja, hogy az iskolai fegyelmezést csak a gyermek méltóságával összeegyeztethetően és az egyezménynek megfelelően – így a már említett szakértelem birtokában – szabad alkalmazni (28. cikk 2. bekezdés). Az oktatás egyik fontos céljaként épp azt határozza meg, hogy az iskola a gyerek tudatába vésse az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartását (29. cikk 1. bekezdés b) pont). A dokumentum még a bűncselekményt elkövető gyerek esetében is előírja, hogy olyan bánásmódban kell részesíteni, ami figyelembe veszi a korát, ezen kívül segíteni kell a társadalomba való beilleszkedését, az abban való építő jellegű részvételét (40. cikk 1. bekezdés). Végül pedig törekedni kell arra, hogy az állam minden lehetséges és kívánatos esetben bírói eljárás mellőzésével kezelje a gyermek általi bűnelkövetést (40. cikk 3. bekezdés b) pont).
Hivatkozhatunk a nemzeti jogra is: Magyarország Alaptörvénye rögzíti, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz (XVI. cikk). Ez az előírás egyértelműen megköveteli a szakmai követelmények betartását is.
A közbiztonság fenntartása természetesen olyan cél, amelyre az államnak törekednie kell, és azt sem vitatjuk, hogy a gyermeknek nincs joga ahhoz, hogy mással szemben erőszakos legyen, és büntetendő cselekményt sem követhet el. Úgy látjuk azonban, hogy az iskolaőrség bevezetése nem alkalmas e cél eléréséhez, alapvetően szembehelyezkedik a vonatkozó nemzetközi szabályokkal és ajánlásokkal, és végső soron sérti a gyerekek jogait.
I.
Nem tisztázott, hogy pontosan miért van szükség rendőrségi alkalmazott jelenlétére az iskolában. A rendőrség segítségét szükség esetén eddig is igénybe vehette az iskola. Ha súlyos bűncselekmény történik, akkor az iskolaőrség felállítása utánis rendőrt kell hívni. Kérdés tehát, hogy mennyiben jelent az iskolaőri jelenlét új vagy más jellegű rendőrségi fellépést. Az sem egyértelmű, hogy az iskolák már létező felelősségre vonási rendszerébe hogyan kapcsolódik az iskolaőr. A rendőrség alkalmazottai az Alaptörvény és a rendőrségi törvény szerint is olyan cselekmények esetén jutnak szerephez, amelyek sértik vagy veszélyeztetik a közrendet, a közbiztonságot, az életet, a testi épséget vagy a vagyonbiztonságot. Az pedig, hogy az iskolaőrt rendőri eszköztárral vértezik fel, inkább mutat a cselekmények jogi útra (szabálysértési eljárás, büntetőeljárás) terelésének, semmint pedagógiai eszközökkel való megoldásának irányába. Ez viszont szemben áll a Gyermekjogi Egyezmény azon előírásával, amely a bírói út mellőzését szorgalmazza, valamint a Gyermekjogi Bizottság több olyan tartalmú ajánlásával is (General comment No. 20, 88. pont; General comment No. 24, 15-18. pont), amelyek szerint lehetőleg még a bűnelkövető gyermek esetében is kerülni kell a bírósági (szabálysértés esetén hatósági) eljárásokat. Ennek indoka, hogy a bírósági (hatósági) eljárások megbélyegzők: túl korán ráteszik a gyerekre a „bűnelkövető” vagy „szabálysértő” címkét. Kutatások igazolják, hogy a túl korai találkozás a büntető igazságszolgáltatással a gyerek számára ártalmas, és akadályozza azt, hogy felelős felnőtté váljon. Ha azonban olyan rendszert alakítanak ki, amely tekintettel van a gyerek korára, fejlettségére, és arra, hogy a gyereket nem büntetni kell, hanem segíteni a társadalmi beilleszkedését, akkor a gyerekek által elkövetett büntetendő cselekmények száma csökken.
II.
A törvényjavaslat előírja, hogy az iskolaőrnek vizsgáznia kell a rendőri intézkedések és kényszerítő eszközök alkalmazásával kapcsolatos ismeretekből, szabálysértési, büntetőjogi és büntető eljárásjogi ismeretekből, továbbá pedagógiai és gyermekpszichológiai ismeretekből. A képzés tartalma, hossza és alapossága azonban egyrészt pontosan nem tisztázott, másrészt nem pótolja a kifejezetten gyerekekkel foglalkozó szakemberek ismereteit és gyakorlati tapasztalatait. A megfelelő szakértelem híján kérdéses, hogy az iskolaőrök alkalmasak lesznek-e a gyerekekkel való megfelelő bánásmódra, így sérül a gyermek mindenek felett álló érdeke, a megfelelő védelemhez és gondoskodáshoz való joga, az iskolai fegyelem megfelelő szellemiségben történő alkalmazása.
III.
Külön említést érdemel, hogy az iskolaőrség nem minden iskolában, csak egyes kiválasztott intézményekben lesz jelen. Ez felveti azt a kérdést, hogy milyen kritériumok alapján választják ki ezeket az iskolákat. Annak érdekében, hogy a kiválasztás ne valósítson meg diszkriminációt, objektív szempontokat kell találni, de szerintünk ez aligha lehetséges. Az iskolaőrség kiválasztott iskolákban való bevezetése ezért a diszkrimináció melegágya, az iskolák efféle kategorizálása pedig hosszabb távon ellehetetleníti az oktatáshoz való egyenlő hozzáférést. Ráadásul a kormányzati kommunikációból kitűnik, hogy az iskolaőrség ötletét válaszul szánják a gyöngyöspatai iskolai szegregációs kártérítési perben hozott kúriai döntésre. Ebből arra lehet következtetni, hogy ezt a jogintézményt az eleve hátrányos helyzetű, szegregált iskolákban akarják alkalmazni, tovább fokozva az ott tanuló gyerekekkel szembeni oktatási diszkriminációt. Ez, álláspontunk szerint, súlyosan jogsértővé és emiatt elfogadhatatlanná teszi a javaslatot.
IV.
Végül szót kell ejtenünk a „chilling effect”-ről, vagyis a „dermesztő”, visszatartó hatásról, arról, hogy a kilátásba helyezett fenyegetés vagy szankciók eltántoríthatnak az alapjogok gyakorlásától. A rendőri jelenlétnek az iskolában az az üzenete, hogy az állami erőszak azonnali alkalmazására van lehetőség és bármely cselekményhez fűzhető jogi következmény. Ez egyértelműen visszatartó erejű lehet a gyerekek és fiatalok számára, akik sokszor nincsenek tisztában cselekményeik jogi minősítésével. Így a rendőri jelenlét önmagában is megakadályozhat olyan magatartásokat, amelyek az egyes szabdságjogok (pl. szólásszabadság, sajtószabadság, gyülekezési jog) gyakorlásának vagy akár a tanulói érdekérvényesítésnek a körébe tartoznak és teljes mértékben legálisak, sőt, akár támogatandóak is. A Gyermekjogi Egyezmény szerint az oktatás célja, hogy a gyerekek az emberi jogok gyakorlati megvalósulásáról tapasztalatot szerezzenek (General Comment No. 1. 15. pont) – vagyos az iskolának épp az emberi jogi nevelés terepét kéne képeznie; bátorítania és nem elfojtania kellene a jogok gyakorlására irányuló próbálkozásokat.
Forrás: TASZ
