Alig egy hónapja, hogy összefutottam Halász Zoltánnal, Zoli bácsival a Gyulánál, a Sport büfében a szombathelyi Sugár úton. Még taknyos koromból ismertem az öreget, a Gól vendéglőből. Volt egy asztaltársaságuk, amit az Onedin család hozott össze. Amikor a feleségek beültek a tévé elé, a férfiak elmenekültek a szappanopera elől a kocsmába. A Vaoszba jártak össze, aztán áttették a székhelyüket a Gólba. Én gimi, és egy fél éves londoni munka után a Gólban dolgoztam. A Zoli bácsi meg megjelent majd’ minden délután, bejött a konyhába, végigkóstolta, ami éppen elkészült és a nagy rozsdamentes tálalón várta, hogy a sokkolóba kerüljön.
- Adj egy szelet kenyerete a csülökhöz. Szűrd le a levest, hadd egyek főtt húst. Merj már egy kis pörköltet, hadd tunkoljak - osztotta nekem mindig a kéréseket. Szórakoztató volt az öreg, morcos tekintete és mindig hegyesre vágott bajsza mögül aztán egyszer, egyszer mosolygott egyet, ha beletaláltam egy poénba.
Ott ültünk alig pár hete a Gyulnál és nosztalgiáztunk, meg megvitattuk a Győr elleni SZKKA meccset. A mindene volt a kézilabda és a röplabda.
Alig pár perce, hogy a Szombathelyi Kézilabda Klub és Akadémia a Facebook-oldalán adta közzé a hírt, hogy elhunyt Halász Zoltán.
Köszönöm, hogy ismerhettelek Zoli bácsi, sosem foglak elfelejteni!
