Alaptörvényünk szerint (Alapvetés, J cikk) a hivatalos állami ünnep augusztus 20. napja. Szent István király napja az egyik legrégebbi magyar ünnepnap, a keresztény magyar állam alapításának és ezeréves folytonosságának emléknapja.
Sokszor gondolkozom azon, hogy méltóak vagyunk-e Szent István örökségére?
Hogyan tekintene ránk Szent Királyunk, aki fiához, Imre herceghez intézett intelmeiben (Admonitiones VI, A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén.") a jövevények védelmére és segítésére hív fel?
Aki arra figyelmeztet bennünket, hogy bizony gyenge és törékeny az egynyelvű és egyerkölcsű ország?
Nehéz kérdések ezek. Vagy talán fájdalmasan egyszerűek a mai Magyarországon.
Ott, ahol,
a strasbourgi bíróság több alkalommal szólította fel a Kormányt, hogy haladéktalanul hagyjon fel a jövevények éheztetésével
Ott ahol,
a védelmet kereső jövevényeket jogosulatlanul fogságba kényszerítik és tranzitzónákban (értsd jogosulatlan őrizetben) kínozzák szándékosan őket
Ott ahol,
a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet hamis kihirdetése és minden jogalapot nélkülöző folytonos hosszabbítása normalitás
Ott ahol
a migráns kifejezés pejoratív jelentéstartalommal bír és ezt felhasználva választásokat lehet nyerni
Ott ahol
a jövevényeket védő civilek egzisztenciálisan és szakmailag is ellehetetlenülnek
Ott, ahol
perc-emberkék dáridója tart, akik egykor elismert jogászokként, biztonságpolitikai szakértőként 30 ezüstért állnak a propaganda szolgálatába
Ott ahol
arab vendégdiákokat, ázsiai turistákat, roma polgártársainkat ér fizikai atrocitás csupán külsejük, esetlegesen idegennyelvhasználatuk miatt
Ott ahol a hangjukat a fentiek ellen bátran felemelő püspököket, papokat és lelkészeket lejárató médiakampány és hívői rosszallás övezi, akik még akár Ferenc pápa egyértelmű, a menekültek támogatására felszólító buzdításait is kétségbe vonják
nos ott az én Hazám.
