Vannak dolgok, amiket már soha nem lehet megismételni. Ezek közé tartozik az szombathelyi Lord együttes 1985-ös NDK-beli koncertturnéja. Az ok egyszerű: már régen nincs olyan, hogy NDK, vagyis Német Demokratikus Köztársaság.
A Lord hivatalosan 1972-ben alakult meg, de volt zenei előzménye. Mégpedig a Red Fire formáció, amelyet két ével korábban Vida Ferenc alapító Papp Lászlóval hozott össze. A történet gyorsan kifulladt, de Vida jó érzékkel bevitte a szombathelyi Művelődési és Sportházba a csapatot és innentől kezdődött el az igazi építkezés. Ahogy azt Kozma Gábor Lord – Rock-sztori című, forrásértékű könyvében leírja, a zenekart igazából két ember rázta „gatyába": Vida és a Sportház akkor hivatalba lépő direktora, Babos Sándor.
6
Az MSH igazgatója a könyvben így emlékezett:
„Eleinte a kottát sem ismerték... Gondoltam, hozok be egy kis konkurenciát, ismert zenészekkel, ez lett a Fix. Polgár Tibor, Bugletits Lőrinc és Morris Miguel Pedró... Remek muzsikusok, de képtelenség volt őket egybe fogni. Vidáék ellenben lenyűgöző makacssággal nyomultak előre, képezték magukat és elkezdett egy rajongói kör alakulni körülöttük. Na, ez engem is megfogott, a végén már és is a szurkolójuk lettem".
1985-re a Lord és a miskolci Edda lett a két legismertebb koncertzenekar az országban, tekintélyes táborral. Ennek köszönhetően meghívást kaptak a Német Demokratikus Köztársaságba, a Magyar Kulturális Napokra. Nem volt piskóta a dolog, mivel ott léphettek fel, ahol hónapokkal előtte a Fonográf, a Hungária, vagy Karel Gott. Lindenhof, Halle, Drezda, Zwickau (Karl-Marx Stadt) és a főváros, Berlin színpada várta őket. Vida basszusozott, Erős Attila szólógitározott, Pohl Mihály énekelt, Hollósi László dobolt és Mészáros Gábor billentyűzött. Poór Márton hangosított, Domján Tibor (Baba) és Völgyi Zoltán (Csünti) roadként működtek közre. A csapat nem hivatalos támogatója/menedzsere ekkor Berger István volt, akinek Barkas típusú, NDK-s gyártmányú kisbuszán utazott a társaság.
6
Előttük pedig egy öreg, talán mondani sem kell: NDK-s gyártmányú IFA pöfékelt a szereléssel. A turné éppen 35 évvel ezelőtt, húsvéthétfőn indult, fagyos tavaszi időben. A csehszlovák határ után az IFA bedöglött, javítása órákat vett igénybe. Így a kisé elkenődött társaság csak késő este érkezett meg a szállásra, egy bittenfeldi szállodába. Amikor a katonás portás meglátta a színes ruhájú, hosszúhajú társaságot, bezárkózott. Egyszerűen nem engedte be a magyarokat, így azok a szálló előtt, a Barkasban éjszakáztak. Reggel megérkezett a német koncertszervező, a helyzet tisztázódott. A portás, az erős fizikumú Baba pillantásaitól kísérve szabadságot vett ki.
Az első koncertre a hallei Philipp Müller kultúrközpontban került sor, telt ház előtt. Felcsendültek a később legendássá vált nóták, így a Kisfiú, Fordul a föld, Zaklatott fények, Vándor, Kell az értelem. A turnéra Pohl öt nótát angolul is betanult, ez jó ötletnek bizonyult. A sikeres kezdet után az együttest a Karl Marx Stadt-i (Zwickau) toronyszállóba vitték, néhány napot itt töltöttek. A szálló tetején féllegális bár működött, telefonos „szolgáltatással". A zenészek lazítottak, fizetniük sem kellett. A bár üzemeltetője ugyanis egy magyar volt. Ő adta a legfontosabb tanácsot: „Egy szóval sem politizáljatok, mert mindenütt ott van a Stasi. Ha betartjátok, mindent megtehettek".
Nem politizálni azért nehéz volt, hiszen ekkor került hatalomra a Szovjetunióban Mihail Gorbacsov és vele a peresztrojka és a glasznoszty. Mindezt nagyon nem szerették az NDK-ban, mármint az elvtársak. De volt kiskapu, – a foci. A Videoton az UEFA-kupában ment előre, a keletnémetek is neki drukkoltak. Kérdezték, miként vittétek ennyire? Berger válasza találó volt: úgy, ahogy ti a Barkasszal autózni tudtok.
6
A fellépések sorából mindenképpen kilógott egy, amelyre Johanngeorgenstadtban került sor. A határmenti bányászvárosban rengeteg volt a fiatal, szinte forrt a levegő. A körülményekre így emlékezett az egyik zenekari tag: „Már pakoltuk ki a cuccot, mire látjuk, százak mennek a kultúrház felé. Mi lesz ott? Mi meg hol lépünk majd fel? – ezt kérdezgettük, mert arra nem is gondoltunk volna, hogy koncert előtt két órával ekkora tömeg verődik össze. Mikor megtudtuk, hogy miattunk a felhajtás, egészen lázba jöttünk... A teremben több mint ezren zsúfolódtak össze, százak álltak az utcán. Hatalmas volt, úgy nyomattuk, mint az őrültek, mindent beleadva! Fefe (Vida Ferenc) csak azt hajtogatta:
Na mit mondtam kisgyerek?! Mit mondtam?!
És tényleg: előtte egy nappal Fefe mindezt megjósolta...
A buli aztán kurtán-furcsán ért véget. A műsor felénél rendőrök jelentek meg, kiszorították a tömeget és leállították a zenét. Botrány tört ki, de ebben a Lord már nem vett részt, mert a berlini szervező azonnali indulásra adott utasítást. Később derült ki, hogy a fiatalok összecsaptak a rendőrökkel. Egy újság pedig at írta, hogy azért kellett intézkedni, mert „túl sokan voltak a teremben". Az együttest aztán Berlinben kárpótolták. A magyar ORI-hoz képest sztárgázsival, mindenki napi 120 márkát kapott. Egy komplett ebéd itallal és borravalóval akkoriban 4-5 márkát kóstált. A csapatot Berlin főutcáján, a Karl Marx Allén helyezték el, mégpedig egy luxushotelben. Ahol a keleti szektort ellenőrző angol, amerikai és francia tisztek is tartózkodtak. Így a politizálást nehéz volt elkerülni.
A Lord turné zárására Berlin legnagyobb koncerttermében, az 5 ezer főt befogadó Jugend Talentum Hausban került sor, az NDK első számú rock együttese, a Puhdys előtt. Az arénát megtöltötte a fegyelmezett közönség, a Lordot gyér taps fogadta. Ahogy haladt előre az idő és jöttek a nagy számok, úgy változott meg a hangulat. A végén több százan zengték Zu-ga-be!, azaz Vissza! Vidáék sikeresen léphettek le a színről. A Puhdys frontembere, Dieter Birr külön is megköszönte fellépésüket.
6
Hazafelé Prága magasságban kerítette elő a fáradt, de jókedvű társaság éljenzése közepette Berger a Barkas egyik rejtett zugából az M-készletet. A házikolbász és szalonna, kiérlelt pálinkával és némi sörrel lazítva igazi turnézárásnak bizonyult. De a java még hátra volt. A Videoton éppen ekkor vívta élethalál harcát a döntőbe jutásért a Zeljeznicar otthonában. Vesztésre álltak a magyarok, de aztán sikerült egy gólt bevarrni, a vereség győzelembe fordult.
A focirajongó Vida ekkor jegyezte meg: mindenhonnan fel lehet állni, mindenhol lehet győzni. Részben így is lett. Az NDK-s turné után megszaladt a Lord szekere, sorra jöttek az LP-k, a legendás koncertek az évi 150-200 fellépés mellé. De már közeledett egy új világ, másféle hangszereléssel.
