A geopolitikai feszültségek, az ellátási kockázatok és az emelkedő energiaárak közepette újra felértékelődött az a kérdés, hogy lehet-e úgy csökkenteni az olajfüggőséget, hogy közben a gazdaság működőképes maradjon. A Másfélfok írásában Szunomár Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem docense és a KRTK Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa szerint Kína példája azt mutatja, hogy a gazdasági növekedés és az olajkereslet közötti kapcsolat nem feltétlenül olyan szoros, mint azt sokáig gondolták.
Fotó: Shutterstock
A kínai fordulat mögött ugyanakkor nem spontán piaci folyamat áll, hanem tudatos, hosszú éveken át épített állami stratégia. Peking már a 2000-es évek elején támogatni kezdte az elektromos járművek fejlesztését, majd a 2010-es évektől vásárlási támogatásokkal, adókedvezményekkel, kvótákkal és infrastruktúra-fejlesztéssel tömegessé tette azokat. Közben nemcsak a keresletet ösztönözte, hanem az egész iparági hátteret is felépítette az akkumulátorgyártástól a kutatás-fejlesztésen át a teljes ellátási láncig.
Ennek az egyik legfontosabb következménye, hogy Kínában a közlekedési célú olajfelhasználás növekedése az elmúlt években látványosan lelassult, egyes területeken pedig csökkenésnek indult. Ez különösen azért figyelemre méltó, mert mindez egy olyan országban történik, amely továbbra is a világ egyik legnagyobb autópiaca, és közben a gazdasági növekedés sem állt le. Az elektromos járművek terjedése, a tömegközlekedés zöldítése és az energiahatékonysági fejlesztések együtt már érdemben fékezik az olajigény növekedését.
A kínai modell azonban korántsem hibátlan. Az erős állami beavatkozás több ágazatban túlkínálatot, árháborút és nemzetközi kereskedelmi feszültségeket is okozott, miközben a zöld átmenet környezeti mérlege sem makulátlan. Bár az elektromos autók használat közben kevesebb közvetlen kibocsátással járnak, az akkumulátorgyártás erőforrás- és energiaigényes, ráadásul Kína áramtermelése még mindig jelentős részben szénre támaszkodik. Vagyis az olajfüggőség csökkentése nem jelenti automatikusan azt, hogy minden fenntarthatóvá válik.
Az európai tanulság mégis elég világos: gyors zöld átmenet aligha képzelhető el erős állami szerepvállalás nélkül. Kína ugyan nem másolható egy az egyben, mert az ottani centralizált döntéshozatal és az állam–vállalat együttműködés európai környezetben jóval korlátozottabban működik, de a példa azt megmutatja, hogy az olajfüggőség nem megmásíthatatlan adottság. A kérdés már nem csak technológiai, hanem politikai is: ki, milyen áron és milyen eszközökkel meri meglépni az átállást.
|
Neked 1%, nekünk nagy segítség! Támogasd adód 1%-val a munkánkat segítő Nemzeti Újságírók Demokratikus Egyesületét! Most a legkisebb is számít. Adószám: 19294571-1-18 |
