Az elmúlt években gombamód elszaporodtak a jótékonykodást elősegítő kupakgyűjtő szívek mindenfelé. A jótékonykodási formának most vége: nem csak a palackok kialakítása változott úgy EU-s szabályozás alapján, hogy immár le sem jön róluk a kupak, de
a feldolgozás módja is változott, így át sem veszik a kupakokat az eddigi módon
Ez azonban problémát jelent az eddigi a kupakok begyűjtésével jótékonykodó szervezeteknek, illetve az abból befolyó összeget felhasználó kedvezményezetteknek. A Kisalföld például arról ír: a tízéves Kovács Emma terápiájában évi háromszázezer forint kiesést fog okozni, ha a hat gyűjtő üresen marad. Az agyvérzéssel és nagyon korán született kislány folyamatos speciális fejlesztésre szorul.
Korábban egyébként egy hulladékkezelési szakértő arról írt, hogy a kupakgyűjtés pedig nemesnek tűnő gesztus, de
a folyamatot végigkövetve nem biztos, hogy a legjobb adományozási mód.
Ezt ki is fejtette a szakember:
„Ahhoz, hogy egy magyar ember száz forintot tudjon adományozni, másfél kiló kupakot kellene összegyűjtenie, ami körülbelül egy hatvanliteres szemeteszsáknyi mennyiség, azaz ötszáz-hatszáz darab. A kupakokból egy kamionra olyan négy-öt tonnát tudunk felpakolni. A piaci ára most 65 forint kilónként, amihez még 15 forint szállítási költség járul, így valójában csak 50 forintot kapunk érte. A kamion teljes ára így 250 ezer forint. Éves szinten 300 tonna kupak gyűlik össze. Ha a valóságot szeretnénk hallani, akkor inkább száz forintot dobjunk be egy arra kijelölt adománygyűjtőbe, ami egy tescós ásványvíz ára, és igyunk helyette csapvizet.”
Azért terjedt el ez a módszer szerinte, mert a kupak kicsi és sok van belőle. Igaz rá, hogy könnyen feldolgozható, de ha környezetvédelmi oldalról közelítjük meg, ha rajta hagyjuk a flakonon, akkor is ugyanahhoz a feldolgozóhoz kerül.
Ez azonban nyilván nem ad választ arra, hogy az eddig erre támaszkodók mostantól honnan tudnak hozzájutni hasonló bevételforráshoz; ahogy arra sem – amint a Kisalföld is rámutatott –, hogy mi lesz a kupakgyűjtő szívekkel.
