Van egy dolog, amiért nagyon tanulságos, borzongató és szórakoztató évtizedekkel korábban írott sci-fi regényeket (újra)olvasni.
A szerző ezekben leírja, milyen lesz a világ mondjuk harminc évvel később. Mi pedig az idő leteltével kinyitjuk, s összevethetjük a valósággal. Hogy mennyire jött be, amit az író a fiktív műfaj szabadságával élve megjövendölt.
Az 1991-ben íródott Háború 2020-ban pont ilyen mű.
S már csak azért is olvasásra csábít, mert a szerző, Ralph Peters képzeletbeli világában éppúgy járvány tombol, mint a 2020-as évek elejének idősík-realitásában.
A történetben szereplő betegség, a 2000-es évek elejétől pusztító Runciman-kór
„...sikeresen egyesítette a vírusos betegségek erejét és hatásait az általában baktériumfertőzésnek tulajdonított kellemetlen tünetekkel”
– írja a szerző.
„A kezdeti jelek a kolerára emlékeztettek, a szervezet rohamosan kiszáradt a hányás meg a hasmenés miatt, de közben a vírus - eddig nem ismert módon - megtámadta az idegrendszert is.
A hamarosan bekövetkező második stádiumban a bőr foltokban megráncosodott és elhalt - elszineződött hegek maradtak rajta -, legsúlyosabb esetekben pedig elkezdett kettéválni az agyvelő. Ez embertelen fájdalommal járt, és a legtöbb esetben halálhoz vezetett”
– jönnek a borzongató részletek.
Ugyanaz jutott eszembe, mint gyermekkorom kedvence, az 1985-ben született, egy pusztító világjárvány kezdetét 2022-re tevő Országút harcosa újraolvastán.
Az országút harcosa - gyermekkorom kedvence, amit járvány idején borzongató élmény újraolvasni
Aki a rendszerváltás idején volt 12-13 éves kiskamasz, tutira ismeri a Rakéta Könyveknél a Kaland Játék Kockázat-sorozatban megjelent lapozgatós könyveket. (Melyeknek időközben az online verziója is kijött.) A legtöbb mű a Steve Jackson-Ian Livingstone szerzőpáros közös alkotása, s a fantasy műfajába tartozik. Mint például a Tűzhegy varázslója, a Gyíkkirály szigete vagy Káosz fellegvára.
Abban a fantáziakontinumban
„...ismeretlen betegség tört ki, és olyan hihetetlen sebességgel terjedt el, olyan végzetes kimenetelű volt, hogy mire a kormányok és a tudósok rádöbbentek, mi is történik, a népesség fele kihalt.”
– vetette papírra a regényíró, Ian Livingstone.
A járvány végigsöpört az egész világon, és mindenütt megtizedelte a lakosságot – írja.
„Hiába próbálkoztak karanténnal, négy nappal a járvány kitörése után a világ lakosságának 85 százaléka halott volt”
– indul a cselekmény.
Figyelemre méltó egybeesés, hogy a Runciman-kórnak szintén 85 százalékos a halálozási rátája. S mindkét párhuzamos kreatív valóságban a járvány hatásaként a civilizáció bomlani kezd, háborúk törnek ki, így aki túlélte a betegséget, a fegyveres konfliktusba halhat bele. Gyorsan létrejön (á la Mad Max) a posztapokaliptikus, cseppet sem szép új világ.
Fotó: Pixabay
S erre a könyvre is passzol az Országút harcosára adott utókori diagnózis.
Hogy a sci-fi írók legkevésbé olyan járványt képzelnek el, ami tavaly a valóságban kitört.
A koronavírus nem söpört végig órák, napok alatt a világon: hetek, sőt hónapok kellettek, hogy egyszerre váljon tömegessé, halálossá és globálissá. Ténylegesen egy olyan vírus, mely pár óra alatt ledönti a lábáról, s egy-két nap alatt megöli az emberek többségét, nem tudna úgy terjedni, mint a COVID.
Logikus, hogy miért:
A fertőzöttnek nem volna ideje napokig utazgatni, bulizgatni, mászkálni, így a kórt elterjeszteni.
Nagyon gyorsan kiderülne hogy beteg, méghozzá súlyosan. Ilyen tekintetben egy "gyilkosabb" vírus paradox módon akár kevésbé veszélyes is lehet. Az emberek jobban megijednek tőle, mint a többségnél nemhogy halált, de még tüneteket se nagyon okozó koronavírustól. Így sokkal hamarabb bevezetik és betartják az óvintézkedéseket.
Ezért gondolom azt, hogy amennyiben (mint az összeesküvés-elméletekben bizonygatják) mesterségesen szabadítottak volna rá egy kórokozót az emberiségre, azzal a céllal, hogy mindenki oltassa be magát, illetve szükségállapotot vezethessenek be, az biztosan nem ilyen lenne, mint a koronavírus.
Hanem olyan, mely azonnal hullahegyeket produkál, s az apokalipszis-horrorfilmeken szocializált közönséget arra ösztökéli, hogy maga követelje a statáriumot, a drákói rögtönbíráskodást, a vakcina kötelező beadását.
Fotó: Pixabay
A koronavírus viszont olyan, mint egy rossz horrorfilm: nem félnek tőle eléggé.
Mert nem félnek. Ha annyira félnének, akkor miért van az, hogy idehaza a lakosság 40 százaléka még mindig nem hajlandó beoltatni magát?
Aminek csak egyik oka, hogy a fenti regényeken (és a Fertőzés-típusú járványmozikon) szocializálódott tömegek csak azt tekintik veszélyes betegségnek, amitől az embernek látványosan habzik a szája, elszíneződik a bőre, összeesik, rángatózik és gyorsan meghal.
Ennél is fontosabb oka azonban a helyzet kialakulásának, hogy (szemben a konteók állításaival) a kormányoknak pont hogy nem az volt a célja, hogy az emberek kezdettől jól megijedjenek, és rohanjanak maszkért, kézfertőtlenítőért, illetve ordítva követeljék a vakcinát és a kijárási tilalmat.
Elég megnézni az Azonos lélegzet című dokumentumfilmet, amely a két legnagyobb világhatalom, Kína és az USA járványkezelését veszi górcsó alá.
A visszaemlékezésekből, a járványban elhunytak rokonainak nyilatkozataiból, a korai intézkedéseknek (vagyis azok szinte teljes hiányának) a bemutatásából gyökeresen más kép rajzolódik ki, mint amit az összeesküvés-elméletek sugallni próbálnak.
A kínai kormány nemhogy nem akart korlátozásokat, rendkívüli állapotot bevezetni, hanem tudomást sem vett a járványról.
Nagyon nem az volt a célja, hogy az emberek féljenek, sőt. Rémhírterjesztőként letartóztatta azokat az orvosokat, akik figyelmeztetni próbáltak a járványveszélyre.
Az USA-ban hasonlóképp kirúgták (vagy elbocsátással fenyegették) azokat az egészségügyi dolgozókat, akik próbálták ráébreszteni a nyilvánosságot a valóságra.
A politika részéről az első reakció az elhallgatás, az eltussolás volt, de sok országban még akkor sem vették komolyan a helyzetet, amikor a második, aztán a harmadik hullám is levonult, halottak tíz-, sőt százezreit maga mögött hagyva.
Iskolapéldája, állatorvosi lova ennek a magyar járványkezelés.
Mely idén nyár elején szinte minden, oltatlanokat érintő korlátozást feloldott, ezzel gyakorlatilag befagyasztva az oltási program rájuk eső részét. Pedig épp nyáron, (amikor alig voltak halálos áldozatok, az ellátásra szoruló fertőzöttek száma drasztikusan csökkent) lehetett volna - mint e cikk szerzője is leírta akkor - anyagi és humán erőforrást átcsoportosítani az oltásfrontra.
Hogy mire jön az újabb hullám, addig még legalább jó néhány százezer vagy akár egymillió embert védetté tegyenek. S így már nem kéne ősszel annyira drámaian megosztani a kapacitást az intenzív és a preventív ellátás között. Persze, akik eddig kimaradtak az oltásból, azokat már csak jogi eszközökkel, még húsba vágóbb korlátozásokkal lehetne tömeges oltakozásra rábírni.
Pont ezt mulasztotta el a kormány. Mivel ez a betegség nem olyan, mint az orvosi horrorfilmekben, így a tömegek nem paráznak tőle eléggé.
Fotó: Pixabay
A populizmus lényege, hogy mindig azt mondjuk az embereknek, amit hallani akarnak. Így, ha nem akarnak félni, a hatalom készségesen „leszállítja” nekik a nyugalom hamis látszatát.
Azt nehezebb (és népszerűtlenebb) volna kommunikálni, hogy ez a vírus az evolúció negatív csodája. Nem olyan, mint a regényekben, filmekben található apokaliptikus kórokozók. Nem öl meg, nem dönt le a lábáról mindenkit. Hanem, mint a szavanna ragadozói, a gazellacsorda leggyengébb egyedeit szemeli ki.
Méghozzá úgy, hogy a csorda életerős tagjait használja hordozó gazdatestként.
Ők nem betegszenek meg, s pont emiatt terjesztik, viszik át a betegséget azokra, akik nem rendelkeznek ilyen természetes (vagy az oltás révén mesterséges) védettséggel.
Fotó: Pixabay
S ennek a folyamatnak a végén mindenki potenciális áldozat lehet. Vagy úgy, hogy az alacsony átoltottság miatt megfertőződik és kórházba kerül. Vagy pedig úgy, hogy a koronavírusos betegek miatt túlterhelt rendszerben ő a másfajta bajával nem, vagy csak késve jut ellátáshoz.
Ami bárkivel megtörténhet. Ez nem egy film, hanem a valóság.
De az emberek a moziban (ahová maszk és oltás nélkül mehettek hónapokig) jobban félnek a vásznon pergő cselekménytől, mint a szomszéd nézőtől. Aki egy lehelettel megölheti őket vagy hozzátartozóikat.
Ez az igazi horror, nem a fentebb idézett könyvek.
