Aki a rendszerváltás idején volt 12-13 éves kiskamasz, tutira ismeri a Rakéta Könyveknél a Kaland Játék Kockázat-sorozatban megjelent lapozgatós könyveket. (Melyeknek időközben az online verziója is kijött.) A legtöbb mű a Steve Jackson-Ian Livingstone szerzőpáros közös alkotása, s a fantasy műfajába tartozik. Mint például a Tűzhegy varázslója, a Gyíkkirály szigete vagy Káosz fellegvára. A főhős - aki te magad vagy - egy rövid, bevezető háttértörténet után, a küldetés teljesítése során döntések elé kerül: merre induljon, melyik ajtón lépjen be, kiigya-e a serleget, amit felé nyújtanak, megbízhat-e a felé tartó idegenben, harcba bocsátkozzon vagy kitérjen előle? A különböző lényekkel, teremtményekkel vívott csaták kockadobással, az ügyesség-, életerő-, és szerencsepontok függvényében dőltek el.
A könyv hátsó borítójaFotó: Papp László Tamás
Ám az Országút harcosa némiképp kilóg a sorból. Negatív utópia, a rendszerváltás idején a közeljövőben (ma már inkább a közeljelenben) zajló posztapokaliptikus, világjárványos sci-fi. Melynek szerzője Ian Livinstone, társszerzője nélkül. Nem haszontalan összevetni az 1985-ös mű jövőképét a 2020-as évek jelenének valóságával. Livingstone 2022. július 21-re teszi a világjárvány kitörését, tehát annyival nem lőtt mellé. De milyen az elképzelt világ, amelyben a betegség tizedelni kezdi az embereket? „Senki sem számított a katasztrófára. A harmadik világháborút sikerült elkerülniük a keleti és nyugati nagyhatalmaknak, amelyek közösen dolgoztak a világ békéje és egysége érdekében. A mezőgazdaság forradalmi átalakulása legyőzte az éhséget. Az utazási lehetőségek növekedésével az emberek jobban megismerték és megértették egymást” – írja.
Vagyis jól látta, hogy a hidegháború nemsokára véget fog érni, s többé nem a nukleáris világégés a legnagyobb fenyegetés. Abban is igaza lett, hogy senki nem számított a járványra, amit épp az utazási lehetőségek kitágulása gyorsított fel. Az éhség legyőzése viszont túl optimista víziónak bizonyult. Miként az is, hogy 2022-re a háztartások 99 százalékát és az ipar 70 százalékát napenergia látta el, s általánossá vált a háromnapos munkahét. 2022. július 21-én „ismeretlen betegség tört ki, és olyan hihetetlen sebességgel terjedt el, olyan végzetes kimenetelű volt, hogy mire a kormányok és a tudósok rádöbbentek, mi is történik, a népesség fele kihalt. A járvány végigsöpört az egész világon, és mindenütt megtizedelte a lakosságot. Hiába próbálkoztak karanténnal, négy nappal a járvány kitörése után a világ lakosságának 85 százaléka halott volt” – indul a cselekmény.
Hát igen: a sci-fi írók legkevésbé olyan járványt képzelnek el, ami idén a valóságban kitört. A koronavírus nem söpört végig órák, napok alatt a világon: hetek, sőt hónapok kellettek, hogy egyszerre váljon tömegessé, halálossá és globálissá. Ténylegesen egy olyan vírus, mely pár óra alatt ledönti a lábáról, s egy-két nap alattt megöli az emberek többségét, nem tudna úgy terjedni, mint a COVID. Logikus, hogy miért: a fertőzöttnek nem volna ideje napokig utazgatni, bulizgatni, mászkálni, így a kórt elterjeszteni. Nagyon gyorsan kiderülne hogy beteg, méghozzá súlyosan. Ilyen tekintetben egy "gyilkosabb" vírus paradox módon akár kevésbé veszélyes is lehet. Az emberek jobban megijednek tőle, mint a többségnél nemhogy halált, de még tüneteket se nagyon okozó koronavírustól. Így sokkal hamarabb bevezetik és betartják az óvintézkedéseket.
Hogy milyen vad elméletek terjednek a járványról, abba viszont beletrafált a szerző. „Nem maradt senki, aki kideríthette volna mi okozta a járványt. Talán valami mutáns vírus volt, talán valamely hadiipari laboratóriumból szabadult el a végzetes baktérium, de mindez puszta találgatás volt, és senki nem törődött igazán vele, már mindenkit csak az érdekelt, hogy túlélje a járványt.” – derül ki a műből. Az emberiség maradéka banditaként vagy potenciális áldozatként kóborol az utakon, illetve erődvárosok lakójaként próbál túlélni. Ijesztő sebességgel dőlt romba a civilizáció. A túlélők nem tudták, minek köszönhetik életüket, sem azt, meddig tart számukra a haladék. A durva erőszak lett a törvény. Részeg zavargások, rombolás lett úrrá. Egy szelet kenyérért már gyilkoltak. A nagyvárosok az éhség és a járványveszély miatt hamar elnéptelenedtek” – mutatja be Livingstone a sötét jövőt. (Az országút harcosának van már képregényváltozata is.)
A képregényváltozat borítójaFotó: Képregény Magyarul/YouTube
A főhős - vagyis te magad - egy ilyen erődváros, egy civilizációs oázis lakója. S útnak kell indulnia a barbárságba zuhant külvilágon át egy olajfinomítóba, hogy üzemanyagot szerezzen. Az út tele veszélyekkel, nem életbiztosítás még egy guruló erőddé felturbózott, rakétákkal, gépfegyverekkel és vasszögszóróval ellátott Dodge Interceptorral sem. Itt nemcsak életerő-, de tűzerő-, és páncélzatpontokkal is játszanak. Autós csaták is vannak, s ennek a posztapokaliptikus világnak fizetőeszköze is van: a Hitel. Érdemes belemerülni a játszmakönyv világába, melyhez képest a koronavírus realitása mindjárt nem tűnik annyira ijesztőnek.
