Nem elég horrorfilmnek lenni, annak is kell látszani

Papp László Tamás 2021-10-30 08:36:00
Nem féltünk annyira a moziban, mint kellett volna. A komornyik a bűnös! Ja, nem, a díszletes. Meg a rendező.

A nejem a lentebbi műbírálatnál jóval rövidebben értékelte a Post Mortem-et, amikor kilépve a moziból leszögezte:

A film legjobb része a Klem Viktor meztelen seggét tartalmazó jelenet.

Fotó: Post Mortem Facebook-oldal

Ennél próbálok némiképp árnyaltabb lenni. Akik a főszereplő hátsó része miatt váltanának jegyet a filmre, ne tegyék. Ezen túl meztelenség, szexjelenet nincs a műben, a rendező nem próbál ezzel hatást vadászni. 

Viszont rendkívül ígéretes a kezdő harctéri jelenet.

Hősünk, a német származású Tomás 1918-ban, nem sokkal a háború vége előtt egy robbanástól légnyomást kap, kis híján eltemetik egy tömegsírba, csak az egyik bajtársa veszi észre, hogy még él.

Látomásai vannak, amíg sebesülten hever a gödörben. Idáig ez akár realista filmdráma is lehetne a világháború okozta poszttraumás stresszel bajlódó veteránról.

A folytatásban sincs azonnal misztikum.

A leszerelt katona, Tomás, civilben fotósként dolgozva, az életét megmentő öreg katona üzlettársa lesz. Élő rokonaik megrendelésére kisminkelt, felöltöztetett halottakról készítenek családi képeket (ami nagy divat volt a vikoriánus korban) s közben az öreg (Reviczky Gábor) Tomás halálközeli éleményeivel borzongatja a publikumot.

Fotó: Post Mortem Facebook-oldal

Melynek háttere az épp szétesőben lévő, háború utáni, Trianon előtti, spanyolnáthától megtizedelt Magyarország 1918 telén. 

Jól ellettem volna a filmmel akkor is, ha így folytatódik, valahogy úgy, mint az 1945, csak egy világégéssel korábban.

Viszont akár dráma, akár horror a műfaj, van egy dolog, ami onnantól kezdve zavar, hogy Tomás megérkezik a faluba, ahová látszólag komoly üzlet reményében indult el.

Temetetlenül fekszenek a járványban elhunytak, mert a fagyos talajjal nem boldogulnak a sírásók. S ha már így alakult, a túlélők is akarnak egy utolsó fotót szeretteikről. Valójában azért érkezik oda, mert az őt fotózás közben leszólító kislányban ráismer arra, akinek az arcát légnyomásos delíriumban maga előtt látta.

Itt kezd a történetvezetés megbicsaklani.

Mert a falu, mint díszlet - szemben a bombatölcsérek lyuggatta harcmezővel, illetve a vásári forgatagba helyezett mutatványosbódéval - abszolút nem hiteles. A bútorok, a házbelsők, a falak túl sterilek, tényleg, mint amiket akkor húztak fel, rendeztek be.

A filmgyári eljárás, (hogy a kulisszák életszerűen adjanak vissza egy háborúba, járványba beleroppant kis falut) amely során a környezetetet leamortizálják, megöregítik, vizualizálva a pusztulást, itt azért eléggé kimaradt. A díszletek mintha most jöttek volna ki a gyárból.

A látványvilág elégtelensége okozhatott esetleg törést azokban a nézőkben, akik végignevették a filmet. Pont a legijesztőbbnek szánt jeleneteknél tört ki belőlük a kacagás.

Én azért szorgalmasan próbáltam félni, ami időről időre össze is jött. De azt tanácsolnám a rendezőnek, a jövőben erre ne alapozzon. Nekem olyan kiugróan magas a neurocitásszintem, hogy a hadseregben simán elbuktam a fegyveralkalmassági vizsgát.

Az átlagnéző viszont nem ilyen (f)élőlény, neki ennél azért több kell.

Fotó: Post Mortem Facebook-oldal

Vagyis hiába kezdenek el mocorogni a Tomás által fotózott holtak, hiába emelik a magasba a szellemek az élőket (köztük az Anger Zsolt alakította Imrét), hiába csinálnak Walking Dead-et megszégyenítő zombit a falusi gyerek Lacikából, valahogy nem jön át. Vagyis kicsit igen, de nem annyira, ahogy kéne.

Bár egy újságíró akár a média titkos, misztikus (összeesküvés-elméletekben gyakran feltételezett) mindenható „tudatipari” hatalmát is beleláthatja a képkockákba. Ugye ott vannak a kísértetek a faluban, de látni nem lehet őket, a hangjukat nem értik. Csak Tomás fotóin vehetőek észre, hangjuk pedig a fonográffal készített felvételen válik emberi szóvá.

Mindez dekódolható úgy is: az események csak akkortól válnak tetten érhető valósággá, ha lefotózzuk, diktafonon rögzítjük, aztán megírjuk.

A végén már csak azért szurkolhatunk, hogy a falut a szellemek által mozgatott élőholtak rohamától megmentő Tomás összejöjjön az őt a halál torkából visszahozó falusi tanítónővel. Hogy ez nem történik meg, hanem ehelyett a kislánnyal, Annával ellovagolnak, mint egy eastern-western végkifejletének Shrekre és a Szamárra hajazó szellemirtó párosa, az persze nem akkora baj.

Ez nem mentette volna meg a filmet, de így legalább egy klisét megspóroltak.

Fotó: Post Mortem Facebook-oldal

Persze nemcsak a rendezőn múlott, hogy a Post Mortem-től nem sikerült úgy félnem, mint a Démonok között után. Hanem az életen.

Az utóbbi filmet nyolc évvel ezelőtt megnézve hazasiettünk, s mikor felkapcsoltuk a villanyt, hatalmas csattanással borult újra sötétbe az egész lakás. S maradt úgy napkeltéig.

A szikrát hányva szénné égett biztosítékdobozhoz hozzányúlni sem mertem, ehelyett az ugyancsak koromsötét pincébe siettem (ateista létemre szellemektől parázva) kideríteni: vajon csak a saját lakásunk áramellátását sikerült hazavágni vagy a teljes lépcsőház anélkül marad reggelig?

Egy ilyen poszthorror élmény megdobta volna a cikket, ha a Démonok közöttet is filmkritika céljából néztem. S mintha nemcsak a villamos hálózat, de az emberek is megbolondultak volna aznap.

Hívtam a nonstop szervízzel kecsegtető villanyszerelőt, aki az előadott panaszomra nagyot hallgatott, majd ennyit reagált: 

Szar lehet.

Aztán kikérte magának, hogy fel mertem hívni a 0-24 órásnak hirdetett számát, s rám csapta a telefont. Egy horrorfilm nyomasztó, idegnyűvő hatására azért rá tud dobni pár lapáttal, ha úgy tűnik: a valóságban is megszállta valami az embereket, amitől ilyen hülyén bírnak viselkedni.

Ezúttal viszont a lépcsőház sötétjét csak a mozgásérzékelős lámpák lekapcsolódása okozta, és szemem csak egy pillanatilag látta úgy, hogy a lépcső eltűnt, s a korlát fémrúdjai a semmibe meredeznek. Ennyike érzékcsalódás nem elég para, hogy kompenzálja, ami a rendezőnél kimaradt.          

Szólj hozzá!

172 millió forintot spórol a győri önkormányzat azzal, hogy a polgármester leállított három szobor-beruházást

Máshogy kívánnak emléket állítani a győri keksznek, a balettnek, és a textiliparnak.

Április közepén indul a szombathelyi húsvéti vásár

Jön Farkasházi Réka és a Tintanyúl, zenél a Koprive, és a Zabszalma.

Megkapta a Haladás VSE a kiemelt sportegyesületi státuszért szignózott 250 millió forintot

Az egyesület friss közleményében a szombathelyi önkormányzattól kér további anyagi támogatást, és átláthatóságot ígér.

Megállt a szombathelyi egykori Centrum Áruház toronyórája

Egyelőre nem tudni mi okozza a problémát.

Masszív szocialistázásba torkollt a győri MÜFE temetése a közgyűlésen

A Győri Művészeti és Fesztiválközpont agóniája kapcsán forrt fel a hangulat a Városháza Dísztermében.

Az okoszokni, ami megnyugvást hoz a családok életébe

Nem is olyan régen úgy gondoltuk, hogy a modern technológia nem léphet be a szülői élet mindennapjaiba.

Bilincsben vittek el egy rendbontót Magyar Péter körmendi látogatásáról

A rendőrök hiába kérték, nem igazolta magát a férfi.

A keresőoptimalizálás által stabilizálhatod a forgalmad

Manapság online megjelenés nélkül nem igazán tud talpon maradni egy vállalkozás. Az internetes jelenlét egyszerre hatalmas lehetőség és veszélyforrás is: ha jól csináljuk, rengeteg emberhez eljuthat a termékünk vagy szolgáltatásunk, ám egy rossz stratégiával örökké a konkurensek árnyékába szorulhatunk.

Az arc hidratálása hialuronsavval: az üde bőr titka

A bőrápolási rutinok egyik kedvelt összetevője, a hialuronsav, nemcsak a nedvességmegtartásért felelős, de a bőrt is feszesebbé teszi. Tehát miért ennyire népszerű az arcápolásban? Nem csoda, hogy sok bőrápolási termékben megtalálható ez a hatásos anyag. Derítsük ki, milyen előnyei vannak, és hogyan lehet hatékonyan alkalmazni az arcbőrön!

Vasárnap Vas megyébe érkezik Magyar Péter

Kőszeg, Sárvár, Celldömölk, Vasvár, Körmend és Szombathely az állomások között.

"Mi a fenét akar kezdeni a győri városvezetés a Városrendészettel?"

Borsi Róbert tette fel a kérdést Pintér Bencének.