Nem elég horrorfilmnek lenni, annak is kell látszani

Papp László Tamás 2021-10-30 08:36:00
Nem féltünk annyira a moziban, mint kellett volna. A komornyik a bűnös! Ja, nem, a díszletes. Meg a rendező.

A nejem a lentebbi műbírálatnál jóval rövidebben értékelte a Post Mortem-et, amikor kilépve a moziból leszögezte:

A film legjobb része a Klem Viktor meztelen seggét tartalmazó jelenet.

Fotó: Post Mortem Facebook-oldal

Ennél próbálok némiképp árnyaltabb lenni. Akik a főszereplő hátsó része miatt váltanának jegyet a filmre, ne tegyék. Ezen túl meztelenség, szexjelenet nincs a műben, a rendező nem próbál ezzel hatást vadászni. 

Viszont rendkívül ígéretes a kezdő harctéri jelenet.

Hősünk, a német származású Tomás 1918-ban, nem sokkal a háború vége előtt egy robbanástól légnyomást kap, kis híján eltemetik egy tömegsírba, csak az egyik bajtársa veszi észre, hogy még él.

Látomásai vannak, amíg sebesülten hever a gödörben. Idáig ez akár realista filmdráma is lehetne a világháború okozta poszttraumás stresszel bajlódó veteránról.

A folytatásban sincs azonnal misztikum.

A leszerelt katona, Tomás, civilben fotósként dolgozva, az életét megmentő öreg katona üzlettársa lesz. Élő rokonaik megrendelésére kisminkelt, felöltöztetett halottakról készítenek családi képeket (ami nagy divat volt a vikoriánus korban) s közben az öreg (Reviczky Gábor) Tomás halálközeli éleményeivel borzongatja a publikumot.

Fotó: Post Mortem Facebook-oldal

Melynek háttere az épp szétesőben lévő, háború utáni, Trianon előtti, spanyolnáthától megtizedelt Magyarország 1918 telén. 

Jól ellettem volna a filmmel akkor is, ha így folytatódik, valahogy úgy, mint az 1945, csak egy világégéssel korábban.

Viszont akár dráma, akár horror a műfaj, van egy dolog, ami onnantól kezdve zavar, hogy Tomás megérkezik a faluba, ahová látszólag komoly üzlet reményében indult el.

Temetetlenül fekszenek a járványban elhunytak, mert a fagyos talajjal nem boldogulnak a sírásók. S ha már így alakult, a túlélők is akarnak egy utolsó fotót szeretteikről. Valójában azért érkezik oda, mert az őt fotózás közben leszólító kislányban ráismer arra, akinek az arcát légnyomásos delíriumban maga előtt látta.

Itt kezd a történetvezetés megbicsaklani.

Mert a falu, mint díszlet - szemben a bombatölcsérek lyuggatta harcmezővel, illetve a vásári forgatagba helyezett mutatványosbódéval - abszolút nem hiteles. A bútorok, a házbelsők, a falak túl sterilek, tényleg, mint amiket akkor húztak fel, rendeztek be.

A filmgyári eljárás, (hogy a kulisszák életszerűen adjanak vissza egy háborúba, járványba beleroppant kis falut) amely során a környezetetet leamortizálják, megöregítik, vizualizálva a pusztulást, itt azért eléggé kimaradt. A díszletek mintha most jöttek volna ki a gyárból.

A látványvilág elégtelensége okozhatott esetleg törést azokban a nézőkben, akik végignevették a filmet. Pont a legijesztőbbnek szánt jeleneteknél tört ki belőlük a kacagás.

Én azért szorgalmasan próbáltam félni, ami időről időre össze is jött. De azt tanácsolnám a rendezőnek, a jövőben erre ne alapozzon. Nekem olyan kiugróan magas a neurocitásszintem, hogy a hadseregben simán elbuktam a fegyveralkalmassági vizsgát.

Az átlagnéző viszont nem ilyen (f)élőlény, neki ennél azért több kell.

Fotó: Post Mortem Facebook-oldal

Vagyis hiába kezdenek el mocorogni a Tomás által fotózott holtak, hiába emelik a magasba a szellemek az élőket (köztük az Anger Zsolt alakította Imrét), hiába csinálnak Walking Dead-et megszégyenítő zombit a falusi gyerek Lacikából, valahogy nem jön át. Vagyis kicsit igen, de nem annyira, ahogy kéne.

Bár egy újságíró akár a média titkos, misztikus (összeesküvés-elméletekben gyakran feltételezett) mindenható „tudatipari” hatalmát is beleláthatja a képkockákba. Ugye ott vannak a kísértetek a faluban, de látni nem lehet őket, a hangjukat nem értik. Csak Tomás fotóin vehetőek észre, hangjuk pedig a fonográffal készített felvételen válik emberi szóvá.

Mindez dekódolható úgy is: az események csak akkortól válnak tetten érhető valósággá, ha lefotózzuk, diktafonon rögzítjük, aztán megírjuk.

A végén már csak azért szurkolhatunk, hogy a falut a szellemek által mozgatott élőholtak rohamától megmentő Tomás összejöjjön az őt a halál torkából visszahozó falusi tanítónővel. Hogy ez nem történik meg, hanem ehelyett a kislánnyal, Annával ellovagolnak, mint egy eastern-western végkifejletének Shrekre és a Szamárra hajazó szellemirtó párosa, az persze nem akkora baj.

Ez nem mentette volna meg a filmet, de így legalább egy klisét megspóroltak.

Fotó: Post Mortem Facebook-oldal

Persze nemcsak a rendezőn múlott, hogy a Post Mortem-től nem sikerült úgy félnem, mint a Démonok között után. Hanem az életen.

Az utóbbi filmet nyolc évvel ezelőtt megnézve hazasiettünk, s mikor felkapcsoltuk a villanyt, hatalmas csattanással borult újra sötétbe az egész lakás. S maradt úgy napkeltéig.

A szikrát hányva szénné égett biztosítékdobozhoz hozzányúlni sem mertem, ehelyett az ugyancsak koromsötét pincébe siettem (ateista létemre szellemektől parázva) kideríteni: vajon csak a saját lakásunk áramellátását sikerült hazavágni vagy a teljes lépcsőház anélkül marad reggelig?

Egy ilyen poszthorror élmény megdobta volna a cikket, ha a Démonok közöttet is filmkritika céljából néztem. S mintha nemcsak a villamos hálózat, de az emberek is megbolondultak volna aznap.

Hívtam a nonstop szervízzel kecsegtető villanyszerelőt, aki az előadott panaszomra nagyot hallgatott, majd ennyit reagált: 

Szar lehet.

Aztán kikérte magának, hogy fel mertem hívni a 0-24 órásnak hirdetett számát, s rám csapta a telefont. Egy horrorfilm nyomasztó, idegnyűvő hatására azért rá tud dobni pár lapáttal, ha úgy tűnik: a valóságban is megszállta valami az embereket, amitől ilyen hülyén bírnak viselkedni.

Ezúttal viszont a lépcsőház sötétjét csak a mozgásérzékelős lámpák lekapcsolódása okozta, és szemem csak egy pillanatilag látta úgy, hogy a lépcső eltűnt, s a korlát fémrúdjai a semmibe meredeznek. Ennyike érzékcsalódás nem elég para, hogy kompenzálja, ami a rendezőnél kimaradt.          

Szólj hozzá!

A háborús hősökre emlékeznek a hétvégén Győrben

Kulturális programokkal, kiállítással, tematikus sétával várják az emlékezőket. 

Elstartolt Győrben a 17. ‘Aludj Máskor’

Több száz diák vesz részt a 24 órás vetélkedőn. 

Kitettek magukért a magyar fekvenyomók a norvég világbajnokságon

Minden színű éremből jutott, és született új magyar csúcs is. 

Hamisan vádolta bántalmazással a rendőrt egy Vas vármegyei férfi

Kiderült, hogy nem bántották, simán elesett a biciklivel. 

A szombathelyi önkormányzat segíti ki az eredménytelen állami pályázat után a Savaria Karnevált

Továbbra is rejtély, hogy végül miért nem kapott állami támogatást a meghívásos pályázaton résztvevő Karnevál.

Meghalt az ismert vasi fotóművész

Dallos László 79 éves volt.

Egyre több fiatal halogatja a pályaválasztást érettségi után

Rövid, célzott képzések segíthetnek a fiataloknak a tudatos indulásban.

A Tottenham nyerte az Európa Ligát

Szerencsés góllal, 41 éves átkot tört meg a londoni csapat.

Tízből nyolc magyar felnőttnek már nincs meg az összes foga

A modern fogpótlási megoldások pedig segíthetnének legyőzni a szégyenérzetet.

Ma van a magyar honvédelem napja 

Az igazi honvédő hősökre emlékezünk.

Egyeztetés indul Győrben a távhő szabályzás ügyében

A polgármester szeretne egy élhetőbb rendszert kialakítani. 

Nemény András a Facebook-on bíztatja a Falco szurkolóit a döntő második veresége után

Szerinte nemcsak a győztes pillanatokban kell a csapat mellett állni.