Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját. Amennyiben válaszcikket írnál, írj levelet erre a címre!
Mint arról nemrég beszámoltunk, Győrben kiterjesztik a fizetős parkolózónát Nádorvárosban, ezzel párhuzamosan pedig növekedik a kedvezményes lakossági parkolóbérlet ára is: nem kicsit, hanem egyenesen a hatszorosára, négyezer forintról huszonnégyezer forintra. Magyarul jövő januártól egy csomó győri lakosnak kell ennyi pénzt fizetnie azért, hogy a lakása környékén parkoljon közterületen.
A döntés önmagában, szakmailag természetesen lehet jó döntés: egyre több az autó, egyre súlyosabb gond a parkolás, a helyi lakosok akár fel is lélegezhetnek, hiszen az is következhet a döntésből, hogy kevesebben használják a környéket ingyenes parkolónak, hogy bejussanak a belvárosba, vagy a helyben található intézményekbe, és így nekik is biztosabban lehet helyük. Egyúttal a fizetős zóna kiterjesztése elméletben serkenthetné a közösségi közlekedés vagy a kerékpár használatát, ami egyértelműen jó irány lenne.
Akadnak azonban problémák. Az egyik az, hogy a győri közösségi közlekedés egyelőre nem alkalmas arra, hogy tömegek válasszák az autó helyett. Mint azt többen is megjegyezték, nagy városrészek nincsenek rendesen összekötve a buszhálózat által (például Marcalváros és Szabadhegy), és a meglévő vonalakon sem járnak olyan sűrűséggel a buszok, hogy az tömegek számára valódi alternatívát jelentsen.
Ami nagyobb gond, hogy ennek megoldására a város részéről sem mutatkozik nagy készség: a polgármester ugyan beszél az elővárosi vasútról, ami jó megoldás lehet, de a tervekből egyelőre nem sok mindent láttunk materializálódni. Ugyanígy marginálisan kezeli a városvezetés a kerékpárhálózat és kerékpáros infrastruktúra fejlesztését, pedig azzal is alapvető problémák vannak.
Harmadrészt igaz az is, hogy a megemelt árú kedvezményes lakossági parkolóbérlet sem ad névre szóló parkolóhelyet,
így nem teljesen gonosz dolog egyfajta védelmi pénzként felfogni ezt az új fizetős zónákban: mostantól azért kell fizetned, hogy ne büntessünk meg.
De mindezen nagyívű, városstratégiai problémák mellett van egy még nagyobb gond.
A városvezetés semmit sem kommunikált a parkolórendelet változásáról
Dézsi polgármester rendeletmódosítása májusi, a rendelet jövő év január elsejétől érvényes. Mi most cikket írtunk belőle, miután egy kedves olvasónk felhívta a figyelmünket az ügyre,
de vajon mikor akart erről bármit is kommunikálni a városvezetés?
Amikor kikerülnek a parkolóórák a Magyar utcában? Vagy amikor az első ember sétál be jövő évi parkolóbérletet venni, és ott szembesül azzal, hogy kicsit megborul az év végi, év eleji büdzsé? Az elmúlt hónapokban lett volna idő és tér, hogy a városvezetés elmagyarázza a döntés szakmai indokait, meggyőzze a polgárokat arról, hogy miért jó a helyi lakosoknak a döntés, vagy miért van szükség a pluszbevételre.
Ehelyett teljes mértékben elhallgatta mind Dézsi polgármester, mind a GyőrPlusz és a Kisalföld az egész ügyet.
A politikai kommunikációs oldalát leszámítva – nyilván jobb egy várhatóan népszerűtlen döntésről nem, vagy keveset beszélni – praktikus kérdésként is felmerül ez. Hiszen most győri családok ezreinek kell számolnia ezzel az új, vagy megmelt tétellel, és kell elbattyognia a Győr-Szolhoz parkolóbérletet váltania a jövő évre. Ez a polgármesternek nyilván nem probléma, mivel ő – mint láttuk – oda és akkor parkol, ahová és amikor csak akar.
MIndehhez hozzájön, hogy a polgármester a döntést még egyedül, a vírusidőszak alatt felhatalmazásával hozta, majd a közgyűlés a több száz oldalas polgármesteri döntések közé bújtatva szavazta meg, magyarán szólva esély sem volt rá, hogy érdemi vita, vagy társadalmi párbeszéd alakuljon ki az ügyről. Az én könyvemben nem így működik egy „nyílt városháza”.
Persze tiltakozni, szerveződni, a helyi képviselőt a kérdéssel megkeresni még most is lehet. Ugyanez igaz a változtatási tilalomra, ami miatt Győr jelentős részén egy ablakcserét nem lehet majd megcsinálnia a kedves választópolgárnak. De itt lenne az ideje, hogy a győriek kikényszerítsék a városházától és a képviselőiktől az egyenes és őszinte kommunikációt.
