Balló László szombathelyi író, költő és művészettörténész szombathelyi várostörténeti sorozatának új fejezete a szombathelyi mediterrán házról.
Szombathely belvárosának szívében a kevés fennmaradt sikátor legszebbike, a középkori Forgó napjainkig megőrzött valamit eredeti hangulatából.
Belsikátor északi oldalát láthatjuk, a mélyen benyúló Zanelli-ház oldalfalát. Az üzletsor létezik változatlanul, romantikus délvidéki hangulata azonban elillant.A lassanként terjeszkedő város úthálózatát tucatnyi gyalogos átjáró szőtte keresztül-kasul, még száz évvel ezelőtt is. Sokkal később, ifjú éveimben még bolyonghattam olyan labirintus szerű átjárókban, amelyek félig szűk udvarokból álltak, félig csupasz téglafalak között vittek át a Fő tér környékén egyik helyről a sokszor meglepően elém táruló másikba.
Mára két klasszikus, igazi átjárónk maradt, sajnos mindkettő már megcsonkítva. A Fő teret déli irányban elhagyó átjáró, kifelé haladva megnyílik és két modern, 1980 körül épült négyemeletes lakóház között éri el a volt Hosszú utcát, a Thököly Imre utcát.
A másik a Forgó. A Forgó a középkorban az Öreg város piarczának gyalogos forgalmát kötötte össze a győri püspökség tulajdonában álló vár falai alatt elterülő másik piaccal. Mindkét térség közepén tűzvédelmi okokból létesített tó állt.
A két teret a kocsiforgalom számára a Várközjáró utca (a mai Széchenyi István utca) kötötte össze. Ez az utca az ókori Savaria utcahálózatának egy meghatározó egyenese mentén fekszik, párhuzamosan a Fő tér déli házsora homlokzatainak vonalával.
A sikátor nyugati végén képzett kis teret csodálhatjuk meg. A piazzettának legalább akkora szerepe volt a hangulat kialakításában, mint a Mediterrán-ház romantikus megjelenésének.Orbán Róbert kutatásai nyomán megismerhetjük, hogy a 18. század folyamán Itália északi részéből előbb vándor mesterek, köszörűsök, kőmívesek, majd kereskedők telepedtek le városunkban, akik a Forgó környékén alakították ki központjukat. Legismertebb közülük a Zanelli család volt, akik a ma is álló, középkori eredetű sarokház tulajdonosaként fűszer és textília kereskedést folytattak az épület földszintjén a 19. század második felétől. Volt egy időszak, amikor (nem hivatalosan) Zanelli-köznek ismerte a város népe az átjárót, amelynek hosszú északi oldalán kis műhelyek és kereskedések sorakoztak, és jelenlétükkel Itália városi kultúrájának és életmódjának ízes hangulatát kölcsönözték valóban belvárosunk e sajátos, kedves pontjának.
A sikátor nyugati vége kis térré szélesedett, amelynek déli oldalán három ház állt (1-3-5. számmal). A középső házban bank nyílt, Szombathely Városi Takarékpénztár néven. Az ötös számú ház a kis megyeháza épületéhez kapcsolódott, vagyis a házsor teljesen zárt volt. Szemben a városháza oldalhomlokzata helyezkedett el a kis térrel egy vonalban. Ez a kis piazzetta fokozta a Forgó különleges, déltengeri városokat idéző hangulatát. Az említett déli oldalon álló Mediterrán ház szerény megjelenésével is ékköve volt a város e pontjának, még a múlt század hatvanas éveiben is. Homlokzatának legfőbb jellegzetessége a harmadik szint középső traktusában megjelenő széles, ám kis mélységű nyitott folyosó, kovácsoltvas korlátjával. Érdekessége még a kevéssé dekorált homlokzatnak az egyetlen vakolati ornamentikát jelentő sima gyámkő-minta is, amely a földszinti ablaksor ablakai felett jelenik meg. Ez a gyámkő ismétlődött a főbejárat díszes, reneszánsz stílust idéző, kapuzatot keretező építményének félköríves záródásaként. A Mediterrán háznak e díszes portáljáról nem nehéz képet alkotnunk, mert a Fő téri tömbbelső parkolóhelyeihez vezető átjáróban ennek a kapuzatnak a másolatával állítottak emléket a lerombolt Mediterrán háznak. (A gondosan megvalósított utcadekorációs elem napjainkban sajnos a falfirkászok kedvelt célpontjaként visszatetszővé és meglehetősen groteszkké vált...)
A Mediterrán házat láthatjuk teljes szépségében, mellette a ház kapuzatának emlékét idéző, diadalívszerű építményt, amelyet a kedves épület volt helyének közelében állítottak felE helyen azonban a kapunyílás, eltúlzottan erős oromzatával inkább emlékeztet diadalívre, mint a szerény megjelenésű volt Mediterrán-ház egyetlen kiemelt architektonikus homlokzati megoldására.
A 20. század elején még nagyobb tiszteletnek örvendett az olaszos hangulatú Forgó: amikor 1923-ban Medgyes Alajos megbízást kap a Grünwald fivérektől, Ignáctól és Ödöntől, hogy elbontásra váró alacsony, szerény emeletes házuk helyett igazi, égbe szökő palotát építsen, amely alkalmas pénzintézeti tevékenységük korszerű és elegáns színvonalú ellátására is, az építész „velencei stílusú” palotát álmodik megrendelőinek. A Grünwald ház ma is a Fő tér egyik egyedi palotája. Valóban a Canal Grande palazzoit juttatja eszünkbe, érdekes módon, hiszen Velence építészetére legkevésbé sem jellemző az emeleteket átfogó oszloprend szerepeltetése a főhomlokzaton. A keskeny, ívesen záródó ablakok sora mégis Velence reneszánsz építészetére emlékeztet. Az erőteljes plaszticitású, félkörívesen záródó kazettás megoldás több érdekességgel is szolgál: az első emeleti nyílások kis mélységű nyitott erkélyfolyosóra nyílnak, amelyet olyan kő korlát szegélyez, amely Luigi Melocco két Gyöngyös-hídjának egyező modellű korlátait idézi. Sajnos napjainkban az épület elé szerkesztett hatalmas napernyő javarészt eltakarja a homlokzatnak ezt a látványos elemét.
Az említett két hídkorlát-pár közül ma már csak a Szentmárton utcai áll, Széll Kálmán utcai párját, ki tudja, milyen fontos szempontok szerint, elbontották és botrányosan igénytelen megjelenésű, vasidomokból hegesztgetett, ideiglenes megoldás képzetét keltő korlátra cserélték….Bízzunk benne, hogy e megoldás valóban ideiglenes lesz csak itt, a belváros egyik legelegánsabb, viszonylag épen maradt épült együttese kellős közepén…
A képen balra az 1923-ban épült Grünwald házat láthatjuk, mellette két tipikus velencei palotát, amire e ház homlokzata emlékeztet,...ezért nevezik velencei stílusúnak a Fő tér 10. szám alatt álló épületet.A Grünwald testvérek házának velencei reneszánsz hangulatú megjelenésére ráerősít a sikátorban, az épület oldalfalán elhelyezett akantuszleveles fali konzolok falsíkból erősen kilépő sora, amely szemöldököket emel,...jobb híján a semmi fölé. Ezek a konzolos párkányok a sikátor túlsó végén álló, nyugatra néző lakóház szokatlan, konzolokon nyugvó vízszintes szemöldökeinek megoldását idézik. Ezt pontosan megfigyelhetjük a kis teret megörökítő régi fényképen.7
Varázsos helye lehetne a Belsikátor ismét (és ismét Forgó néven) Szombathely belvárosának… Keveset kellene csak archaizálni dekorációja ízléssel visszagazdagított szépségének világával. Nagy kár érte Szombathely e kedves kis részletének 20. századi szépségét, amikor meg akarták adóztatni a falsíkból járda fölé kiemelkedő cégéreket, városunk felháborodott polgárai szándékosan csúnya nyomot hagyva távolították el hangulatos, városképileg fontos cégtábláikat. Hiányukat a mai napig nem heverte ki öreg városaink hangulatos belterületi üzleteinek sora, és így Szombathely Belsikátora sem…
A Grünwald ház sikátorba nyúló oldalfalát láthatjuk az erőteljes konzolsorra emelt párkányelemekkel. Vessük össze ezt a dekorációs megoldást a második képen szemben középen látható lakóház erőteljes konzolokra helyezett vízszintes szemöldökeinek megjelenésével!Ha életre szeretnénk kelteni a Nyugat királynőjének kedves báját, bizonyosan ilyen kedves apróságok visszaállításával kellene kezdenünk...
A Belsikátor újabban épült elemei tudatosan idézik a sikátor más részleteiről a mediterrán és reneszánsz hangulat egyéb elemeit .
