A kiadók a szeptember elejére tolt könyvhétre készülnek, és az augusztus végi megjelenéseket már mi is inkább akkor mutatjuk majd be. De nem üres a megjelenési naptár augusztusban sem, kilenc könyvet szedtünk össze!
Németh Róbert: Nem vagyok itt (Noran Libro)
Létezik olyan elbeszélés, amiben Thom Yorke, Szájer József, Václav Havel, Torgyán József, Orbán Viktor, Iggy Pop és egy holland sírásó váltják egymást a színen? Milyen az, amikor egy regény kulisszája többek közt a Parlament, egy prágai stadion, Amszterdam hátsó utcái, a német autópályák, Budapest kültelki futballpályái, egy online lap szerkesztősége, a Tilos az Á és egy késő Kádár-kori lakótelep?
Hogyan karol egymásba a pornóvideó és a magnókazetta, a Commodore 64 és a Facebook, a bőrlabda és a gombfoci, a Rolling Stones és a Cure, az Európa Kiadó és a Kispál és a Borz?
Ki ismer magára egy bonyolult kelet-közép-európai családtörténetben és az abból elágazó magánügyekben, amiknek egyszerre része Trianon, a holokauszt, a Kádár-kor, a rendszerváltás és az elmúlt harminc év? És rázós érzelmi kérdésekben? Volt, hogy megállt az idő? Kezdte már újra?
Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála (Agave Könyvek)
Amióta csak az eszét tudja, Molly Southbourne rendszeresen végignézi a saját halálát. Akárhányszor vérzik, egy másik molly születik, aki minden ízében hasonló Mollyhoz, és a lány elpusztítására törekszik. Molly számos módon képes végezni önmagával, de azzal is tisztában van, hogy amíg él, vadászni fognak rá. Nem számít, mennyire precízen követi a szabályokat, a mollyk előbb-utóbb rátalálnak. Vajon sikerül-e megfékeznie a vérontást, vagy egy hasonmása által éri el a végzete? Tade Thompson Nommo-díjas kisregénye a horror és weird műfajok eszköztárából építkezik, és egy olyan hátborzongató történetet mesél el, amihez foghatóval még nem volt dolgunk.
Jorge Luis Borges: A végtelen életrajza (összegyűjtött esszék) (Jelenkor)
Borges „hedonista olvasó”, aki számára a Paradicsom egy könyvtár, a világ metaforája a Könyv, az olvasás pedig soha véget nem érő, szenvedélyes kaland. Ezt az olvasót követhetjük most, amint az izlandi költészetről, a célba nem érő Akhilleuszról, a kabbala rejtélyeiről, a Bibliáról, Chaplinről, a krimiről vagy éppen a halhatatlanságról, saját vakságáról és az írás műhelytitkairól elmélkedik.
A megmozgatott roppant tudásanyag ellenére hangja mindvégig személyes és közvetlen, hitelesen adva át, hogy a gondolkodás élvezet, gyönyör, szórakozás.
Miközben hihetetlenül szerteágazó műveltségének mozaikjait összerakja, szétszedi és újra összeilleszti, példát mutat arra is, hogy a periféria hogyan viszonyulhat egyenrangú félként a nyugati hagyományhoz, és hogyan újíthatja meg szuverén módon. Végső kérdése azonban egyetemes: mi az ember helye és szerepe a Világ Könyvében? Olvasó, szereplő, netalán író? Magyar nyelven most először egybegyűjtve jelenik meg az 1932 és 1982 között megjelent hat esszékötet összes írása, a magyar Borges-recepció teljes bibliográfiájával kiegészítve.
Dunajcsik Mátyás: Víziváros (Jelenkor)
„Budapest az igaz és mélységes szerelmek városa. Higgye el, Uram, aki ismeri ezt a várost, csak könnyezve tud beszélni róla” – írja Szerb Antal, ez a könyv pedig épp egy ilyen szerelemről szól, de még inkább azokról a történetekről, amelyeket a szerelemről mesélünk egymásnak és saját magunknak.
Egy fékezhetetlen intellektusú, gördeszkás bölcsész és egy rejtélyes, véletlenül idevetődött francia lány a 2010-es évek vibráló, zsúfolt Budapestjén váratlanul egymásba szeret
– de hogy közös történetük tündérmese vagy bűnregény lesz-e végül, azt már nem ők döntik el, hanem a város és a folyó szeszélyes istenei. Dunajcsik Mátyás első regénye egyszerre urbanisztikai love story, rendhagyó családtörténet és szédítő utazás a mai, egykor volt és sohasem létezett Budapesten, amelynek épp annyi arca van, mint a rajta keresztül hömpölygő, történelmi és mitikus hordalékokat görgető Dunának.
Markó Béla: A haza milyen? (Kalligram)
Augusztus elején jelenik meg Markó Béla új verseskötete. Fülszöveg helyett Papp Sándor Zsigmond méltatja az egykori politikai szerepet is vállaló költőt: „A mind mélyebb és kidolgozottabb csöndek felé tart Markó Béla letisztult, elegáns és igen személyes költészete. Szinte magától értetődően jutott el abba a szakaszba, amikor már mer egyszerűen és tud jól írni valaki. (…) a nagyon letisztult, szinte az élőbeszéd eszköztelenségét idéző, rafinált (mert finoman mégis átitatja a költészet, hártyaként feszül a szavak mögött, és tartja meg az egész építményt) szövegek ezek.”
Azilum-különszám (TBA Könyvek)
Ötödik születésnapját ünnepli az Azilum, az H.P. Lovecraft legendás horroríró öröksége köré szerveződő egyik hazai fanzin. (A másik a The Black Aether.) Erre most egy különszámmal készültek, benne az elmúlt öt évben magyarul megjelent legjobb novellákkal, új novellákkal a horror korai nagymestereitől, és tanulmányokkal. Közben pedig megjelenik a magazin menetrend szerinti, huszadik száma is egyébként.
Stephen Paul Thomas (szerk.): A hőség gyermekei (Articity Kiadó)
A szakterület tudósai szerint a klímaváltozás ma már nem csupán elmélet, hanem a jelen másik nagy problémája a világjárvány mellett. A klímafikció a tudományos-fantasztikus zsáneren belül kialakult, a klímaváltozáshoz köthető alcsoport (az angolszász nyelvterületen a megnevezése cli-fi, vagyis climate fiction). Magyarországon ez az első kötet, amely rövid történeteken keresztül próbálja bemutatni, hogy a szerzők mit gondolnak erről a problémakörröl, amelynek egyes aspektusai már nem is annyira a fikció körébe tartoznak, hanem sajnos jelenünk részét képezik. A szerzők: Masszi Bálint, Szalontai Erika, Kartali Zsuzsanna, Huber Zoltán, Végvári Edina, Patonai Anikó Ágnes, Iliás-Nagy Katalin, Stephen Paul Thomas.
Kondor Vilmos: Örvényben (Libri)
1989 nemcsak azért volt emlékezetes a frissen végzett Ferenczy Tibor nyomozónak, mert akkor dőlt össze a Kádár-rendszer, hanem mert akkor találta magát szándéka ellenére egy édesnek aligha nevezhető hármas kellős közepén.
Ahogy az ország támolyog kifelé a szocializmus árnyékából a fényre, úgy halad Ferenczynek, a legjobb barátjának és élete szerelmének a sorsa is az elkerülhetetlen végzet felé.
A múlt azonban nemhiába olyan jó kísértet: addig jár vissza, amíg fenekestül fel nem forgat mindent. Az éppen Balatonfüredre száműzött, szenvedélybetegségéből kilábalni próbáló Ferenczynek egy gyilkossági ügy kapcsán nemcsak az ital meg a gyógyszerek hiányával kell megküzdenie, hanem a múltjából előbukkanó szellemekkel is, amelyek nem elég, hogy bosszúszomjasan lihegnek a nyakába, de elfeledni vágyott, veszélyes titkokat hoznak napvilágra.
Robert Macfarlane: Lennvilág (Park)
Különös, összetett műfajú könyvében Robert Macfarlane föld alatti világokba kalauzol el bennünket: bronzkori temetkezési kamrákba, grönlandi gleccserek mélyére, a Párizs alatti katakombák labirintusába, a szlovéniai karsztvidék víznyelőibe. De szó esik a fák közti kommunikációt lehetővé tevő gombafonalrendszerekről, vagy az új-mexikói sivatag alatti radioaktívhulladék-temetőről is. Izgalmas, olykor megrendítő utazások ezek az emberi történelem és bolygónk történetének múltjába, jelenébe és jövőjébe. És rádöbbentenek, hogy a „lenti világ”, melynek létezéséről alig veszünk tudomást, szerves része mindennapi életünknek.
