Feltűnően elutasító, mondhatni arrogáns kritika-özön fogadta Gothár Péter új filmjét, a Hét kis véletlent. Néhány szövegből észrevehetően kilóg a lóláb: a rendezőt okolják az SZFE szétveréséért. Mondván, 2019-es színházi, zaklatási ügyére hivatkozva indított általános támadást a „népnemzeti, keresztény kurzus" a kulturális intézmények ellen.
Az biztos, a Borkai-botránnyal megütött népnemzeti tábornak kapóra jött a Gothár-ügy. De ismerve a nernyikesek észjárását, tudván tudható: ha nincs Gothár-ügy, találtak volna más indokot. Így aztán mégis csak jobb politikától függetlenül, szakmai szempontok alapján véleményezni a rendező legújabb moziját.
HÉT KIS VÉLETLEN - Előzetes
A HÉT KIS VÉLETLEN május 20-tól a mozikban!Gertrúd, a restaurátor férjével és kamaszfiukkal folytatott családi életbe belefáradt középkorú zenetanárnő világá...
Már csak azért is, mert nem akárkiről van szó. Gothár Péter az újkori magyar filmművészet egyik meghatározó alakja, a Megáll az idő című munkájával hosszú időre érvényes alapokat rakott le. De említhetnénk A részleg című moziját is, amely talán a legtömörebben, Tarr Bélát leszámítva a legegyedibb módon fogalmazta meg a kelet-európai lét reménytelenségét.
Mivel húsz évig nem állt kamera mögé, érthetően várt eseménnyé lett a legújabb filmje, a Hét kis véletlen . Az biztos, nem szokványos és nem is mindig maradéktalanul élvezhető filmről van szó. Főleg azért, mert szabadon ugrál az egyes idősíkok és történetek között, így a néző feszes dramaturgia helyett ötletelő csapongást érzékel.
Gothár leforgat egy kvázi-családtörténetet, amelynek a legerősebb szála a női szerelem. Erre helyezi rá az egyes idősíkokat, közte a budapesti zsidóság elhurcolását. Utóbbit olyan erővel és hitelességgel, hogy önálló kisfilmként kezd el működni. Ennek pedig az az ára, hogy a jelen síkba való visszatérés erősen veszít érdekességéből.
Ellenben megtartja a dolgok véletlenszerűségét, ami a rendező nyilvánvaló szándéka és amit a film címében jelez is. Hiszen a Bartókért rajongó daltanárnő, Gertrúd (Rezes Judit) és egykori tanítványa, a Londonból már huszonéves nőként hazatérő Albán (Mészáros Blanka) fellobbanó szerelme éppen úgy véletlen, mint a férj, Misi (Mészáros Máté) teniszütős tésztaszűrése.
A szokványosnak induló, pesti bérházas családtörténet fontos része a borzas hajú Zoli „gyerek" (Börcsök Olivér) és az idősíkokon szörföző társadalom-törmelékek. A jurtás újgazdagok, akik udvaroncaikat szó szerint zabáltatják a lassan alászálló fóliaveremben (némi utalás a Nagy zabálásra), rímelnek egy másik, vadászatban meggazdagodó, stiklis újgazdagra, aki Zoli keresztapja.
Törmelékek, hedonista szerencselovagok, politikai bohócok, pofátlanul romlottak – sugallja Gothár és nem nehéz beazonosítani a szereplőket korunk pályázati dzsentrijeivel. Gothár ellenszenve nyilvánvaló a jelenlegi kurzus iránt, ám az indulat szükségtelen mellékszálakat sző. Ugyanis kis időre elfedi a lényeget: érdemes-e elhagyni megszokott életünket egy újért, kiszámíthatatlanért?
Ez a film kétségtelenül fő vonulata, vagyis a két nő szerelme. Amit selymesnek nevezhetnénk, hiszen a filmben nincs testi érintkezés, maximum csak annak ígérete. Albán és Gertrúd aztán gyorsan szembesül a valósággal, az elmúlt „én időm" problematikájával.
A kitörés már-már eluralja a történetet, ám a suszter visszatér a kaptafához. De valami mégis változik, a daltanárnő fia, Zoli összejön anyja szerelmével. Az eredmény egy meglepetéskoncert Schiff Andrással Londonban, anyának. És még egy meglepetés anyának – a terhes Albán...
Csapongása, türelmetlensége ellenére jól nézhető mozi Gothár Péteré. Van teteje. Ám azoknak, akik a Megáll az idő kvalitásait kérik számon a rendezőn – csalódniuk kell. Szükségszerűen, mert az idő Gothár felett sem állt meg.
Amit hozott, az viszont nem véletlen.
