Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Vitáznál velünk? Küldd el az írásod nekünk!
„Veszélyhelyzet idején is mindenki egyenlő a törvény előtt, és még az Alaptörvény is azt rögzíti, hogy alapvető jogainkat bármely megkülönböztetés nélkül gyakorolhatjuk. Ebből a két szabályból pedig együttesen az következik, hogy különbségtétel nélkül kell mindenkit beengedni a vendéglátóhelyekre, szállodákba, edzőtermekbe, mozikba, színházakba, sport és kulturális rendezvényekre, ellenkező esetben a szabadságunkban lennénk korlátozva” – mondja Facebook-bejegyzésében Czeglédy Csaba független szombathelyi önkormányzati képviselő, a DK jelöltje az országgyűlési előválasztásokon.
Czeglédy Csaba: Ha dolgozni lehet oltási igazolvány nélkül, lehessen sportolni, szórakozni is!
írja legutóbbi Facebook-bejegyzésében Czeglédy Csaba, utalva arra a hétfőn megjelent rendeletre, hogy milyen újabb lazításokat vezetnek be a kormány, miután elértük a 4 millió beoltottak. Véglegesítette a kormány azokat az új szabályokat tartalmazó rendeleteket, amelyek azután lépnek érvénybe, hogy a koronavírus ellen beoltottak száma eléri a négymilliót.
Hozzátéve azt is: „...a védettséginek hazudott, valójában az első oltás tényét rögzítő igazolvány nem járhat többletjogokkal birtokosaiknak.”
Nem értek egyet Czeglédy Csabával, alábbiakban ki szeretném fejteni, pontosan miért és miben is áll a véleménykülönbség. Nem tagadva azt, hogy Czeglédy, illetve a konkrét szabályozást bíráló jogvédők felvetései bizonyos pontokon ettől még lehetnek helytállóak, megfontolandóak. Czeglédy Csabának és a TASZ-nak abban természetesen igaza van, hogy a védettségi igazolvány jelen formájában nem a védettséget igazolja.
„Az időközben bevezetett védettségi igazolvány – nevével ellentétben – valójában egyáltalán nem a védettséget igazolja! A kártyát mindenki megkapja, akár napokkal az első oltása után is, de ekkor még nem alakult ki a védettsége. Az igazolvány és a kormány kommunikációja hamis biztonságérzetbe ringatja az embereket. Pedig a védettség csak a második oltás után alakul ki, ezért a kártyát is csak ez után lehetne kiadni” – fogalmaz a TASZ álláspontja.
Amivel maradéktalanul azonosulni tudok. Olyannyira, hogy magam ellen beszélek. Én is megkaptam az igazolványt az első oltás után, de jogosnak érzem, hogy ennek kipostázásával meg kellett volna várni, míg megkapom a másodikat. Teljes mértékben elfogadhatónak gondolnám, hogy csak ezután jogosítson az igazolvány a különböző helyekre való belépésre.
Fotó: Pixabay
Abban tehát egyetértek, hogy így valóban hazugság a védettségi igazolvány. Viszont azt kifejezetten vitatnám, hogy a törvény előtti egyenlőség, az egyenlő joggyakorlás sérelmével járna, ha járvány idején csak azt engedik be a különböző intézményekbe, rendezvényekre, aki rendelkezik a védettségét igazoló okmánnyal. Vagyis bizonyítani tudja: minden óvintézkedést megtett annak érdekében, hogy ne terjesssze a betegséget, s őt se fertőzhessék meg.
„...az emberi jogok területén jártas jogászként meg kell szólalnom...” – indokolja bejegyzését Czeglédy Csaba.
Csakhogy én úgy gondolom: a védettségi igazolvány általi, intézményekbe való belépési lehetőség, illetve annak hiányában az ott tartózkodás megtagadása: nem emberi jogi kérdés. Ahogy általában a járványkezelés, a maszkviselés, az oltás sem az.
Osztom Krekó Péter álláspontját, aki még 2020 augusztusában, egy, az oltásellenesség témájában rendezett kerekasztal-beszélgetésen így fogalmazott: „...az nem kezelhető szabadságjogként, hogy beoltatom-e magam vagy sem, illetve veszélyes, ha politikai véleménynyilvánításnak tekintik, hogy valaki hord-e maszkot.”
Miként az sem lehetne az emberi jogokba való beletiprásnak tekinteni, hogy a dohányzás gyakorlatilag minden zárt terű intézményben tilos, s aki megpróbál rágyújtani, azt kiutasítják onnan és megbüntetik. Vagyis, aki dohányzik, annak tudomásul kell vennie: eme jogában rengeteg helyen korlátozzák. S azt hiszem, a dohányzás nagyon jó analógia.
A cigarettázó, illetve a beoltatlan, ugyanakkor fertőzött személy ugyanazt csinálja, ha belép egy zárt helyre: másokat veszélyeztet. A '70-es években még természetes volt, hogy bárki vígan pöfékelhetett gyárban, hivatalban, vonaton, étteremben, sportcsarnokban. És ugyanúgy háborogtak a dohányosok, amikor ezt betiltották, mint jelenleg az oltással szemben berzenkedők. De manapság a nyugati világban gyakorlatilag természetes, hogy zárt közösségi terekben nem lehet cigarettázni. Hasonló folyamatot tartanék kívánatosnak az oltás, illetve a védettségi igazolvány terén is.
„Ha dolgozni lehet oltási igazolvány nélkül, lehessen sportolni, szórakozni is!” – mondja Czeglédy Csaba.
Én viszont fordítva látom, akkor is ha nem leszek népszerű: ha sportolni, szórakozni nem lehet oltási igazolvány nélkül, akkor dolgozni se lehessen! Hogy ezen százezrek, netán milliók háborodnának fel? Hát igen. Ahogy dohányosok tömegei is felháborodtak, amikor törvénybe iktatták: műhelyben, irodában, áruházban nem hódolhatnak a szenvedélyüknek. Se dolgozóként, se ügyfélként.
Meg ahogy az autósok is felháborodtak, illetve szabadságuk korlátozásaként élték meg hajdanán, amikor kötelezővé (ismétlem: kötelezővé) tették a felelősségbiztosítást, a sebességkorlátozást, a biztonsági övet. Ugye abban egyetértünk, hogy a gyorshajtás, a felelősségvállalás nélküli károkozás nem emberi jog? S mi lenne a véleményünk arról a HIV-pozitív betegről, aki (bár térítésmentesen megkaphatná) elutasítja a kezelést, de óvszer nélkül lép szexuális kapcsolatba másokkal? Miben különbözik ettől az, aki nem hajlandó beoltatni megát, de étteremben akar enni, amit ugyebár maszk nélkül nem lehet. Az általa kilehelt kórokozók ugyanúgy emberek halálát okozhatják, mint az AIDS.
„Hozzáteszem, hogy a hatóság tagjain kívül senkinek nincsen joga a személyazonosságunk és az oltási igazolványon lévő adatok ellenőrzéséhez.” – írja Czeglédy Csaba.
Nekem mások a tapasztalataim: ha szállodában, bankban, mobiltelefon-szaküzletben járok, bizony elkérik és ellenőrzik a személyi igazolványomat, meg a lakcímkártyámat, pedig se a recepciós, se a pultos, se az eladó nem hatósági ember. De még az italboltban is megkövetelik ezen okmányok felmutatását: hiába múltam el 18, ha a kölyökképemmel nem nézek ki annyinak. Ne vicceljünk már.
Értem én, hogy a korlátozó, megszorító intézkedések mindig, mindenhol népszerűtlenek, azokkal nem lehet választást nyerni. Elveszteni annál inkább. Így aztán se a hatalmat megtartani akaró kormánypárt, se az azt megszerezni akaró ellenzék nem szívesen beszél ilyenek lehetőségéről. Persze a kormány nem nagyon tehet mást, ha nem akar indiai forgatókönyvet, kénytelen bevezetni azokat. De így is próbál trükközni, szabadulni a nemszeretem döntésektől.
Nem lassul a fertőzés terjedése Indiában, újabb rekord született
Ötödik egymást követő napon döntött rekordot Indiában a koronavírus regisztrált fertőzöttjeinek és halálos áldozatainak napi növekménye, az országban az igazolt fertőzöttek száma meghaladta a 17 milliót, írja az MTI. Az egészségügyi minisztérium adatai szerinte hétfőn 352 991 új fertőzöttet és 2812 halálos áldozatot regisztráltak.
Ezért eresztik rá a teraszokra maszk nélkül a széles néptömegeket, bár még sehol nem vagyunk az átoltottság biztonságos szintjétől. Emiatt fotóztatja magát maszk nélkül, a piactéri büfénél a járvény kellős közepén szendvicset falatozva Győr fideszes polgármestere. Az egész egy hatalmas kádári kikacsintás. Hogy ugyan én hoztam a rendelkezést távolságtartásról, maszkviselésről, közéri étkezés tilalmáról, de szegd meg nyugodtan, hisz én is azt teszem: majd legfeljebb félrenézek, megoldjuk okosba'.
Dézsi Csaba András maszk nélkül szendvicsezett a Dunakapu téren
A polgármester a szombaton újranyitott Dunakapu téri piacon tett látogatást a feleségével, amiről a Facebook-oldalán tett közzé fotókat. Az egyik fotón a városvezető szendvicset fogyaszt az egyik büfénél, természetesen maszk nélkül, hisz maszkot viselve nehéz volna táplálkozni. A helyszíni étkezés tényét ő maga erősíti meg a posztjában: „És még a hamburgeremet is meg tudtam enni!"
Az ellenzéknél még nagyobb a kísértés, hogy nekimenjen a szükséges, de népszerűtlen korlátozásoknak, s ezzel voksokat szerezzen. Szó nincs róla, hogy ne lehetne (sőt: ne kellene) folyamatosan kritizálni a járványkezelést: a cenzúrát, a betegelosztás módját, az oltási tervet. Ezt tesszük mi, újságírók, ahogy a Magyar Orvosi Kamara is. A NER-rezsimmel, vagy akár a keleti vakcinákkal kapcsolatos eredendő bizalmatlanság teljesen érthető (tőlem sem volt könnyű döntés Szputnyikkal beoltatni magam.)
Beoltottak Szputnyikkal - a rendőr pedig közölte velem, hogy tilos a fotózás
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Vitáznál velünk? Küldd el az írásod nekünk! Mikor a háziorvosom felhívott, hogy sorra kerültem a listán, így mehetek oltásra, s rákérdezett: beírhat-e konkrét időpontra, habozás nélkül igent mondtam. Ám legbelül éreztem némi habozást. De nem az oltás ténye miatt.
De vegyük Észak-Koreát. Amely valószínűleg se a kormánypárti, se az ellenzéki szavazóknak nem túl rokonszenves Magyarországon. Ha történne Phenjanban valami hatalmas katasztrófa, valószínűleg számos ponton lehetne kimutatni korrupciót, túlkapást, eltussolást, önkényt és inkompetenciát, amely növelte a bajt.
Ám még Észak-Koreában is lennének olyan intézkedések egy tömegkatasztrófánál, amelyekre szükség van, amelyeket a kormánynak (bármennyire diktatúra, bármennyire nem szeretjük) meg kell csinálnia, helyes, hogy megcsinálja, s épp az volna tragédia, ha nem csinálná meg.
Ceterum censeo: az a véleményem, hogy a lakosság elsöprő többségét (minimum kétharmadát, inkább háromnegyedét, de a legjobb volna úgy 90 százalékát) be kéne oltani kétszer, hogy fellélegezhessünk.
Ez nem fog menni a negatív és pozitív ösztönzést társító kényszer nélkül. Nem fog menni, ha az oltástól ódzkodók azt látják: oltás nélkül is mászkálhatok, bulizhatok, étteremben vacsorázhatok, szurkolhatok, éppúgy, mint az oltottak.
A jelenlegi kormányról alkotott véleményem nekem se jobb, mint Czeglédy Csabáé.
Mégse tudok egyetérteni azon vélekedésével, hogy „...az sem jogszerű, hogy a kormány rá akarja kényszeríteni azokra az oltást, akik saját meggyőződésük alapján nem oltatják be magukat. Megjegyzem, az oltás nem kötelező”
Így van, az oltás nem kötelező. Ahogy jogosítványt szerezni vagy buszjegyet, vonatjegyet, bérletet venni sem az, de akik nem teszik, jogszerűen nem vehetnek részt a közlekedésben.
Karsai Dániel alkotmány- és emberi jogokkal foglalkozó ügyvédddel értek egyet, aki szerint: „...önmagában attól, hogy a koronavírus elleni oltás nem kötelező, még nem diszkriminatív védettségi igazolványhoz kötni bizonyos jogok gyakorlását. Jogosítványt sem kötelező szerezni, mégsem lehet vezetni nélküle, hiszen az autózás veszélyes üzem. A koronavírus is az” – mondja.
Persze én elfogadhatónak tartanám azt a német megoldást is, hogy aki nem akarja magát beoltatni, az a hetente egyszer ingyenes antigén gyorsteszt elvégzése után, friss negatív lelet felmutatásával látogathassa a különböző helyeket, intézményeket. (Az osztrák verzió is ehhez hasonló. ) De aki a korlátozásokra az emberi jogaira hivatkozva panaszkodik, annak nem nagyobb korlátozás minden héten tesztre járni, mint évente kétszer oltásra? Szóval könyörgöm, hallgassunk már a józan paraszti eszünkre.
Megjegyzem, a diktatúrának aligha nevezhető USA is különbséget tesz beoltott és beoltatlan polgárai között. Előbbieknek nem kell a szabadban maszkot viselni, utóbbiaknak igen. Szerintem ettől Amerika nem lesz kevésbé jogállam.
