Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Vitáznál velünk? Küldd el az írásod nekünk!
Mikor a háziorvosom felhívott, hogy sorra kerültem a listán, így mehetek oltásra, s rákérdezett: beírhat-e konkrét időpontra, habozás nélkül igent mondtam. Ám legbelül éreztem némi habozást. De nem az oltás ténye miatt. Nem vagyok oltásellenes, sőt: kifejezetten oltáspártinak gondolom magam. Az influenza és a H1N1 elleni vakcinát is beadattam magamnak korábban.
Dilemmámat inkább az okozta, hogy a vakcina a Szputnyik V. Ösztönös, (sőt: tudatos) ellenszenvet, berzenkedést érzek egy olyan autokratikus rezsim fennhatósága alatt gyártott termékkel szemben, melynek korábbi exportslágerei a Polónium-210 izotóp és a novicsok idegméreg voltak.
Ez kétségtelenül világnézeti averzió is: jobban bízom a nyugati tudomány és ipar termékeiben. Mert ott a kutatás mégiscsak szabadabb, a politikai nyomásgyakorlás ereje és esélye kisebb. mint egy zárt keleti társadalomban. Ha csak tehetem, elkerülöm, illetve bojkottálom a diktatúrákban készült termékeket, szolgáltatásokat. Persze ez manapság, amikor szinte mindent Kínában csinálnak, jóformán a lehetetlenséggel határos, de megteszem, amit tudok. Ha másképp nem, kompromisszummal.
Amennyiben választhatok egy Kínában telephellyel rendelkező nyugati világcég által készített termék vagy egy állami tulajdonú (vagy a diktatúra által más módon szorosan ellenőrzött, illetve támogatott) kínai cég produktuma között, gondolkodás nélkül az előbbit fogom megvenni.
A mai napig nem vagyok hajlandó Huawei telefont vásárolni. Úgy gondolkodom e téren, mint a környezettudatos vevők. Nemcsak az számít, milyen mutatós, és mennyit tud, hanem az is, hol, hogyan, milyen módon készült. A Samsungnál nekem az is pluszpont, hogy Dél-Korea azért demokrácia.
Nyaralni sem fogok antidemokratikus országokban, bármennyire hívogató az egzotikus táj. Nem mennék ilyen célból Dubajba. Medgyessy Péter, a D-209-es elvtárs soha nem volt a szívem csücske, de akkor utáltam meg a legjobban, amikor az ő múltjával képes volt miniszterelnökként az utolsó kommunista diktatúrák egyikébe, Kubába menni, hogy ott töltse szabadságát. Magánemberként szíve joga bárkinek, hogy ott üdüljön, ahol akar, de kormányfőként a nyaralóhely egyben politikai üzenet is.
Nem kizárt, hogy ezzel a szigorú elvi állásponttal ifjúkoromért vezeklek, amikor kifejezetten rajongtam a kommunista diktatúrák iránt. Vagyis az, hogy mégis hajlandó voltam beadatni magamnak a Szputnyikot, bizonyos értelemben ideológiai korlátaim átlépése volt. Arra gondoltam: ha Churchill képes volt összefogni Hitler legyőzése érdekében Sztálin Szovjetuniójával, akkor a koronavírus elleni harcban is lehet nekünk, nyugatbarát atlantistáknak szövetségesünk Putyin Oroszországa.
Úgy vagyok a keleti rezsimekkel: biznisz dá, druzsba nyet. Ha nagyon muszáj, működjünk együtt velük, de ne feledjük, kik ők, és mit csinálnak. És azt sem, hogy nem a barátaink. Nagyon nem azok. Ám, ha vakcinájuk megfelelő, bűn volna egy fertőző betegség ellen nem használni azt.
Fotó: Papp László Tamás
Tehát önmagamat így meggyőzve kocogok be a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban lévő oltópontra. Becsekkolok a recepción posztoló katonánál, s a váróteremben szépen kivárom a soromat, leadva a hozzájáruló nyilatkozatot. Mikor szólítanak, belépek az oltóhelyiségbe. S Bazsó Bálint kolléga egy nappal korábbi cikkén felbuzdulva (melyben saját oltását mutatta be, fotóval illusztrálva) bemutatkoztam, hogy az Ugytudjuk munkatársa vagyok, és az oltást népszerűsítő, a vakcinával kapcsolatos félelmeket eloszlató cikkemhez szeretnék az oltásomról egy fényképet csinálni.
Kis szúrás a vállba és már mehetsz is - így oltakoztam én
Reggel érkezik az email, ha elfogadom, akkor délután már meg is szúrnak, Astrát kapok. Mivel bátor, sőt, a magyar Komment-Infektológus Tudományos Tanács általános szakvéleménye szerint szuicid-hajlamú, ezért el is fogadtam, így egy kis szúrás és már végeztünk is.
Az asszisztens rázza a fejét: ő ezt nem hagyhatja jóvá, megkérdezi az orvost. Jön az orvos, de ő is csak azt feleli: nem engedélyezhet ilyet, megkérdezi a főorvost, addig foglaljak helyet odakint. Jön a főorvos, barátságosan mosolyog, arcáról akkor sem hervad le a mosoly, amikor közlöm: az Ugytudjuktól vagyok. Azt mondja: sajnálja, de nem lehet fotózni. De ha szeretném, akkor megkérdezi a feletteseit. Rábólintok, leülök, s újból várok türelmesen. Már egyik-másik oltásra várakozó tekintetét is magamon érzem. De igazi feltűnést akkor keltek, amikor két gyakorlóruhás rendőr jön a váróterembe, s odalépnek hozzám.
Közölve velem: az Országos Kórház-főigazgatóság utasítása értelmében az oltásokról csak az MTI és az MTVA készíthet fotót. Hiába mutatom nekik Bazsó Bálint cikkét, a fejüket rázzák: nem lehet. Rákérdezek: úgy sem lehet, ha nem sajtóközlésre, hanem magánhasználatra csinálnék fotót? Akkor sem. (Természetesen az oltást végző személy arcát kitakartam volna, ha ezt kéri.) Nem forszírozom tovább, a telefonomat elteszem, újra belépek a helyiségbe s odanyújtom a karom az asszisztensnek. Az oltás után kivárom a negyedórás „ebzárlatot” az erre kijelölt helyiségben.
Hazafelé tartva már az országos kórház-főigazgatónak feltenni szánt kérdéseket fogalmazgatom. Melyeket el is küldök:
- Valóban adott-e ki Ön ilyen utasítást? Ez mikor történt, és kikre, mely intézményekre vonatkozik? Ezen utasítás pontos szövege megismerhető-e a nyilvánosság számára?
- Ön szerint mi indokolja azt, hogy egy beoltott nem készíthet fényképet a saját oltásáról?
- Akkor sem készíthet ilyet, ha azt csak magánhasználatra szánja, nem pedig sajtóközlésre?
- Mivel indokolható az Ön szerint hogy az MTI és az MTVA munkatársai mások oltásáról is készíthetnek fotót, a többi újságíró viszont a sajátjáról sem?
- Ön szerint milyen jogszabályba ütközik, ha fotó készül egy újságíróról, ahogy őt beoltják, ha engedélyt kér rá, valamint kérésükre a fotón szereplő többi személy arcát kitakarja, felismerhetetlenné teszi?
- Jól értem-e tehát, hogy az említett két médiumon (MTI, MTVA) kívül minden újságírónak és magánembernek megtiltották saját oltása lefotózását is?
- Akkor sem készíthető ilyen fotó, ha ahhoz az oltást elvégző egészségügyi dolgozó hozzájárul, tehát őt nem zavarja?
Ha a kórház-főigazgató válaszol, azt természetesen közölni fogjuk. Az eddig is tudható volt: az MTI vígan fotózgathat, akár az intenzív osztályon is.
A kórházakban gyógyítani kell nem kamerázni mondta Kovács Zoltán, majd megjelent egy fotósorozat az MTI-n, a fehérgyarmati koronavírus intenzív osztályról
Szerdán jelent meg az a nyílt levél, amiben 28, a kormánytól független szerkesztőség arra kérte a hatalmat, hogy hadd menjenek be a kórházakba és mutathassák be, hogy milyen kemény munka is folyik a covid-betegek mentése érdekében. A legnagyobb baj ugyanis az, hogy a kórházak nem hajlandóak információt adni az általunk feltett kérdésekre sem.
Kovács Zoltán kormányszóvivő azt posztolta, hogy a kórházakban gyógyítani kell és nem kamerázni. Ehhez képest ma az állami hírügynökség egy fotósorozatot közölt a fehérgyarmati kórház koronavírussal fertőzött betegek fogadására kialakított intenzív osztályáról – írtuk korábban. Azt meg tavaly pont én írtam meg, hogy a Blikk a járvány alatti látogatási tilalom alatt bemehetett egy újraélesztett szívbeteghez a győri kórházba, míg a hozzátartozók nem.
Szóval úgy tűnik, egyesek mégiscsak fotózhatnak. S nemcsak önmagukat, de másokat is.
Ezután a hétvégén a nejemmel komparatív módon tesztelhettük a nyugati és keleti oltóanyag mellékhatásait. Ő AstraZeneca-t kapott, én meg ugye Szputnyikot. A hidegrázás és a láz mindkettőnknél alap volt, nála pedig extrának hányinger is jelentkezett. De egyikünk se bánta meg a döntését. Az ilyen tünetektől nem szabad megijedni: csak annak jelei, hogy az immunrendszer teszi a dolgát, a vakcinával összedolgozva létrehozván a védettséget. El fogunk menni az ismétlő oltásra is. Én például április 30-án. Ha addigra mégiscsak lehetne fotózni, csinálok róla képet is. Egyúttal mindenkit arra biztatok: oltassa be magát, akár Szputnyikkal is.
