A Fővárosi Törvényszék 2025. november 6-án ítéletet hirdetett annak a volt ügyésznek az ügyében, aki először ügyészként, majd ügyvédként jogtalan előnyért cserébe egyes büntetőeljárásokról információkat szolgáltatott különböző személyek részére.
A bíróság a tényállást és a jogi minősítést a vádirattal egyezően állapította meg. Ez alapján az egykor ügyészként dolgozó I. rendű vádlott jogtalan előnyért, hivatali helyzetével visszaélve információkat szolgáltatott különböző személyeknek – köztük a III. és IV. rendű vádlottnak – egyes büntetőeljárásokról. Az I., a III. és a IV. rendű terhelt között az ügyvédjelöltként dolgozó II. rendű vádlott közvetített.
Az I. rendű vádlott ezen felül a II. rendű vádlottnak is adott információkat az annak érdekkörébe tartozó büntetőeljárásokról. A széleskörű és alapos bizonyítási eljárást követően a bíróság a vádlottak bűnösségét többek között előnyért hivatali helyzetével egyébként visszaélve, bűnszövetségben, üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében, vesztegetést állítva, üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett befolyással üzérkedés, személyes adattal visszaélés bűntettében, magánokirattal visszaélés vétségében és hivatali visszaélés bűntettében mondta ki.
Dr. Györkös Zoltán bíró az ítélet szóbeli indokolásában kifejtette, hogy a bíróság a tényállást részben a vádlottak nem teljeskörű beismerő vallomása, a tanúvallomások és az elektronikus rendszerekből kinyert adatok alapján állapította meg, a vádlottak védekező nyilatkozatait pedig a logikus és okszerű ügyészi érvelés mentén elutasította. Jelen ügyben a „bűncselekmények egy forrásból fakadtak”, bár időben eltérő szakaszai voltak, hiszen az I. rendű vádlott a Központi Nyomozó Főügyészség ügyészeként kezdte el a bűncselekmény-sorozat elkövetését, ügyészi szolgálati viszonyának megszűnését követően pedig ügyvédként folytatta bűnös cselekményét.
Az ügyészi és az ügyvédi hivatás közbizalmat élvez, ezért az I. és a II. rendű vádlott e társadalmi bizalommal is visszaélt. Az enyhítő és súlyosító körülmények mellett a bíróságnak a vádlottakkal szemben olyan joghátrányt kell alkalmazni, amellyel az elkövetők felé kifejezi rosszallását, a társadalom felé pedig jelzi reményét az iránt, hogy a kiszabott büntetések kellő visszatartó erővel bírnak.
Erre figyelemmel a bíróság – halmazati büntetésül – az I. rendű vádlottat 8 év börtönbüntetéssel, 10 év közügyektől eltiltással, továbbá 63 millió forint vagyonelkobzással sújtotta, valamint őt és II. rendű társát végleges hatállyal eltiltotta a jogászi hivatás gyakorlásától.
Az utóbbi személyt 5 év próbaidőre felfüggesztett 2 év börtönbüntetésre és 800 000 forint pénzbüntetésre, míg a III. rendű terheltet 3 év próbaidőre felfüggesztett 2 év börtönbüntetésre, valamint 2 millió forint pénzbüntetésre ítélte. Ez utóbbit 2 évre eltiltotta gazdálkodó szervezetben betölthető foglalkozás gyakorlásától is.
A IV. rendű terhelt vonatkozásában – az előkészítő ülésen történt beismerése nyomán – már korábban ítélet született.
A bíróság elutasította az I. rendű vádlott letartóztatására irányuló ügyészi indítványt és fenntartotta bűnügyi felügyeletét.
Az ítélet elleni különböző irányú fellebbezések folytán az eljárás másodfokon a Főváros Ítélőtáblán folytatódik.
