Janice Brahney adjunktus kutatócsoportja, amely egy tavalyi tanulmányában kimutatta, hogy 1100 tonna mikroműanyag lebeg a levegőben az Egyesült Államok nyugati térségében, arra összpontosított az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) a héten bemutatott új kutatásában, hogy miként kerültek ezek a láthatatlan műanyagdarabkák a légkörbe, mennyi ideig maradnak ott, hol összpontosulnak a mikroműanyag-lerakódások világszerte a légkörben.
Modellezésük szerint a légköri mikroműanyag az Egyesült Államok nyugati részén elsősorban az országutakról (84 százalék) származik, ahol a gépkocsik súrlódó kerekeiből kerülnek a levegőbe az apró műanyagdarabok. Tizenegy százalékuk az óceánokból kerül a levegőbe: a fel nem oldott műanyagrészecskékkel szennyezett óceánhullámokból a szél kapja fel és repíti őket. A mezőgazdasági talaj pora a levegőben lévő mikroműanyag öt százalékáért felelős.
A légkörben lévő mikroműanyag képes mintegy 6,5 napig ott maradni, ez elegendő ahhoz, hogy áthaladjon egy kontinens fölött - idézte Natalie Mahowaldot, a tanulmány társszerzőjét az egyetem közleménye.
A legvalószínűbb műanyaglerakódások a légkörben a Csendes-óceán és a Földközi-tenger térsége, a kontinensekre is több mikroműanyag jut a szennyezett óceáni forrásokból, mint amennyi onnan jut el az óceánokba - mutatták ki a kutatók.
Az Egyesült Államokból, Európából, a Közel-Keletről, Indiából és Kelet-Ázsiából jut a legtöbb szárazföldi eredetű mikroműanyag-lerakódás a légkörbe.
Az Egyesült Államok nyugati partvidékét, a Földközi-tenger partjait és Ausztrália déli tengerpartjait szennyezik leginkább az óceáni eredetű, levegőbe kerülő mikroműanyagok.
A mezőgazdasági eredetű légköri mikroműanyagok leginkább Észak-Afrikában és Eurázsiában jelentősek, míg a közúti közlekedés okozta légköri mikroműanyagok világszerte jelentősen szennyeznek.
Janice Brahney szerint ez a tanulmányuk csak a kezdet. További kutatások szükségesek annak megértésére, hogy a különféle környezet - a nedves, vagy a száraz klíma, a hegyvidéki térségek, síkságok - milyen hatással vannak erre a folyamatra.
A cikk az Ökopolisz Alapítvány támogatásával készült.
