Március 18-án, vagyis csütörtökön került fel a magyar HBO Go-ra Zack Snyder: Igazság Ligája című filmjének újravágott, kibővített változata. Valóban használt a filmnek, hogy Snyder újravágta? Mi sikerült jól, mi rosszul? Kellett ez egyáltalán nekünk? Írjuk máris!
Farkas Bazsi: Sok plusz perc a semmiért (5/10)
Annyiban már az elején őszintének kell lennem, hogy szerintem Batmanen kívül nincs a DC-nek egyetlen normális karaktere sem. Így nálam eleve az egész bagázs hátrányból indul.
A Warner DC Univerzumán eddig is látható volt a kapkodás, amivel a Marvellel szembeni több éves lemaradásukat próbálják behozni. És nagyjából Snyder újravágott filmje is csak azt próbálja meg elintézni, hogy a felvonultatott karakterekről még többet megtudjunk, még több jellemvonást és háttértörténetet kapjunk.
Ez az, amit a Marvel úgy intézett el, hogy minden fontosabb hősnek külön filmet készített, így aztán, amire a Bosszúállók összeálltak, már nem kellett magyarázni, hogy ki kicsoda, honnan jött és így tovább.
De attól, hogy Snyder ezt most hosszú perceken keresztül a szánkba tolja, még nem fog jobban érdekelni Cyborg, vagy éppen Aquaman sorsa. A Vissza a jövőbe trilógiában az első film kezdetén elég volt annyi, hogy Marty gördeszkázva belekapaszkodott az előtte haladó autó lökhárítójába, hogy így haladjon gyorsabban. Ebből máris tudtad, hogy egy csibész, pimasz, vagány srácról van szó. Nem kellettek ehhez hosszú percek, lassított felvételek és drámai zene.
Egy eleve szar filmet nem fog az megmenteni, hogy habosítjuk a taknyot. Semmivel nem lett jobb az Igazság ligája hosszabb változata, mint az eredeti. A CGI továbbra is borzalom, a történetvezetés lassú, unalmas, érdektelen.
Bazsó Bálint: A szex sem csak attól jó, hogy hosszú (4/10)
Jó pár évvel ezelőtt remek ötletnek tűnt első randin Tarkovszkij Solarisát megnézni a Puskin moziban. A 168 perc tömény tudományos-fantasztikusnak álcázott Bűn és bűnhődés meg is hozta a várt végeredményt, a lány egy udvarias viszontlátás kiséretében talán még mindig menekül. Kicsit hasonlóan éreztem magam a tarrbélásított Igazság ligája megtekintése után.
Ha másra nem is, arra biztosan jó volt a Snyder-féle film, hogy rájöjjünk, szuperhősfilmnek nem áll jól a négy óra. A szúrós tekintetek, tökös beszólások, feszülő izmok, formás seggek, és persze az infós-grafikai osztály végterméke pont annyi ideig kötik le az embert, amíg elfogy a popcorn. Természetesen egy ideig elismerően hümmögünk Ben Affleck menő pillantásain, Gal Gadot szempilláin vagy éppen a Thor pótléknak sem rossz, Fa tusfürdő reklámblokkból kilépő Jason Momoán, csak hát attól még, hogy egy film hosszú, még bizony nem lesz feltétlenül jó. Henry Cavill pedig sokkal menőbb hosszú fehér hajjal. Jöhetne már a Witcher második évada.
Arra mindenesetre rájöhettünk, hogy a filmben Batman örök Alfrédját játszó Jeremy Ironsnak még mindig megvan a szuperképessége: a színészet.
A többiek át is vehetnék ezt tőle.
Nagy Donát: Ez az eredeti, és számomra az egyetlen (9/10)
Mindenki azt magyarázza, hogy Zack Snyder újravágta a filmet; azaz mindenki fordítva ül a lovon, és a mozis Joss Whedon változathoz hasonlítja a 2021-es verziót. Pedig teljesen másról van szó! Valójában eddig egyszerűen nem láthattuk az Igazság Ligája c. filmet, pusztán valami kóklerséget, amit valaki a fiókban talált szalagokból újra gyártva összevagdosott. A 4 órás hossz nem csupán, hogy nem zavaró, hanem teljesen jól áll a filmnek: mivel rengeteg karaktert mozgat a történet, így muszáj bemutatni a motivációkat. Aki pedig nem bír ennyit ülni a képernyő előtt, az fejezetekre osztva is nézheti a filmet, ezen kár is pampogni.
Aquaman immáron nem egy tahó, és Flash sem az az idegesítő ugribugri, mint a Whedon-féle szörnyűségben. Cyborg érzelmes történetszálat kapott, Batman pedig valódi vezetője a csapatnak. Wonder Woman éppen az az igazságosztó, akire mindig is számíthatunk a bajban, Superman pedig a liga legerősebb tagja.
Az, hogy tényleg elkészülhetett a film az eredeti elgondolás alapján, egy fantasztikus univerzummal ajándékozott meg minket. Vagy csak öregszem. De az a finálé!
Székely Zoárd: A fájdalom új szinonimája a négyórás celluloid hígfos (4/10)
Előre leszögezném, hogy nem láttam Whedon 2017-es filmjét, így nincs összehasonlítási alapom. Mondom előbb a pozitívumokat, hogy lássátok, mindent megpróbáltam: Jeremy Irons, mint Alfred, J.K. Simmons, mint Gordon, weirdo-cringe Flash és Cyborg karaktere + volt egy-két epic jelenet, amikor éppen nem kellett ásítani… és nagyjából ennyi. Sajnálom tényleg, senkit nem akarok megbántani, de egyszerűen érthetetlen az az elvakult fanboy/fangirl-hullám, ami övezi a DC filmes univerzumát.
Kezdjük ott, hogy Zack Snyder NEM jó rendező: ahogy most a 66. próbálkozásra is prezentálta, egyszerűen nem ért sem a logikus történetvezetéshez, sem a szerethető karakterek bemutatásához (a képregényhűséget már felesleges is említeni). A nagy kedvenceknek beállított hősök egydimenziósak, nincs semmilyen épkézláb motivációjuk azon kívül, hogy „meg kő’ menteni a Földet, mer’ a Batman azt mondta”, sem bármiféle emberekhez méltó kapcsolódási pontjuk akár egymáshoz, akár az egyszeri nézőhöz.
Snyder ugyanis fogja az alapanyag borítóját, vet rá egy pillantást, majd laza mozdulattal összegyűri és maga mögé hajítja, mondván, hogy szarok az egészbe, a nézőnek csak DARK filter kell, CGI csinnadratta meg rohadt sok indokolatlan slow motion… hopp, kész is a film. Az első fél óra közben kezdtem el strigulázni a lassításokat, mert annyira kínosan repetitívvé és sokszor parodisztikussá vált egy idő után – aki pedig azzal érvel, hogy mit húzod a szád, ilyen a rendező stílusa, annak elárulnám, hogy ez nem stílus kérem alássan, hanem finoman szólva is öncélú magamutogatás, de lapozzunk.
Ezen kívül Snyder előszeretettel nézi hülyének a nézőt, mert olyan égbekiáltóan ostoba módon tolja az arcába, hogy ez most KOMOLY film, hiszen minden kurva sötét meg napsütést nem látott Amerika 1978 óta, meg órákon keresztül esik az eső és mindenki olyan fejet vág, mintha nem forgatáson lenne, hanem temetésen. Be kell látni, hogy Snyder valójában Michael Bay és egy 12 éves, beekizett Tarr Béla érzelmi szintjén áll, amivel nem is lenne probléma, ha nem rántaná le a nézőt ugyanerre a szintre… Ja és Jared Leto még mindig szar Joker, nuff said.
Vágvölgyi Bálint: Hosszúnak hosszú, de egynek elment (ha az előző 3/10, akkor ez 6/10)
Kezdjük azzal, hogy a Snyder Cutot látva, szívesen elutaznék Joss Whedonhoz és visszakérném tőle a mozijegyem árát. Rejtély, hogy ennyi és ilyen nyersanyagból, amit az újravágott verzióban láthatunk, Whedon hogyan tudta azt a foshalmazt összehozni, ami 2017-ben ment a mozikban. Szóval igen, jobb, mint az eredeti előző. Bár ez annyira nem nagy dicsőség. A szokásos kritikákat tudom felhozni igazából: a 4 órás hossz nagyon beteg, egy seggel nem is nagyon lehet végig ülni és Snyder nyilván itt is túltolja a védjegyének számító lassításokat – ezt ha megszokja az ember, annyira fel sem tűnik már. A 4:3-as képarányt el is tudom fogadni- bár egy olyan filmnél, amit kábé mindenki a TV vagy a számítógép monitorján néz meg, nem pedig IMAX-moziban, kicsit fura. A CGI több helyen kifejezetten gyenge volt szerintem (nem feltétlenül akarok belemenni a DC-Marvel összehasonlításba, de az MCU filmjeinél soha nem volt problémám ezzel).
Van pozitív dolog is a filmben: ilyen Steppenwolf, aki végre egy jó gonosz karakter lett, nem csak valami agyatlan szeletelőgép – arról nem beszélve, hogy kifejezetten állatul néz ki. A filmzene nálam telitalálat, örülök, hogy azt is lecserélték. A többi karakter – főleg Cyborg – is jobban ki lett bontva a hosszabb játékidőnek köszönhetően. Nem egy olyan katyvaszt látunk, mint a 2017-es filmben, amikor azt se tudtad, hogy mikor, mi, miért történik. Az újravágott verziót látva azt gondolom, Snydert hagyni kellett volna dolgozni, hátha már a moziba is kaptunk volna egy 4 óránál lényegesen rövidebb, de a Whedon-féle borzalomnál jóval jobb filmet. Kár érte, mert ebben az egész történetben sokkal több potenciál volt.
Ui.: minél több Wonder Woman-szerkóban futkározó Gal Gadotot mindenkinek!
És neked, hogyan tetszett a film? Szavazz!
