A Capitolium halálos áldozatokkal járó ostroma sokkolta a világot. Aligha van hát aktuálisabb Peter T. Deutermann Szentjánosbogár-akták című művénél, amely egyszerre politikai krimi, hírszerzési thriller és társadalmi metszet. E mű Nelson DeMille szerint „...nem marad el a műfaj nagy klasszikusa, A Sakál napja mögött.” Egyet kell értsek vele, sőt: megállapítása esetemben telitalálat. Ugyanis a Sakál napján kívül ez a könyv van a műfajban, ami tartósan el tudja nálam érni, hogy századjára olvasva is ugyanúgy végigizguljam, az író pedig képes a dramaturgiai flashback-bravúrra: hiába tudom, mi lesz a befejezés, mégis nyitottnak látom a végkifejletet. Hogy is kezdődik a cselekmény?
„Éjszaka, titokban arcátalakító műtétet végeznek az egyik washingtoni klinikán. Nem sokkal ezután porig ég a klinika, a műtétet végző orvosok mind szörnyethalnak.” Az elnök védelméért felelős Titkosszolgálat nyomozni kezd, „...és az ügy egyre messzebbre vezet: úgy tűnik, terrortámadás készül a Kapitólium ellen.” Különös véletlen, a sors keze, hogy amikor a könyvesbolt nyugtájának tanúsága szerint anno megvettem a regényt, a naptár 2005. január 20-át mutatott. Épp George W. Bush második beiktatása volt aznap. Azonban nem véletlen, hogy a Capitolium-ostrom napjaiban emeltem le ismét a művet a könyvespolcról.
Peter T. Deutermann: Szentjánosbogár-aktákFotó: Papp László Tamás
Itt szintén a törvényhozás épületét fenyegeti veszély. Az ügyben Terry Lee Morgan különleges ügynök, becenevén Mocsár Morgan nyomoz. A figura imádnivaló telitalálat. Ha a könyvet filmre vinnék (jaj, inkább ne, sanszos, hogy elrontanák, inkább olvassa csak szépen el mindenki) biztosan nem egy tinimágnes celeb tudná őt hitelesen alakítani. Ugyanis: „Mocsár Morgan magas volt, széles, és kimondottan nem jóképű.” - írja a szerző. Mocsár tisztában van a közízlés szerinti előnytelen külsejével, melyet önironikusan fordít előnyére.
Nem akarok spoilerezni, de annyit elárulhatok: a nyomozás idején Washington a régi elnök leköszönésének, és utóda beiktatásának lázában ég. Ekkor beüt a merénylet lehetőségének híre, s attól kezdve az eseményt úgy emlegetik: a vákuumcsomagolt beiktatás. A biztonsági szervek szinte hermetikusan lezárják a közjogi aktus helyszínét. „A mi kezünkben lesz minden rádiófrekvencia, a rendőrségé, a tűzoltóké, a mentősöké, az adatátviteli csatornák, a radarkapcsolatok, a mikrohullám, minden. A teljes skálát ellenőrizni fogjuk.” – mondja az amerikai Belbiztonsági Minisztérium (DHS) egyik funkcionáriusa, Lucy VanMetre Mocsár Morgan-nek. A fikcióból pedig némiképp valóság lett.
Esélyes ugyanis, hogy a végére beforrósodó USA-beli hideg polgárháború miatt Joe Biden hivatalba lépése is vákuumcsomagolt lesz.
Reméljünk, a merényletszál kimarad belőle. Bár ez a merénylet nagyon nem az, aminek látszik: a végkifejlet sokkoló és döbbenetes. Mocsár Morgannak vannak előítéletei a közel-keletiekkel szemben. Ha másképp nem, a szóhasználatában. „...szeretnék előtte beszélni ezzel a kendős arabussal.” - mondja egy lehetséges gyanúsított kihallgatása előtt. Aztán kénytelen rácáfolni önnön sztereotípiáira. „Mocsár egy sötét bőrű, szakállas, fehér turbános, pocakos férfire számított, de ehelyett egy karcsú, közepes testalkatú, tökéletes frizurájú embert látott maga előtt.” Aki öltönyt visel, a bőre világosbarna, s tökéletesen beszél angolul. A könyv vége felé azonban épp Mocsár az, aki egy kollégáját óvja az általánosító gondolkodástól. „Vannak ilyen és olyan szaúdiak is. Az elmúlt évek során gyakran kaptam értékes segítséget a világnak arról a részéről.”– állítja.
S vannak bizonyos előítéletek, amire Mocsár már a legelejétől fogva tesz egy nagyot. A társát, Gary White ügynökkel betér egy melegbárba. A másik ódzkodik, erre Mocsár így felel: „Nem járok túl gyakran melegbárokba [...] Ha esetleg ezen gondolkodna. De valamit hadd mondjak el: ilyen helyen még sosem kellett kocsmai verekedésből mentenem magam, és sokkal tisztábbak is, mint a heteró helyek.” Ezután a bár egyik vendége szemezni kezd Gary-vel. „Hagyja csak - mondta Mocsár nyugodtan - Ne feledje, maga már nős ember! Gary Mocsár felé fordult, és csúnya pillantást vetett rá, majd mindketten nevetésben törtek ki” - ilyen életszagú, hétköznapi szitukba oltva teszi cikivé a szterotípiákat a mű. Melynek cselekményében (hogy Semjén Zsolt is örüljön) a nemváltoztatás fontos szerepet kap. Egyszerre humoros, drámai, katartikus és vérfagyasztó módon.
A merénylő, Jäger Heismann sem egy migráns. Nagyon nem. Fehérebb nem is lehetne. Mégse politikailag korrekt tanmesét kapunk. Hanem vérbeli kémthrillert, csavaros fordulattal. Hogy miért Szentjánosbogár-akták?
„Minden kormányhivatalban rengeteg ügy van egyszerre terítéken. Senkinek sincs szüksége még több munkára. Néha egy-egy ügy kipattan a bürokratikus zajszint fölé: nagyon fontosnak látszik, azonnali figyelmet követel. Villog, villog és villog. Az emberek izgatottá válnak: mindenki ráugrik a villogó ügyre. Ez egészen addig tart, míg egy felnőtt, némi gyakorlattal közelebbről meg nem vizsgálja, és vissza nem pöccinti a fűbe, merthogy mégsem volt olyan fontos, mint amilyennek látszott. Vagy nem is volt valós. Vagy kiderül, hogy valami magasságos úr vesszőparipája, lobby-politikája volt mögötte. Más szóval, csak egy szentjánosbogár volt.” - ad választ Mocsár.
Akinek az ügyét szentjánosbogárnak minősítik, ő viszont ragaszkodik hozzá: a merényletveszély valós. S a nyomozás alatt rá kell jönnie, semmi nem az, aminek látszik, a szálak pedig nagyon magasra vezetnek. Beiktatási évben kötelező olvasmány!
