HIRDETÉS

Fotó: Vágvölgyi Bálint

“A fideszes városvezetés pont Szombathelyről és az itt élőkről feledkezett meg”

Farkas Bazsi
2019. szeptember 28. szombat, 12:00
Czeglédy Csaba, aki most független képviselőként kerülne vissza a közgyűlésbe, azt mondja, elvesztegetett kilenc év van mögöttünk. Interjú.

Délelőtt pro bono látta el az Ugytudjuk.hu jogi képviseletét egy perben, amit egyébként meg is nyert. Délután pedig már mint képviselőjelölttel beszélgettünk Czeglédy Csabával.

 

Elkobzott vagyon, beszántott vállalkozás. Közben pedig ingyenes jogsegély keretében, különböző perekben továbbra is harcol a Fidesz ellen. Adódik a kérdés, miből él?


Szerencsére az egzisztenciám több lábon állt. Ezek közül az egyik a párommal közös ügyvédi irodánk. Ez megmaradt. Szerencsére a sok tanulás, az önképzés és a napi sokszor 15-16 órás munka nem volt hiábavaló. A fejemben lévő tudást nem lehet elvenni. 

 

Ügyvédi irodánk jól prosperál, a megbízóink többsége megmaradt, e vonatkozásban nagyon sokat köszönhetünk a Demokratikus Koalíciónak, akik az MSZP-vel ellentétben nem mondták fel 2017 nyarán a velünk kötött megbízási szerződést. A párom fantasztikus, ugyanis amellett, hogy emelt fővel viselte az ellenem folyó eljárást, elviselte annak összes hátrányát, hiszen például nem lehetett a szerelmével, emberfeletti munkát végezve vitte a hátán az ügyvédi irodát. Én pedig fogvatartásom alatt kézzel írtam a jogi anyagokat.

 

 

A remény rabjainak egyik főhőséhez hasonlították. Mivel korábban azt nyilatkozta, hogy sok börtönőrt látott el jogi tanácsokkal, sőt, egyik zárkatársát olvasásra bíztatta.

 

Az egyik kedvenc filmem és nem is gondoltam a párhuzamra addig, amíg az Indexen nem olvastam. De egyébként tényleg sok a hasonlóság. Mivel szigorúan el voltam különítve a többi fogvatartottól, kilenc hónapig például magánzárkába zártak, így szinte csak a felügyelőkkel beszélgethettem. Ők meg csak megkérdeztek néha a jogi ügyeikkel kapcsolatban. Foci, politika és jogi dolgok. Nagyjából mindig ezek voltak a témák. Ami pedig az olvasást illeti, az egyik zárkatársamnak valóban én adtam kezébe az első könyvet. 

 

Haragszik az MSZP-re?

 

Nem. Az MSZP és a DK vonatkozásában én elvált szülők gyermekének érzem magam, aki mind anyjával, mind apjával jóban van. Az ember kapcsolata egyébként is néha hullámzik a szüleivel. Ez a két párt tekintetében is hasonló nálam. Nem volt szerencsés az MSZP részéről, hogy megijedt az engem érintő büntetőügytől, amin azért illett volna rögtön átlátniuk. De nem haragszom rájuk. Normális esetben az ember nem tud megharagudni a szüleire, mint ahogyan a szülők sem  haragszanak meg gyermekükre. Egyébként 1996 óta veszek részt a baloldali mozgalomban, ekkortól kötődök a párthoz. Ez egy mély kapcsolat, amit nem lehet egykönnyen fellazítani.

 

A “régi” körzetében, a Derkovitson indul el ismét, függetlenként, tehát nem abban az ellenzéki tömörülésben, amit az Éljen Szombathely! fog össze. De mégis: teljesen kívülálló, vagy azért segíti a választási szövetség kampányát?

 

Mindenképpen el szerettem volna indulni a körzetemben, hogy a választók dönthessenek a sorsomról, és ne az legyen, hogy jogtechnikai megoldással fosztanak meg a képviselőségemtől. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen jár a választóimnak is, akik 1998 óta folyamatosan bizalmat szavaznak nekem. 

 

 

A másik pedig, hogy a DK EP-kampánya során rengeteget jártam az országot. Bár a lista jelképes, utolsó helyén voltam, mégis én utaztam a negyedik legtöbbet a jelöltek közül, négy hét alatt 20 teltházas fórumot tartottam szerte az országban. Mindenhol hatalmas szeretettel fogadtak. Egy kicsit magaménak is érzem a DK sikerét, hiszen azt a legoptimistábbak sem várták, hogy négy mandátumhoz jutnak. Több elemző pedig pont arra mutatott rá, hogy a személyem is segítette hitelesíteni a pártot: a DK nem egy, a Fidesz által irányított ellenzéki szervezet. 

 

Ezt követően a helyi baloldali közösség egyrészt belátta, hogy nem ártok, másrészt látták, milyen nagy továbbra is a támogatottságom. Így elfogadták, hogy elindulok az önkormányzati választáson, és velem szemben nem indítottak jelöltet. Most a legfőbb célom, hogy ismét megnyerjem a választókörzetemet. 

 

Nem vagyok a kampánystáb tagja, az irányítása sem az én vállamat nyomja. Azonban, ha valaki bárhonnan az országból felhív, és tanácsot kér tőlem, akkor természetesen segítek neki.

 

Mit szólnak a Derkovitson élők Czeglédyhez?

 

Akik eddig szerettek és elfogadtak, azok részéről semmi nem változott. Sőt, talán még nagyobb szeretet vesz körül. A körzetet járva azt érzem, hogy akiknek korábban segítettem, nem felejtették el. Október 13-án majd kiderül, hogy ez a szavazatokban hogyan fog megmutatkozni. Van egy másik csoport, akik a beszélgetést egyből azzal kezdik, hogy bár nem baloldali szavazók, de le a kalappal előttem, kibírtam a megpróbáltatást, megmaradt a gerincem, ezért engem fognak támogatni.

 

1998 óta vagyok a Derkovits-városrész képviselője, és az nyomtalanul nem tűnhet el, hogy hozzám mindig lehetett fordulni, mindig elérhető voltam, és mindig mindenben segítettem az ott élőknek. 

 

Egy politikusnak joga van ahhoz, hogy róla a választók döntsenek. Nekem jogom van, ahhoz, hogy október 13-án a választók mondják meg, hogy kellek-e még nekik, vagy sem. A párom és a szűk környezetem csodálkozik azon, hogy 43 évesen is milyen lelkesedéssel intézem a néha amúgy apró-cseprőnek tűnő ügyeket. Ami viszont egy külső szemlélőnek kis dolognak tűnik, az az érintettnek nagyon is fontos. Azt szoktam mondani, hogy képviselőnek lenni sokszor olyan, mintha gondnok lennék. Azonban én tényleg nagyon szeretek egy kisvárosnyi ember gondnoka lenni. Minden elintézett dolgot sikerként élek meg, mert tudom, hogy azzal valakinek örömet okoztam.

 

 

Mi lesz, ha október 13-án este a választók azt mondják, hogy nem kérnek Czeglédy Csabából?

 

Akkor annyi fog történni, hogy nem méltatlan módon ér véget a szombathelyi közéleti pályafutásom. Nem azért nem leszek képviselő, mert valakik törvénysértéstől sem visszariadva így intézték, hanem mert így döntöttek az emberek. Hiszek a demokráciában. A választópolgárok akaratát pedig tiszteletben kell tartani. Ha így alakulna, akkor emelt fővel fogom befejezni húsz év önkormányzati munkáját. Bánni fogom és fájni fog, de az élet megy tovább.

 

Mi van akkor, ha október 13-án nyer? Ugyanis minden nem fideszes képviselő veszélyezteti a Fidesz mostani hatalmát. Jön megint a fekete autó?


Az ügyvédeimmel közös jogi álláspontunk, hogy jelenleg nem is folyik ellenem eljárás. Most lett volna szeptemberben egy tárgyalás, amire még csak idézést sem kaptam. Megszüntették velem szemben az eljárást májusban, azóta újra vádat nem emeltek, vádemelés nélkül pedig senkit nem lehet bíróság elé rángatni egy jogállamban. Persze, lehet “Táncsics Mihály szobrát” tovább ácsolni azzal, hogy megint megpróbálnak elvinni, de talán nem tűnik úgy, hogy meg akarnék szökni. A szökésemnek egyébként a fideszesek örültek volna legjobban, de nekem öröm nekik csalódást okozni. Magyarország és Szombathely az otthonom, nem megyek innen sehova. A nehezén már tényleg túl vagyok, tehát nem aggódok. Egyébként a korábbi kalkulációnk szerint a most ellen nem is folyó eljárás 8-10 évig fog eltartani, azaz nem egy, hanem két önkormányzati ciklus is el fog telni, tehát nyugodtan dolgozhatok. Azt persze nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem tartok a bíróság döntésétől, mert nem sértettünk törvényt. Ezt támasztja alá, hogy például idén februárban az Európai Unió Bírósága előtt pert nyertünk az adóhatósággal szemben.

 

De nem kerül majd célkeresztbe azzal, ha újra politikai hatalma lesz?

 

Három dolog vezetett a két évvel ezelőtti eseményekhez. Egyrészt megint lehetett mutogatni egy bilincsben ráncigált baloldali politikust, másrészt rengeteg borsot törtem a Fidesz orra alá ügyvédként a közérdekű adat perekben, a TAO-ügyben, a vasárnapi boltzár ügyében, a sajtóperekben, azzal, hogy Mészáros Lőrinc ellen feljelentést tettem, valamint hatékonyan és eredményesen képviseltem ellenzéki pártokat és politikusokat a hatalommal szemben. A harmadik ok pedig a gazdasági tevékenységem volt. Párunk tulajdonában volt egy évi 5 milliárd forint árbevételt generáló, havi ötezer főt foglalkoztató vállalkozás. Két, egyértelműen Fidesz-közeli cégcsoportnak kellettek a megbízásaink. A NAV-ot ránk uszították, gyakorlatilag 2012-től folyamatosan adóhatósági vizsgálatok folytak ellenünk. Mint most később egyértelműen kiderült, korábban két büntetőeljárást is indítottak ellenünk, azonban mindkettőt megszüntették bűncselekmény hiányában. Nem voltunk hajlandók megdögleni, és áron alul sem voltunk hajlandók eladni a vállalkozásunkat. Így aztán idővel még durvább eszközhöz nyúltak.

 

 

Most már ez a cég nincs. Nagyon gyorsan elérték, hogy hetek alatt összeboruljon minden. A nagyobb megbízónik egyébként kitartottak volna mellettünk, mert jól szolgáltattunk nekik, de a céget nem merte senki tovább működtetni. Akiket ugyanis nem vittek el 2017 júniusában, azoknak nem maradt bátorságuk tovább vinni a vállalkozást. Amit akartak a fideszesek, elérték: megszerezték a megbízásainkat és a vagyonunk nagy részét. 

 

Most külső szemlélőként tudja nézni a szombathelyi közéletet. Mi a véleménye az elmúlt időszakról?

 

Én hatalmas hibának tartom, hogy Szombathely elvesztegetett kilenc évet. 

 

A választók döntését tiszteletben kell tartani, így nehéz szívvel, de 2010-ben és 2014-ben is elfogadtuk, hogy a választók többsége nem adott Ipkovich Györgynek újabb polgármesteri éveket. Azonban ezzel a város saját magának okozott veszteséget. Ő volt Wagner András mellett a város legjobb polgármestere, volt víziója, igazi városépítő volt. A város jövőbe mutató fejlesztése bicsaklott meg 2010-ben. Szombathelynek még több hasznot kellett volna húznia Ipkovich Györgyből.

 

Például megvásároltuk azt a területet a vasútállomás mellett, ami szükséges volt ahhoz, hogy átköltöztessük az Ady térről a buszpályaudvart. Kilenc éve volt arra a fideszes városvezetésnek, hogy megoldják ezt a nem túl bonyolult feladatot. Még csak neki sem álltak. Ezzel nem tudták megvalósítani az új városközpontra vonatkozó terveket sem. Az elképzelésünk ugyanis az volt, hogy a buszpályaudvar elköltöztetése után a börtön régi épületének megszerzésével és lebontásával a felszabaduló területen fel lehetett volna tárni a római kori emlékeket, majd a Romkerttel együtt egy modern, XXI. századi, turistákat ide csalogató bemutatóhelyet lehetett volna kialakítani, és ezt az új részt össze lehetett volna kötni a Fő térrel. Gyakorlatilag egy új belváros jött volna létre.

 

 

Közben a Fidesz ahelyett, hogy a Berzsenyi Dániel térből az ország legszebb barokk terét hozta volna létre, egy betondzsungelt csinált belőle. Vízió nélküli betonozás, ész nélküli építkezés folyt az elmúlt kilenc évben. Annyira nincsenek saját eredményeik, hogy évek óta csak az M86-os befejezését és a Haladás Sportkomplexum megépítését tudják szajkózni.

 

Annyira szerencsétlenek voltak, hogy még a piacot sem tudtak felújítani, úgy, hogy kilenc évvel ezelőtt kész felújítási terveket hagytunk rájuk. 

 

Ez is mutatja, hogy elvesztegetett kilenc év van mögöttünk. Emlékszem arra, hogy Ipkovich György polgármesterként vasárnap reggel ment a piacra, előtte végigsétált a Fő téren, és ha szemét volt a belvárosban, akkor rögtön felhívta az önkormányzati cég vezetőjét, és utasította, hogy azonnal szedjék össze, és takarítsanak. Itt jön, amit már mondtam: egy városban képviselőnek, polgármesternek lenni részben gondnoki feladatot jelent. 

 

Puskás Tivadar lehetett volna jó polgármestere a városnak, mert normális értékrendű, tisztességes, szerethető ember, de alkalmatlan volt arra, hogy igazi vezetője legyen Szombathelynek. Azt a hibát is elkövette, hogy Ipkovich Györgyöt, Prugberber Emilt nem vonta be a munkába, nem tartott igényt a tanácsaikra. Puskás Tivadar sok jó emberi tulajdonsága mellett rendkívül hiú is, ezért azt gondolta, neki nem kell az elődeitől segítség, majd ő tud mindent. És sajnos egy Hende Csaba nevű emberre túl sokat hallgatott, aki az elmúlt évtizedek legkártékonyabb szombathelyi politikusa, és ráadásul életvitelszerűen nem is él ebben a városban. 

 

Gazdátlanná vált Szombathely az elmúlt években. A polgárok pedig arra panaszkodnak, hogy nekik nem látványberuházás, meg beton, meg térkő kell, hanem az, hogy élhető legyen a városuk. Ehhez azonban a várost rendesen és lelkiismeretesen kellene működtetni. Szombathely a mi közös otthonunk, amit bűn elhanyagolni. Sajnos magáról a városról, a városban élőkről feledkezett meg a városvezetés. 

 

Nem hiába kampányol most a Fidesz a baloldali ellenzék jelmondataival, hogy járdáról járdára, útról útra kell felújítani a várost. Volt erre kilenc évük.

 

Sorra szavazták le az útfelújítási javaslatainkat. Képviselőként évekig harcoltam például azért, hogy a 16 milliárdos stadion szomszédságában újítsuk már fel a Perintparti sétányt. Kint a folyosón a fideszes képviselők pedig azt beszélték egymás között, hogy egy túrót fogják felújítani azt az utcát, ami Czeglédy körzetében van, ráadásul még ott is lakik. 

 

Az elmúlt sok évben több száz ilyen, a szombathelyi városlakók életét jobbá tevő javaslatunkat szavazták le. Öt évvel ezelőtt nem is a drogos ügyük, hanem az ütött vissza rájuk, hogy pont a városról, a város lelkéről feledkeztek meg. Arról, ami egy települést várossá, az ott élők otthonává tesz.

 

Van olyan, ami a legjobban bosszantja?

 

Két dolog: a vízió nélküliség és a szombathelyiek kiszolgálásának hiánya. 

 

Az első alatt azt értem, hogy hiányzik az a fajta ciklusokon átívelő gondolkozás, ami Ipkovich György idejében megvolt. Vagyis, hogy legyen egy évtizedekre előremutató elképzelés a város jövőjét illetően. Hol tartson Szombathely tíz, húsz év múlva. 

 

A másikat szerintem nem kell nagyon megmagyarázni. A szombathelyiek jelenleg nem érzik jól magukat saját városukban. Ez az ő otthonuk. Akárcsak egy lakás esetében, rendben kell tartani, takarítani, csinosítgatni kell. Nem kell minden évben nagy felújítás, a kisebb dolgok is jobbá teszik a közérzetünket. Azonban, ha elhanyagoljuk az otthonunkat, egy idő után már nem fogjuk jól érezni magunkat benne.

 

Szívügye a Haladás, régebben még tulajdonrésze is volt benne. Ott sem egyszerű most a helyzet.

 

Élénken emlékszem a 2000-es évek közepére. Nagy vállalás volt tőlem, akkor még sportért felelős alpolgármesterként, hogy a csapatot visszajuttassuk az első osztályba. Főleg a Haladás utánpótlására építve és a biztos anyagi háttérnek köszönhetően végül ez három év alatt sikerült. Igazi csapatmunka volt. Ugye, kétszer is megnyertük az NB II-t, csak először egy adminisztrációs probléma miatt levontak tőlünk 11 pontot. Most, hogy papíron lényegesen jobbak a feltételek, mint 13 éve, pont a lényeg veszett el. A mostani klub maximum nyomokban hasonlít arra a Haladásra, amit a szombathelyiek magukénak éreznek.  

 

Azzal, hogy a Haladás VSE utánpótlás képzését tönkretették az Illés Akadémia vezetői - amihez sajnos jópáran az egyesületnél asszisztáltak -, az Akadémia pedig nem a Szombathelyi Haladás érdekében folytatja a tevékenységét, pont azt tették tönkre, ami a klubot Haladássá teszi: alig vannak saját, szombathelyi nevelésű játékosaink. A Haladás mindig azokra az egykori gyerekekre épült, akik kiskoruk óta arra vártak, hogy végre felhúzhassák a Haladás-mezt, és több ezer szurkoló előtt kifuthassanak a Rohonci úti pályára. Jórészt pont ők és az edzői vesztek el. 

 

 

Legnagyobb bajnak azt érzem, hogy pont a Haladás lelkére nem figyeltek oda az elmúlt években, 5-10 év veszett kárba, több korosztálynyi játékos tűnt el. Két lehetőségünk van: újból építkezni kezdünk és várunk még ennyit a visszajutásra, vagy nagyon sok pénzből valaki összevásárol egy csapatnyi játékos. Az idén 100 éves klub és a szurkolók nem ezt érdemelték.

 

A foci több, mint sport, ezt tudjuk. Már most vannak olyan szurkolói pletykák, hogy csak akkor lesz ismételten pénz a Haladásra, ha a kormánypárt jelöltje nyeri az önkormányzati választást Szombathelyen.

 

A szurkolók, ahogyan az élet minden területén az emberek, nem alkotnak homogén csoportot. Különbözőek, vannak köztük fideszesek és baloldali gondolkodásúak is. Nagyon sok szurkoló keresett meg az elmúlt hónapokban függetlenül attól, mit gondolnak a világról. Érdekli őket a csapat sorsa, és nem hajlandóak véleményt formálni úgy, hogy ne legyenek teljesen képben. Rólam tudják, hogy a Haliért tűzbe mennék, és persze azzal is tisztában vannak, milyen elveket vallok.

 

Mindenkit megnyugtattam, és elmondtam, hogy bolondság azt gondolni, hogy a Haladás nem fontos. Éppen annyira fontos, mint a Falco. A Haladás és a Falco a város lelkéhez tartoznak, ők is részesei annak, amit ezt a települést Szombathely városává teszi.

 

A közpénzre vigyázni kell, és nem a város, mint kisebbségi tulajdonos fő felelőssége, hogy minden feltétel biztosítva legyen. Teremtsék meg a feltételeket a többségi tulajdonosok, akik egyébként az Illés Akadémiából húznak maguknak évek óta hasznot.

 

Semmilyen olyan törekvés nincsen tehát, hogy a Haladás helyzete el legyen lehetetlenítve. 

 

A Fidesz focipolitikája miatt viszont már egyetlen megyei jogú város sem tud saját maga egy első osztályú labdarúgó klubot fenntartani. A 2000-es évek második felében a város anyagi lehetőségei az NB1 harmadik helyéig repítették előre a csapatot. Az önkormányzat a mostani lehetőségeivel és tekintettel arra, mennyi közpénz áramlott a fociba - elég csak gondolnunk az első osztályú csapatok játékosainak fizetésére - talán még egy NB II-es csapatot sem tudna tisztességesen működtetni. Szükség van külső partnerek bevonására, csakhogy a külső partnerek mostanában párttitkárok és oligarchák. 

 

Itt jön aztán a nagy kérdés: szabad-e egy önkormányzatnak ahhoz asszisztálnia, hogy párttitkárok meg oligarchák csapatai mérkőzzenek meg egymással. 

 

Én azt támogatom, hogy újra szombathelyi utánpótlás-nevelésű játékosok játsszanak a Haladásban, és ha ehhez kicsit várni kell, akkor inkább várjunk, mintsem 11 vadidegen futkározzon a pályán zöld-fehér mezben.

 

A Derkovitson élő, különböző világnézetű Haladás szurkoló barátaimnak csupán annyit üzenek, hogy nagyon egyszerű a helyzet: ugyanúgy, ahogyan eddig, szavazzanak rám. Ha megválasztanak, akkor egy régi Haladás-szurkoló biztosan ott lesz a képviselőtestületben. Azt pedig mindenki tudja, hogy csakis a testemen keresztül lehetne a Haladásnak ártani. A makacsságom és kitartásom a garancia arra, hogy a klubot bántódás nem érheti.

 

comments powered by Disqus
Van még itt cikk a témában:
Twitter megosztás Google+ megosztás