A két nyugat-dunántúli város nem sokkal a rendszerváltás után ugyancsak rákapcsolt, ment a küzdelem a régiós vezető szerepért. Ma már hihetetlennek tűnik, de akkoriban még reális esélye volt annak, hogy Szombathely határozhatja meg a nyugat-magyarországi főbb folyamatokat. Főleg, hogy Sopron és Zalaegerszeg is inkább a vasi fővároshoz húzott.
Ahogy lenni szokott, a történelmi esély elment a történelmi formátumúnak nem nevezhető helyi politikusok mellett. Jó magyar szokás szerint az energiák kimerültek a pártok (személyek) csatározásaiban, főleg az MDF-SZDSZ egyre keményedő küzdelmében. A közmédiáért folyó háború már jelezte, a magyar demokrácia útja nem lesz rózsás.
4
Visszatérve a kivételes pillanathoz: egy győri, a Győriek Győrért Szövetség és egy szombathelyi, az Éhen Gyula Kör civil szervezet megérezte és meg is értette ezt. Az országban elsőként térségi civil paktumot szerkesztettek és írtak alá, lefektetve a nyugati régió általuk elképzelt fejlesztéseit. Nem mosolyogtak rajtuk, sőt az ünnepélyes aláírásokon minden olyan térségi politikus és közéleti személyiség megjelent, aki számított. Szombathelyen például tiszteletét tette a hatalom első számú térségi képviselője, Horváth József Köztársasági Megbízott.
De mi volt a cél, hogyan talált egymásra a két szervezet? Győrben a rendszerváltás után lett ismert a Győriek Győrért Szövetség (GYSZ), Szombathelyen pedig az Éhen Gyula Kör (ÉHK). Mindkét formáció elsősorban a saját városáért dolgozott, de felismerték a régiós együttműködésben rejlő lehetőségeket is. Főleg, hogy ekkoriban az ország reális eséllyel az EXPO (Világkiállítás) rendezőjének látszott, ami óriási fejlesztéseket ígért, főleg ebben a régióban. Ez nagy mozgatórugó volt.
4
A civilek felvették a kapcsolatot egy győri aktivista révén és elkezdődtek a tárgyalások. Idővel a pártok képviselői is bekapcsolódtak, tanácsadói szinten. Ez annyira jól sikerült, hogy csatlakoztak az országgyűlési képviselők is. Hogy mindez átmenjen gazdasági, oktatási, kulturális szintekre is, közös szerződést készítettek elő.
Ezt Győrben írtak alá, majd 1991 április 19-én Szombathelyen ratifikálták.
A jeles eseményre a Savaria Nagyszálló Orchidea termében került sor. Elsőként Dusza András, a győri egyesület aktivistája köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Ballay Géza, a GYSZ elnöke mondott beszédet.
A győri civil vezető elmondta, hogy az ÉHK-val „közösen lobbizunk a nyugat-magyarországi fejlesztésekért, félre téve korábbi nézeteltéréseinket". Új elem volt, hogy az elképzeléseket, úgymond, tartományi struktúrában képzelték el. Ekkor még nem dőlt el, hogy milyen lesz az ország közigazgatási, helyi hatalmi szerkezete. Az osztrák mintájú rendszer mellett szólt, hogy Győrben a kormánypárt (MDF) emberei voltak meghatározók. Az SZDSZ-be „öltözött" Szombathelyen ezt a vonalat leginkább az ÉHK képviselte a választásokon meggyengült helyi MDF támogatásával.
A dokumentumot helyi részről Kozma Gábor, az ÉHK elnöke szignózta. Ő is közölt újat. Mégpedig, hogy szorgalmazzák egy új, térségi univerzális egyetem alapítását, de részleteket nem közölt. Azt viszont hangsúlyozta, hogy „a két térség felsőoktatási törekvéseit össze kell hangolni". Ekkor Szombathely még vezette az oktatási toplistát, tanárképző főiskolája a legnépszerűbbek egyike volt a Dunántúlon.
4
A csaknem 30 éves dokumentum alapvetései sajnos nem valósultak meg. 1994-ben szocialista-szabaddemokrata formáció került hatalomra, más irányt szabva az eseményeknek. Időközben Győr jól kihasználta adottságait, térségi előnyét, lendületes fejlődésnek indult. Szombathely is igyekezett kapaszkodni, Oberwart-Graz-Szombathely hármas tengelyben gondolkodott, a Pannon régióra építve. Ez sem jött be. Győrben viszont megjelentek a németek az autóikkal és ezzel mind az együttműködés, mind a vezető szerep lekerült a napirendről. Idővel elkezdődött a civil törekvések politikai szintű visszaszorítása, ellehetetlenítése.
Az viszont biztos, hogy lokálpatrióta elődeink is mertek nagyot álmodni. Akkor még nem tudhatták, hogy a merész álmok e tájékon sima ébredéssel végződnek. Jó esetben.
